Az Edfu-Asszuán-Abu Szimbel-Asszuán 2 napos kirándulás után
nagyon jól aludtunk. Végre nem kellett hajnalban kelnünk, addig aludtunk,
ameddig bírtunk. A hotelünkben szerencsére önkiszolgáló alapon működik a
reggeli, így az sem volt baj, hogy már majdnem 11 órakor mentünk le.
Erre a napra is ugyanannál az irodánál fizettünk be a
„Szuper szafari” programra, aki a korábbi kirándulást is szervezte. Mivel
Laurent még soha nem járt Egyiptomban (Afrikában sem) és sivatagban sem, az
iroda kínálatából a legösszetettebb és legsokoldalúbb sivatagi programot
választottuk. (A részvételi díj tartalmazott minden költséget: az utazást
jeepekkel, quadozást, tevegelést, terráriumot, teát, svédasztalos vacsorát és
az esti showműsort.)
12:15-re jött értünk a sofőr. Mi voltunk az elsők, és sorban
mentünk a többi hotelhez összeszedni a többi résztvevőt. Ekkor láttuk, hogy
milyen jó dolgunk is van nekünk, hisz ezek az emberek a semmi közepén „be
voltak zárva” a 4-5*-os hoteleikbe, ahová csak szigorú biztonsági ellenőrzés
után juthattunk be. Az, hogy ők bármit is felfedezzenek az igazi Marsza
Alamból, esélytelen, hisz a városközponttól vagy egy órányi autóútra voltak.
Na, ez a fajta nyaralás az, ami nekünk nem nyaralás! Bezárva lenni egy
aranykalitkába… brrr.
A túra elején egy szintén mesterséges óriási szálloda komplexumba,
a Port Ghalibba vittek bennünket, itt gyülekezett az a több mint 100 ember,
akiket erre a szafarira vittek. Itt egy nagy sátorban kisebb (kb. 20 fős)
csoportokra osztottak bennünket, attól függően, hogy ki melyik szafaris
programra jelentkezett. Mi Jamaica csoportjába kerültünk.
A rövid eligazítás után jeepekkel a régi tevekaravánok
nyomában járva vágtunk neki a sivatag kopár, kietlen kő és homoktengerének.
VIDEO!!!
Kb. ¾ óra után álltunk meg először, egy hegyen, ahonnan
szédületes volt a kilátás a sivatagra.
Visszaszálltunk a jeepbe, majd kb. ½ óra múlva egy „sivatagi
faluig” utaztunk, ami állítólag egy, az eredeti beduin falvak mintájára
épült látogatóközpont, ahol betekintést nyerhettünk a sivatagi vándorló népek
életébe, szokásaiba. Egy óriási sátorban ültünk le ezúttal, ahol megkóstolhattuk
a hagyományos beduin teát.
 |
| Sivatagi akác |
 |
| Sivatagi akác és a méze |
 |
| Beduin tea |
 |
| Egészségünkre! |
A mi programunk tartalmazott egy 30 perces quadozást is.
Megálltunk egy helyen, hogy megcsodáljuk a fantasztikus panorámát, amit ez a
különleges sivatag nyújt. De a csúcspont a teve mama és a kis tevéje voltak. A
kicsi eléggé meg volt ijedve a csoportosulásunktól, de azért egy idő után a
közelükbe merészkedhetett az, aki akart.
Innen visszamentünk a „sivatagi faluba”, ahol ki lehetett próbálni
a sivatag hajóját, és tapasztalt vezetők segítségével tevegelhetett bárki. Én
ezzel a lehetőséggel nem éltem. Ültem már tevén többször is, és mindig
össze-vissza ütöttem magam, mikor felállt/leült a teve, és ott fent a magasban
imbolyogni a tériszonyommal nem igazán a kedvenc időtöltésem.
Odébb sétáltunk, ahol egy beduin nő lepénykenyeret sütött.
Frissen, melegen nagyon finom volt.
VIDEO!!!
Mellette az ólban kecskék voltak, kiskecskék is.
Tovább mentünk, egy kis kerthez, ahol mini dinnyéhez
hasonlító növény termett. Iszonyatos keserű íze volt, mint kiderült nem is
étkezésre használják, hanem inkább gyógyításra. Krémet készítenek belőle, mely
aztán mindenféle nyavalyára jó.
Kis érdekességképpen pedig egy terráriumból két mérges
kígyót hozott ki Jamaica. Aki akarta, ezeket is megfoghatta. Persze óvatosan, a
fejükhöz közel, hogy nehogy meg tudjanak marni.
VIDEO!!!
Egy kis kunyhóba mentünk, ahol mindenféle beduin dolgot
lehetett látni és (általuk is készített) szuveníreket vásárolni.
 |
| A korábbi zöld dinnyeszerű növény kiszárítva |
A naplementéről lemaradtunk.
Egy nagy téren gyülekezett az összes csoport, ahol a napot
egy ízletes, svédasztalos vacsorával zártuk, miközben showműsorral kápráztattak
el bennünket.
Egy modern kerengő dervis táncot láttunk először. Én 13
évvel ezelőtt Kairóban láttam már ilyet, de az igazi hagyományos tánc volt, és
nem turisták igényeire átszabott show. Sajnálom, hogy itt ilyen showműsort
csináltak belőle, szomorúnak tartom, hogy egy ilyen tradicionális dolgot így át
kell (?) alakítani ahhoz, hogy eladható legyen.
VIDEO!!!
VIDEO!!!
VIDEO!!!
VIDEO!!!
A másik előadó egy fakír volt, aki üvegszilánkokon, és
szöges ágyon mutatott be produkciót.
A vacsora és az előadás végével kb. este 8-kor jeepjeinkkel
a sötét sivatagi éjszakában visszaindultunk a kisbuszokhoz, és visszatértünk a
szállodánkba.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Egyiptom a Lonely Planet útikönyvsorozata alapján ISBN 963 530 204 5
Égypte LeRoutard ISBN 978-2-01-280032-8
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)
Egy életre szóló élmény lehetett!
VálaszTörlésNem volt rossz, bár én azért visszasírom a régi jordániai sivatagi programokat. Akkor még ott nem voltak ilyen kiépített falvak, csak a sivatag. Mentük a jeeppel, megálltunk a sivatag közepén egy kis sátornál, a sofőrünkkel együtt készítettük a teát és a vacsorát. Naplementét néztünk, sziklafalakra másztunk, és csak mi voltunk, akik együtt mentünk. Nem volt kiépítve semmi, és nem volt másik 100 ember körülöttünk. Egyik ilyen alkalommal kint is aludtunk a sivatagban. Hálózsákban, a szabad ég alatt. Iránban ugyanígy. Az volt az igazi. Ez nekem már túl turistás volt.
TörlésRengeteg szép és érdekes dolgot éltetek át ez alatt az utazás alatt.
VálaszTörlésA kendőket ott adták vagy a tietek voltak? Én meg ilyesmiktől ódzkodom, hogy előtte kin volt rajta, mennyire higiénikus, ezért ha búvárkodni mennék valah, ott is az lenne az első problémám, hogy vajon azokat a részeket, amik a számba kerülnek fertőtlenítik két emer között?
Igen, nagyon tartalmas út volt, és még nincs vége! 😉 Az én kendőm saját, Laurent pedig akkor vette. Bontatlan csomag volt.
TörlésA búvárkodásnál azt mondták, hogy fertőtlenítve van.