2016. július 13., szerda

Izland 2016. VIII. rész: Eyjafjallajökull, Skógafoss, Reynisfjara, Dyrhólaey, Vík y Myrdal, Sólheimasandur



Izland
2016. 07. 09-16.

VIII. rész



2016. 07. 13.
 
Eyjafjallajökull Vulkán Látogató Központ, Skógafoss vízesés, Reynisfjara Beach, Dyrhólaey sziklák, Vík y Myrdal, Sólheimasandur: Douglas Super DC-3
 


A Vestmannaeyjar szigeteken átélt kalandok után tovább folytattuk utunkat kelet felé az 1-es úton.



Talán nem meglepő, hogy újra egy vulkánba botlottunk. Ezúttal a szinte mindenki által ismert, kimondhatatlan nevű Eyjafjallajökull vulkán közelében lévő Látogató Központnál álltunk meg. Na, azért csak elárulom, hogyan kell helyesen kiejteni a nevét. Így: ejjafjatlajökütl. J

Eyjafjallajökull Vulkán Látogató Központ

Biztosan mindenki emlékszik rá, hogy az Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörésekor légtérzárat rendeltek el Európa és más kontinensek egy-egy részében is.



Az Eyjafjallajökull kitörése után 2010. április 15. és 23. között rendelték el az első légtérzárat Európában. Április 23-a után a hamufelhő mozgásának megfelelően csak időszakosan és csak bizonyos országokban rendeltek el korlátozásokat vagy légtérzárat, amely a második világháború óta a legnagyobb leállást jelentette az európai légi közlekedésben. Több millió utas rekedt a reptereken, nemcsak Európában, hanem a világ más országaiban is, ahol nem engedélyezték az Európába tartó járatok felszállását.
A légtérzár hat napja alatt összesen kb. 100 000 járatot töröltek. Ez a világ kereskedelmi légiforgalmának mintegy felének kiesését jelentette, és összesen kb. 10 millió légiutast érintett.

De miért volt erre szükség?
Az Eyjafjallajökull (a jökull jégmezőt, gleccsert jelent) Izland déli részén található, kb. 1600 méter magasra emelkedő jégtakaró. A jég alatt egy aktív vulkán található, amely a jégkorszak óta viszonylag gyakran kitört. Az elmúlt 1100 évben négy alkalommal: 920-ban, 1612-ben, 1821-23 között és 2010-ben.
A térségben már 2009 végén észleltek szeizmikus aktivitást, amely 2010. március 20-án kisebb vulkánkitöréshez vezetett. Majd következett ez a második, április 14-i erősebb kitörés, melynek erőssége becslések szerint 10-20-szor nagyobb volt, mint az elsőé, és amely nagy mennyiségű vulkáni hamut juttatott a légtérbe Európa északi része felett. Szakértők szerint a jég alatti kitörés sajátosságai miatt a vulkáni hamu kis üvegszemcséket tartalmaz, ami kárt tehet a repülők hajtóművében, ez pedig katasztrófákhoz vezethetett volna.

Vulkáni hamu Európa légtere felett

Terra-satellite fotó 2010. április 19-én, 600 km magasból
Baloldalt alul a kis képen elektronmikroszkóp fotó mutatja az üvegszemcsés hamut
 
A Þorvaldseyri farm megközelítőleg 15 km-re található a kitörés helyétől, onnan pedig 1-2 km az Eyjafjallajökull Vulkán Látogató Központ. Ezt az a család üzemelteti, akik a Þorvaldseyri farmon élnek. Ők voltak a legközelebb az eseményekhez. (Ez a terület viszonylag ritkán lakott, a legközelebbi farm is kilométerekre van innen.)

Az Eyjafjallajökull vulkán kitörése 2010, május 5-én
Jobbra a Þorvaldseyri farm

És ugyanez a kép 2016. 07. 13-án.
Jobbra a Þorvaldseyri farm.

A Þorvaldseyri farm a kitörés elején

A Þorvaldseyri farm felújítva, újjáépítve 2016. 07. 13-án

A Þorvaldseyri farm melléképületei
 
Megnézhetünk egy kis kiállítást a Eyjafjallajökull kitöréséről, de a legérdekesebb az a családi video, amin keresztül mi is átélhetjük, hogy mit éreztek akkor itt ők. A video nagyon jó minőségű és nagyon érdekes, érdemes rászánni az időt! Csak sajnos nem lehet fényképezni.
Megtudtuk, hogy a kitörés -a jég megolvadása miatt- árvizeket, iszapárt is okozott, ezért a közeli lakosság (kb. 800 fő) evakuálására volt szükség. A megduzzadt Markarfljót folyó kiöntött, és több helyen elmosta a környéken lévő utat. Láthattuk, hogyan próbálták megmenteni az állataikat, mi maradt a farmból a kitörés után, és hogy hogyan építették az egészet újjá.
A kitörés hivatalosan 2010 októberében ért véget.

A jégmező korábban közvetlenül a tenger partján volt, de a vulkáni aktivitás és a jég által felhalmozott hordalék hatására a part ma a hegytől mintegy öt-tíz kilométerre délre található. Az egykori tengerpart nyomait őrzik a hátrahagyott sziklák.

 

Visszaültünk az autóba, és tovább folytattuk utunkat a jégmező és a tenger között haladó, Izlandot körülfutó 1-es számú autóúton, a „RingRoad”-on. Jobb oldalon sík terület a tenger felé, üde zöld, virágos rétekkel, bal oldalon pedig meredek sziklafalak. Itt van a legközelebbi lakott település is, a 25 lakosú Skógar. A jégmező déli előterében számos vízesés van; közülük a leghíresebb a Skógafoss.
A Skóga-folyó zuhan alá egy látványos sziklafalról Skógar falu közelében. Valamikor ez volt Izland meredek déli partvonala, és a vízesés az egykori tengerpartról zúdul le.

A Skógafoss Izland egyik legnagyobb vízesése, több mint 60 méterről ömlik le a 25 méter széles víztömeg. Napsütéses időben a hatalmas zuhatag előtt egy vagy akár két szivárványt is megcsodálhatunk. (Nekünk megint nem volt szerencsénk, szivárványt látni.)






A legenda szerint a térség első viking telepese, Þrasi Þórólfsson, kincset temetett el egy barlangban a vízesés mögött.
A legendának ezzel még nincs vége: a helyiek megtalálták a pénzesládát évekkel később, de csak a láda oldalán lévő gyűrűt tudták megragadni mielőtt a láda ismét eltűnt. A gyűrűt állítólag a helyi gyülekezetnek adták. A régi templomajtó gyűrűje most egy múzeumban van, de hogy ez ad-e bármilyen hitelt a legendának...?!

A domboldalra, amelyről lefelé zúdul a víztömeg, egy lépcsőn fel lehet mászni. A tetején van egy korlát, amely mögött egy hatalmas dimbes-dombos puha mohás táj következik, további hatalmas vízesésekkel ameddig a szem ellát.






 






A Skógafoss vízesés után tovább haladtunk kelet felé, 1-es számú autóúton. Tartottunk egy rövid pihenőt, beugrottunk a szálláshelyünkre, ahol 2 éjszakát fogunk tölteni, egyet most, egyet meg két nappal később.

Csoda egy hely a szállásunk! Kilométereket (na jó… kettőt) kellett egy köves úton beautózni hozzá, mert egy farmon szálltunk meg! J Kétoldalt a földek, rajta lovak, juhok, amiket nem igazán izgatott, hogy autóval vagyunk, úgy gondolták, elsőbbségük van, és átvágtak előttünk. Nagyon hangulatos a hely. Egy pici gond volt csak, hogy 1 db fürdőszoba volt nagyon sokunkra, volt vendég másik 4-5 szobában is. Így néha sorban kellett állnunk, hogy bejussunk. Ezt leszámítva szuper volt!

A farm
Eystri-Sólheimar

 

A szállás elfoglalása és a bőröndök autóból való kipakolása után mentünk tovább, még keletebbre. Célunk a Reynisfjara Beach (a híres fekete tengerpart) volt, mely Izland legdélebbi pontján fekszik. Van egy jó nagy parkoló, onnan nem kell sokat gyalogolni a parthoz. Itt egy tábla figyelmeztet az alattomos hullámokra, mert ezen a szakaszon a part menti áramlások nagyon erősek, és a hullámok elragadhatják az óvatlan bámészkodót. Gyakran hatalmas atlanti-óceáni viharok dúlnak itt.



Az izlandi Vík Beach (izlandiul Reynisfjara) fekete homokos, hatalmas kavicsos tengerparton különleges hatszögletű bazaltoszlopokat csodálhatunk meg, és egy bazaltoszlopos kőbarlangot is.







 





   

A tengerpartról három szirt is látható, melyek a legenda szerint nem mások, mint Skessudrangar, Laddrangar és Langhamrar, három troll (gonosz tündér), amelyek kővé váltak, amikor nap sugarai rájuk sütöttek.

 


 
A tengeri moraj, az erős szél, az erősen csapkodó hullámok mozgása nyomán morzsolódó apró kavicsok zaja, a párás levegő, a már említett fekete bazaltoszlopok és fekete kavicsok elsőre zord és barátságtalan érzetet kelthetnek, de mégis van ennek az egésznek egy fura bája, ami hamar magával ragadja az embert.


 





Szép fotókat készítettünk a közeli Vík y Myrdal és a Dyrhólaey sziklákról.
Dyrhólaey sziklái a távolban sejlettek fel… festői élmény… Dyrhólaey egy lávából kialakult “félsziget”, mely 120 méterre nyúlik be a tengerbe. A kilátás állítólag lélegzetelállító a tetejéről, de mi nem mentünk fel oda, mert minket a boltív érdekelt. Még az út elején Reykjavík-ban élő házigazdánk, Guðjon tanácsolta, hogy inkább a Reynisfjara tengerpartról nézzük meg a boltívet.

 

 

Innen tovább mentünk, még keletebbre, Vík y Myrdal nevű halászfaluba. Sok látnivaló nem volt itt, van egy temploma egy dombtetőn, az is zárva. Egyedül az ide vezető útért volt érdemes megtenni ezt a távot, az gyönyörű volt.
 
Templom és temető útközben

Vík y Myrdal és a tenger

Templom Vík-ben

Templom Vík-ben

Innen még jobban látszik a három troll (Skessudrangar, Laddrangar és Langhamrar) sziklája
 
Vík y Myrdal-ban szerettünk volna vacsorázni, de nem találtunk szimpatikus helyet. Így visszamentünk a Reynisfjara tengerpartra, mert ott volt egy étterem. A kilátás szuper, előtted a hullámzó Reynisfjara tengerpart, jobbra Dyrhólaey sziklái. És a kaja is nagyon finom.

Kjötsúpa
Local Icelandic meat soup
(Izlandi helyi húsleves)

Lamba fille
Lamb fillet
Bárány filé, vajon sült zöldségekkel, krumplival és a séf barna szószával 

Skyr torta csokireszelékkel és eperrel
 

Erre a napra volt még egy programunk, és ehhez kellett az energia. Ugyanis jó hosszú gyaloglás következett. Ehhez már visszafelé kellett autóztunk a szállásunk felé. Mire a parkolóba értünk, alig néhány autó volt ott.

Na, a lényeg a lényeg, a Douglas Super DC-3-as (17171) teherszállító repülőgéproncsot kerestük meg a Sólheimasandur (szintén fekete homokos) tengerparton. Ehhez kétszer több mint 4 km-t kellett legyalogolnunk, egy olyan gazda miatt, akinek semmi üzleti érzéke nincs. Ennek a jóembernek a földjére zuhant (vagy kényszerleszállt) ugyanis az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének egy repülőgépe 1973. november 24-én. A Sólheimasandur sötét talaja erősen jegesre volt fagyva. Emberünk egy idő után megunta, hogy mindenki az ő földjén keresztül zarándokol a roncshoz, így lezárta a telket. Autóval már nem lehet behajtani, de gyalogosan továbbra is rengetegen mennek megnézni a roncsot. Gazdánk pedig ahelyett, hogy kijelölt volna a földjén egy parkolót, esetleg letett volna egy mobil wc-t is, és jó pénzt kérne a dologért (mint a nap elején láttuk a családot, aki látogató központot alakított ki a földjén és mutatja be az Eyjafjallajökull vulkán kitörését), lezárja a földet, ami egyébként tök üres. Még a fű sem nőtt rajta, úgyhogy az a pár juh, akikkel a visszafelé úton találkoztunk, nem tudom, mit legelészett.

Ez a gép volt az. A kép egy évvel a baleset előtt készült.
(Kép forrása: aviation-safety.net, a képet Gordon Riley készítette.)
(https://aviation-safety.net/photos/displayphoto.php?id=19731121-0&vnr=2&kind=PC)

43 éve zuhant le a gép, aminek hátborzongató roncsai azóta elhagyatottan fekszenek a dél-izlandi tengerparton.
Meglepő módon a személyzet minden tagja túlélte a becsapódást. A baleset pontos oka nem ismert, bár egyes források szerint a repülőgép egyszerűen kifogyott az üzemanyagból miután a pilóta rossz üzemanyagtartályra váltott.
Ha ez eddig nem lenne elég rejtélyes, akkor jön még az is, hogy az ütközés pontos dátumát is homály fedi; míg a Repülésbiztonsági Hálózat arról számol be, hogy a DC-3-as 1973. november 24-én, szombaton zuhant le, egy izlandi újságban november 22-én a hír már megjelent, így sokkal valószínűbb, hogy a gép valójában 1973. november 21-én zuhant le.

A több mint 40 éves zord, izlandi környezet és időjárás ellenére a géptörzs nagyon jó állapotban van, bár hiányzik a farka, és mindkét szárnyának a fele, ablakai pedig kitörtek. A pletykák szerint farmerünk adta el a gép farkát. (Mégiscsak lenne üzleti érzéke?!)

A roncsot GPS koordináták nélkül megtalálni nehéz lenne. Az autókat (jobb híján) az út mellett kell leparkolni. Onnan aztán egy kitaposott út vezet egyenesen, jó mélyen (több mint 4 km!) a roncsig. Irtó unalmas, a táj egyhangú és semmi nem történik. Leszámítva azt a pár turistát, akik szembe jöttek velünk. Számoltuk, hogy hányan lesznek ott még rajtunk kívül. Az autó lassan tűnik el a hátad mögött, míg a roncs csak nem akar felbukkanni. És az utolsó pillanatig nem is fog, mert van egy halom föld előtte, amely elrejti egészen az utolsó pár száz méterig. Úgy éreztem, mintha sosem érnénk oda, de egyszercsak a roncs volt ott előttünk!


Mögöttem már semmi...

előttem meg még semmi...

aztán végre egyszer csak! Ott van, bal kéz felé!!!

Egy homokdomb takarja egészen az utolsó pár száz méterig


A világos törzs szinte ragyog az őt körülvevő rideg sötét homokban.
Először örültünk, hogy rajtunk kívül csak egy pár volt a gépnél, de az örömünk hamar szertefoszlott, mert a kínaiak teljesen kisajátították maguknak a gépet. Alig tudtunk úgy képeket készíteni, hogy ne legyen rajta valamelyikük. És rohadtul nem érdekelte őket, hogy más is van ott.



















Majd egy órát töltöttünk a roncsnál. A vége felé érkezett két német srác is. Eddigre már este 11 óra volt, úgyhogy elindultunk visszafelé. (A két kínai még mindig ott trollkodott.)

Megint gyalogoltunk kb. egy órát, majd visszaautóztunk a szállásunkra. Hullafáradtan zuhantunk ágyba. Megint.

 

LINKEK: 

 
Izland MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Izland
Eyjafjallajökull MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Eyjafjallaj%C3%B6kull
Eyjafjallajökull vulkán 2010-es kitörése MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Eyjafjallaj%C3%B6kull_vulk%C3%A1n_2010-es_kit%C3%B6r%C3%A9se
Eyjafjallajökull vulkán miatti légzár MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%A9gt%C3%A9rz%C3%A1r_az_Eyjafjallaj%C3%B6kull_vulk%C3%A1n_2010-es_kit%C3%B6r%C3%A9se_ut%C3%A1n
Skógafoss vízesés ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Sk%C3%B3gafoss
Douglas Super DC-3 repülőgéproncs ANGOLul: http://www.dailymail.co.uk/news/article-2643794/Left-rot-The-eerie-wreckage-crashed-U-S-Navy-aircraft-abandoned-Icelandic-beach-40-years-ago.html
Douglas DC-3 repülőgép MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/DC%E2%80%933

 

(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)
(A Douglas Super DC-3 17171 gépről készült kép forrása: aviation-safety.net, a képet Gordon Riley készítette. https://aviation-safety.net/photos/displayphoto.php?id=19731121-0&vnr=2&kind=PC)
 
 



FOLYT. KÖV.!!!


 

6 megjegyzés:

  1. Klassz, hogy a roncshoz is kigyalogoltatok, időben ez mennyi volt, emlékszel még rá?
    ha mégegyszer mennénk, én is szeretnék. Amúgy a google mapson is be van jelölve, illetve earthön is, így ha az ember egy mezei naviba betesz oda egy jelzést, akkor aszerint is szerintem oda lehet találni.
    Mákotok volt Viiknél a szép idővel, nálunk pár métert is alig lehett látni a ködtől, pl. a sziklakapu a tengerben nem is látszódott egyáltalán.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kb. 1 óra volt oda, és egy másik óra vissza.
      Persze, meg lehet találni, mi is a netről vadásztuk le, hogy hol kell megállni az úton, és honnan lehet bemenni. Mert amúgy az egész föld körbe van kerítve, áramos a kerítés az állatok miatt. De egy helyen nem áramos, ott egy kinyitható kapu van (a tulaj részére), de ott be lehet mászni, és onnan 4 km tök egyenesen le a partig, majd a végén picit balra kb. 100 méter.
      Víknél kb. este 7 körül voltunk, addig felhős volt (de nem esett), és mire odaértünk, kitisztult, felszakadoztak a felhők teljesen.

      Törlés
  2. A természet alkotta dolgoknál nincs számomra csodásabb!!! A szépséges kavicsok után a 39-es fotó a kedvencem, meg a repülőroncsos szelfik. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így van, egyetértünk! :-) Tényleg jó a 39-es kép, hatalmas az a barlang! És olyan fényesek azok a kövek!

      Törlés
  3. Hogyan mentetek le a Vik Beach-re. Vik faluból vagy előtte?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha Reykjavik felől nézzük akkor előtte. Jóval Vik előtt van a leágazás jobbra. De ki van táblázva. :-)

      Törlés