2018. október 18., csütörtök

Otthon az, ahova hazatérsz (Szerző: Nagy Jucó blogger)





Közkívánatra 2018-ban is folytatódik a vendégírói sorozat, bár egy kicsit másképp. :-) Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. E havi vendégírónk Nagy Jucó blogger, aki a virágok és utazások szerelmese. Az utazásai során felfedezett izgalmas hazai és külföldi helyekre, álmai helyszíneire kalauzol el a Közel és távol blogon. Balkonada blogjában hobbi kertészeknek és erkélyszépítőknek mutat inspiráló ötleteket. Kukkantsatok be a blogjaira vagy Facebook oldalára is. Az instagramon is megtalálhatjátok őt. Jó olvasást!



Otthon az, ahova hazatérsz


Nagy örömmel mondtam igent Bernadette felkérésének, hogy vendég bloggerként írjak a Mindenütt jóóó blogra, amit már régóta ismerek. Aztán hamar rájöttem, hogy nem is lesz olyan egyszerű a szülőföld/otthon/haza témáról írni. Mert miről is írjak? Az önfeledt gyermekévek helyszínéről, Kölkedről, a baranyai kis faluról? Pécsről, ahol középiskolás kollégistaként a kamaszkori lázadás időszakában négy feledhetetlen évet töltöttem? Vagy Győrről, ahol a főiskola három éve alatt rengeteg új élményt éltem meg és felnőtté váltam? Százhalombattáról, ahol kialakíthattam az első saját otthonom? Vagy gyermekkori álmaim városáról, ahol most is élek Budapestről? Vagy Magyarországról, amit örökké a hazámnak tekintek és képtelen lennék évekre elválni tőle?

Bármelyiket is választanám, képtelenség lenne egy bejegyzésbe belesűríteni a látnivalókat, a helyhez kötődő érzelmeimet. Ezért úgy döntöttem, hogy inkább egy személyes jellegű szösszenetet írok.

Bárhol is éltem, azt mindig az otthonomnak tekintettem és megpróbáltam a legtöbbet kihozni a helyzetből. Sokat segített a tudat, hogy mögöttem ott a szülői háttér, ha minden kötél szakad, rájuk akkor is számíthatok és a szülői házban biztos menedékre lelek, ha szükségét érzem. Az utazgatásaim során sosem voltam olyan hosszan távol, hogy a honvágy hatalmába kerítsen. Vagy épp tudtam, hogy sokkal fontosabb megoldandó feladataim vannak, mint a nyavalygás, a sebeim nyalogatása. Az otthon pedig akkor is otthon, ha csak átmeneti, ha nem épp olyan, mint ami álmainkban él.

Bárhol is éltem, Wass Albert az otthonnal kapcsolatos gondolatai mindig is erőt adtak a nehéz helyzetekben:
„Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.”
Sosem éreztem otthontalannak magam a világban. Talán a kor teszi, talán valami más, de ahogy múlik az idő egyre inkább vonz a szülőföldem. Időközben a szüleim is elhagyták a kis falut és közelebb költöztek hozzánk. Így Baranyában mára már csak a rokonság maradt és a régi szép emlékek. Mindig szívesen megyek vissza és örülök a pozitív változásoknak. A sok zöld, a csodálatos természeti környezet mindig megnyugtat, kizökkent a stresszes mindennapokból és lassításra késztet.

De hol is van az a hely, ami rendre visszacsábít?

Gyermekkorom fontos helyszíne Kölked Mohácstól 4-5 km-re délre, a Dunától 3-4 km-re nyugatra fekszik. A településtől délre, a horvát-magyar határig elhúzódó Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó Béda-Karapancsa tájegység védett növényekben és állatokban bővelkedő szakasza rengeteg kikapcsolódási lehetőséget kínál.

A történelem sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, de amikor általános iskolás koromban több régészeti ásatás is folyt a falu határában, elhatároztam, hogy régész leszek. Ebből persze semmi nem lett, de azóta is érdeklődéssel követem a helyi híreket. Általános iskolás voltam, amikor több éves kutatómunka után tőlünk alig pár kilométerre 1976-ban, a csata 450. évfordulójára kialakították a Mohácsi csata emlékhelyet.

Mohácsi Nemzeti Emlékhely

Az idén pedig az töltött el büszkeséggel, hogy Kölked is felkerülhet az Unesco világörökségi várományos listára a dunai limes részeként. A Kölked melletti Altinum volt ugyanis a Dunai Limes legdélibb bástyája, aminek ásatásai szintén az 1970-es években kezdődtek.

Itt található hazánk egyetlen fehérgólya múzeuma, ahol a látogatók élményt adó tárlatvezetés keretében ismerkedhetnek meg a gólyák életmódjával, vándorlási szokásaival, valamint a gólyagyűrűzés módszereibe is betekintést nyerhetnek.

Fehér gólya Múzeum

Duna-Dráva Nemzeti Park területén található Béda-Karapancsa tájegység háborítatlan területe a pihenni, kikapcsolódni, horgászni, vadászni vágyó emberek paradicsoma. Egyedülálló ártéri élővilága vízen, szárazföldön, lovaskocsin vagy két keréken is megcsodálható. Ne lepődjön meg senki a gémek, kócsagok, fekete és fehér gólyák, réti sasok, szarvasok, őzek, vaddisznók látványától, nekik ez itt a természetes élőhelyük.

A falu mellett található horgászparadicsom a Duna holtágaiból jött létre. Az öt részre tagolt horgászvíz összesen 20 km2-nyi területű, csendes, hamisítatlan vízi világ. Igény esetén a környéken való horgászathoz, vadászathoz vezető is kérhető.
Közigazgatásilag Kölkedhez tartozik Erdőfű, a volt Habsburg tulajdonú majorságból lett falu, ahol megállt az élet. Itt még az erdő közepén is foglalhatunk szállást.

Erdőfű

Erdőfű

Ha arra jársz, érdemes hazánk legdélebbi Duna menti települését, Mohácsot és hagyományait is felfedezni. Komppal átkelve a Dunán pár kilométeres vadregényes területen való autózás után érhetjük el a Habsburgok volt főúri vadászkastélyát, a szépen felújított Karapancsai Kastélyt és Majort.

Mohács

Karapancsai Kastély és Major

Bízom benne, hogy ez a röpke kis ismertetőm többeknek kedvet csinál egy baranyai kiruccanáshoz. Nekem egyértelműen. Az idén még nem jártam Kölkeden és környékén, de ahogy most ezt a bejegyzést írtam, eldöntöttem, hogy ezen sürgősen változtatni kell. Talán ezt hívják, úgy, hogy honvágy?



A következő vendégíró (Kavics) Timea lesz, aki ismerős lesz, hisz a tavalyi sorozatban is szerepelt már. Mottója egy Müller Péter idézet: „Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!” Régi blogját ITT találjátok, az újat pedig ITT. Kukkantsatok be a blogjaira vagy Facebook oldalára is. Jó olvasást!



A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!




2018. szeptember 24., hétfő

A világ legnagyobb jégbarlangja





Eisriesenwelt – A világ legnagyobb jégbarlangja
Jégóriások világa


Cím: Eishohlenstrasse 30, 5450 Werfen, Ausztria
GPS: 47° 29′ 52.73988″, 13° 11′ 36.5244″
Telefon: +43 6468 5248






Elérkezett az utolsó napunk, melyet Ausztriában töltöttünk. Az eredeti tervből -hogy Berchtesgaden-be (Sasfészek) menjünk- megint nem lett semmi a cudar idő miatt. Leesett ugyanis az idei első hó!!! Így egy kiadós reggeli után elbúcsúztunk airbnb-s házinéninktől és Werfenbe indultunk, hogy megnézzük a világ legnagyobb jégbarlangját. Ez a barlang csodálatos jégszobraival az Alpok legszebb természeti látványosságai közé tartozik, és Salzburg tartomány egyik legnépszerűbb látnivalója.



A barlang bejárata 1644 m magasan van a Tennengebirge sziklái között, már az oda vezető út is élménydús, és kicsit strapás. Werfen főterétől kocsival is fel lehet menni a parkolóhoz, de az út nagyon meredek és kanyargós. Néha egyesben araszoltunk felfelé. A parkolást láthatósági mellényes fiatalok segítik, mutatják, hogy hol vannak még szabad helyek. Innen kis séta a látogatóközpont bejárata, ahol megvehetjük a jegyeket. A látogatóközpontban van ajándékbolt, csomagmegőrző, mosdók.


Innen vagy végig gyalog, vagy gyalog + felvonóval juthatunk fel a barlang bejáratáig. Érdemes a felvonós jegyet választani, és tartalékolni erőnket, mert a barlangban is komoly séta vár ránk! A kabinos felvonó alsó állomásához egy jó 20 perces kényelmes sétával jutunk. A felvonó kb. 3 perc alatt visz fel 1081 m-ről 1580 m-re, ez Ausztria legmeredekebb pályájú kötélvasútja! A felső állomástól a barlang bejárata egy újabb, kb. 20 perces meredek hegyi sétával érhető el.





















A jég birodalmába egy hatalmas, 20 méter széles, 18 méter magas „kapun” át jutunk be. A jégóriások világa májustól októberig látogatható, kizárólag csoportosan, tapasztalt vezetővel. Német és angol nyelven indulnak csoportok. Nekünk várnunk kellett az angol csoportra, ami nem is volt baj, kicsit legalább kifújhattuk magunkat az újabb menet előtt.








A barlangtúra során majdnem 150 méter szintkülönbséget kell leküzdeni, 700 lépcsőfok felfelé, és ugyanennyi lefelé. Ettől függetlenül melegünk nem lett, pedig az összes ruhánkat magunkra vettük. (Én a vége felé még a kocsiból magunkkal hozott plédet is magamra terítettem.)

A barlangban nincs világítás, ezért minden 5-6. ember a bejáratnál karbidlámpát kap. A túravezetőnél pedig égő magnéziumcsík ad fényt. Ez -gondolom- azért van, mert a barlang műemlékvédelem alatt áll, és különös gondot fordítottak a minél természetesebb állapot megőrzésére már a feltárásánál is.




A teljes barlangrendszer összesen több mint 42 000 méter hosszú, ezzel a világ legnagyobb jégbarlangja. Ebből az első egy kilométeres szakasz látogatható, és a túra a jégbarlangban kb. 70-80 perc.
A látvány pedig minden képzeletet felülmúl, olyan, mint a mesékben.
Útközben megtudtuk, hogy a jégóriásokat a több mint 2 millió évvel ezelőtt keletkezett mészkőbarlangokba a beszivárgott víz hozta létre. A tavasszal leszivárgó olvadt hó és a lecsöpögő eső változatos jégalakzatokká dermed. A barlangban állandóan fagypont körüli hőmérséklet uralkodik, ezért fagy meg minden, és nem lesz a lecsöpögő vízcseppekből cseppkő, mert ahhoz a 8-12 fok lenne ideális.

Elmesélte azt is, hogy az Eisriesenweltet 1879-ben egy salzburgi természettudós (Anton von Posselt-Czorich) fedezte fel. Előtte a helyiek ugyan ismerték, de úgy tartották, hogy a barlang a pokol bejárata, ezért nem is merészkedtek be. Felszerelés hiányában Posselt is csak kb. 200 méterig jutott, ott útját állta egy meredek jégoszlop. 1913-ban Alexander von Mörk salzburgi barlangkutató fedezte fel újra a barlangot. Azonban nem sokkal később az első világháborúban meghalt (mindössze 27 éves volt), és azt kérte, hogy hamvait a barlangban helyezzék örök nyugalomra. Így is lett, a túra folyamán megálltunk a róla elnevezett dómban is, ahová elhelyezték az urnáját.

A hegy belseje felé meredek, kacskaringós, néha fém, többnyire fa pallós, de legtöbbször meredek lépcsős, különböző nevekre keresztelt járatok vezetnek gleccserek és tavak, hatalmas szikladómok, sziklakápolnák között. A túra nagyon-nagyon nem könnyű, de a barlangban elképesztő méretű tereket, kristálytisztán ragyogó jégalakzatokat láthatunk, mely kárpótol a szenvedésért. 

Fényképezni a barlangban nem lehet, egyrészt idő sincs rá, másrészt a fényviszonyok sem a legjobbak. Egy-két képet azért készítettünk egy-egy hosszabb megállónál, de a barlang honlapján és Facebook oldalán is találunk ingyen letölthető képeket, ezt a vezetőnk mondta is a túra elején, így nem nagyon erőlködtünk, inkább csak élveztük a látványt.



















Forrás














Mire kiértünk a barlangból, elállt az eső, kevesebb felhőbe burkolózott a hegy, így láthattunk is valamit belőle. Szép időben a bejárattól mesés lehet a panoráma a környező hegyekre.














Visszacsorogtunk a felvonó felső állomásához, ahol van egy kis étterem, a Dr. Oedl-Haus, itt megebédeltünk.


Gulaschsuppe mit Würstl und Brot


Kasnocken im Pfandl mit Salat


Lementünk a felvonóval, majd tovább csorogtunk lefelé a látogatóközponthoz. Itt vásároltunk pár képeslapot, majd visszaindultunk az autóhoz, és onnan hazafelé vettük az irányt.















VÉGE


ELŐZMÉNY ITT, ITTITTITT, és ITT!!!


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



LINKEK / FORRÁSOK 


Eisriesenwelt NÉMETül, ANGOLul: https://de.wikipedia.org/wiki/Eisriesenwelt

LeRoutard útikönyv sorozat Autriche c. része, 2018-19-es kiadás, ISBN: 978-2-01-703371-4



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)