2018. március 12., hétfő

Szuper szafari - Egyiptom - 6. rész







Az Edfu-Asszuán-Abu Szimbel-Asszuán 2 napos kirándulás után nagyon jól aludtunk. Végre nem kellett hajnalban kelnünk, addig aludtunk, ameddig bírtunk. A hotelünkben szerencsére önkiszolgáló alapon működik a reggeli, így az sem volt baj, hogy már majdnem 11 órakor mentünk le.

Erre a napra is ugyanannál az irodánál fizettünk be a „Szuper szafari” programra, aki a korábbi kirándulást is szervezte. Mivel Laurent még soha nem járt Egyiptomban (Afrikában sem) és sivatagban sem, az iroda kínálatából a legösszetettebb és legsokoldalúbb sivatagi programot választottuk. (A részvételi díj tartalmazott minden költséget: az utazást jeepekkel, quadozást, tevegelést, terráriumot, teát, svédasztalos vacsorát és az esti showműsort.)

12:15-re jött értünk a sofőr. Mi voltunk az elsők, és sorban mentünk a többi hotelhez összeszedni a többi résztvevőt. Ekkor láttuk, hogy milyen jó dolgunk is van nekünk, hisz ezek az emberek a semmi közepén „be voltak zárva” a 4-5*-os hoteleikbe, ahová csak szigorú biztonsági ellenőrzés után juthattunk be. Az, hogy ők bármit is felfedezzenek az igazi Marsza Alamból, esélytelen, hisz a városközponttól vagy egy órányi autóútra voltak. Na, ez a fajta nyaralás az, ami nekünk nem nyaralás! Bezárva lenni egy aranykalitkába… brrr.

A túra elején egy szintén mesterséges óriási szálloda komplexumba, a Port Ghalibba vittek bennünket, itt gyülekezett az a több mint 100 ember, akiket erre a szafarira vittek. Itt egy nagy sátorban kisebb (kb. 20 fős) csoportokra osztottak bennünket, attól függően, hogy ki melyik szafaris programra jelentkezett. Mi Jamaica csoportjába kerültünk.




A rövid eligazítás után jeepekkel a régi tevekaravánok nyomában járva vágtunk neki a sivatag kopár, kietlen kő és homoktengerének.




VIDEO!!!


Kb. ¾ óra után álltunk meg először, egy hegyen, ahonnan szédületes volt a kilátás a sivatagra.














Visszaszálltunk a jeepbe, majd kb. ½ óra múlva egy „sivatagi faluig” utaztunk, ami állítólag egy, az eredeti beduin falvak mintájára épült látogatóközpont, ahol betekintést nyerhettünk a sivatagi vándorló népek életébe, szokásaiba. Egy óriási sátorban ültünk le ezúttal, ahol megkóstolhattuk a hagyományos beduin teát.


Sivatagi akác

Sivatagi akác és a méze




Beduin tea

Egészségünkre!

A mi programunk tartalmazott egy 30 perces quadozást is. Megálltunk egy helyen, hogy megcsodáljuk a fantasztikus panorámát, amit ez a különleges sivatag nyújt. De a csúcspont a teve mama és a kis tevéje voltak. A kicsi eléggé meg volt ijedve a csoportosulásunktól, de azért egy idő után a közelükbe merészkedhetett az, aki akart.











Innen visszamentünk a „sivatagi faluba”, ahol ki lehetett próbálni a sivatag hajóját, és tapasztalt vezetők segítségével tevegelhetett bárki. Én ezzel a lehetőséggel nem éltem. Ültem már tevén többször is, és mindig össze-vissza ütöttem magam, mikor felállt/leült a teve, és ott fent a magasban imbolyogni a tériszonyommal nem igazán a kedvenc időtöltésem.









Odébb sétáltunk, ahol egy beduin nő lepénykenyeret sütött. Frissen, melegen nagyon finom volt.




VIDEO!!!
 
Mellette az ólban kecskék voltak, kiskecskék is.



Tovább mentünk, egy kis kerthez, ahol mini dinnyéhez hasonlító növény termett. Iszonyatos keserű íze volt, mint kiderült nem is étkezésre használják, hanem inkább gyógyításra. Krémet készítenek belőle, mely aztán mindenféle nyavalyára jó.



Kis érdekességképpen pedig egy terráriumból két mérges kígyót hozott ki Jamaica. Aki akarta, ezeket is megfoghatta. Persze óvatosan, a fejükhöz közel, hogy nehogy meg tudjanak marni.



VIDEO!!!

Egy kis kunyhóba mentünk, ahol mindenféle beduin dolgot lehetett látni és (általuk is készített) szuveníreket vásárolni.



A korábbi zöld dinnyeszerű növény kiszárítva




A naplementéről lemaradtunk.

Egy nagy téren gyülekezett az összes csoport, ahol a napot egy ízletes, svédasztalos vacsorával zártuk, miközben showműsorral kápráztattak el bennünket.






Egy modern kerengő dervis táncot láttunk először. Én 13 évvel ezelőtt Kairóban láttam már ilyet, de az igazi hagyományos tánc volt, és nem turisták igényeire átszabott show. Sajnálom, hogy itt ilyen showműsort csináltak belőle, szomorúnak tartom, hogy egy ilyen tradicionális dolgot így át kell (?) alakítani ahhoz, hogy eladható legyen.






VIDEO!!!

VIDEO!!!

VIDEO!!!


VIDEO!!!

A másik előadó egy fakír volt, aki üvegszilánkokon, és szöges ágyon mutatott be produkciót.




A vacsora és az előadás végével kb. este 8-kor jeepjeinkkel a sötét sivatagi éjszakában visszaindultunk a kisbuszokhoz, és visszatértünk a szállodánkba.

 
ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, ITTITT és ITT, FOLYTATÁS ITT, ITT és ITT!!!
 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 

 
LINKEK/FORRÁSOK

Egyiptom a Lonely Planet útikönyvsorozata alapján ISBN 963 530 204 5
Égypte LeRoutard ISBN 978-2-01-280032-8


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)


4 megjegyzés:

  1. Egy életre szóló élmény lehetett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem volt rossz, bár én azért visszasírom a régi jordániai sivatagi programokat. Akkor még ott nem voltak ilyen kiépített falvak, csak a sivatag. Mentük a jeeppel, megálltunk a sivatag közepén egy kis sátornál, a sofőrünkkel együtt készítettük a teát és a vacsorát. Naplementét néztünk, sziklafalakra másztunk, és csak mi voltunk, akik együtt mentünk. Nem volt kiépítve semmi, és nem volt másik 100 ember körülöttünk. Egyik ilyen alkalommal kint is aludtunk a sivatagban. Hálózsákban, a szabad ég alatt. Iránban ugyanígy. Az volt az igazi. Ez nekem már túl turistás volt.

      Törlés
  2. Rengeteg szép és érdekes dolgot éltetek át ez alatt az utazás alatt.
    A kendőket ott adták vagy a tietek voltak? Én meg ilyesmiktől ódzkodom, hogy előtte kin volt rajta, mennyire higiénikus, ezért ha búvárkodni mennék valah, ott is az lenne az első problémám, hogy vajon azokat a részeket, amik a számba kerülnek fertőtlenítik két emer között?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon tartalmas út volt, és még nincs vége! 😉 Az én kendőm saját, Laurent pedig akkor vette. Bontatlan csomag volt.
      A búvárkodásnál azt mondták, hogy fertőtlenítve van.

      Törlés