Abu Szimbel - Egyiptom - 4. rész

Hosszú napunk volt, így nem esett nehezünkre korán lefeküdni, az újabb hajnali ébresztő miatt. Nem tudtunk rögtön elaludni, mert lent a medencénél még zajlott az élet. Később meg arra ébredtünk, hogy egy pár az ajtónk előtt beszélget. Nem szeretem az éjszaka közepén nézegetni az órát, de most megkérdeztem Laurent-t, aki szintén felébredt a zajra. Kiderült, hogy még kb. 3 órát alhatnánk! Ekkorra a hangok úgy tűnt, mintha a szomszéd szobából, illetve annak erkélyéről jönnének (Hasszán?!). Ezzel egyidőben cigiszag is beszivárgott a szobánkba. Aztán szerencsére ez az egész elült, és sikerült visszaaludnunk.

Valamivel korábban, mint amikorra beállítottuk az óránkat, telefonos ébresztőt hallottunk. Nem a mi szobánkban, egy másikból. Nem sokra rá ajtón dörömbölést. Valaki nagyon nem akart felébredni.

Mi elkészültünk, és lementünk a hallba. Hasszán ajtaján dörömbölt az egyik alkalmazott. Mohamed Ali még sehol. Mi kaptunk teát/kávét, és vártunk.

Már 04:30 volt, Hasszánt még mindig keltegetik, M. A. még mindig sehol. Aztán Hasszán előkerült, olyan volt, mint egy zombi.

Megkaptuk a becsomagolt reggelit, majd 04:50-kor végre elindultunk az asszuáni hotelünkből. Pár sarokkal arrébb vettük fel az idegenvezetőt, aki ezúttal Beyo volt. Megdöntötte az ülést, és aludni próbált. (?!)

Hasszán folyamatosan panaszkodott, hogy milyen fáradt. Majd bevallotta, hogy csak 3 órát aludt! Mi a franc??? Szóval őt hallottuk az éjszaka közepén a folyosón, meg a szobából és az erkélyről… Hát szuper! Nem alszik, hanem dorbézol egy olyan nap előtt, mikor 280 km-t kell vezetnie Abu Szimbelig, újabb 280-at vissza, majd Edfu és Marsza Alam, ahova kb. éjfélre érnénk vissza… kb. 1000 km. És nem alszik?

06:15-kor leállt az autópálya szélén, hogy ő fáradt, és ő most akkor alszik. Hát nem kisapám, nem fogod a mi időnket rabolni. Szépen lemész Abu Szimbelig, és majd ott míg mi a templomokat megnézzük, alszol.

Nagyon féltem egész út alatt, Laurent-t is megkértem, hogy ne aludjon, hanem lesse a sofőrt, és ha elaludna, keltse fel. Legszívesebben átvettük volna tőle a vezetést, de egyikünk sem vezetett még soha automata váltós autót, ez meg sajnos az volt.

Útközben 2 helyen is láttam nagyobb gólya-csoportokat az úton.

Valamivel 8 óra után megérkeztünk Abu Szimbelbe. Nem vettük sietősre a dolgot, és Hasszán lelkére kötöttük, hogy aludjon, míg mi odavagyunk. Beyo elkezdte nekünk mesélni a dolgokat, de egy kukkot sem értettünk belőle, pedig mind a ketten elolvastuk az útikönyvben leírtakat, tehát tudtuk is, hogy mit kéne hallanunk. Viszont észrevettük, hogy minden 3-4. szava olasz. Megkérdeztük, hogy beszél-e olaszul, illetve kierőszakoltuk, hogy inkább olaszul mondja, mert az -mint kiderült,- sokkal jobb, mint az angolja. Hurrá, innentől kezdve értettük is, hogy mit beszél!

Abu Szimbel a Szudáni határ közelében, Asszuántól 280 km-re délre található.

II. Ramszesz uralkodása idején az i. e. XIII. században, a Nílus partján két hatalmas, sziklába vájt templomot építettek. A nagyobbat a napisten, a kisebbet Hathor istennő és Ramszesz legkedvesebb felesége, Nefertari tiszteletére. A Nagy Templomot Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték -akik Ramszesz korában Egyiptom hivatalosan elfogadott főistenei voltak-, de valójában Ramszesz nagyságát volt hivatott jelképezni. A Kis Templomot Hathor istennőnek szentelték, aki itt Ramszesz felesége, Nefertari alakjában jelenik meg. A két, egymástól alig száz méterre lévő szentély évezredekig hirdette Egyiptom nagyságát, majd hosszú időre feledésbe merült.

Az izgalom az Asszuáni-gát építésével kezdődött, a víz Abu Szimbelt is elöntéssel fenyegette. Ekkor hosszas felmérés után úgy döntöttek, hogy Núbia területén tizennégy épületet megpróbálnak magasabban fekvő területekre átköltöztetni. Közöttük volt az előző nap látott Philae szigeti templom, a Kalabasa templom és Abu Szimbel is. Ez utóbbi különleges kihívást jelentett, mivel 30-40 méter vastag sziklaréteg fedte a sziklába vájt üregeket. Először is 17 000 lyukat fúrtak a templomot közvetlenül körülvevő sziklába és műgyantával kiöntötték, hogy megszilárdítsák a kőzetet, nehogy darabokra törjön. Ezután szó szerint lehámozták a sziklát, szinte csak a templomok maradtak. Most már megkezdődhetett a megmaradt szikla tömbökre fűrészelése. 1036 darab, egyenként 30 tonnás óriási szikladarabra vágták a templomot, és még kb. ugyanennyi volt az ezzel közvetlenül érintkező sziklarétegből kivágott kockák száma is. Csak ekkorra derült ki, hogy az 1963-ban kezdett munkával sietni kell, mert a Nasszer-tó vize gyorsabban emelkedik, mint azt tervezték. Így azután megkezdődött a versenyfutás az idővel.
A templomokat egy 64 méterrel magasabban lévő helyen kezdték el újraépíteni. Tudták, hogy az összerakott templomokra nem lehetne visszarakni 40 méter vastag sziklatömeget, mivel egyszerűen összeomlana az egész. A megoldás az lett, hogy betonból egy óriási dómot építettek, belül összerakták a templomot, és a betontetőre pakolták rá a hatalmas szikla tömeget.

Nasszer-tó

Nasszer-tó

Valahol ott bent a vízben volt a templomok eredeti helye.

A Nagy Templom méreteihez talán annyi is elég, hogy a nagy templom bejáratánál ülő négy óriási Ramszesz szobor kb. 20 méter magas, és a száj mérete egy méter. A négy gigantikus szobor őrszemként ügyelt minden hajóra, mely dél felől vitorlázott be a fáraó földjére. Jelenleg csak hárman ülnek fenségesen a trónjukon, mert a negyedik (a bal oldali belső szobor) még az ókorban összeomlott, felsőteste a földön fekszik (ugyanabban a helyzetben, amikor a templom még az eredeti helyén állt). Az alakok lábainál kisebb szobrok állnak, a fáraó lányait és feleségeit ábrázolva.

A bejárat felett a két középső kolosszus között látható a sólyomfejű napisten, Ré-Harakhti.

A templom homlokzatán, felül, van egy fríz, rajta az eredetileg 21-ből legalább részben megmaradt 16 pávián
(Thot szent állata) ül, az ún. Nap-majmok, vagy másként szent majmok.

A nagy csarnok mennyezetét keselyűk díszítik, Nehbet istennőt szimbolizálják. A mennyezetet 8 oszlop tartja, mindegyik előtt II. Ramszesz 10 méter magas szobra áll. A falakon a fáraó győzelmét hirdető faragványok láthatók. Az egyik leghíresebb ábrán a kadesi (ma: Szíria) csatát láthatjuk. Tisztán látható a megerősített hettita város, körülötte az Orontész folyóval. Ramszesz harci kocsijából nyilazza menekülő ellenségét.

II. Ramszesz megöl egy líbiai vezért

A nagy csarnokból több kisebb kamra nyílik.

Ré imádása

A négyoszlopos előcsarnokban Ramszesz és Nefertari látható istenek jelenlétében a hajón, mely a holtakat átviszi az alvilágba.

A szentélyben (a legbelső teremben), 65 méterre a bejárattól négy ülő szobor alakot látunk, a Nagy Templom négy istenét. Három istenség között Ramszesz fáraó várja, hogy évente két alkalommal a nap fénysugara öt percre, lágyan megvilágítsa. Közülük a negyediket, a sötétség istenét (bal oldali), sohasem éri fény.

A szentély: Ptah, Ámon-Ré, II. Ramszesz és Ré-Harahti (balról jobbra)

A templomban fényképeztünk, ahogy mindenki más is, amikor elénk állt egy őr, és ki akarta töröltetni a képeket a gépből. Mi a franc?! Elkérte a jegyeinket és magyarázott, hogy azért mert nem fotós jegyünk van. Na, ez szuper, mert ugye a jegyeket nem magunknak vettük, hanem Beyo vette meg, majd a kezünkbe nyomta. Viszont a drága elfelejtette mondani, hogy ha fotózni akarunk, akkor fotós jegy kell. Ami persze drágább. De ezzel nem lett volna gond, mert kifizettük volna. Ha szól! Míg én az őrrel vitatkoztam, Laurent kislisszolt, hogy a képeket le ne kelljen törölni.

A Kis Templom előtt hat álló szobrot látunk, a bejárattól jobbra és balra hármat-hármat. Ramszesz két szobra között feleségének, Nefertarinak a szobra áll, akit szokatlan módon ugyanolyan magasnak ábrázoltak, mint a férjét. A szobrok kb. 10 méteresek. Mellettük Ramesszida hercegek és hercegnők szobrai állnak.

Belsejében az oszlopcsarnok 6 oszlopát Hathor oszlopfők koronázzák. Falait gyönyörű domborművek díszítik.

Az előcsarnok és a hozzá tartozó kamrák színes jelenetein isteneket és szent hajóikat láthatjuk.

Nefertari szisztrummal

Hathor fejes oszlopfők

Hathor fejes oszlopfők

A szentély szobrán Hathor tehén emelkedik ki a sziklából.

Itt már -tudva, hogy nincs fotós jegyünk- óvatosabban fényképeztünk. De itt meg az őr (némi baksisért cserébe) simán megengedte bárkinek a fényképezést. Nem úgy, mint a Nagy Templomban a másik, az nagyon szigorú volt, annak baksis se kellett, csak a törlés.

Ötévi munka után, 1968-ban épült fel újra a két híres Abu Szimbeli templom, amelyeket a képeken is látható szépségük mellett ma már az újraépítés története is legendássá tesz.

A templomok 1979 óta a Világörökség részét képezik. Azonosító számuk 88-001.

A Nagy és a Kis Templom a számukra épített domb alatt.

A templomok számára épített domb hátulról. Középen a Kis, jobbról a Nagy Templom háta látható.

Kb. 2 órát töltöttünk itt el, ami elég is volt. Visszamentünk az autóhoz, ahol Hasszánt szerencsére fel kellett ébresztenünk, mert aludt. (Hála az égnek!)
Kicsit nyugodtabban indultunk vissza Asszuánba.

ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, és ITT, FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT, ITT és ITT!!!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK/FORRÁSOK

Abu Szimbel MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Abu_Szimbel

Abu Szimbel templomai MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Abu_Szimbel-i_templomok

Egyiptom a Lonely Planet útikönyvsorozata alapján ISBN 963 530 204 5

Égypte LeRoutard ISBN 978-2-01-280032-8


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)