2016. július 16., szombat

Izland 2016. XII. rész: Keldur, Kerið




Izland
2016. 07. 09-16.

XII. rész




2016. 07. 16.

Keldur, Kerið

 

Elérkezett ez a nap is… az utolsó Izlandon! L És annyi-de-annyi minden látnivaló lenne még itt! Pedig igyekeztünk nagyon, minden napból kihozni a maximumot.

A farmon gyorsan megreggeliztünk a frissen készült zsömléből és a finom sajtokból, összekaptuk magunkat, és irány az autó. Elköszöntünk az állatoktól, akik az úton és út mellett üdvözöltek bennünket. :-)

 


 
 
Az idő szorított, így csak két programot tudtunk beleszorítani a mai napba.

Az első megállónk Keldur falucska volt. A farm megközelítése felért egy kisebb kalanddal. Le kellett ugyanis térnünk a főútról. Eddig is nagyon vigyáztunk és féltettük a kölcsön-autót, nehogy a végén a felverődött kavicsok miatt egy csomó pénzt itt kelljen hagynunk... Ezeken a köves utakon 80 km/h-val lehet menni, de mi nagyon óvatosak voltunk, és max. 40-nel mentünk. Szerencsésen az út végére értünk, mert alig volt forgalom, csak a szembe jövőket vagy a gyorsabbakat kellett elengedni néha.

Az izlandi utakra jellemző, hogy ahogy letérünk a főútról, egy táblán részletes rajzot találunk arról, hogy a környék mellékútjai merre vezetnek. Kár, hogy ezt nem mindenhol teszik ki, mert néha a köves szakaszokon jól jött volna, mikor a GPS nem állt a helyzet magaslatán, és a papír térkép is használhatatlan volt.

A Keldur farmot az 1800-as évek vége felé alapították, 1946-ig laktak is itt. A múzeum hangulatos, félig a földbe vájt lakó- és gazdasági épületekből és egy aprócska katolikus templomból áll. A házikók egy részének tetejét itt is fű borítja. Mellette üzemel egy farm, ami magántulajdonban van, de a kerítések úgy vannak megépítve, hogy a régi épületek látogathatók. Izgalmas volt, mert a még most is üzemelő farmról egy fiúcska pont hajtotta ki a teheneket legelni, és ahogy azok jöttek, hirtelen azt se tudtuk, hova meneküljünk előlük.
 



 


 
 

Feltártak itt egy alagutat, ami az egyik házat a patak parti kis házzal köti össze. Ez az alagút a 11-13. században valószínűleg védelmi célokat szolgált. Keldur és lakói több ősi izlandi Saga-ban is feltűnnek.

 
 
Innen a Kerið kráterhez mentünk, aminek az előnye, hogy aszfaltúton könnyen megközelíthető. Nekünk pedig nem volt sok időnk. Itt láttuk az első balesetet. Egy előttünk haladó autó hungarocell lapokat szállított, és azok nem voltak rendesen lekötözve a platón. Egyszer csak elrepültek, be egy velünk szembe jövő autó alá. Ahogy az aztán tolta mega előtt a hungarocellt, olyan hangot adott ki, hogy még a csukott ablakokon keresztül is hallani lehetett. Még most is beleborzongok. (Becsületükre legyen mondva, hogy kb. fél óra múlva, amikor jöttünk vissza, az egészből semmit nem láttunk, pedig a hungarocell apró darabokra forgácsolódott. Mindent eltakarítottak.)

Szóval megnéztük a Kerið krátert, ami egy szép tóval feltöltődött szinte teljesen szabályos kör alakú (170 méter széles és 270 méter hosszú) kráter, egy 55 méter mély üst. Ez a szép krátertó feltehetően úgy jött létre, hogy a vulkán elcsendesülése után annak alja a talajvíz szintje alá süllyedt, és a víz alulról töltötte meg a krátert.

A környéken számos kráter tó található még. A Kerið- kráter felső peremén több kisebb kráter sorakozik, mintegy körbevéve a nagy krátertavat. Különös érdekessége, hogy sértetlen maradt. A falát alkotó kőzet vörös színű, a tó vize pedig mélyzöld, opálos. Meredek fala van, melyet gyér növényzet borít. Egyik fala azonban enyhén lejtős, ezen az oldalon könnyen leereszkedhetünk a kis tó partjára. Ez az oldal tele volt zöld növényekkel, virágokkal. A tó sekély, 7-14 méter. Nem gondolná az ember, hogy ez egy természet alkotta amfiteátrum, remek akusztikával. Mint ahogy azt sem, hogy koncertezett itt Björk (izlandi énekesnő, zeneszerző).

A tavat teljesen körül lehet járni. Fent a peremen, és lent a tóparton is.









Sajnos ide le már nem volt időnk menni, mert vinni kellett vissza az autót a kölcsönzőbe. Nagyon alaposan megnézték, szinte nagyítóval az autót, hogy nincs-e a karosszérián nyoma kavicsfelverődésnek. Szerencsénkre nem volt, de az a pár perces vizsgálat az örökkévalóságnak tűnt.

Az árban benne volt a transzfer vissza a repülőtérre.

Ott kinyomtattuk magunknak a beszállókártyát, feladtuk a nagy bőröndöt, majd mentünk a kapuhoz.

Izland (Reykjavík) -› Olaszország (Spilamberto)

KEF    MXP   15:36   21:16   (3ó 40p)

A gépen az utat szinte végigaludtam. Malpensa reptérről várt még ránk pár óra vezetés, éjfél körül érkeztünk haza.

Nagyon kimerítő volt az út, sok mindent belezsúfoltunk ebbe a pár napba, és nem sokat aludtunk. Izland gyönyörű, még annál is szebb, mint amilyennek képzeltem. Ide vissza kell még menni, az egyszer biztos!

 

LINKEK:
 

Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland



(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)



VÉGE


 

2016. július 15., péntek

Izland 2016. XI. rész: Vatnajökull Nemzeti Park (Skaftafell Nemzeti Park): Svínafellsjökull, Skaftafellsjökull, Hundafoss, Svartifoss, Sel, Laufskálavarða, Reynisfjara Beach




Izland
2016. 07. 09-16.

XI. rész



2016. 07. 15.

Vatnajökull Nemzeti Park (Skaftafell Nemzeti Park): Svínafellsjökull, Skaftafellsjökull, Hundafoss, Svartifoss, Sel, Laufskálavarða, Reynisfjara Beach
 


Még mindig a Vatnajökull Nemzeti Park (Vatnajökulsþjóðgarður) déli részén járunk. Most egy másik gleccsert nézünk meg. A Svínafellsjökull gleccser volt a forgatási helyszíne például a Csillagok között (Interstellar) című filmnek, vagy a Trónok Harca című sorozatnak.

Azt hiszem, itt fogtam fel igazán, hogy mit is jelent a gleccser, meg a gleccserszakadék, és hogy mennyire veszélyes tud lenni. Rögtön a bejáratnál van egy figyelmeztető tábla, és egy emlékmű is; két német fiatal tűnt itt el 2007-ben. Azóta sem látták őket.
 

A jég vastagsága itt 20m magas is lehet, és ez szép lassan folyik lefelé a hegyről, és a vége felé feltöredezik, és akár 10m mély szakadékok is keletkezhetnek. Az árkokban jéghideg víz van, ide beleesni vagy belecsúszni életveszélyes lehet. Ha tovább szeretnénk menni, vagy a gleccseren túrázni, hivatásos vezetőt kell fogadni és csak a megfelelő felszereléssel vághatunk neki a túrának.

Svínafellsjökull híres az itt kialakult kristálybarlangról, mely az Öraefajökull vulkán lejtőin alakult ki. Főként a nyári időszakban, a gleccserek felszínén képződő olvadékvizek víznyelő lyukakon át fokozatosan lejutnak a gleccser aljáig. Ilyenkor képződnek a gleccserek szélén ezek a nem mindennapi természeti látványosságok, a jégbarlangok. Sajnos egy ilyen jégbarlang túrát nem foglaltunk előre, így lesz majd miért visszamenni. ;-)
 


Íme a Svínafellsjökull gleccser :-)

A kép jobb oldalán látszik, hogy milyen kis törpék vagyunk mi emberek, a gleccserhez képest.
 
 
A kép jobb oldalán látszik, hogy milyen kis törpék vagyunk mi emberek, a gleccserhez képest.


 
 
A Svínafellsjökull gleccser után a szomszédos Skaftafellsjökull gleccser felé vettük az irányt, vissza nyugatra. Ez a gleccser jóval nagyobb. Egy jó nagy parkolója van és van egy látogatóközpont is, ahol elláttak bennünket egy kis füzetecskével, amiben a látványosságok voltak leírva a különböző túraútvonalak mentén, térképpel együtt. Ennek alapján egy kb. másfél órás túrát választottunk ki. Az idő nem volt szép, iszonyatos erős és hideg szél fújt, felhős is volt, de legalább nem esett.

Az út alatt alpesi növényzet, apró lágyszárúak és sárgászöldes moha fogad. Annyira puha, és süppedős, hogy a legeslegpuhább szőnyeg sem ér fel vele! Aztán egyszer csak megjelenik a hatalmas gleccser két hegy között. A gleccser szürkés színe a vulkáni hamunak és a pornak köszönhető, amely beterítette a jeget. A gleccser másik végét nem látjuk, elnyeli a köd és a felhők.
Mi turisták hangyaméretűek vagyunk a jégtömeg előtt. Ehhez a gleccserhez nagyon közel menni nem tudunk, csak a végénél kialakult lagúnaszerű víztócsák között bóklászhatunk.


A trollok által épített fal
(bazalt gát)

Vörös réteg

1904-ben idáig ért a moréna

Tufa szikladarab

Robbantási terület

1940-ben idáig ért a moréna

Mikor a víz a kis üregekben a sziklában megfagyott és kitágult, kirobbantotta a sziklát a falból

Bazalt oszlopok

Üregek

1980-ban itt volt a moréna vége

Gát

Két gleccser kimeneti csatlakozása

Két gleccser kimeneti csatlakozása

És végre megérkeztünk a Skaftafellsjökull gleccserhez

Skaftafellsjökull gleccser


Érdemes megfigyelni, hogy a tavacskák vize más színű


Skaftafellsjökull gleccser

Láthatunk egy vonalat, ami felett zöld a hegy, és ami alatt csak sziklák vannak. Ez jelzi azt a magasságot, ameddig a Skaftafellsjökull gleccser 1870-ben ért.

Pihepuha aljnövényzet mindenfelé




 
Visszafelé kábé rohanunk. J Annyira erős és hideg a szél, majd elvisz. Megváltás visszaérni az információs központba. Azonnal veszünk forró levest, meleg szendvicset. Nagyon kell.



Visszaülünk az autóba, hogy továbbmenjünk, és közelebbi parkolóhelyet találjunk a Svartifoss vízeséshez. Hiba volt. Az út lezárva, így jobb híján visszamentünk az eredeti parkolóba. Újra felöltöztünk és nekivágtunk egy jó kis kaptatónak.

Útközben megálltunk a Hundafoss vízesésnél.

Hundafoss



Még mindig csak mentünk, mentünk...



Újabb kaptató és hosszú séta után végre megpillantottuk a Svartifoss vízesést („fekete vízesés”).

Távolban a Svartifoss

 Kicsi, bővizű patak zuhan itt alá kb. 25m-es mélységbe. Izlandi mércével ez nem nagy teljesítmény, de nem is ezért jöttünk ide, hanem mert egyedi hangulata van. Szépségét a hátterét adó fekete bazalt oszlopsor adja. A hatszögletű sötét bazaltoszlopok, mint egy hatalmas orgona sípjai keretezik félkörben a vízesést, mely egy patakként folyik tovább. A fekete háttér falat alkotó szabályos bazalt oszlopok közül sok már letört, nem ér le a vízesés aljáig csak függ a még ép oszlopokhoz tapadva. A letört oszlopdarabok összetörve hevernek, szanaszét szóródva a folyó medrében. Ez a vízesés ihlette meg a Reykjavíkban épült Hallgrímskirkja templom építészét.









Egy másik úton mentünk vissza az autóhoz, azért, hogy útba ejthessük Sel farmot. A falucska minden egyes házikójának tetejét gyepszőnyeg fedi. Az 1912-ben épült farm műemlék­-védelem alatt áll. A legendák szerint egy barátságos troll (mert állítólag ilyen is van) itt segítette Bjarni nehéz életét. Sel utolsó lakója 1946-ig Runólfur Bjarnason volt. Az izlandi névadási gyakorlat szerint Runólfur Bjarnason = Bjarna fia, Runólfur. Lehetséges, hogy ő a legendabéli Bjarni leszármazottja. Ez a troll barátságos volt, aki a helyi farmert Bjarnit, és leszármazottait segítette a mostoha természeti körülmények között. A Sel farm ugyanis a Vatnajökull mellett fekszik, több irányból is hatalmas gleccserekkel körülvéve, ezért egészen 1974-ig, az Izlandot körbefutó 1-es út (Ringroad) megépítéséig szinte teljesen elszigetelt volt. Mivel az építőanyag egy része Szibériából idesodródott uszadékfa, elképzelhetjük, hogy milyen nehéz volt a házak faanyagát ide felhozni a hegyoldalba a tengerpartról, vagy a helyi erdőkből. Kellett egy erős troll-kéz. :-)

 
  




 
Sel utolsó lakói 1946-ig Runólfur Bjarnason és felesége voltak.

 





 
 
 
Visszatúráztunk az autóhoz, és folytattuk utunkat visszafelé. Útközben iszonyatosan szakadni kezdett az eső. Így felvettünk egy stoppos srácot.

Mire újra megálltunk, szerencsére már alig esett. A hagyomány szerint egy nagy farm (Laufskálar) állt itt, amit 894-ben a Katla vulkán első (lejegyzett) kitörése megsemmisített. A szomszédos farm neve Dynskógar volt Hrafn alapító otthona, így a környék a Dynskógahverfi néven volt ismert. A lávadombocska, mely Laufskálavarða (Laufskálar kőhalom) néven ismert, a Laufskálar farmról kapta a nevét. Mindenki, aki először halad el itt előtte, letett ide egy kis követ, hogy szerencsét hozzon neki az útja során. A Közútfelügyelet hozatott ide még köveket, hogy a mai modern turisták is elhelyezhessenek egyet-egyet. A már meglévő kis kőhalmokból elvenni nem szabad, csak hozzátenni.

 




Tovább mentünk és a már jól ismert Reynisfjara Beach (fekete homokos tengerpart)-on lévő bárba mentünk vacsorázni.
 
 
Vacsora után nem bírtuk megállni, hogy ne menjünk le megint picit a partra.



Innen pedig a szállásunkra mentünk, ahol két napja már aludtunk egyet. Az Eystri-Sólheimar farmon szálltunk meg, ahová a főúttól kb. 2 km-t kell beautózni a földek, lovak, juhok között.



 

LINKEK:


Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland
Vatnajökull Nemzeti Park MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vatnaj%C3%B6kull
Skaftafell Nemzeti Park ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Skaftafell


(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)



FOLYT. KÖV.!!!