2014. 02. 28.
Mũi Né
Valamikor hajnalban matatásra ébredtem (én aludtam a teraszon). Előző nap csak leraktam az asztalra egy zacsiban a halászfaluból hozott kagyló gyűjteményt, hogy majd másnap elmosogatom meg kiválogatom őket. Ennek a zacskónak a zörgését hallottam. És ahogy felnéztem, és felsikoltottam kicsit, egy patkányt láttam eliszkolni. :-) vicces vagyok, mikor magamban sikongatok, megint jót mosolyogtam magamon. Még jó, hogy a patkányok félnek az embertől… pláne a hangoskodóktól. Hát igen, azt a cuccot sos rendbe kell tenni. Gyorsan visszaaludtam.
Ma megint 07:40-kor keltünk, megreggeliztünk, majd kb. ¾ 11-ig újra lefeküdtünk aludni. Mára nem volt túra, lazsálás volt betervezve.
Kilátás a reggeliző teraszról
Így vontatják a "kádakat"...
az elsőn van motor, az húzza a többit
Gyümölcsárus nő
a helyiek ennyire beöltözve vannak 40 fokban is...
ők mindenüket takarják a nap elől, nem úgy, mint mi
elöttem víz, mögöttem víz... szuper!!!
A fiúk, vagyis Feri, elment az itt élő magyar kite-surf oktatóhoz leckéket venni, Jani meg elkísérte, béreltek motort.
A két Ági meg elment egy félnapos Mũi Né túrára.
Mi meg ezúttal csak ketten, elmentünk ebédelni. A törzshelyünkre.
Cary tôm (rákos curry)
Chả giò rau (zöldséges tavaszi tekercs)
Bánh xéo xoài (mangóval töltött palacsinta)
Càfé sữa nóng (espresszó tejjel)
Ebéd után újra elmentünk a Fairy Stream-hez, a kanyonba, vörös homokért. Mert tegnap a vörös sivatagból nem hoztunk, hisz itt a kanyonban sokkal sötétebb a színe. Biztos ami biztos, elvittük a fehér dűnéktől szedett fehér homokot is, arra az esetre, ha a kanyonban fehérebb lenne. Hát nagyon jól tettük.
Azt viszont nem tettük jól, hogy nem vittünk gépet, mondván, hogy csak homokért megyünk. Mert így csak Laca mobiljával tudtunk fényképezni, pedig jó témák voltak.
Amúgy gyalog mentünk fel, mert előző nap olyan rövidnek tűnt a táv. Na, gyalog volt az fél vagy háromnegyed óra is.
Sárkány ellen sárkányfű...
Na, nem... igazándiból ezek a Pandanus amaryllifolius növény levelei. Sok mindenre használják őket. Találtunk belőle a szobánkban az ágyak alatt, a csajoknál a TV mögött volt. Nagggyon büdi. Megkérdeztük, hogy miért van ott. A srác beleszagolt, és pozitívan hmmm-ögött, hogy jó illata van, és arra jó, hogy elriassza a bogarakat.
A neten rákerestünk, mindenre használják, kajába is teszik ízesítésnek.
Halszósz készítés
Büdös, mint a fene, hisz a döglött mini halakat hónapokon (6-9) keresztül ilyen edényekben érlelik. Az alul kicsorgó levet fölfogják, majd visszaöntik felülre, és így tovább, majd az érlelési idő végén kész a halszósz. Ami egyébként nagggyon finom!!! Citromlével, olivaolajjal és egy kis chili-vel keverik, ezektől a szaga is elmegy, és lesz a mennyei halszósz! Kedvencem lett.
Visszafelé nézegettünk mobilokat, hűtőmágneseket, vietnami kalapokat, újabb aloe-s krémet, meg ami szembe jött. :-)
Tök véletlenül találtunk rá egy katolikus templomra is, ahol épp mise volt. Be is mentünk. Egyébként jól jött ki, hogy mi itteni idő szerint fél 6-kor voltunk a misén, otthon meg 6 órával később szintén fél 6-kor volt a pont egy éve elhunyt nagyapánkért a mise.
Nagyon élveztem ezt is, a szertartás teljesen ugyanaz, mint itthon, csak a nyelv és az énekek mások, de nagyon jók!!! Olyan kis döngicsélős. :-) A vietnami nyelv egyébként rövid szótagú szavakból áll, ettől egy jó kis ritmusa lesz, és a beszéd is kicsit éneklősnek hangzik.
A templomban leültünk a leghátsó padba. A helyiek mind elöl tömörültek. Laca egyszer csak megszólal, hogy át kéne ülnöm a másik oszlopba, mert itt külön ülnek a nők meg a férfiak. Hát nem ültem át.
A végén utolsónak maradtunk, hogy készíthessünk pár képet (a mobillal :-( ). Volt egy bácsi, aki jött kifelé, a mi oldalunkon, és már messziről mosolygott ránk. Nem bírtam nem visszamosolyogni rá. Mikor elment mellettem, a vállamra tette a kezét és megszorított. Aztán jött egy nő is, aki az anyukájával volt ott, ők meg megvártak, míg kimegyünk, és elkezdett beszélgetni velünk, hogy honnan jöttünk, meg ilyenek. Gondolom, nem sok külföldi ül be hozzájuk misére. Aranyosak voltak ők is, főleg, ahogy a végén felpattantak (az idős anyuka is) a motorra.
VIDEO!!!
Megszaporáztuk a lépteinket, mert estére meg volt beszélve a közös vacsora Janiékkal meg a két Ágival. Mivel már sötét volt, és amúgy is az étterem előtt mentünk el, benéztünk. És milyen jól tettük! Mert a többiek már ott voltak. Nem sokkal korábban érkeztek, még nem adták le a rendelést, így csatlakoztunk hozzájuk.
Chả giò tôm (rákos tavaszi tekercs)
Gà nướng xiên que (grillezett csirkemell nyárs)
Khoai tây chiên (sült krumpli)
Piros SAIGON sör és 7up (meg egy meg nem ivott almalé, mert ki akartam belőle szedni a jeget, de közben sikerült levernem és összetörnöm a poharat)
Mikor visszamentünk, elmentem a recepcióra 20e VND-gal, (10e a kezemben, 10e a zsebemben, hogy megkérjem a portást, hogy felhívhassam a mobiljáról Phu-t, hogy másnap elvigyen minket kirándulni. (10e VND = 100 HUF) Mivel a mobiljainkon a telefonálás horribilis összegekbe került volna, felajánlottam a portásnak a 10e-st, aki nagyon segítőkészen már telefonált is. Megegyeztünk Phu-val a másnapban, a portásgyerek meg boldog volt a 10e-sel. Meg persze én is. :-)
Este Laca aludt a teraszon.
Reggel a szokásos 07:40-es kelés után megreggeliztünk, majd ezúttal a két Ágival mentünk el kirándulni. Az úti cél Bình Châu Hotsprings (meleg vizű források).
09:30-kor indultunk Phu-val, akivel már csináltunk egy kirándulást korábban. Ő egy napot dolgozik, egyet nem, és ez a mai a szabadnapja volt, így a saját (privát) kocsijával jött értünk. Ez is szuper volt, ugyanolyan nagy és kényelmes, mint a taxija. Szóval 09:30-kor indultunk, és 11:50-re értünk oda.
Utunkon egyébként sok szép helyen mentünk keresztül, láttunk egy csomó menyasszonyt meg vőlegényt fotózkodás vagy már a buli közben. Elhaladtunk rizsföldek, sólepárlók és édesburgonya földek mellett.
VIDEO!!!
VIDEO!!!
Bình Châu a falu és az üdülőközpont neve is, ahol a meleg vizes források vannak. Egy jó nagy komplexum épült ki ide. A belépőjegy 30e VND. Ez csak a területen lévő tartózkodásra jogosít. Van viszont sok minden, több szálláshely, éttermek, játszóterek, nagy parkok, sétaútvonalak, főzhetsz tojást a forró vízben, vagy etethetsz krokodilt is.
A Bình Châu legendája: Réges-régen, azon a vad hegyvidéken élt egy házaspár, akik vadászatból keresték kenyerüket. Minden áldott nap a férj elment vadászni, míg a felsége otthon a házimunkát végezte. Egy nap a férfi annyira belemerült a vadászatba, hogy eltévedt az erdőben, és a Bang forrásnál maradt. Eközben a felesége otthon vizet forralt, és várta a férjét az erdőből hozott dolgokkal. Ahogy hiába várakozott, egyre dühösebb lett, majd végül dühében kiborította a forró vizes edényt. És láss csodát! Amerre a víz folyt, ott mindenhol nagy forró vizes medrek formálódtak. Ez a hely Bình Châu Hotsprings, ahol a mai napig folyik a forró víz. A feleség, akit a Forró vizek istenének neveztek, elhagyta otthonát, és a Lagi tengerpart menti kis szigetre, Hon Ba-ra ment és ott élt tovább.
Ha fürdeni akarsz, vagy kezelést kapni, azért külön kell fizetni, és más-más ára van, attól függően, hogy a csomag mit tartalmaz. Ezek vietnami árakat nézve nem olcsók, a magyar fürdőbelépőkhöz képest viszont hasonlók.
Mi a 400e VND-s csomagot kértük, ami egy négyszemélyes privát vityilló volt, ahol iszappakolást kaptunk, és fürdőt. A „kezdő csomag” tartalmazott egy-egy csomag iszapot, olajat, tusfürdőt, törölközőt és fürdősapkát, egy-egy palack ásványvizet és meghatározott idejű tartózkodást a vityillóban. Utána még használhattuk a közös medencéket is.
Privát vityillók a dzsungelben
Saját medence
Boszorkánykonyha :-)
Újra "tisztán"
Közös medencék
A fürdés után elmentünk sétálni, megkerestük a forró vizes „fazekakat”, ahol tojást lehet főzni.
Forró vizes bugyrok :-)
Bugyog a víz
Főzzünk tojást!!!
Ettünk jégkrémet, és megkerestük a krokodilokat is. Volt ott egy csapat iskolás gyerek, aki etették őket; egy bambusz pálcára volt felkötve hal, azt lógatták be a krokodiloknak, akik nem egyszer úgy tettek, mintha nem is látnák, nem is érdekelné őket a dolog, majd hirtelen ráharaptak. Rusnya egy dögök, az biztos.
Nyammm...
Szépségek a sok csúnyaság után
Phu-val du. 4-re volt megbeszélve a találkozó, de már 20 perccel korábban kiértünk. El is indultunk haza. 17:55-re érkeztünk vissza.
Rizsföld
VIDEO!!!
Phan Thiết
VIDEO!!!
Phan Thiết
Elhatároztam, hogy este egy életem egy halálom, krokodilt fogok enni vacsorára. Ma is a szokásos csapat ment a szokásos étterembe. Csak ezúttal becsatlakozott hozzánk Rózsa meg Guszti is. Na, ők még egy fura pár; hozták magukkal otthonról a fritőzt, és maguknak főzőcskéztek kaját minden áldott nap. Na, mi ezen mind totál ki voltunk bukva. Főleg, hogy ez után a vacsora után Rózsa előállt, hogy ez mennyire nem érte meg, mert az ő kalamáris sült tésztájában csak 6 (vagy 8) kalamári szelet volt, és hogy ez mekkora átverés, és hogy kérhetnek el ennyi pénzt (volt vagy 400 ft ) érte. Mi nagyokat hallgattunk, aztán mikor eltűntek a bungalójukban, jól kibeszéltük őket.
A mai kajáink amúgy:
Phở gà (csirkés Phở (ejtsd: fő))
Gà xào năm hành + cơm (sült csirke, hagymával, gombával + rizs)
Cá sấu lúc lắc + Khoai tây chiên (sült krokodil, zöldségekkel + sült krumpli)
A krokodil húsa egyébként a csirkére hasonlít, csak picit ruganyosabb. Nekem ízlett, nem bántam meg, hogy rászántam magam, és megkóstoltam. Finom volt.
Piros SAIGON sör és fanta
Este még elmentünk motorozni a fiúkkal. Vagyis Jani elkezdett engem tanítani, és ott a hotel előtt a placcon kezdtem el bénázni. És már jött is egy motorkölcsönzős, hogy akkor rám!sózzon egy motort. Én ezen röhögtem, hogy hát ez nem lát, hogy én félek a motortól, meg nem is tudom, hogy kell, és hasonlók… erre a többiek, hogy ő már látja bennem azt, amit én még nem látok magamban… hahh, na persze… Szóval ezek után mentünk el motorozni a fiúkkal. Én a Janival, aki közben továbbra is okított. És elkezdett szlalomozni az úton, dülöngélve, amitől én úgy összetojtam magam, hogy úgy kapaszkodtam belé, mint egy kismajom az anyjába. Aztán megint jót röhögtem magamon, mert amikor így jó erősen belekapaszkodtam a Janiba, ő úgy meglepődött… Asszem akkor esett le neki, hogy én tényleg félek a motorozástól. (Azóta, mióta egyszer réges-régen megpróbáltam, és taknyoltam egy jó nagyot.) Nem mentünk túl sokáig, mert Jani elkezdett hümmögni, hogy úgy néz ki, hogy kifogyott a benzin… még jó, hogy a faluközpont felé motoroztunk, ahol elég sűrűn voltak pici pumpás kutak, így el tudtunk gurulni az egyikig. Aztán mentünk még picit tovább, majd visszamentünk a hotelhez.
Aztán alvás.
Megint Laca aludt a teraszon, mert bár zabálják a szúnyogok, ott mégis jobban alszik. Nem bírtam meggyőzni, hogy én vagyok a soros a kint alvásban.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2014. 03. 02.
2014. 03. 02.
Mũi Né
Reggel a szokásos 07:40-es kelés után megreggeliztünk, majd Laca is bérelt egy motort. A szokásos hatosunk indult így el motorral felfedezni a falut: Feri az egyik Ágival, Jani a másikkal, Laca meg engem vitt.
Felmentünk a halászfaluhoz, ahol megint bepillantottunk a halászok meg hozzátartozóik munkájába. És megint Jani dőlt ki elsőnek, majd Laca.
Felmentünk egy „bárba”, ahol ittunk valamit, megkóstoltam a friss kókusz levet. Nem lesz a kedvencem, de egyszer meg lehet inni. Akkor még nem tudtam azt, amit azóta már igen… de erről majd később…
Innen aztán piacozni mentünk. Nem is igazán a vásárlás miatt, inkább csak megnézni, hogy itt milyen a(z étel) piac.
Kaja
Zöldség
Hús
Szárított hal
Gyümölcs
Friss hal
Aztán egy-két szuvenír csak besikerült.
Visszamentünk a hotelhez, ahol fürdőruhát húztunk. A két Ági meg a Jani maradtak a hotelben, mi meg Ferivel elindultunk a Blue Ocean strandja felé, ez az a hely, ahol Feri elkezdett kite-surf-özni tanulni, és itt szélesebb fehér homokos strand van. Útközben azonban találtunk egy nagy orvosi rendelő szerűséget, ahova Feri be is ment hogy megnézesse a lábát, ami az igazat megvallva elég gázul nézett ki. Lett rajta egy nagy seb, meg folyton dagad neki. Hát ott is fogták, vettek tőle vért, meg mindenféle vizsgálatokat csináltak, mert a doki attól is tartott, hogy esetleg csontot ért a zúzódás. Eltiltotta minden víztől, innentől neki nem volt fürdés. :-(
Barátkozás a motorral
(Feri ebben a rendelőben "tűnt el")
Így mi ketten mentünk Lacával a partra. Felváltva fürödtünk, mert az értékeinket nem akartuk felügyelet nélkül hagyni. Azonban mi sem maradtunk nagyon sokáig, mert a nap tűzött, és nem nagyon volt árnyék, csak a szállodák kertjében, de oda meg ugye nem mehettünk.
Gyümölcsárus
A partra egy kis sikátor vitt le, így Laca rávett, hogy itt gyakoroljak tovább motorozni, jussak el oda, hogy a lábam nem húzom a földön, vagy a föld felett 5 cm-rel, hanem felteszem a motorra. Meg hogy ne gyök kettővel menjek, hanem gyorsabban, és tanuljak meg rendesen megállni is. Hát jó néhány körbe telt, mire mindez ment is. Nem mondom, hogy nem rinyáltam (a képeken látszik is), de azért valahol mélyen elkezdett tetszeni a dolog. :-)
Úgy ülök rajta, mint aki betojt...
de legalább fent van a lábam és "süvít a szél" :-)
Nagy megkönnyebbülés minden alkalom, ha letehetem a lábam
Visszamentünk a hotelbe, majd Janival és Ferivel (aki egész idáig a rendelőben volt) elmentünk ebédelni. A törzshelyünkre.
Cary tôm (rákos curry)
Cary gà (csirkés curry)
Cola, SAIGON sör
Càfé sữa nóng (espresszó tejjel)
Aztán vissza a szállodába és lazsálás a parton. Én továbbra is a tengert választottam, Laca a medencét.
Délután a szokásos hatosunk elment egy cukrászdába, és nagggyon-nagggyon finom tortákat ettünk. Laca Opera szeletet, én passiógyümölcsös tortát. A többiek is mind mást, de mindenki dicsérte a sütiket.
Opera torta
Passiógyümölcsös torta
Utána a korábbi felállás szerint motoroztunk a faluban. A többiek nem sokkal később megéheztek, és lent a parton ettek, ahol egyszer mi is voltunk még az elején. Mivel mi nem voltunk éhesek, motoroztunk tovább. Megnéztünk egy buddhista templomot is, ahol épp szertartás folyt. Sajnos kizártak minket, így az összes turista a kapun kívülről bámult csak befelé.
VIDEO!!!
Kb. 1 óra telt el így, motorozással és nézelődéssel, majd visszamentünk a partra. A többiek már befejezték a kaját, és készültek vissza a hotelbe.
Mi Lacával nem sokkal később elmentünk a törzshelyre még egy utolsó vacsorára.
Phở gà (csirkés Phở (ejtsd: fő))
Bánh xéo chuối (banánnal töltött palacsinta)
Súp bí đờ (sütőtökkrém leves)
Doctor Thanh ital és SAIGON sör
Ezután este 21:15-kor újra találkoztunk a hotelnél a többiekkel. A két Ági és a Jani már nem akartak csinálni semmit, csak lazsálni, engem meg a Feri meg a Laca rábeszélt, hogy motorozzak. Egyedül a forgalomban. Úgy hogy én megyek elöl, ők meg követnek. Hehe… Nem mondhatom, hogy nem remegtek a lábaim, de egész jó volt, már 40-nel is mentem! És amellett, hogy remegtem a félelemtől, (vagy az izgalomtól, vagy mindkettőtől egyszerre) tökre élveztem is. Sőt, kb. meg voltam sértődve, mikor egyszer csak mellém jöttek, és szóltak, hogy ideje lenne visszafordulni, mert lemegyek a térképről. :-) Így hát visszafordultunk. A hotelnél visszaadtam Lacának a motort, aztán ő meg Feri mentek még tovább, én meg mentem aludni.
Így viszont Laca ragadt kint a teraszon.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2014. 03. 03.
Mũi Né-Sài Gòn
Reggel megint 07:40-re állítottam be az órát. Laca korábban kelt és reggeli előtt elhúzott motorozni.
Reggeli után leadta a motort, és még gyorsan fürödtünk a tengerben, meg a medencében is. Aztán zuhanyzás, hajmosás. És sajnos pakolás… Nagyon rosszul esett, mert ez nem csak a tengerparti nyaralás végét jelezte, hanem azt is, hogy vészesen közeleg az út vége is. Már csak pár nap és menni kell haza :-( Nagyon nem örültünk neki. A mi kis hatosunk szuper jól érezte magát, és egyikünknek sem volt semmi kedve a hazaúthoz.
Na, nehezen is ment a búcsú, újra lementem a tengerpartra, és fel-alá sétálgattam, amíg még lehetett. De eljött a 11, és menni kellett kijelentkezni, mert jött értünk a busz.
11:15-kor indultunk el a mi szállodánktól.
Először még elmentünk a falu szélére, és egy ottani hotelből felvettük a maradék három pasit, akik Kambodzsa után ott szálltak meg. A hotel szép volt, de hát annyira messze mindentől… mi nem bántuk, hogy a miénk nem volt annyira puccos, viszont nagyon jó helyen volt, közel mindenhez.
A sofőrünkön totál kiakadtam, mert még egy ilyen tutyimutyi ürgét nem láttam, még nevetve mondtam a fiúknak, hogy én a motorral gyorsabban mentem, mint ahogy ez az ürge a busszal.
A buszonk elég nagy volt ahhoz, hogy mindannyiunknak legyen egy saját sora :-)
És így nézett ki belülről
Útközben:
iskola
halászhajók
templomok
édesburgonya földek
Útközben csak egyszer álltunk meg. Itt vettünk egy „gombócot” ebédre. Ennek két fajtája van, a sós (húsos) és az édes. Mi a húsost választottuk. Darált hús volt benne, és mini főtt tojás is.
Laca vett egy zacskó chipset is, biztos ami biztos. Ez is érdekes volt, egyszerre volt édes, sós és csípős.
Útközben még:
gumifa erdők
temetők
És itt már Sài Gòn-hoz közel:
a Sài Gòn folyó
16:45-re érkeztünk meg ugyanabba a hotelba, ahol az első éjszakát is töltöttük. (Hoang Hai Long 2 Hotel - http://www.hoanghailonghotel.com/hoanghailong2/) Ezúttal a 3. emeleten kaptunk szobát, a 306-ost.
Ez a gyönyörűség a szálloda halljában van
Kis pihenő után a szokásos hatosunk indult el együtt vacsizós helyet keresni. A hotel mellett van a fedett piac, ami éjszakára ugyan bezár, de ugyanezek az árusok kitelepülnek az utcára. A hotelunk közvetlen közelébe. Szóval árusok hadán verekedtük keresztül magunkat. Egyiktől-másiktól vásároltunk is. Az egyikük ajánlotta azt az éttermet is ahová mentünk, a Món Huế Nhà Hàng-ot.
Ezt hozták előételként: a hosszúkás az banánlevélbe csomagolt szalámi,
a kockában pedig kókuszos édesség volt
Laca egy rizses kaját evett: Cơm âm phụ cháy-t.
Én meg egy vegyes tálat: Cha hue nho-t.
Az enyémhez volt halszósz is, hát hihetetlen, hogy milyen finom, és hogy annak a bűznek, ami a készítése során keletkezik, a kész szószban nyoma sincs! A halszósz egyébként nagy kedvencem lett. (a képen a bal oldalon az alsó tálkában a chilis olajszerű cucc a halszósz)
Talán most életemben először ettem banánvirágot is, amit Feri salátájából kaptam. Érdekes, hogy az emberek miket meg nem esznek! :-)
Jani, én, Ági
Feri, Laca, Ági
Feri, Laca, Ági, Jani, én, Ági
Vacsora után éppen csak visszaértünk a hotelbe 20:00-ra, ahol a helyi idegenvezetőnkkel találkoztunk, akit Trang (ejtsd: Csang) Pham-nak hívtak. Igazából ő nem is az idegenvezetőnk volt, hanem a helyi idegenvezető tolmácsa. A lány családja a lány 10 éves korában költözött Magyarországra, és itt éltek együtt 16 évig, amikor is Trang úgy döntött, hogy visszajön Vietnamba és megpróbál itt boldogulni. Ennek már 3 éve. A család többi tagja (szülők és egy lánytestvér) még mindig Magyarországon vannak, és nem is szándékoznak visszamenni. Szóval Trang ezért beszél magyarul, és ezért kapta meg ezt a munkát.
Megbeszéltük röviden a következő napok programját, és a másnapi találkozó idejét, majd ment mindenki útjára. Mi vissza az utcára, a piacra.
És ezt eddig még nem mutattam, ilyenek a pénzek:
(Hồ Chí Minh bácsiról úgy látszik, életében csak ez az egy kép sikerült jól...
mindenhol ugyanez van :-) )
És ha már róla volt szó, akkor egy picit bővebben róla (magyarul) itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ho_Si_Minh
Némi bóklászás után visszamentünk a hotelbe, aztán alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése