2016. május 19., csütörtök

BEAUvais, azaz Beauvais szépségei - Beauvais, Franciaország




Hát eljött ez a nap is… Mióta légiutas kísérő lettem, ezerszer feltették már a kérdést: és van időtök két járat között körülnézni ott, ahová mentek? És a válaszom mindig az volt, hogy nem. Mi csak a repülőtereket látjuk, lerepüljük az utakat, és megyünk „haza”, és a saját ágyunkban alszunk. A válasz erre általában „Ó, de kár!” vagy „És nem sajnálod?” Hát őszintén szólva nem. Nincs jobb annál, mint 8-10-12 óra munka után hazamenni és a saját zuhanyom alatt lecsapatni magam, bezúgni a saját ágyamba, és nem látni-hallani senki mást.

Olyan azért már előfordult eddig is többször, hogy „eltérültünk”, és határozatlan ideig egy „idegen” reptér crewroom-jában, vagy a terminálban töltöttünk több-kevesebb időt. De ezek nem előre tervezett dolgok voltak, általában azt sem tudtuk, hogy mikor indulhatunk tovább, mert azon múlott, hogy az idő mikor tisztul ki annyira, hogy tovább repülhessünk.

De nem úgy most! Ezt a mostanit előre tervezhettük, mert tudtuk, hogy 7-8 órát kell majd a reptéren várni, hogy visszajöhessünk. A franciák ugyanis megint sztrájkoltak, és így a két közbenső járatunkat törölték, innen jött az a 7-8 szabad óra. Amit természetesen egyikünk sem akart sem a gépben, sem a reptéren tölteni. Egyértelmű volt, hogy kimegyünk a városba, és körülnézünk!

Így hát miután megérkeztünk BVA-be, kipakoltuk az utasokat, aki hozott magával váltóruhát az átöltözött, aki meg nem, az egyenruhában jött. Felszálltunk a buszra, és bementünk Beauvais központjába.

Beauvais városáról az átlagember nem sokat tud, csak annyit, hogy a fapados cégek ide hozzák azokat az utasokat, akik (főként) Párizsba akarnak menni. Én is voltam már utasként többször is a reptéren, és az ottani reklám képekből tudtam a katedrálisról. Szép, nagy és hasonlít a párizsi Notre Dame-ra. Ennyi.

Pedig, ez a Franciaország északi részén, Pikárdia régióban található város Oise megye székhelye is egyben. És Franciaország kulturális és történelmi városa címet is viseli.

A mai város helyén időszámításunk kezdetén a Bellovaque gall törzs székhelye, majd a rómaiak erődített települése volt. A középkor kezdetén népesült be újra a vidék, és a XI. században lett püspöki székhely. Beauvais püspöke, Pierre Cauchon, az angolok szolgálatába állt (fuj), ő ítélte máglyahalálra Jeanne d’Arc-ot (fuj-fuj).

De a városnak van egy saját Jeanne nevű hősnője is. 1472. június 27-én mikor a burgundiai herceg csapatai ostromolták Beauvaist hatalmas túlerővel, és már a védőfalra is feljutott az egyikük egy zászlóval, akkor Jeanne Lainé, egy helyi iparos lánya nekirontott szekercéjével, kiragadta az ellenség kezéből a zászlót, s magával rántotta a városfalról a mélybe. (Ismerős a történet? Nekünk is van egy ilyen hősünk, Dugovics Titusz, aki a legendák szerint Hunyadi János harcosa volt. 1456-ban (még az évszázad is stimmel!) a nándorfehérvári csatában lelte halálát, s ennek köszönheti hírnevét is; mivel másképpen nem tudta megakadályozni a török zászló kitűzését a várfokra, a török zászlótartó katonát magával rántva hősi halált halt.)
A szekercés Jeanne azonban szerencsésebb volt, ő ugyanis nem halt bele ebbe a hőstettbe. Viszont fellelkesítette a védőket s végül az ostromlók kénytelenek voltak visszavonulni. Az egykori parasztlányt XI. Lajos hozzáadta választott szerelméhez, Colin Pilon-hoz, és elhalmozta őket minden jóval, támogatta őket. Minden év június végén emlékeznek meg a hős leányról.

A reptérről a busz a Városháza (Mairie) mellett rakott ki bennünket, innen indultunk el várost nézni. A Városháza nekem valahogy túlméretezettnek tűnt egy ilyen kisvároshoz képest. Az új épület előtti téren szökőkút van, és nagyon érdekes a kövezet, mert kisebb-nagyobb közönként a szürkés-barnás kövek között egy-egy kisebb színes csempét láthatunk, különböző mintákkal. Nagyon tetszett.

Mairie (Városháza)


Színes csempék a tér kövén

A tér végén a Városházával szemben Jeanne Lainé, becenevén Jeanne Hachette (magyarul Szekercés Jeanne) bronzszobra (1752) áll.


Mellette egy igazi francia hangulatot árasztó körhinta.

 
Az egyértelmű volt, hogy megnézzük a Katedrálist.
A várost a világháború alatt több nagy bombázás érte, ezek azonban valamilyen csoda folytán megkímélték a város legimpozánsabb jelképét, a Szent Péter Katedrálist.
A Cathédrale St-Pierre építését 1225-ben Milon De Lanteuil püspök rendelte el egy a IX. század óta fennálló kis templom mellett (melynek ma már csak romjai láthatóak). 1238-ban kezdték el építeni, de sohasem fejezték be. Belmagassága 48 méter, a tető felső szintje csak alig valamivel alacsonyabb, mint a párizsi Notre Dame tornya. 1284-ben fejezték be a tetőt, de annak egy része 12 évvel később beomlott. Újjáépítették, de hol háború, hol pénzhiány akadályozta a folytatást. X. Leó pápa azért engedélyezte az úgynevezett bűnbocsátó cédulák árusítását, hogy az építkezéshez szükséges pénzt biztosítsa. Végül 1550-ben sikerült befejezni a szentélyt és a kereszthajó építését. A templom amúgy "szentélykörbejárós". A homlokzat szobrai és a lámpás torony nagyon szépek voltak. A torony 110 méter magas volt, 1569-ben fejezték be, 4 évvel később azonban összedőlt. A kereszthajót újjáépítették, a munkálatok a 17. század elejéig tartottak. Mivel a hajót nem építették újjá, a katedrális befejezetlen maradt, de még ebben a csonka formában is nagyon szép.







A kereszthajó déli kapuja, a Portail de St-Pierre fölött hatalmas rózsaablak van. A templom méretei meghökkentők. Belmagassága sem mindennapi (48 méter), a kereszthajó pedig 59 méter. Hatalmas ablakok világítják be a templomot, több közülük a XVI. századból maradt fenn, például a déli kereszthajó említett rózsája, Nicolas Leprince, a színes üvegablakok helyi mestere 1551-ben készült munkája.
Igencsak híresek voltak a színes üvegablakok beauvais-i mesterei (mint a már említett Nicolas Leprince) is.
Az északi kereszthajó ablakrózsája kortárs művész, Max Ingrand műve 1954-ből.

 
 






 
 



















 
Az északi kereszthajó tövében álló asztrológiai óra a múlt században készült a híres strasbourgi óra mintájára. A bonyolult óra mozgó figurákkal van ellátva. 1865-68-ban készítette Lucien Auguste Vérité. 12 méter magas, 6 méter széles.


 
St-Therese Kápolnában látható a középkori óra (14-15. század). A kápolnát ugyanabban az időszakban építették, mint a gótikus dómot, a 14.században. 1302-ben Etiene Musique adott az építésre megbízást, eredetileg azért, hogy jelezze a hívőknek a mise kezdetét. Az óra még mindig üzemképes, 700 éve a székesegyház szíve. Valószínűleg ez a legrégibb teljesen épségben megmaradt, és teljes mértékben működőképes mechanikus óra Európában.

 
A katedrális melletti kolostorból fennmaradt részek egybeépültek a templommal, ezek a XV. századból származnak.

Musée Départamental de l’Oise a katedrális mellett van. Ide nem mentünk be. Az egykori püspöki palotában (melyet a 16. században építettek részben a gall-román erődre) kialakított járási múzeumban gazdag anyagot láthatunk középkori emlékekből és a híres beauvais-i gobelinekből, valamint a környék egykori kerámiakészítőinek munkáiból. Beauvais-ban a XVII. századtól királyi szövöde működött, csodás faliszőnyegek készültek XIV. Lajos francia király számára. A műhely a második világháborúban bombatámadás áldozata lett.

 
A katedrális mellett láthatunk egy csonka tornyot, ami a kollégiumi templom romja. A Saint-Barthélemy kollégiumi templomot 1037-ben alapították. A templom érinti a Chastel kapu közelében lévő gallo-román sáncot. A Chastel kapu a püspöki város bejárata volt. Az épületet a Forradalom alatt eladták az államnak, és innentől lakó és kereskedelmi célokra használták. A kollégiumi templom, mely már így is sok átalakuláson ment keresztül, az 1940-es bombázások során súlyosan megsérült. Ma csak a 13. század végén-14. század elején épült gótikus torony van meg. A templom eredeti görög-kereszt alaprajzát a földön kis mészkő fal jelzi. 


 
Az is egyértelmű volt, hogy valahol eszünk valami finomat. Sok hezitálás és keresztbe-kasul mászkálás után az Au Bureau étterembe ültünk be vacsorázni. Nem volt a legjobb választás, kicsit csalódott voltam. Több éttermet is megnéztünk, de a többieknek ezért vagy azért nem tetszettek a helyek. Ami kaját én kinéztem magamnak, mindenhol volt, így nagylelkűen azt mondtam, hogy engem akkor nem érdekel, döntsenek ők, amit én enni szeretnék, az mindenhol van. Na ja! Csak végül pont ott nem volt, ahova mentünk. Amúgy az adagokkal nem volt gond, jó nagyok voltak, és mindenkinek ízlett, amit választott. Egy jó darabig elücsörögtünk itt.


 
Az étterem után még volt időnk a busz indulásáig vissza a reptérre, így még elsétáltunk a Szent István templomhoz. Az Église St-Étienne a város másik jelentős és egyik legrégebbi temploma. A 12. században teljesen újjáépítették, melyre bizonyíték a kereszthajó és a hajó. Kívül párkányok díszítik, az oldalkaput és a kereszthajót beauvais-i neoromán művészet jellemzi. Gótikus ívek borítják az épületet. A 16. században épített gótikus kórus csodálatos reneszánsz ablakait Engrand Leprince helyi színes üvegablak-készítő mester készítette 1520 körül. Ezt csak kívülről néztük meg, mert zárva volt.


 
 
 


 
Lehetett volna még mászkálni a városban, sok szép épület van benne, szép terek, annak ellenére, hogy igazi történelmi városközpontja nincs, mert azt szétbombázták a világháború során. Egy szép napot simán el lehet itt tölteni.
 
 
 
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat! 



LINKEK:

 
Beauvais MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Beauvais
Beauvais St-Étienne Cathedral ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Beauvais_Cathedral
Beauvais asztrológiai óra ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Beauvais_astronomical_clock

 
 

2 megjegyzés: