2018. március 27., kedd

Kérdezd a Bloggert!




Van egy közösség a facebookon, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége, melynek egy jó ideje tagja vagyok én is. Ebben a csoportban a bloggerek beszélgethetnek, tanácsot kérhetnek, tapasztalatot cserélhetnek egymással. Ott fut egy „Kérdezd a Bloggert!” című játék, amelyben az Élet sója blog engem választott következő „áldozatnak”. J A csoport tagjai pedig kérdeztek. Íme a kérdések, és a válaszok:

 

A fotókat Te magad készítetted a naptáradhoz? Ha igen tanultál fotózni vagy „ösztönből” fotózol?


Igen, a képeket én magam készítettem. Fotós suliba vagy tanfolyamra nem jártam, tanáraim nem voltak. Az élet tanított meg fényképezni. J Az első fényképezőgépem, mely egy Smena (Смена) 8M volt, még gyerekkoromban nyertem egy hittanversenyen. Onnantól vittem magammal osztálykirándulásokra, nyaralásokra. Mivel azonban akkoriban még a szüleim vették bele a filmet, egy-egy útra egy tekercset kaptam csak. Így amellett, hogy nagyon be kellett osztani, nagyon meg is kellett nézni, hogy mit, de főleg azt, hogy hogyan fotózok le. Meg kellett nézni a fényviszonyokat, azt, hogy honnan fér bele legjobban a képbe, megvárni, hogy a legkevesebb ember takarja a lényeget, stb., stb. Ez a „spórolás” ma is jellemző rám, amikor már digitális gépet, vagy épp a mobilom használom. Jól megnézem, hogy mit és honnan, és csak akkor lövök több képet is, ha tudom, hogy a korábbi valamiért nem sikerült jól.

Egy ilyen SMENA 8M géppel kezdtem el fotózni
Forrás

A blog 2018-as falinaptárának lapjai
 
 

Melyik a legvágyottabb hely, ahol még nem jártál?


Ó, a bakancslista (bár csak a fejemben létezik) nagyon hosszú, és folyton nő! Még nem voltam, és nagyon szeretnék eljutni például Kambodzsába, illetve visszamenni Vietnámba. Nagyon szeretném látni az Aurora Borealist, és a világ legnagyobb virágoskertjét (Keukenhof) tulipánvirágzás idején. De ahová a legrégebb óta vágyom, az Irak és Kuvait. Ez a kettő a nagyapám miatt, mert ő gyermekkoromban nagyon sokat volt távol ezekben az országokban, ott dolgozott. Az olajvezetékeket építették (amit aztán később a háborúban szétbombáztak). Ő küldött képeslapokat onnan, illetve mesélt sokat mikor hazajött egy-egy útról. Tudom, sokat változott azóta arrafelé minden, de akkor is elmennék oda miatta… megnézni az országokat, amik hónapokra „elrabolták” tőlem a nagyapámat.

Az Aurora Borealis egy képeslapon, melyet a barátaimtól kaptam
 

Az ismertebb, nevesebb látnivalókat nézed meg vagy inkább a turisták által nem látogatottakat?


UNESCO világörökség mániás vagyok J Első körben mindig azt nézem meg, hogy az adott helyen van-e világörökség. Aztán persze megnézem a „kötelező” látnivalókat is, de ezek közül már megválogatom, hogy melyik legyen az. A múzeumokat nem nagyon szeretem, főleg a festmények azok, amik nem igazán kötnek le. Jobban szeretem a szabadtéri dolgokat, épületeket, szobrokat. Szeretek sétálni és „elveszni” is egy adott helyen. A kevésbé ismert helyeket is nagyon szeretem, egyrészt, mert ott nincs akkora tömeg, másrészt igazi kincsekre bukkanok néha.

A legendás púpos híd (Öreg-híd) az olaszországi Bobbióban.
Ez a szabálytalan, 11 lyukú híd látható Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményén is!
 

Mi alapján lehet egy kultúrát a legjobban megismerni szerinted?


Egyértelműen az emberek által. Régebben éppen ezért sokat CouchSurfingeztem. Sok utazót fogadtam, és én magam is megszálltam másoknál. Amellett, hogy a helyiek ismerik legjobban az adott környéket és értékes információval szolgálhatnak, barátságok is kötődtek így. Sajnos azonban változott a világ, és egyre kevesebb ember akar az otthonába fogadni másokat, mindenki csak kéri a szállást, és adni meg nem szívesen ad. Éppen ezért mostanában inkább az airbnb-t használom, amit én a CouchSurfing fizetős változatának hívok magamban. Itt is helyieknél lehet lakni, de ez fizetős.

A CouchSurfingnek köszönhetően Weimarban annak a Johann Nepomuk Hummelnek az egykori lakóházában laktunk,
aki majdnem Liszt Ferenc tanára lett.
 

Utazásaid során fontosnak tartod, hogy megismerd a gasztronómiáját is egy-egy tájnak, városnak?


Igen! Számomra úgy lesz teljes a kép egy adott helyről, ha megkóstolok helyi étel- és italkülönlegességeket is. Első körben mindig a szállásadót szoktam kikérdezni, hogy mi az adott hely jellegzetes étele/itala. Ha nincs kitől tanácsot kérni, fellapozom az útikönyvet, vagy utánanézek az interneten. Eddig a legkülönlegesebb, amit ettem, az krokodil volt Vietnámban. Leginkább egy rágós csirkehúshoz tudnám hasonlítani. A legkülönlegesebb italt pedig Schwabachban (Németország) ittam, ez egy prosecco volt, amiben aranylemezkék úszkáltak.

sấu lúc lắc + Khoai tây chiên (sült krokodil, zöldségekkel + sült krumpli)
 

Volt olyan látnivaló, ország, ami végül csalódást okozott?


A legnagyobb csalódást nekem egyértelműen India okozta. Egy jó barátom rengeteget mesélt nekem Indiáról, és sokszor főzőcskéztünk is indiai kajákat együtt. Ő ezt mind kint tanulta, és mesterien főz. A fényképeit is láttam természetesen. Egyszer aztán hirtelen kaptam pár hét szabadságot, és mivel nem volt annyi idő, hogy leszervezhessek bármit is, befizettünk egy last minute útra Indiába egy utazási irodánál. Kiábrándító volt a mocsok mindenfelé, mely alól egyedüli kivételek a turista látványosságok voltak; azokat szépen rendben és tisztán tartják. Az idegenvezetőnk szintén nagy csalódást okozott, egyrészt mert ígért fűt-fát, majd nem teljesítette, másrészt nagyon nemtörődöm volt, trehányul végezte a munkáját. Úgy jöttem haza Indiából, hogy semmivel sem tudtam róla többet, mint azelőtt. L Jó tanács Indiába készülőknek (azért hogy inkább pozitív csalódás érjen, mint negatív): a felét le kell vonni abból, amit ígérnek, és fel kell készülni, hogy ott kicsit másképp (lazábban, szabadabban) állnak az élethez.

A Taj Mahal, "A paloták koronája" az indiai Agra városában a Jamuna folyó partján található mauzóleum elnevezése,
mely valójában egy teljes épületkomplexumot takar, ennek része maga a fehér márvány síremlék is. 
 

Milyen sztorid volt az utazásaid során, amelyre egész életedben emlékezni fogsz?


Itt két történetet is megosztok, egy pozitívat és egy negatívat.

Kezdjük a negatívval:
13 évvel ezelőtt történt, amikor először jártam Egyiptomban. Míg élek, nem felejtem el az tuti.
Kairóból vonatoztunk le egy este Asszuánba, ahova én már nagyon betegen érkeztem meg. Nem is tudom, hogy sikerült a vonattól a szállodáig elvánszorognom. Míg a többiek Asszuán látványosságaival ismerkedtek, én a hotelben szenvedtem.
Másnapra sem lett annyi erőm, hogy elmehessek velük Abu Szimbelbe, amit pedig mindenképpen meg akartam nézni. Abból a napból nem sokra emlékszem, olyan magas lázam volt. Életemben akkor voltam először „legdélebben”. És „még délebben” is lehettem volna, ha Abu Szimbelbe sikerül eljutnom. Ez egyszer a szobában, nagy lázasan is eszembe jutott, és sajnáltam nagyon, hogy életem addigi „legdélebbi” élménye egy hotelszoba plafonjának négy sarka.

Happy end: több mint 10 évvel később eljutottam Abu Szimbelbe!
(Sőt, azóta már "még délebbi" helyen is jártam.)
 

És a pozitív:
Még gimnazista koromban egy levelezős nyelvgyakorló program keretében ismerkedtem meg Sissivel, egy görög lánnyal. Éveken keresztül levelezgettünk, majd mikor elkezdtem dolgozni, az első keresetemből Kamena Vourlába, Görögországba utaztam. Az egész családja (szülei, húga) lejöttek a tengerpartra meglátogatni bennünket, és kirándulni is elvittek. (Hatan ültünk egy autóban! J) Egy szuper napot töltöttünk együtt. Ezután újabb évek teltek el levelezgetéssel, és legközelebb Sissi esküvőjén találkoztunk újra, Thessalonikiben. Részese voltam egy bazi nagy görög lagzinak! Azóta megint eltelt pár év, született egy tündéri kisfiuk, akit eddig még csak fényképeken láttam. Szóval azt hiszem, hamarosan ideje lesz egy újabb látogatásnak! J

Görög barátnőm esküvőjén Thessalonikiben.

És a bazi nagy görög lagziban...
 

Kedves bloggertársaim, köszönöm kérdéseiteket! J



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!


2018. március 15., csütörtök

Marsza Alam - Egyiptom - 9. rész



Elérkezett az utolsó napunk Egyiptomban. A repülőgép indulási idejének hála, ez egy teljes nap volt, így még belefért ez-az.

Megreggeliztünk a hotelben, most pont ugyanakkor, amikor a francia nő is a fiával. Már korábban is váltottunk velük pár szót, de most hosszabban beszélgettünk, és megállapodtunk, hogy reggeli után együtt megyünk el az egyik közeli strandra.

Itt bármerre indul az ember, kristálytiszta vizet, és korallzátonyokat talál. A Vörös-tengert a világ egyik legszebb tengereként tartják számon. Ebben az érintetlen természeti környezetben akkor is láthatunk gyönyörűségeket, ha csak snorkelezünk. Marsa Assalay, a tengerpart, ahová mentünk, kb. 4 km-re van a hoteltől északi irányban. Egy homokhegyekkel védett öbölben található. Mire mi kiértünk, a búvárok már jöttek kifelé a vízből, összepakoltak gyorsan, és csak a miénk volt a strand! A víz olyan átlátszó, hogy már a felszínről egy búvármaszk segítségével is fantasztikus látvány tárul elénk: számtalan színes korall, a legelképesztőbb színű és formájú halakkal. Szinte úszni sem kell, mivel a tengernek itt az átlagnál magasabb a sótartalma, emiatt a víz tetején könnyebben lebeghetünk.

Amekkora mázlink volt, a távolban egy fel-felbukkanó teknőst is láttunk.























VIDEO!!!


Pár óra lubickolás után visszamentünk a szállodába. Mi Laurent-nal ketten elmentünk ebédelni az El Mashrabia-ba. Megint koftát és kebabot ettünk, szószokkal, salátával, sült krumplival, lepénykenyérrel.



Marsza Alam a Vörös-tenger partján, T alakban terül el. Inkább falunak, mint városnak mondanám. Látnivaló nem igen van itt: van egy mecset, egy főutca boltokkal, éttermekkel, pénzváltóval, patikával. A főút mellett van az iskola, és innen közelíthető meg a helyi piac is.

A "T" egyik ága: észak felől érkezünk Marsza Alamba

A főutca

A főutca

A főutca

A főutca

A főutca

A főutca

A mecset

A mecset

Az iskola

Az iskola

A piac

A piac

A piac

A piac

A piac

A piac

A közelmúlt eseményei elriasztották a turistákat Marsza Alamból is (bár már egyre többen merészkednek újra Egyiptomba). Így elmaradt a pénz, és nincs miből befejezni a szállodákat. Marsza Alamban jelenleg egyedül a T alakú főutcák vonalán van élet, a többi rész kihaltnak tűnik. A félig kész épületek látványa egyrészt szomorú, másrészt elgondolkodtató: milyen lenne ugyanez a csendes, és jelenleg tiszta hely, ha több tíz (száz)ezer turista megrohamozná. Sokat veszítene a bájából szerintem.  

Hotelünk (Blue Vision Diving Hotel) magányosan árválkodik a 13. utcában.








Egészségügyi központ

Kora este bepakoltunk a bőröndökbe, majd elbúcsúztunk a hotelben a franciáktól, és a tulajdonos Mohamedtől, valamint a „mindenes” Hasszántól. Kb. 1 óra taxizás után értünk ki a reptérre. Mivel pici, és alig van forgalom, a biztonsági ellenőrzésen gyorsan túljutottunk. A visszafelé út több mint 5 óra volt. A vacsora kivételével szinte az egészet végigaludtuk. 


ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, ITTITT, ITT, ITT, ITT és ITT!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK/FORRÁSOK


Marsza Alam MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Marsza_Alam

Egyiptom a Lonely Planet útikönyvsorozata alapján ISBN 963 530 204 5
Égypte LeRoutard ISBN 978-2-01-280032-8


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!