2016. július 10., vasárnap

Izland 2016. II. rész: Seltún Hot Spings és Blue Lagoon




IZLAND
2016. 07. 09-16.

II. rész


2016. 07. 10.

Krýsuvík: Seltún melegvizű források
Grindavík: Bláa Lónið (Kék lagúna), kikötő, Bryggjan Kaffihús



Miután a nap első felében körbejártuk Reykjavíkot, és bekajáltunk egy jó kis kenyércipóban tálalt krémlevest, nekiindultunk a környéknek. A nap második felében Krýsuvík: Seltún melegvizű források, és Grindavík: Bláa Lónið (Kék lagúna) volt a tervben.

Elhagytuk tehát Reykjavíkot, és izgultunk, hogy vajon odajutunk-e ahova menni akarunk, ugyanis a GPS (amit Laurent direkt emiatt az út miatt vett meg, mert a régire nem lehet Izland térképet telepíteni) nem akart működni. Állandóan lefagyott, leállt. Szerencsére volt velünk hagyományos papír térkép, és előző éjszaka amikor Keflavík reptérről jöttünk Reykjavíkba, az úton láttam egy jelzést, hogy a Kék lagúna felé hol kell lekanyarodni. Laurent vezetett, én meg navigáltam. Én magabiztos voltam, ő viszont nem volt túl nyugodt. Gondolom a GPSre kidobott pénz miatt, hogy ez a vacak nem működik. (Egy csomó későbbi célpontnak nem volt pontos címe, csak GPS koordinátája.)

Ahogy kiértünk a városból, majd rákanyarodtunk az útra, ami a Seltún Hot Springs (melegvizű források) felé vezetett, és megláttuk a tájat, elfelejtettünk minden gondot. Gyönyörűséges volt!

Puszta volt, kopár, semmi fa vagy bokor, csak a távolban a nagy hegyek, vulkánok havas csúcsai, a közelben a köveken mohák, és pár kék virág, ami nagyon jellemző Izlandra, a vadon szinte mindenhol ezt látni.




Hamarosan elfogyott az út a kerekek alól és egy jó szakaszon murvás úton kellett mennünk.


Megérkeztünk a Reykjanes félszigeten lévő Krýsuvík geotermális területre (ami Izland egyik legnagyobb hőáramú területe), és bejártuk a geotermikus vidéket.

A földmozgások nem ritkák ezen a területen, sőt Izland szeizmikusan legaktívabb térségéhez van szerencsénk. Kb. 15 éve egy jelentős földmozgás kisebb hegyomlásokat okozott és a közeli Kleifarvatn-tó vize jelentősen visszahúzódott. 10 km2 felületével ez a Reykjanes félsziget legnagyobb tava.








Itt a felszín erőteljesen „lélegzik”. Hogy ez miből áll? Egy darabig (években kell gondolkodni) kidudorodik a felszín, ami pár centis emelkedést jelent, majd csökkenés következik (szintén évekig tart), majd megint emelkedik a felszín. Ezen a területen vulkáni működés utoljára 1340-ben történt, azóta csend van és béke. Korábban viszont jóval aktívabb volt a terület. Emiatt az egész terület alatt folyó vulkáni tevékenység miatt nem tudott itt megtelepedni növény- és állatvilág. Viszont pont emiatt különleges a táj: élettelen világ, ameddig a szem ellát.

Az egyetlen élő dolgot itt a geotermikus aktivitásnak köszönhetjük, és ez a Seltún Hot Springs, a gőzölgő talaj, és a fortyogó iszapmedencék. Az egész olyan, mintha nem is evilágon lennénk, mintha másik bolygón utaznánk.

A területen az iszapfortyogókból forró gőz száll a levegőbe. A talaj a kicsapódó kémiai anyagok miatt színpompás; vöröses-sárgás dombok között kiépített járdákon sétálhatunk a föld alól bugyborékolva, sisteregve feltörő víz és sártócsákhoz. Forró patakokat, és más utóvulkáni képződményeket láthatunk és szagolhatunk a gőz- és gázfelhők tövében. Igen, szagolhatunk is, mert itt a kén miatt záptojás szag van. De ez nem zavaró, valahogy kell ez is, hozzátartozik az élményhez.




Iszapfortyogó :-)











Többnyire ilyen kiépített ösvényen kellett haladnunk. Letérni róla szigorúan tilos.

Máshol csak ilyen ösvény volt...


Folytattuk utunkat a Kék lagúnához.  


A lávamező kellős közepén található Kék lagúna Izland egyik leglátogatottabb és legtöbbet fényképezett nevezetessége, a világ nyolcadik csodájaként emlegetik. Ennek fényében nem csoda, ha állandóan tele van, éppen ezért érdemes ide előre jegyet venni. Csoportokban engedik be az embereket, nekünk este 8-ra volt időpontunk.

Az útról semmit nem látni a Kék lagúnából. A táblák szerint megérkeztünk, de csak egy nagy geotermikus erőművet láttunk. A parkolóban hagytuk az autót, és mivel volt még időnk, elindultunk megnézni a lagúnát. A fürdő mellett, kint, kis patakok, tavacskák gőzölögnek, és a tejeskék színű víz világít a sötétszürke lávasziklák között. A Reykjanes félsziget népszerű fürdőhelye a nevét a vizét kékes színre festő kovamoszatok miatt kapta. Különleges látvány az égszínkék víz a vulkanikus talaj fekete kövei között.

Ezért nem látni a Kék lagúnából az útról semmit... mert mélyen bent a fekete lávakövek folyik/áll a víz...







A háttérben a geotermikus erőmű







Ez a Kék lagúna egy természetes termálfürdő. A közelében lévő erőmű ellenére ez a világ egyik legtisztább természetes fürdője. 30-40 fokos gyógyhatású vize nagyon gazdag szilíciumban és kénben. Sportolásra, úszásra nem alkalmas, viszont remekül ki lehet benne pihenni egy fárasztó napot.

Öltöző külön van nőknek és férfiaknak, nincsenek közös kabinok. Mielőtt bemegyünk, alaposan le kell zuhanyozni, a férfiaknak fürdőruha nélkül (lehet, hogy a nőknél is, de ha volt is ilyen kiírás, én nem vettem észre). Ezt azért kérik állítólag, mert nagyon kevés fertőtlenítőszert használnak a vízben.

A lávamező sziklái között kialakított, alaktalan medencékben, illetve azok partján minden van, amit csak kívánhat az ember, sőt! Zárt pihenőterasz, lávasziklába vájt szauna, gőzkabin, finn szauna, forró vizes zuhanymasszázs, VIP vendégeknek külön szolgáltatások.

A medence partján kis dobozokban fehér színű iszapot is lehet kérni (ingyen van), ez a bőrre kenve fejti ki jótékony hatását. Többféle bőrproblémát is gyógyít, állítólag pikkelysömörre is jó. De szerintem az emberek inkább a poén kedvéért kenik az arcukra, nyakukra, vállukra.

A medence közepén van egy bár is; a pultosok egy betonkockában állva szolgálják ki italokkal a vendégeket. A fürdő közepén egy mesterségesen kialakított forrásból jön a forró víz, mely a sziklákra folyik.

A lávamező közepén vezet az út a fürdőhöz










Bár a medencében

A fehér színű iszap (ingyen van) a bőrre kenve fejti ki jótékony hatását. Többféle bőrproblémát is gyógyít.



Fehér színű iszaplerakódás a fekete lávaköveken



Pár órát töltöttünk itt, majd elindultunk hazafelé, vissza Reykjavíkba. De útközben megálltunk, mert nagyon megéheztünk. Éjjeli fél 12 volt már, mikor megérkeztünk Grindavík központjába (kb. 5 km-re van a Kék lagúnától), az óceánparton lévő Bryggjan Kaffihús-ba. Megint egy jó nagy adag krémlevest ettünk, Laurent gombából, én homárból. Természetesen volt mellé kenyér és enyhén sós izlandi vaj is. Jól belaktunk.


Vacsora után körülnéztünk a kikötőben. Nem volt sok hajó, de volt ott egy bálnavadász hajó, az orrában egy nagy puskával.


Bálnavadász hajó, orrában a puskával

Ezzel vadásznak bálnára


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



FOLYTATÁS ITT!!!


LINKEK:


Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland
Grindavík ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Grindav%C3%ADk



(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)


2 megjegyzés:

  1. Klasszak az éjszakai képek. Mi ilyenkor (legkésőbb este 10-kor) már kidültünk, mert nagyon megviselt a mindennapi korán kelés, egész 300 km-ek megtétele, így az éjszakai világosságot csak akkor tapasztalam meg, ha éjjel ki kellett mennem a wc-re.
    A lila virág a lupinus (latinul), avagy csillagfürt. Nálunk hatalmas mezőkben virágott, amikor ott voltunk, a sziget bizonyos részein.
    A Kék lagúnát mi kihagytuk, igaz kívülről megnéztük, annyira nem vonzott egy meleg vizes fördés, hogy kiadjuk érte azt a magas belépőt. De nem is bántam meg.
    Szerintem ezek a fortyogó lyukak borzalmas büdös kénszagot árogatnak, én nehezen viseltem el.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :-) Mi is nehezen bírtunk fent lenni, de mivel a nap nem ment le, így midig az az érzésünk volt, hogy még nappal van... Aztán egyszer csak ránktört a fáradtság. Miután bezuhantunk az ágyba, aludtunk, mint akit leütöttek :-)
      Igen, a Kék lagúna elég drága (de Izlandon mi nem az?!)... én örültem, hogy mentünk, ellazultunk kicsit a fárasztó nap után.
      Igen, van egy szaguk, az tuti. Mi nem éreztük annyira, talán mert fújt a szél, és csak akkor éreztük, ha pont felénk fújta. De ez is hozzátartozik az élményhez :-)

      Törlés