Rólam

2017. augusztus 17., csütörtök

13 érdekes kérdés a repülésről egy légiutaskísérőhöz




Az eredeti cikk itt jelent meg 2017. 08. 14-én:
http://tomoranita.blog.hu/2017/08/14/13_erdekes_kerdes_a_repulesrol_egy_legiutaskiserohoz

A cikk másnap (2017. 08. 15-én) kikerült az index-re is, ezen a linken volt elérhető:
http://index.hu/index2/#bloghu/tomoranita/2017/08/14/13_erdekes_kerdes_a_repulesrol_egy_legiutaskiserohoz

Pár nap alatt majd' 12 000-en olvasták! :-)





13 érdekes kérdés a repülésről egy légiutaskísérőhöz




Facebook Tweet Pinterest Tetszik
                
2017. augusztus 14. - Tomor Anita

Be kell vallanom, sohasem szerettem repülni igazán, azt az érzést viszont kifejezetten szeretem, amikor a repülő leszáll és egy új világba csöppenek. Legutóbbi utazásom során több kérdés is felmerült bennem a repüléssel kapcsolatban. Hazaérve fel is kerestem egy nagyon kedves légiutaskísérő ismerősömet, A. Bernie-t, aki egy vezető európai fapados légitársaságnál dolgozik, és feltettem neki a kérdéseimet.


 

  1. Miért választja valaki éppen ezt a szakmát? Milyen előnyei és szépségei vannak? Te miért szereted?
Sokat beszélget(t)ünk erről a kollégáimmal. Mindenkit más hoz ide, de közös, hogy a legtöbben szeretünk utazni, és szeretünk repülni. Szeretjük a kalandokat, kihívásokat, és azt is, hogy idegen országban élhetünk, szerezhetünk tapasztalatokat. Már maga az, hogy külföldön élünk, egy utazás. Ennél jobban nehezen lehet egy országot megismerni. Viszonylag sok a szabadidőnk, nekünk három napos a „hétvégénk”, és ezen kívül vannak még a készenléti napok, amikor nem repülünk, de mivel bármikor behívhatnak, ha úgy adódik, ezért ekkor nem mehetünk el messzire otthonról. Előny még a kedvezményes repülőjegy-vásárlási lehetőség, amivel rendszeresen élünk is.

  1. Mi kell ahhoz, hogy valaki légiutas-kísérő lehessen? Milyen szintű nyelvtudás szükséges? Van-e valamilyen életkori, magasság, súlyhatár?
A legfontosabb, hogy egészséges, fitt legyen. Rendszeresen van egészségügyi vizsgálat, amin meg kell felelni. Minimum érettségivel kell rendelkezni, így a korhatár minimum 18 év. Úszni tudni kell! Minimum közép szintű angol nyelvtudás is szükséges. További nyelvek ismerete előny, de nem feltétel. Légitársaság-függő, hogy mi a minimum-maximum életkor. Ugyanígy légitársaság-, és flottafüggő, hogy milyen magasnak kell lenni minimum, illetve lehet lenni maximum. (Kis gépbe a túl magas légiutas-kísérő nem fér el, illetve nagyobb gépeken el kell tudni érni bizonyos felszereléseket a gépben.) Szinte mindenhol kikötés, hogy nem lehet tetoválása illetve piercingje a légiutas-kísérőnek olyan helyen, mely látszik, ha egyenruhát visel.

  1. Milyen a tréning? Kérlek, mondj egy példát, ami nagyon tetszett a betanítás során! És egy olyat, ami a legunalmasabb és legfeleslegesebb volt.
Életem legkeményebb heteit „köszönhetem” a tréningnek. Hetekkel azelőtt, hogy a tréning elkezdődött volna, kaptunk egy csomagot, amit már addigra meg kellett tanulni. Aztán jött a tréning, reggeltől késő délutánig, majd otthon készülni kellett a másnapra. Vizsga minden reggel az előző napi tananyagból, illetve témakörök után „nagy” vizsga.  Ami kellemesebbé tette a sok száraz elméletet, az a gyakorlati, szerepjátékos rész volt. Én már korábban is szerettem nézni a National Geographic Air Crash Investigation című sorozatát. A tréning alatt is láttunk ilyen filmeket, amit aztán kielemeztünk, és megbeszéltük, hogy mi mit csinálnánk, illetve ma már hogyan csináljuk máshogy.
Unalmasnak, illetve feleslegesnek nem mondanám egy részét sem, de sok volt az elmélet és a magolnivaló.

  1. Hány órát repül egy légiutas kísérő egy év alatt?
Erre szabályozások vannak, aminek eleget kell tenni. Egy naptári évben nem lehet többet repülni, mint 900 óra, illetve 12 egymást követő naptári hónapban nem lehet többet, mint 1000 óra. De ez nagyon sok! Én -a közel 6 évem alatt- mindig 700-800 óra között repültem maximum. (Mármint munkaként. Mert ezen felül repkedek ide-oda szabadidőmben is.)



  1. Legutóbbi repülésem során feltűnt, hogy a légiutas-kísérők másfajta biztonsági övvel vannak becsatolva, mint az utasok. Ez miért van így? Az utasok biztonsága kevésbé fontos? Vagy valami más oka van ennek?
A légiutas-kísérők másfajta ülésen ülnek. Jumpseat-nek hívják ezeket a speciális felhajtható üléseket. Ez nem egy fix ülés, mint az utasoké. Ez egy légörvényben, de még egy keményebb leszállás esetén is „ugrál”. Ha nem ezzel a fajta biztonsági övvel lennénk rögzítve, leeshetnénk róla, megsérülhetnénk. Ennek nincs karfája sem, nincs mibe kapaszkodni, mint az utasoknak, akiknek nem csak karfa áll a rendelkezésükre, de van előttük egy másik sor ülés is, így ők jobban védettek.

  1. Gyakran látni, hogy az utasok alkoholt kérnek a gépen, mikor a stewardessek az italokat kínálják. Mennyien teszik ezt egy út során átlagosan? Mi a tapasztalat, milyen italok fogynak a legjobban? Van olyan ital, amit nem szabad kérni és inni a gépen?
Nem olyan gyakori, hogy alkoholos italt kérnek a gépen. A legjobban a víz, a kávé/tea, kóla, és üdítők fogynak. Feltűnően sok alkohol akkor fogy, ha nagyobb társaságok utaznak együtt például focimeccsre, vagy legénybúcsúba. Olyankor fogy a sör rendesen. Érdekes, hogy a sztereotípiák igazolódnak: egy britekkel teli gépen sokkal több tea, egy olaszokkal teli gépen pedig sokkal több kávé fogy. Kérni bármit lehet, ha van, adunk. Egy dolgot nem szabad, és erre az utasok nagy többsége nem figyel, hogy a reptéri Duty Free üzletben megvásárolt alkoholt nem szabad meginni, de még kibontani sem az utazás alatt. Akkor sem, ha átszállnak. Ezeknek az italoknak a végállomásig kell(ene) kibontatlanul utazniuk. A csomagolásra rá van írva több nyelven is, de alig van, aki elolvassa, még kevesebb, aki betartja ezt.



  1. Mit csináltok azzal az utassal, aki túl sokat iszik? Mi a protokoll és mi az, amit valóban tenni tudtok?
A nagyon részeg utasokat már a reptéri kapun sem engedik át. Amennyiben ez mégis megtörténik, az utas gépre érkezésekor jelezzük, és lekísérik. Ha valakin látjuk, hogy túl sokat ivott már a repülőút alatt, nem szolgáljuk ki tovább alkoholos itallal. Ha valaki nagyon bedurvul, utasokat/személyzetet molesztál, vagy egyéb felháborító módon viselkedik, leszállhatunk útközben egy útba eső repülőtéren és az utast elkísérik. De ez nagyon extrém eset, nagyon ritkán fordul elő.

  1. Tényleg azért nem töltitek tele a poharakat, hogy légörvény esetén ne löttyenjenek ki az italok?
Mi nem töltünk poharakat, de víz/üdítő vásárlásakor felajánljuk, hogy adunk. Forró italos/leveses poharakat pedig csak fedeles pohárban adunk oda az utasnak. Az oka pedig igen, egyrészt a légörvény, másrészt véletlenül is feldöntheti valaki a poharat, és akkor ha van teteje, kevesebb ömlik ki, kevésbé forrázzák le magukat vagy másokat az utasok.

  1. Ti soha nem féltek utazás közben? Egyszer sem jut eszedbe, mi lesz, ha lezuhan a gép? Hogy készítenek erre fel benneteket a tréningen?
Nem félünk, nem félhetünk! Érdekes, ezt olyan sok utas kérdezi! És mintha reménykednének abban, hogy azt mondjuk, hogy de, igen, mi is félünk. A múltkor is volt egy idősebb hölgy a gépen. Már leszállás előtt voltunk, a helyünkön ültünk, mikor a pilótafülkéből jött az üzenet, hogy le kell ülnünk landoláshoz. Erre a mellettem ülő kolléga kicsit látványosabban vette fel azt a pozíciót, ahogy ilyenkor ülnünk kell. A néni ekkor odaszólt neki, hogy jaj, aranyoskám, hát ön is fél leszálláskor?! Mert én annyira… És hiába mondtuk neki, hogy nem, ez nem azért van, a néni ezt már nem akarta meghallani. Így meghagytuk a hitében.
A tréningen is tanulunk erről, illetve egyéb vészhelyzetekről természetesen. Elméleti oktatás van róla, szerepjátékot játszunk, videókat nézünk és elemzünk ki.

  1. Volt olyan utad, amely annyira rázós volt, hogy valóban féltél?
Mióta légiutas-kísérőként dolgozom, nem volt olyan utam, hogy valóban féltem volna. Szerencsére. De én amúgy is óvatosabb vagyok, ha picit erősebb a légörvény, már mondom a kollégáimnak, hogy üljenek le.
Egyszer régen utasként paráztam nagyon, hogy lezuhanunk. Törökországból jöttem haza egy nyaralásról, tele élményekkel, sok-sok fényképpel. Egy pici géppel jöttünk, és azt hittem, soha nem érünk fel az utazómagasságra. Zúgott, erőlködött, de alig ment fölfelé. Akkor olyan gondolatok cikáztak az agyamban, hogy na, itt most visszazuhanunk a tengerbe, odavesznek a fényképeim, soha nem látja majd őket senki.

  1. Utána, hogy ültél ismét gépre?
Rég volt, a kutya sem emlékszik már rá! De látod, azóta ez lett a munkám, úgyhogy olyan nagy traumát mégsem okozott!

  1. Tényleg minden járaton utazik légi marsall? Vagy ez csak Amerikában van így? Egyáltalán mit jelent ez a szó?
A légi marsall civil ruhás szövetségi biztonsági tiszt, feladata az utasok védelme egy esetleges terrorakció esetén. Amennyire én tudom, ilyen csak amerikai belföldi, illetve tengerentúli amerikai járatokon van. És amennyire még tudom, kevesebb van belőlük, mint amennyit szeretnének.

  1. Elmesélsz egy titkot, amit csak a személyzet tud a gépen? Egyáltalán van ilyen? Mármint olyan dolog, amit vagy amiről az utasok nem tudhatnak?
Hm… ügyes próbálkozás! De a titok az sajnos az is marad! A légiutas-kísérő elsődleges feladata az utasok, a személyzet (légiutas-kísérők és pilóták), és a repülőgép biztonságának biztosítása és felügyelete. Az utasoknak nem kell tudniuk bizonyos dolgokról. Sokuknak így is elég stressz, hogy repülni kell, nem kell nekik tudniuk mindenről, ami a háttérben történik. Az utas dolga, hogy utazzon, és élvezze a repülést!

Nagyon köszönöm Bernie-nek, hogy válaszolt a kérdéseimre. Bernie egyébként blogot vezet az utazási élményeiről, ha érdekel benneteket, a blogját itt találjátok.

A képek csak illusztrációk. A forrásuk: Depositphotos.com



 

Igal (Szerző: Ancika - Home made életünk)




2017. augusztus. Az e havi vendég bejegyzést Ancika - Home made életünknek köszönhetjük. Ő három örökmozgó boldog anyukája, akinek rohanás az élete, de mellette imád főzni, utazni, alkotni és filozofálni. Nézzetek be hozzá is, blogjában recepteket, kreatív ötleteket, szépségápolással kapcsolatos tippeket és természetesen utazásairól is találtok olvasnivalót!
 
 
 
Igali gyógyfürdő
 
Jaj, úgy élveztem én a strandot! - És ez az első mondat, ami eszembe jut Igalról. Pályázaton nyertük az Igali nyaralást (5 nap, 4 éjszaka) és szerintem mindent elmond a strand élvezhetőségéről az, hogy amikor átlátogattunk Siófokra, a gyerekeim megkérdezték, hogy mikor megyünk már vissza, mert ott sokkal jobb volt...
 
 
A strand területén lévő 13 medencéből mi leginkább a gyerek medencét használtuk ki, és talán ezért is lett a kedvenc strandunk az eddig meglátogatottak közül, így elsőre ezt emelném ki. A magyar átlag strandokon van meleg vizes medence, ami persze gyógyvíz, így ide a gyerekeket nem viheted. Van családi medence, amiben egyrészt a kicsi nem érzi jól magát, másrészt általában hideg a víz. Aztán van a gyerek medence, amiben meg persze a kicsin kívül nem érzi jól magát senki sem. De ő egész nap azon fog hisztizni, hogy végre úszógumi nélkül pancsoljon, de ha neki kedvezel a család többi tagja fog sírni, hogy miért kell a medence parton ülni. Róka fogta csuka, vagy csuka fogta róka, sehogy sem jó.
 
 
Na, erre a problémára talált megoldást az Igali vezetés. Tettek középre egy pancsolót csúszdával és közvetlenül mellé építettek 2 medencét, amiben a nagyobb gyerekek és a szülők is jól érezhetik magukat. Éljen a családi béke és a nap végén mindenki boldogan távozik az érzéssel, hogy ide még visszajövünk.
 
 
Na de nem csak ennyit tud a strand. Van itt még 2 külső termál medence a gyógyulni vágyóknak, úszómedence a sportot kedvelőknek, egy Castiglion medence, és egy gyógyvizes élmény medence. De nem csak a kertben vannak medencék, hanem a beltérre is jutott belőlük. Két belső termál medence, amiből az egyik gyermekek számára is alkalmas, egy élménymedence, egy gyermek pancsoló és a szauna világban egy merülő medence.
 

 
Ha azt hinnéd, itt csak fürdeni lehet, akkor tévedsz! Egyéb szolgáltatásokat is nyújt a fürdő, úgy mint: szauna-világ, különböző masszázsok, halpedikűr, parajdi sófürdő és egyéb gyógyszolgáltatások. Van itt kozmetika, pedikűr, manikűr, szolárium (ezen picit megdöbbentem, de télen biztos hasznos).
 
 
Az élményekhez hozzájárul még a kis vonat, amivel körbe utazhatsz a fürdő területén, egy hárompályás óriás csúszdapálya, sportpályák, játszótér... és ha sátoroznál, kempingezési lehetőség is van a fürdő mellett. A csúszdánál meg kell jegyeznem, hogy én, aki félek és egy strandon se mertem még kipróbálni a csúszdát itt ezt is nagyon élveztem.
 
 
Működik ajándék bolt is ahol a fürdőruháktól kezdve, az elfelejtett karúszón át a papának emlékbe szánt hűtőmágnesig bármit megvehetsz, ráadásul elég kedvezményes áron.
 
 
Ha nyár és strand, nem maradhat ki a fagyi, lángos, palacsinta és üdítő sem. Hát be kell valljam, én még ekkora lángost nem láttam. Kettőt vettünk 5 főre és kifogott rajtunk a vége!
Az íze isteni finom volt, de ha menüt ennél, ahhoz is jutányos áron juthatsz hozzá, ráadásul jól főznek!
 




 
Összességében egy új köntösbe bújtatott, de a retró élményekből mindent megtartó, kedvező árakkal dolgozó hely. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha arra jár, mindenképp látogasson el. Talán nem kell jobb ajánló, minthogy nekünk már le van foglalva egy hét a következő nyárra is. :)
 
Belépő árakról és nyitva tartásról itt találsz bővebb információt: http://www.igal.hu/Gyogyfurdo/Nyitva-tartas-Arak
 
 
A végére pedig pár ártábla a teljesség igénye nélkül, hogy fel tudd készíteni a családi kasszát a kiadásokra:
 

 
 


 
  
 
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!
 
 
 
A következő vendégíró szeptemberben Vita Dolcissima lesz. Ő egy Milánóban élő magyar blogger, aki az ottani életéről, a munkájáról (tolmács), Milánóról, Olaszországról ír blogjában.
Nézzetek be hozzá is, blogjában a milánói „édes életről” és olaszországi kalandozásairól találtok olvasnivalót!

 

2017. augusztus 12., szombat

Világörökségek nyomában a Boden-tó körül - V. rész




Mainau, a virágsziget

 

Mainau - Blumeninsel

Telefon: +49 (0) 7531 303-0
e-mailinfo@mainau.de
Honlap: https://www.mainau.de/de/

Nyitva tartás: az év 365 napján napkeltétől napnyugtáig

Belépő: 12 éves korig ingyenes, diákoknak igazolvánnyal 11,50 €, felnőtteknek 19,90 €
Késői belépő (17:00 óra után) féláron.
Bővebb információ: https://www.mainau.de/de/opening-hours-prices.html

 

A nap nagy részét a svájci Sankt Gallenben töltöttünk. Kora estére pedig, levezetésnek, újra a Boden-tónál kötöttünk ki. Ezúttal Mainau szigetére látogattunk el, melyet egyszerűen csak „Virágsziget”-nek becéznek. Mint botanikus kert, történelmi kastélypark és kulturális központ, nemcsak a Boden-tó és környéke, de egész Németország egyik legvonzóbb látványossága.


Megközelítés

Ez a kis sziget a tó északi részében, az Überlingeni-tóban található. A Boden-tó felől menetrendszerinti hajóval, de busszal is megközelíthető. Autóknak, motoroknak és kerékpároknak külön parkolójuk van, ami fizetős. (5 €) Ezek, és a bejárat is a szárazföldön van, melyet egy híd köt össze a szigettel, ahová már csak gyalogosan lehet felmenni.


A jegyek mellé kaptunk egy térképet is, ez alapján könnyen bejárhattuk a szigetet.



Legenda

A legendák szerint a Szentföldről hazatérő skandináv keresztes lovagok hosszú útjuk során Mainau szigetén pihentek meg, s ajándékként keleti virágmagvakat adtak. Ezek voltak az első elvetett magok a szigeten.
 

Története

A történelem folyamán e sziget népek közötti viszálykodásnak volt kitéve. A számtalan tulajdonos a szigetet feldúlva, rendetlen összevisszaságban hagyta. Ekkor vásárolta meg 1827-ben Esterházy Miklós, aki kitisztította és ritka növények sokaságát, sőt délszaki fákat is ültetett Mainau földjébe. A parkban látható óriási méretű fák mellett, a tulipánfák között található egy, az Eszterházy herceg által 1830-ban ültetett fa, amely eléri a 43 méteres magasságot.

Mainau 1856-ban I. Frigyes badeni nagyherceg tulajdonába kerül. Utána fia, II. Frigyes örökli, aki megegyezik testvérével, Viktóriával, hogy unokájáé, Lennart Bernadotte hercegé lesz. A kis herceg minden nyarát itt töltötte.

1930-ban kezdődik el az ún. Bernadotte-korszak. Ők varázsolták ismét újjá az addigra rettenetesen elhanyagolt állapotban lévő kastélyt. Fél évszázados munka után a kastély és a kert 45 hektárnyi területe szinte teljes egészében több ezernyi virág özönében fürdik. A svéd Lennart Bernadotte gróf és Sonja grófnő halálát követően idősebb lányuk Bettina vezeti a Mainau GmbH-t, mint manager, később csatlakozott hozzá testvére Björn is.


 
A gyerekeket vizes játszótér is várja

A gyerekeket vizes játszótér is várja

Kacsák virágokból

Fácán virágokból



Lepkeház

Mainau csodavilága a lepkeház, mely Németország 2. legnagyobbja. Az üvegház ezer négyzetméteres, levegője igen páradús. Rengeteg színpompás pillangó repdes a levegőben, pihen a növények levelein, vagy éppen eszik a nekik kitett csemegékből. A lepkék rendkívül szelídnek tűntek, ennek ellenére egy sem volt hajlandó ránk repülni.

A lepkeház stílszerűen lepke alakú. Bejárata oldalt a hernyó.

Miből lesznek a pillangók?










Akkora, mint a fél fejem :-o


Ezekből az átlátszó szárnyúakból van a legtöbb.










A lepkék mellett madarak is laknak a lepkeházban.



És halak és teknősök is.

 
Kastély és templom

A parkban láthatjuk a Bernadotte család kastélyát, melynek egy része a nap bizonyos részében látogatható. Mellette pedig egy barokk stílusú templomot.









A park virágait úgy válogatták össze, hogy a hervadásukat (szinte) lehetetlen észrevenni. A tavaszi virágszőnyeg életre keltésének előkészülete már ősszel elkezdődik, amikor a több százezer virághagymát előkészítik tavaszra. Tavaszi virágfakadáskor milliónyi virág pompázik, ezek közül 550 különböző tulipán, 200-féle nárcisz és több mint 80 színkombinációban tündöklik a jácint, valamint 280 fajta rododendron. Tavasszal gyönyörködhetünk az 1200 fajta orchideában is.






 


 




 
Carl von Linné virágórája

 
 












Visszaindultunk airbnb-s szállásunkra, de útközben megálltunk az egyik kis faluban vacsorázni. A helyet a házinénink ajánlotta, és őszintén mondom, megérte hallgatni rá! Ez a hely pedig a Wirtschaft zum Kranz volt, Liggeringenben. Specialitásuk a Dünnele.




Mi is a kerthelységben ültünk le.







Dünnele

A dünnele alemann étel, és sok máshoz hasonlóan ez is a véletlen szüleménye. A parasztgazdaságokban a háziasszonyok hetente felfűtötték a kemencét a kenyérsütéshez. A kenyérsütés nem egyszerű feladat: ha túl korán teszi be az ember (asszony) a kenyeret, akkor a külseje megég, a belseje pedig nyers marad. Ezért ki kellett várni, hogy a kemence ne legyen túl forró. A kenyérsütés egész napos feladat volt, nem volt idő mellette más időigényes ebédet főzni, így alakult ki a dünnele, mely a kenyér tésztájából készül. Lecsíptek belőle egy adagot és jó vékonyra kinyújtották, majd megpakolták minden jóval, betették a sütőbe. Ebédre, mire a ház ura hazajött, el is készült a vékony, ropogósra sült dünnele. A gazdák egy jó pohár must kíséretében fogyasztották. A dünnele helyére a kemencébe pedig mehetett a kenyér, mely estére ki is sült.





A Wirtschaft zum Kranz egy családi vállalkozás, mely 1849 óta készít dünnelét. Kínálatukban hétféle feltét közül választhatunk (egy dünnelére max. 4 különböző feltétet kérhetünk): sajt, speck (húsos szalonna), spenót, hagyma, bors, fokhagyma, alma.

Mi okosan kértünk 3-3 különböző sós + 1 édes (almás) feltétet, majd ezeket elfeleztük, így minden ízt kipróbáltunk. Természetesen mustot ittam mellé, ahogy illik! :-)

A felsőn: spenót, fokhagyma, bors, alma
Az alsón: speck, alma, sajt, hagyma
Innivalók valra a must, jobbra rebarbara szörp
  

Innen közeli szállásunkra mentünk, és bezúgtunk az ágyba. Másnapra is szuper programok lettek betervezve, plusz még haza is kellett jönni.

 

FOLYT. KÖV.


Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, hogy bejárjuk a világot, és megosszuk egymással tapasztalatainkat! 


 
LINKEK/FORRÁSOK
 

Mainau hivatalos honlap NÉMETül, ANGOLul: https://www.mainau.de/de/
Wirtschaft zum Kranz étterem honlapja NÉMETül: http://www.kranz-duennele.de/

Le Routard útikönyvek sorozat Allemagne része, 2016-os kiadás, ISBN 9 782019 124427



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)