2018. március 11., vasárnap

Asszuán II. - Egyiptom - 5. rész




 


Utunk Abu Szimbelből Asszuánba ugyanazon az úton történt, mint lefelé, és szintén nem volt zökkenőmentesnek mondható. Hasszán még mindig azt hajtogatta, hogy fáradt. Később pedig kérdésessé vált, hogy eljutunk-e a városig, vagy legalábbis egy benzinkútig. Vészesen fogyott az üzemanyag az autóból, így a légkondit is kikapcsolta sofőrünk, hogy spóroljunk. A szó minden értelmében meleg helyzet volt. Főleg, miután az első benzinkúton, ahol megálltunk, valamiért nem tudott tankolni. Menni kellett tovább. Végül a második kúton sikerült tankolni.



Délibáb


Útközben megint ment a kavarás. Az előző nap elmaradt hajókirándulást a núbiai faluba meg szerettük volna ejteni. Csakhogy nem 40 USDért, ahogy előző nap Mohamed Ali akarta, hanem 25-ért, ami a mi árlistánkon is szerepelt, melyet az irodától kaptunk.

Van egy olyan erős gyanúm, hogy Beyo a saját zsebére akart dolgozni. Mi másért akarta volna a sofőr elől eltitkolni, hogy hová megyünk ebéd után?

Ugyanoda mentünk ebédelni, ahová előző nap is. Ezúttal koftát kértünk, salátával, sült krumplival.
Ebédelni csak Hasszán jött velünk, Beyo nem.


Ebéd után újra találkoztunk Beyoval, aki egy-egy üveg parfümöt nyomott a kezünkbe. Nem akartuk elfogadni, de nem volt apelláta. Kicsivel később, mikor már a hajó kikötőben voltunk, kiderült miért: megkérdezte, hogy nem bánnánk-e ha jönne a barátnője is, aki nem mellesleg szintén idegenvezető, csak franciául. Mivel a lány már amúgy is ott volt, és mivel a hajón, amivel mentük, bőven volt hely, így azt mondtuk, hozza. (Bár azt kötve hiszem, hogy a lány idegenvezető lenne, maximum annak tanulhatott, annyira fiatal volt.)



Szóval beültünk a hajóba, és élveztük ahogy a hajó a sok kis sziget között kacsázik velünk a hihetetlenül kék Níluson. Gharb Sehel (Nagaa Suhayl Gharb) falucskába mentünk.







Kopt ortodox katedrális

Asszuán (és állítólag egész Egyiptom) legdrágább szállodája: Old Cataract

Asszuán (és állítólag egész Egyiptom) legdrágább szállodája: Old Cataract




Útközben az Elephantiné-sziget vonalában láthattuk a nyugati parton Mohamed Sah Aga Kán mauzóleumát, akinek Asszuán volt a kedvenc telelőhelye. Ő az iszlám iszmáilita szektájának 48. imámja volt. Amikor 1957-ben elhunyt, özvegye felügyelte gránitból és homokkőből készült kupolás mauzóleumának építését. A mauzóleumot fátimida sírokról mintázták. Belsejében kis mecset is helyet kapott. Egy boltozatos kamrában áll a carrarai márványból készült szarkofág, melyre 2000-ben bekövetkezett haláláig az özvegy minden nap egy szál vörös rózsát helyezett el. Most ő is benne fekszik, az örökkévalóságig egyesülve férjével.

Mohamed Sah Aga Kán mauzóleuma
 
Mohamed Sah Aga Kán mauzóleuma












Miután a hajónk kikötött Gharb Sehelnél (Nagaa Suhayl Gharb), lépcsőkön másznunk fel a falu szintjére.
Az egy főutcából álló núbiai falu színes házaival mesebeli hangulatot áraszt. Bár a sok boltocska miatt inkább egy bevásárló negyedre hasonlít, mint egy településre, melyet laknak. A férfiak általában a városban dolgoznak, míg a nők otthon maradnak, és a bazárrá alakított házakban árulnak mindenfélét. Betekinthetünk a házakba is, bár ez inkább tolakodásnak számít. Szerencsénk volt, hogy nem a főszezonban jártunk itt, így még nem volt minden tömve turistákkal.

 















 
A Baba Dool kávézóba tértünk be, mely egy átalakított núbiai ház, terasszal, felette árnyékolóval. Míg a teánkat kortyolgattuk, kisebb-nagyobb krokodilokat is megnézhettünk, melyeket a Nasszer-tóból hoztak ide.  
Beyo közben lelépett a lánnyal. Mint később kiderült a kiscsaj henna-tetkót kapott.









A nagy krokodil


A kicsi krokodilok


Ideje volt visszatérnünk a hajóra.






A kikötőben Hasszán már várt ránk. Reméltem, hogy aludt egy kicsit legalább, míg mi elvoltunk.

Fél ötkor indultunk vissza Marsa Alamba. Edfuig nem ugyanazon az új úton mentünk, mint előző nap, hanem végig a Nílus mellett. Jóval lassabb volt ez így. Hasszán továbbra is fáradt volt, folyton ásítozott, meg persze állandóan mondogatta is. Este hétre érünk csak Edfuba, ahol tartottunk egy rövid pisi-szünetet. Ekkor Laurent előre ült, hogy jobban szemmel tarthassa Hasszánt. A sofőr szerencsére szinte végig az egész út alatt a telefonon lógott (kihangosító nuku), de ezt most valahogy egyáltalán nem bántam, mert míg dumált, addig is tudtuk, hogy ébren van. Még majd’ 3 óra volt mire végre a hotelbe értünk, és véget ért ez a stresszes kirándulás. Ebben a két napban azt hiszem többet imádkoztam, mint fél életemben.


ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, ITTITT, FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT és ITT!!!
 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 

 
LINKEK/FORRÁSOK
 


Egyiptom a Lonely Planet útikönyvsorozata alapján ISBN 963 530 204 5
Égypte LeRoutard ISBN 978-2-01-280032-8


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)


2 megjegyzés:

  1. Nagyon-nagyon szépek a fotók, és kulturális szempontból igen színes helynek tűnik :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Én azért kíváncsi lennék egy nem "turistás" núbiai falura. ;)

      Törlés