Izgalmas napra ébredtünk. Búvárkodni megyünk! Intro-diving,
azaz bevezető merülés hajóról!
Marsza Alam a világ egyik leghíresebb és legkedveltebb
merülő helyeivel büszkélkedhet. Erre a programra olyanok jelentkezhetnek, akik
még nem hogy nem rendelkeznek búvárképesítéssel, de még sohasem merültek, és szeretnék
kipróbálni a búvárkodás élményét.
Laurent ugyan egyszer már búvárkodott, de az még a
szemműtétje előtt volt. A búvárkodáshoz nem lehetett rajta a szemüvege, de így
is csodálatos élmény volt neki. Most alig várta, hogy végre „rendesen” is
lásson mindent. Nagyon izgatott volt.
Én is. Csak én másért. Iszonyatosan félek a fulladástól.
Gyerekkoromban egyszer ugyanis egy félrement cukron majdnem megfulladtam. Ha
nincs apu, és a lélekjelenléte, és nem rázza ki belőlem a cukrot, meg is haltam
volna. De túléltem, viszont azóta betegesen félek mindentől, aminek a
fulladáshoz köze lehet. Nagy gyógyszer, fejem a víz alá tenni, stb. stb.
Snorkelezni sem szeretek, mert iszonyatos erőfeszítés arra koncentrálni, hogy
szájon át lélegezzek, félek, hogy a pipán át bejön a víz, vagy a szemüveg alatt…
Egy szó mint száz, nem voltam biztos abban, hogy én ezt meg fogom tudni
csinálni.
Korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk, és ¼ 8-kor már az
autóban ültünk. Először az egyik sokcsillagos szállodánál álltunk meg, ahol
találkoztunk a búvároktatóval. Ő búvárruhát és szemüveget próbáltatott fel
velünk. Majd bementünk az irodába, és aláírtuk a papírokat. Befizettük a
részvételi díjat, mely tartalmazza a transzfert, szakképzett búvároktatást,
merüléshez szükséges felszerelést, kétszeri merülést, ebédet a hajón, vizet és
üdítőket.
A személyzet megpakolt egy másik autót, majd azzal indultunk
el újra. Útközben megálltunk még pár oxigén palackot leadni.
Ismételten a mesterséges óriási szálloda komplexumba, Port
Ghalibba vittek bennünket, ahol több hajó állt a kikötőben. Ezeknek is vittünk
oxigén palackot. Majd felpakoltunk a mi hajónkra, az AQUA BLUE 2-re.
Elhelyezkedtünk, majd jött az oktatónk, és kezünkbe nyomott
egy újabb adag papírt, amin az egészségi állapotunk felől érdeklődtek. Ki
kellett tölteni. Ezután jött az elméleti oktatás.
Nem volt hosszú, és nem volt bonyolult sem, de az a pipa
(vagy minek nevezzem), amit a szánkba kell tenni, hogy azon keresztül
lélegezzünk… minden volt csak nem biztonságos. Számomra. Én egy olyan búrának
örültem volna, mint az űrhajósoké, ami az egész fejet befedi.
 |
| Két helyen állt meg a hajó. Elsőként a délebbi Marsa Murena - Abu Dabbab, másodikként az északabbra levő Marsa Mubarak - Labranda Turtles' Bay volt a megálló. |
Közeledtünk a hajóval az első merülési helyhez: Marsa Murena - Abu Dabbab. Ideje volt
beöltözni. Súlyokat kötöttek ránk, és felvettük az oxigén palackot. Iszonyatos
súlya volt a felszerelésnek.
A hajón mi ketten voltunk csak, akik búvárkodni jöttek, az
összes többi ember snorkelezett csak. Lehorgonyzott a hajó az első korallzátonynál.
A snorkelesek átszálltak egy gumi motoros csónakba, és elhúztak. Szerencsére.
Az oktató és Laurent a hajóról ugrottak be a vízbe, én a lépcsőn mentem le. A
torkomban dobogott a szívem. Nem bírtam nyugodtan lélegezni. A két fiú próbált
megnyugtatni, lélegezz nyugodtan, lassan, mélyen. Oké. Akkor gyere lejjebb, és
tedd a fejed a vízbe. Újabb pánik tört rám. Isten látja a lelkem, én mindent
megpróbáltam, de egyszerűen nem ment. Féltem, reszkettem, és a búvárszemüvegem
alatt potyogtak a könnyeim. Többször mondtam nekik, hogy menjenek nélkülem. Az
oktató meg rimánkodott, hogy legalább a fejem tegyem be a víz alá. Laurent
mondta, hogy már itt a hajó mellett is gyönyörűek a halak. Nem ment. Nem tudtam
megcsinálni. (Még most is remegek, mikor ezeket a sorokat írom!) Aztán végre az
oktató kimondta a varázsszót, hogy nem várhatnak tovább. Vagy beteszem a fejem
a víz alá, vagy nélkülem mennek. És akkor végre visszamászhattam a hajóra. Ezt a
megkönnyebbülést! A hajón a személyzet tagjai értetlenkedve bámultak rám.
Mindegy. Szerintem ezt úgyis csak olyan fogja megérteni, aki hasonló dologgal
küzd.
Levették rólam a palackot, a súlyokat. Megkönnyebbülés volt
a szó minden értelmében. Leültem a hajó szélén, ahol Laurent beugrott a vízbe,
és próbáltam megkeresni, hogy merre vannak. Maximum hat méteres mélységig
merülhetnek a kezdőkkel, az első merülésnél pedig kb. 2 méterre mentek le csak,
legalábbis az oktató ezt mondta.
Mikor Laurent visszajött, el volt ájulva. Áradozott a
Vörös-tenger szépségeiről, a gyönyörű korallzátonyokkal borított víz alatti tájról
és a megszámlálhatatlan féle és színben pompázó egzotikus halakról. Azt mondta,
hogy el sem hiszi, olyan, mintha egy mesébe csöppent volna. Vagy egy óriási
akváriumba. Nem győzött fényképezni és videózni, de legfőképpen ámuldozni.
 |
| Kékpettyes elektromos rája - az egyik "ász" |
VIDEO!!!
VIDEO!!!
A többiek is visszajöttek. A hajó pedig tovább ment, egy
másik korallzátonyhoz.
Közben döntenem kellett, hogy megpróbálom-e újra. Eszem
ágában sem volt. Hogy sajnálom-e? Ha egy 100-as skálán kéne értékelnem, ahol a 100 a nagyon, akkor 1-est
mondanék.
Miután megérkeztünk a következő korallzátonyhoz (Marsa Mubarak - Labranda Turtles’ Bay), a snorkeleseket megint elvitte a csónak. Laurenték közben beöltöztek. A hajó visszajött, és ezúttal őket vitte el. Mentem velük én is. Ezúttal a csónak faláról kellett bedőlniük a vízbe. Na, erre sem vett volna rá senki a világ minden kincséért sem. Jól döntöttem.
Ők ketten elindultak, amikor a másik irányban mi a hajóról
megláttunk egy óriás teknőst úszkálni. Sajnáltam Laurent-t, hogy lemarad róla.
Aztán később, mikor visszajöttek, kiderült, hogy ők is
láttak egyet. Bár iszonyatosan lefárasztotta a merülés, áradozott, hogy milyen
eszméletlen élmény volt, és közben sajnált, hogy én nem lehettem a részese.
 |
| Teknős! - A második "ász" |
VIDEO!!!
Ekkor elfogyasztottuk (volna) az ebédünket.
De ebéd közben jött a hír, hogy a közelben van egy óriási
dugong is! Mindenki fejvesztve rohant a csónakokhoz. Búvároktatónk mondta, hogy
már 4 éve jár ide, de még soha nem látott dugongot. Hát ma volt a
szerencsenapja!
 |
| Dugong! - A harmadik "ász" |
 |
| Dugong |
 |
| Még egy teknős! |
Később delfinek is jöttek! Micsoda nap! J
 |
| Delfinek! - A negyedik "ász" :-) És ezzel meg is volt mind a 4!!! |
A hajó kb. 14 órakor indult velünk vissza a kikötőbe.
VIDEO!!!
Onnan
megint autóba szálltunk, és visszamentünk a hotelhez, ahol a felszerelést
kaptuk reggel. Ott elbúcsúztunk az oktatótól, és visszavittek bennünket a
szállodánkba, ahová kb. 16 órára értünk.
A kalandos nap után rendesen megéheztünk, és a Fish
al-Sheikh étterembe mentünk vacsorázni. Igen, tengeri herkentyűket! J
Kimerülten dőltünk ágyba.
ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, FOLYTATÁS ITT és ITT!!!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Egyiptom a Lonely Planet útikönyvsorozata alapján ISBN 963 530 204 5
Égypte LeRoutard ISBN 978-2-01-280032-8
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)
Nagyon sajnálom, hogy ilyen emlékélményed van, ami ilyen mértékben gátol, nagyon rossz lehet, de megértem. Igaz, akinek nincs összehasonlítási alapja, az nagyon nehezen tudja ezt megérteni, hogy egy történés miatt miért nem múlik el a félelem egy életen át, de ilyen dolgokhoz nem értek. Én már kicsi gyerekként vízmániás voltam és még úszni sem tudam, de úgy vonzott a mély víz, mint a mágnes és magamtól beleugráltam a 2 méteres vízbe és hopp, ösztönből tudtam is úszni. A mai napig is szeretek nagyon messzire beúszni a tengerbe, ahol több tíz métere víz van a lábaim alatt, nem tudom, miért, de vonz, mint valami titkos transz. Lemerülni sem félek, de még rendes búvárkodsra soha nem került nálunk sor sajnos eddig.
VálaszTörlésA vizet (tó, folyó, tenger, strand, fürdő) szeretem nagyon én is, addig míg a fejem kint van a vízből.
TörlésJó neked, hogy ilyen bátor vagy, hogy ennyire nem félsz, sőt vonz a víz, a mélység! 💙
Megértem az iszonyod. Mikor kicsi voltam kicsúsztam az úszógumiból és majdnem megfulladtam. Nem is igazán tudok úszni, az emlék beégett, mint nálad. Viszont snorkelezni imádtam a Vörös-tengerben. Ez az egyetlen kellemes élményem onnan. A tenger élővilága csábító.
VálaszTörlésA búvárkodást még nem próbáltam, de nem zárkózom el előle.
Mennyi szépségben volt része - főleg a párodnak!
Ó jaj, te szegény! Az is milyen élmény lehetett! :-(
TörlésA snorkelezés még nálam is elmegy, bár nagyon fárasztó az állandó koncentrálás, hogy szájon át kell lélegezni. Bár idén láttam újfajta maszkokat, amik a szájat és az orrot is takarják, így lehet benne normálisan lélegezni. Legközelebbre ilyet szerzek majd! 😊
Remélem, hogy lesz rá alkalmad, és szép élmény lesz a búvárkodás.
Igen, én is felfedeztem a neten ezt az újfajta maszkot. :-)
Törlés:-) Nekem sokkal szimpatikusabb, és higiénikusabbnak is tűnik ez, mint a régi maszk+pipa kombináció. Legközelebbre beszerzek magamnak egy ilyet!
TörlésFú, kemény! Egy Peter Levine nevű pszichológus sokat foglalkozott az ilyen típusú traumákkal (tehát amik nem a fejlődéstörténetünkből erednek, hanem pl. egy balesetből), és hogy hogyan oldhatók fel. Írt róla több könyvet, van, ami magyarul is megjelent egyébként. Szóval nem vagy egyedül a történeteddel!
VálaszTörlés:-) Sovány vigasz Elvira! Jó lett volna tudnom a könyvről és elolvasni korábban. Hátha segített volna.
TörlésDe így sem baj, nem éltem meg traumaként, hogy nem merültem. Túlléptem rajta gyorsan. Jobban esett biztonságban lenni, fejjel kint a vízből. :-)