Mindenütt jóóó: Izland 2016. VI. rész: Eldheimar vulkán múzeum, Eldfell vulkán - Vestmannaeyjar

Izland

2016. 07. 09-16.

VI. rész

2016. 07. 12.

Vestmannaeyjar (Westman szigetek) - Heimaey sziget: Eldheimar vulkán múzeum, Eldfell vulkán

A Heimaey sziget felfedezését a Sæheimar Akvárium ésTermészettudományi Múzeum után egy másik múzeumban, az Eldheimar vulkán múzeumban folytattuk. Ezt a múzeumot mindenkinek fel kell keresnie, aki a Vestmannaeyjar szigetekre jön. A kiállítás középpontjában Izland egyik legnagyobb természeti katasztrófája, az 1973-as Eldfell vulkán kitörése áll. A kiállítás csúcspontja az a ház, amelyet kiásták a hamu alól.

1973-ban az Eldfell vulkán kitörése elpusztította a város nagy részét a Heimaey szigeten, és lakhatatlanná tette öt hónapig, ugyanakkor a sziget területét megnövelte kb. 2,5 km²-rel. Mintegy 400 házat borított be hamu és láva. Vestmannaeyjar Városi Tanácsa 2005-ben jóváhagyta az „Észak Pompeji-e” elnevezésű projektet, mely alatt feltárásra került 10, 1973-ban a láva által eltemetett ház, és egy látogatóközpont az építése. A feltárás jelenleg is folyamatban van, gépi és kézi erővel, és meglepetésükre teljesen tönkrement épületek helyett sok ház falait épen, néhányat eredeti festésükkel találták. A Eldheimar múzeumot az egykor a Gerðisbraut 10 szám alatt lévő, Guðni Ólafsson és családja háza köré építették, ami egyben a múzeum központi látványossága.

Az 1000 nm-es területen lévő kiállítás és interaktív multimédia show mutatja be az 1973-as vulkánkitörést és Heimaey lakóinak életét.

Ezt az emlékmúzeumot 2014. május 23-án avatta fel az izlandi elnök Ólafur Ragnar Grímsson, a Gerðisbraut 10 korábbi tulajdonosa, valamint több mint 400 neves vendég jelenlétében.

Eldheimar vulkán múzeum

A múzeum mellett van egy másik, kisebb, félig kiásott ház is.

Belépéskor adnak egy audio guide-ot, amellyel nyomon követők a múzeum szakaszakai. A történetek sokat adnak hozzá az élményhez.

A kiállítások a középen lévő a kitörés alatt hamuval betemetett otthon körül vannak. Az audio guide végigvezet a zónákon a kiásott otthonnál kezdve, majd folyamatosan körülötte, és bemutatja a kitörés előtti, alatti és után történteket és eseményeket. Az útmutató informatív és néhány bemutató valóban érdekes. Az audio guide izlandi mellett angol, német, francia és norvég nyelven érhető el.

Az egykori Gerðisbraut 10 szám alatt lévő, Guðni Ólafsson és családjának háza

Egy videón megnézhetjük a ház kiásásának folyamatát

A kereket forgatva Heimaey sziget formájának alakulását láthatjuk
Területe kb. 20%-kal nőtt meg az Eldfell kitörésének követjeztében

Az épület második emeletén lévő kiállítás bemutatja Surtsey kialakulását, az új szigetet, mely 1963-67-ben keletkezett egy Heimaey-től délre lévő vulkán kitörésének következtében.

Surtsey sziget formájának alakulása

Surtsey sziget formájának alakulása
(A kisebb területet körbeölelő vékony fehér vonal a mai alakja)

Kézenfekvő volt, hogy a múzeum után megmásszuk az Eldfell vulkánt (kb. 200 m), mely minden különösebb előzetes figyelmeztetés nélkül 1973. január 23-án, 5000 éves szünet után tört ki újra. Január 21-én kis, csak műszerekkel érzékelhető földrengések kezdődtek a szigetcsoport környékén. Mivel ez Izlandon igen gyakori, és nem utal egyértelműen közelgő vulkánkitörésre vagy nagyobb földrengésre, nem is keltett különösebb figyelmet. A következő napon a rengések kissé erősödtek, epicentrumuk közelebb került a felszínhez és egyben a szigetcsoport egyetlen lakott szigetén Heimaey-n lévő településhez, Vestmannaeyjar városkához.

A kitörés maga január 23-ra virradó éjjel 01:55-kor kezdődött. Két éjszakai sétáló vette észre először a város keleti részén, hogy a földön heverő kavicsok ugrálni kezdenek, majd a város szélétől mintegy 200 méterre, de centrumától is csak egy kilométerre a talaj lassan megemelkedett. Hamarosan egy hasadék nyílt a földben, amiből parázs izzása látszott. A hasadékban először tucatnyi kis kráterből tört a felszínre a láva, majd ezek egymásba folytak és az egész nyílásból megindult a magma felszínre áramlása. A repedés hamarosan 3 kilométer hosszúra terjeszkedett, mindkét végén elérte a tengerpartot. Az izzó láva darabok helyenként 50-100 méter magasra is lövelltek belőle. A kitörés centruma a Helgafell régi vulkáni kúpjától északra, a város keleti széléhez közel volt.

Az emberek gyorsan riasztották egymást. A virágzó, jómódú, túlnyomórészt a halászatból élő település 5300 lakosa 1200 modern, jól felszerelt házban lakott a 13 négyzetkilométeres szigeten. Kitelepítési terv nem létezett, de számukra a jelenség nem volt ismeretlen; évekig szemlélhették közelről a vulkáni Surtsey sziget születését (1963-67), és egyébként is Izland egész történelmére rányomták bélyegüket a tűzhányók. A családok felöltöztették a gyerekeket, magukhoz vették értékeiket és a kikötőbe indultak. A rendőrség és a tűzoltók segítettek az evakuálásban.

A kikötőben mintegy 70, főleg halászhajó volt, és hamarosan a környező vizekről több hajó is érkezett. Az első halászhajó már szinte percekkel a kitörés kezdete után rendben megtelt és elindult, a többi folyamatosan követte.

A szigetről repülőkkel és helikopterekkel is menekítették a lakókat. A távozó gépek szárnyait nagynyomású vízsugárral kellett megtisztítani a folyamatosan hulló vulkáni hamutól. Öt-hat óra alatt az egész lakosság, emberveszteség vagy sebesülés nélkül elhagyta a szigetet, kivéve azokat, akik hivatalból, önszántukból maradtak ott.

A lávafolyamok elérték a kikötő bejáratát, és egyre szűkítették azt. A kikötő elvesztése lehetetlenné tette volna a sziget gazdasági továbbélését, sőt az egész ország számára nagy gazdasági veszteséget jelentett volna. A geológusok egy új módszert javasoltak a lávafolyamok terelésére az addigi buldózeres gátépítési próbálkozásokkal szemben. E javaslat megvalósítása lett a világon az első ilyen sikeres kísérlet a lávafolyamok irányítására.

A városi vízvezetékből pumpáltak vizet az előretörő lávára, hogy azt lehűtve megállítsák a folyását és maga a lehűtött láva képezzen gátat a mögötte érkező magma-tömegek számára. A kezdeti sikerek után egy tűzoltóhajót hoztak a kikötőbe és annak vízsugaraival folytatták a munkát. Később nagy kapacitású szivattyúrendszereket kölcsönöztek az Egyesült Államokból és ezekkel pumpáltak tengervizet az előretörő lávafolyamokra a geológusok által gondosan kiválasztott helyeken.

Vizet pumpáltak az előretörő lávára, hogy azt lehűtve megállítsák a folyását és maga a lehűtött láva képezzen gátat saját magának

Július elejére megszűnt a láva felszínre áramlása, a műszerek pedig a talajszint csökkenését jelezték a kráter közelében, ami a felszín alatti magmakamra kiürülésére engedett következtetni.

Az új hegynek a helyiek először a Templom-hegy nevet adták egy régi templomról, ami valaha ezen a területen volt, de aztán az izlandi hivatalos földrajzinév-bizottság a Tűz-hegy (Eldfell) név mellett döntött.

A kitörés öt hónapja alatt összesen 0,25 köbkilométernyi láva és tefra került felszínre. A sziget felszínéhez 2,5 km², azaz 20%-nyi új terület adódott hozzá. A kikötő bejárata szűkebb, de a korábbinál védettebb lett a viharokkal szemben.

Jobbra hátul a sárgás színű rész az "új" terület
Jól látszik az is, hogy mennyire szűk a bejárat a kikötőbe

A felszínre került lávatömeg belseje a kőzet alacsony hővezető-képessége miatt még sok éven át magas hőmérsékletű marad. Ezért ezt a geotermikus energiát a város épületeinek fűtésére kezdték használni. Később hőkinyerő rendszereket telepítettek, amik elektromos energiát is termeltek.

A felszínre került tefrát a repülőtér kifutópályájának meghosszabbítására is felhasználták, valamint 200 új ház számára töltötték fel vele a talajt. 1975 márciusára a korábbi lakosság 80%-a visszatért a szigetre. A helyi halászat és halfeldolgozás hamarosan visszanyerte gazdasági szerepét, és az itteni halfogás meghaladta az egész ország eredményének egyharmadát.

A városka ma

Az Eldfell hegy aljára a lakosság füvet telepített a további erózió csökkentése érdekében, és várhatóan idővel az egész hegy befüvesedik, csakúgy, mint a közeli Helgafell-t.

Helgafell vulkán

Az Eldfell kitörése lett a világ egyik legjobban dokumentált vulkánkitörése. A nagy nemzetközi érdeklődés később hozzájárult a helyi turizmus jelentős növekedéséhez.

Az Eldfell hegy aljára a lakosság füvet telepített a további erózió csökkentése érdekében.

Az elején még egészen barátságos a terep

Itt már kezd nehézzé válni.
Az emelkedőn a sok apró kövön többet csúszik vissza az ember, mint amekkorát előre lép.

Az emelkedőn a sok apró kövön többet csúszik vissza az ember, mint amekkorát előre lép.
És nagyon meredek!

Az "új" terület, kb. 2,5 négyzetkilométer

A kilátás még így is csodás, hogy az esőfelhők kezdenek gyűlni a szigetek fölött.

Sok ilyen kis lyuk van a hegyen, ezekből mindből forró levegő jön ki.

Nagyon forró levegő.
A kezed már nem tudnád beletenni, annyira forró.

A „hegymászás” után, az elégetett kalóriákat pótlandó, beültünk egy bárba, ahol forró csokit és rebarbaralekváros gofrit ettünk. Tejszínhabbal. J Nyamm-nyammm!

Forró csoki, rebarbaralekváros gofri tejszínhabbal és csokireszelékkel

FOLYTATÁS ITT!!!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK / FORRÁSOK:

Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland

Vestmannaeyar szigetek MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vestmannaeyjar

Heimaey sziget MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heimaey

Eldheimar vulkán múzeum ANGOLul: http://eldheimar.is/en/

Eldfell vulkán MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Eldfell

Surtsey sziget MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Surtsey

(A bejegyzésben szerplő képek egy részét Laurent készítette.)