2015. szeptember 27., vasárnap

Santa Caterina da Bologna, Santuario del Corpus Domini - Bologna, Olaszország




 
Santa Caterina da Bologna
Szent Katalin, Bologna
 
Cím: Santuario del Corpus Domini
Via Tagliapietre 21, 40123 Bologna
Tel.: 00 39 051 33 12 77
Cappella della Santa
Kedd, csütörtök, szombat, vasárnap:
09:30-11:30 és 16:00-17:45
 
 
A Santuario del Corpus Domini (Krisztus teste szentély) az egyik legfontosabb templom Bologna-ban. 1477 és 1480 között épült a firenzei Nicolo Marchionne és a Doccia-i Francesco Fucci tervei szerint. Az épület Chiesa della Santa (a Szent temploma) néven is ismert, mert még mindig őrzi Santa Caterina de „Vigri” (Vigri Szent Katalin) testét. 1456-ban a Santa Caterina-t Bologna-ba küldték, ahol megalapította a klarisszák első kolostorát, ott élt haláláig. Több mint 500 éve tartják a Cappella della Santa-ban (Szent kápolnája) romlatlan állapotban maradt testét.

A templomnak gyönyörű reneszánsz homlokzata van, ez az egyetlen része maradt meg az eredeti épületnek, amelyet a Mantova-i Sperandio elegáns terrakotta domborművei gazdagítanak.
 


Az épület belső részét teljesen felújította G. Giacomo Monti 1687-ben, aki úgy döntött, hogy M. Antonio Franceschini csodálatos freskóival, Enrico Haffner díszeivel és Giuseppe Mazza stukkó domborműveivel gazdagítja azt. Sajnálatos módon ezek az értékes művészeti alkotások részben megsemmisültek a második világháborúban, mikor a templomot bombázták.
A templom őrzi Franceschini híres festményét a Transito di S. Giuseppe (Szent József halála), Lodovico Carracci néhány festményét, és az orvos Luigi Galvani, és az ismert 18. századi tudós Laura Bassi sírját is.
 
Főoltár

A kupola; a freskón 'Santa Caterina in gloria'


Az orvos Luigi Galvani sírja

Ez a mellékoltár az, közepén azzal a lámpás kör alakú ablakkal, aminek a másik oldalán a Cappella della Santa van, Santa Caterina testével 
 

Franceschini festménye: La Madonna immacolata

Franceschini híres festménye; a Transito di S. Giuseppe (Szent József halála)

Cappella del Rosario

 
Santa Caterina a kísértések ellen véd, és a művészek védőszentje. Ünnepe március 9-e.
Bologna-i Szent Katalin születését megjósolta a Boldogságos Szűz a jámbor apának, azzal, hogy a gyermek egy ragyogó fény lesz az egész világon. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén 1413-ban (szeptember 8-án), Katalin megszületett Bologna-ban. Apja, Giovanni Vigri, rokona volt a Ferrara-i Niccoló III d’Este márkinak. Az ő kívánsága volt, hogy a kis Caterina-t, aki mindenkit elbűvölt szépségével és tisztaságával, hozzák az udvarába, hogy ott a saját lányával nevelkedjen. Itt Caterina megtanult írni, olvasni, majd idegen nyelveket tanult (többek között latint), zenét, éneklést, rajzolást, festést, művészeteket és mindent, ami hozzátartozik egy magas rangú fiatal nő műveltségéhez. Az emberek csodálták bölcsességét és éleslátását, szerénységét és tiszta lelkét, úgy tekintettek rá, mint egy angyalra.
Az udvar és annak minden pompája sem volt képes elkápráztatni Bolognai Szent Katalint. A legkiválóbb kérők voltak kénytelenek visszavonulni a legcsekélyebb remény nélkül; Caterina-nak nem volt más vágya, mint hogy örökre Jézus Krisztus jegyese legyen. Amikor Szent Katalin 17 éves lett, megszerezte az anyja hozzájárulását -mivel apja eddigre már meghalt-, hogy csatlakozhasson jámbor fiatal nők csoportjához Ferrara-ban, akik vallásos életet éltek, de még nem fogadtak el határozott szabályt. Caterina megjelent közöttük, mint minden erény tükre, de mindeközben ő is ki volt téve nagyon súlyos kísértéseknek a gonosz szellem által.
Négy évvel később egy királyi hercegnő alapított egy kolostort ennek a társaságnak Szent Klára szabályai szerint, és néhány buzgó nővér Mantua-ból megismertette a fiatal nőkkel a Szegény Klára élet szabályait. Bologna-i Szent Katalin kapta a pékség feladatait; ő vidáman vállalta ezt a feladatot, még akkor is, mikor a hőség kezdte éreztetni hatását a szemén, megmaradt beosztásában, amíg az apáca főnöknő erre kötelezte.
Egy nap, mikor betette a kenyereket a sütőbe, a harang hívta őt a kórusba egy nagyon különleges istentiszteletre; ő keresztet vetett a kenyerekre, és azt mondta: "Az Úrnak ajánllak benneteket." Csak öt órával később tudott visszatérni a pékségbe, és biztosra vette, hogy minden odaégett addigra. Azonban, amikor kivette a kenyereket a kemencéből, azok szebbek voltak, mint valaha.
Egy idő után megbízták azzal, hogy az újoncokat tanítsa. Caterina próbált kibújni, sőt, felmentését kérte, kifejtve, hogy ő teljesen képtelen ezt a feladatot ellátni; de kénytelen volt engedelmeskedni fogadalmának. A lány önmagába vetett hitetlensége meghozta Isten áldását erőfeszítéseire, és az újoncok jó tréninget kaptak. Ő mindenekelőtt arra törekedett, hogy hatást gyakoroljon fiatal szívükre, hogy annak vágya ne legyen más, mint Isten dicsősége és az Ő szent akaratának teljesítése, és azt javasolta, hogy a szent szabályt és az engedelmességet tekintsék feletteseiknek, mint vezetőjük. Saját élménye tanította meg neki, hogyan kell megvédeni őket az ördög csapdájától.
Sokáig ő maga is kísértésnek volt kitéve, hogy elaludjon a lelkigyakorlat során. Egyszer, amikor ismét hősiesen küzdött ez ellen a szentmise alatt, a mindenható Isten megengedte neki, hogy hallja az angyali kórust az úrfelmutatás után. Ettől kezdve a kísértés le volt legyőzve, és még arra is képes volt, hogy órákig imádkozzon az éjszaka alatt. Egy karácsony este a Boldogságos Szűz megjelent neki, és a csecsemő Jézust karjába helyezte.
Caterina 24 évet töltött a Ferrara-i zárdában, és sok nővérnek tanította a szentséghez vezető utat, amikor Bologna város kérésére elküldték őt 15 másik nővérrel együtt, hogy hasonló kolostort létesítsenek szülővárosában. Kinevezték főnöknőnek, és közösségét bölcsességgel és anyai szeretettel irányította. Ő különös figyelmet szentelt a beteg testvéreknek. Lelki vigaszt nyújtva nekik, azt mondta: "Kedves testvérek, most már igazi menyasszonyai vagytok a Megváltó Istennek, aki a fájdalmat és a szenvedést választotta osztályrészéül.
Bár beteges volt 22 éves korától kezdve, soha nem panaszkodott.
Szent Katalin különösen figyelmet szentelt a béke megőrzésére önmagában és a közösségének tagjai között. Ezért is szerette őt mindenki. Amikor 1463. március 9-én meghalt, zokogás és sírás hallatszott mindenütt a kolostorban. De halála után is örömmel gondoltak rá nővérei. A teste, amely szemérmes és makulátlanul tiszta lelkének temploma volt, édes illatot árasztott, mely az egész régióban érezhető volt.
Csodás gyógyulások kezdtek el előfordulni Szent Katalin sírjánál, még a gyógyíthatatlan is azonnal meggyógyult. Koporsó nélkül temették el, mint mindenki mást, aki a rendhez tartozott, de az ő testét exhumálták tizennyolc nappal később, amikor mennyei illatot éreztek kiáradni onnan. Szent Katalin testét romlatlan állapotban találták.
A selyem fátyol, amely a testet fedte, verejtékben úszott, ez árasztotta az édes illatot. Az egyik apáca észrevett egy kis bőrdarabot, amely Caterina egyik lábán lógott, és letépte. Azonnal friss vér kezdett folyni belőle, mintha a szent még életben lett volna.
Szent Katalin teste romlatlan maradt, és mint egy élő szervezet, megőrizte rugalmasságát. Így ma is látható Bologna-ban, drága ruhába öltöztetve, egy trónon ülve egy kristály szentély alatt. Bőre még mindig normális, kivéve, hogy sötétebb lett az olaj lámpák és gyertyák fénye miatt, amelyek ott égtek az évszázadok során. Számtalan csodával jutalmazta a hűséges odaadást.
XI. Kelemen pápa avatta szentté 1712. május 22-én.
 










Madonna és a gyermek
(Szent Katalin műve)

Ez a kis ablak Szent Katalinnal szemben van, olyan, mintha láthatná innen a misét, mikor az ablak nyitva van.







 
Még sétálgattunk a városban egy kicsit, majd az Il Tarí nevű étterembe mentünk vacsorázni.
 









 
 


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 


 
 
LINKEK:
 
Santuario del Corpus Domini OLASZul: http://www.santuariocorpusdomini.it/
 
 
(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.) 
 
 
 

2015. szeptember 12., szombat

Kanári-szigetek, Gran Canaria, MASPALOMAS, PUERTO RICO

 


Elérkezett az utolsó nap… legalábbis az enyém. (Mert Ildi egy nappal tovább, a csajok meg még hármat maradtak.) Erre a napra „állati” programok voltak betervezve. :-) Teve és Delfin. De sorolhatnám az ellentétpárokat: Homok és víz. Vagy Sivatag és óceán… :-)

Az első megállónk Maspalomas volt. Ide is a bérelt autóval mentünk, azt majd csak másnap kell leadni. Gran Canaria legrégebbi üdülő-települése Maspalomas, két kiemelkedő látványossággal. Az egyik az Európa egyetlen szaharai homokos mini sivatagja, a másik a világítótorony. Kb. 50 évvel ezelőtt, mikor a sziget legjelentősebb turisztikai központjává kiépült Playa del Inglés és Meloneras településekkel együtt, Maspalomas még csak egy homoksivatagban megbúvó kis oázis volt. Ma a világ egyik legkedveltebb üdülőhelye. Szerencsére homokdűnéit még idejében természetvédelmi övezetté nyilvánították, így az építkezések csak a sivatag szélén változtatták meg a vidék arculatát.


A nyugati lagúnától a keleti Playa del Inglés-ig húzódó, 6 kilométeres partszakaszból 3,5 km igazi sivatag. Homokja valószínűleg a szelek szárnyán érkezett Afrikából, és évszázadok alatt halmozódott fel. A 3,5 méter magas, szél által bordázott homokdűnék között magányosnak és jelentéktelennek tűnnek a sétáló emberek. A dűnék más képet mutatnak reggel, a déli nap meredek sugarai alatt, és a naplemente fényében. Nem csoda, hogy az emberek szeretnek itt sétálni, fényképezni, napozni, vagy csak heverészni a homokban. A dűnék közt a szél által létrehozott és állandóan mozgatott homokformák tárházában gyönyörködhetünk.

A sivatagban lehet sétálni, dűnét mászni (ez ingyen van), de lehet tevegelni is. Mi a tevegelést választottuk. A jegy ára felnőtteknek 12€, gyerekeknek a fele. Nem volt könnyű megtalálni, hogy honnan indul a karaván, mert nincs rendesen kitáblázva, de mentünk az orrunk és a megérzésünk után. Maspalomas-t egy kiszáradt csatorna szeli ketté, mely mentén az óceán felől haladva már könnyen meg lehet találni a helyet.
Az elején a karaván indulása előtt volt időnk körülnézni az istállóban is. A tevék békések, viccesek. Némelyik igazi fotómodell. :-)





Ugye milyen csini vagyok? Gyönyörűek a szemeim, nézd! Kérek egy fotót jobbról...

...és egyet balról is! Köszi! :-)

Kinga almacsutkájánra volt vevő :-)

Nem a tevék hátán kell megülni, hanem a tevékre két oldalt fel van rögzítve egy-egy ülőke és abban utaztunk. Mivel mi páratlanul voltunk (5-en), az én párom egy homokzsák lett. A tevegelés egy kb. fél órás utat takar a dűnék közt. Izgalmas volt, élveztük, megért ennyi pénzt.  



































Maspalomas másik látványossága: El Faro… azaz a világítótorony. A világítótorony Maspalomas legtöbb pontjáról látható, mint például a sivatagból is.


 

A tevegelés után Puerto Rico-ba mentünk. Itt először is megebédeltünk.



Puerto Rico is Gran Canaria dél-nyugati partján fekszik, egy a part menti sziklákon létrehozott nyaralóhelyek közül. A korábban kopár, meredek sziklafalak szinte már ki sem látszanak a hegyekre felfutó teraszos szállodák és apartmanok alól. A házak 4-5 sorban tömörülnek a víz és a sziklák között. A patkó alakú öböl két kikötője közt terül el a mesterségesen feltöltött, sárga homokos strand. Vannak vízi sportlehetőségek, horgászhatunk, vagy egyszerűen csak sütkérezhetünk a nagyrészt tiszta, napos időben.

Puerto Rico védett öble a spanyol vitorlásválogatott edzőtábora, kezdő és haladó szörfösök és vitorlázók otthona. Igazi vízisport-, horgász-, és búvárközpont ez, nagy jachtkikötővel és 400 méteres, mesterségesen feltöltött homokstranddal.

A mi hajónk is innen indult, ebből a kikötőből.


A legénység barátságos volt, vicces, és segítőkész. És nem mellékesen addig vittek bennünket befelé, amíg meg nem találtuk a delfineket. Addig láttunk egy csomó repülő halat is, de ezeket lehetetlen volt lefényképezni sajnos. Szóval só sokáig mentünk befelé, míg belefutottunk a delfincsapatba. De megérte a várakozás, mert egy jó nagy rajt találtunk, és még bébi delfint is láttunk!









Itt látni a bébi delfint!!!


Rengetegen voltak! És ott úszkáltak elöttünk/mögöttünk/alattunk...
Azt nem tudom, hogy ők mennyire élvezték a mi társaságunkat, de hogy mi nagyon az övéket, az tuti!!! :-) 













Visszafelé kaptunk inni és harapnivalót is, ez benne volt az árban. Nagyon nagy élmény volt a delfineket látni!!! És főleg azért mert itt a természetes élőhelyükön láthattuk őket, nem egy parkban, beidomítva, hogy turistáknak tetszelegjenek szegények.

A hajókirándulás után átsétáltunk a strandra. Mivel már rendesen benne voltunk a délutánban, a parton kevesen voltak. Leheveredtünk néhány napozóágyra, és a kutya se jött, hogy pénzt kérjen érte.

Később visszamentünk vacsorázni ugyanoda, ahol ebédeltünk is, mert ott nagyon bejött a kaja.



 
Innen aztán hazamentünk Vecindario-ba. Nekem már csak egy rövid alvás jutott, majd másnap kora hajnaban kelés, és indulás a reptérre. Újabb iszonyatosan hosszú utazás...
 


Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, hogy bejárjuk a világot, és megosszuk egymással tapasztalatainkat!



LINKEK:
http://utikritika.hu/kanari-szigetek/gran_canaria
http://gran-canaria.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gran_Canaria
http://www.hellovilag.hu/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mog%C3%A1n,_Las_Palmas



A bejegyzés a sajátjaim mellett tartalmaz képeket Ilditől és Tőzitől.

 
 
 

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!