2018. március 27., kedd

Kérdezd a Bloggert!




Van egy közösség a facebookon, a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége, melynek egy jó ideje tagja vagyok én is. Ebben a csoportban a bloggerek beszélgethetnek, tanácsot kérhetnek, tapasztalatot cserélhetnek egymással. Ott fut egy „Kérdezd a Bloggert!” című játék, amelyben az Élet sója blog engem választott következő „áldozatnak”. J A csoport tagjai pedig kérdeztek. Íme a kérdések, és a válaszok:

 

A fotókat Te magad készítetted a naptáradhoz? Ha igen tanultál fotózni vagy „ösztönből” fotózol?


Igen, a képeket én magam készítettem. Fotós suliba vagy tanfolyamra nem jártam, tanáraim nem voltak. Az élet tanított meg fényképezni. J Az első fényképezőgépem, mely egy Smena (Смена) 8M volt, még gyerekkoromban nyertem egy hittanversenyen. Onnantól vittem magammal osztálykirándulásokra, nyaralásokra. Mivel azonban akkoriban még a szüleim vették bele a filmet, egy-egy útra egy tekercset kaptam csak. Így amellett, hogy nagyon be kellett osztani, nagyon meg is kellett nézni, hogy mit, de főleg azt, hogy hogyan fotózok le. Meg kellett nézni a fényviszonyokat, azt, hogy honnan fér bele legjobban a képbe, megvárni, hogy a legkevesebb ember takarja a lényeget, stb., stb. Ez a „spórolás” ma is jellemző rám, amikor már digitális gépet, vagy épp a mobilom használom. Jól megnézem, hogy mit és honnan, és csak akkor lövök több képet is, ha tudom, hogy a korábbi valamiért nem sikerült jól.

Egy ilyen SMENA 8M géppel kezdtem el fotózni
Forrás

A blog 2018-as falinaptárának lapjai
 
 

Melyik a legvágyottabb hely, ahol még nem jártál?


Ó, a bakancslista (bár csak a fejemben létezik) nagyon hosszú, és folyton nő! Még nem voltam, és nagyon szeretnék eljutni például Kambodzsába, illetve visszamenni Vietnámba. Nagyon szeretném látni az Aurora Borealist, és a világ legnagyobb virágoskertjét (Keukenhof) tulipánvirágzás idején. De ahová a legrégebb óta vágyom, az Irak és Kuvait. Ez a kettő a nagyapám miatt, mert ő gyermekkoromban nagyon sokat volt távol ezekben az országokban, ott dolgozott. Az olajvezetékeket építették (amit aztán később a háborúban szétbombáztak). Ő küldött képeslapokat onnan, illetve mesélt sokat mikor hazajött egy-egy útról. Tudom, sokat változott azóta arrafelé minden, de akkor is elmennék oda miatta… megnézni az országokat, amik hónapokra „elrabolták” tőlem a nagyapámat.

Az Aurora Borealis egy képeslapon, melyet a barátaimtól kaptam
 

Az ismertebb, nevesebb látnivalókat nézed meg vagy inkább a turisták által nem látogatottakat?


UNESCO világörökség mániás vagyok J Első körben mindig azt nézem meg, hogy az adott helyen van-e világörökség. Aztán persze megnézem a „kötelező” látnivalókat is, de ezek közül már megválogatom, hogy melyik legyen az. A múzeumokat nem nagyon szeretem, főleg a festmények azok, amik nem igazán kötnek le. Jobban szeretem a szabadtéri dolgokat, épületeket, szobrokat. Szeretek sétálni és „elveszni” is egy adott helyen. A kevésbé ismert helyeket is nagyon szeretem, egyrészt, mert ott nincs akkora tömeg, másrészt igazi kincsekre bukkanok néha.

A legendás púpos híd (Öreg-híd) az olaszországi Bobbióban.
Ez a szabálytalan, 11 lyukú híd látható Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményén is!
 

Mi alapján lehet egy kultúrát a legjobban megismerni szerinted?


Egyértelműen az emberek által. Régebben éppen ezért sokat CouchSurfingeztem. Sok utazót fogadtam, és én magam is megszálltam másoknál. Amellett, hogy a helyiek ismerik legjobban az adott környéket és értékes információval szolgálhatnak, barátságok is kötődtek így. Sajnos azonban változott a világ, és egyre kevesebb ember akar az otthonába fogadni másokat, mindenki csak kéri a szállást, és adni meg nem szívesen ad. Éppen ezért mostanában inkább az airbnb-t használom, amit én a CouchSurfing fizetős változatának hívok magamban. Itt is helyieknél lehet lakni, de ez fizetős.

A CouchSurfingnek köszönhetően Weimarban annak a Johann Nepomuk Hummelnek az egykori lakóházában laktunk,
aki majdnem Liszt Ferenc tanára lett.
 

Utazásaid során fontosnak tartod, hogy megismerd a gasztronómiáját is egy-egy tájnak, városnak?


Igen! Számomra úgy lesz teljes a kép egy adott helyről, ha megkóstolok helyi étel- és italkülönlegességeket is. Első körben mindig a szállásadót szoktam kikérdezni, hogy mi az adott hely jellegzetes étele/itala. Ha nincs kitől tanácsot kérni, fellapozom az útikönyvet, vagy utánanézek az interneten. Eddig a legkülönlegesebb, amit ettem, az krokodil volt Vietnámban. Leginkább egy rágós csirkehúshoz tudnám hasonlítani. A legkülönlegesebb italt pedig Schwabachban (Németország) ittam, ez egy prosecco volt, amiben aranylemezkék úszkáltak.

sấu lúc lắc + Khoai tây chiên (sült krokodil, zöldségekkel + sült krumpli)
 

Volt olyan látnivaló, ország, ami végül csalódást okozott?


A legnagyobb csalódást nekem egyértelműen India okozta. Egy jó barátom rengeteget mesélt nekem Indiáról, és sokszor főzőcskéztünk is indiai kajákat együtt. Ő ezt mind kint tanulta, és mesterien főz. A fényképeit is láttam természetesen. Egyszer aztán hirtelen kaptam pár hét szabadságot, és mivel nem volt annyi idő, hogy leszervezhessek bármit is, befizettünk egy last minute útra Indiába egy utazási irodánál. Kiábrándító volt a mocsok mindenfelé, mely alól egyedüli kivételek a turista látványosságok voltak; azokat szépen rendben és tisztán tartják. Az idegenvezetőnk szintén nagy csalódást okozott, egyrészt mert ígért fűt-fát, majd nem teljesítette, másrészt nagyon nemtörődöm volt, trehányul végezte a munkáját. Úgy jöttem haza Indiából, hogy semmivel sem tudtam róla többet, mint azelőtt. L Jó tanács Indiába készülőknek (azért hogy inkább pozitív csalódás érjen, mint negatív): a felét le kell vonni abból, amit ígérnek, és fel kell készülni, hogy ott kicsit másképp (lazábban, szabadabban) állnak az élethez.

A Taj Mahal, "A paloták koronája" az indiai Agra városában a Jamuna folyó partján található mauzóleum elnevezése,
mely valójában egy teljes épületkomplexumot takar, ennek része maga a fehér márvány síremlék is. 
 

Milyen sztorid volt az utazásaid során, amelyre egész életedben emlékezni fogsz?


Itt két történetet is megosztok, egy pozitívat és egy negatívat.

Kezdjük a negatívval:
13 évvel ezelőtt történt, amikor először jártam Egyiptomban. Míg élek, nem felejtem el az tuti.
Kairóból vonatoztunk le egy este Asszuánba, ahova én már nagyon betegen érkeztem meg. Nem is tudom, hogy sikerült a vonattól a szállodáig elvánszorognom. Míg a többiek Asszuán látványosságaival ismerkedtek, én a hotelben szenvedtem.
Másnapra sem lett annyi erőm, hogy elmehessek velük Abu Szimbelbe, amit pedig mindenképpen meg akartam nézni. Abból a napból nem sokra emlékszem, olyan magas lázam volt. Életemben akkor voltam először „legdélebben”. És „még délebben” is lehettem volna, ha Abu Szimbelbe sikerül eljutnom. Ez egyszer a szobában, nagy lázasan is eszembe jutott, és sajnáltam nagyon, hogy életem addigi „legdélebbi” élménye egy hotelszoba plafonjának négy sarka.

Happy end: több mint 10 évvel később eljutottam Abu Szimbelbe!
(Sőt, azóta már "még délebbi" helyen is jártam.)
 

És a pozitív:
Még gimnazista koromban egy levelezős nyelvgyakorló program keretében ismerkedtem meg Sissivel, egy görög lánnyal. Éveken keresztül levelezgettünk, majd mikor elkezdtem dolgozni, az első keresetemből Kamena Vourlába, Görögországba utaztam. Az egész családja (szülei, húga) lejöttek a tengerpartra meglátogatni bennünket, és kirándulni is elvittek. (Hatan ültünk egy autóban! J) Egy szuper napot töltöttünk együtt. Ezután újabb évek teltek el levelezgetéssel, és legközelebb Sissi esküvőjén találkoztunk újra, Thessalonikiben. Részese voltam egy bazi nagy görög lagzinak! Azóta megint eltelt pár év, született egy tündéri kisfiuk, akit eddig még csak fényképeken láttam. Szóval azt hiszem, hamarosan ideje lesz egy újabb látogatásnak! J

Görög barátnőm esküvőjén Thessalonikiben.

És a bazi nagy görög lagziban...
 

Kedves bloggertársaim, köszönöm kérdéseiteket! J



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!


17 megjegyzés:

  1. Irak, Kuwait, majd Kazahsztán...:-) ilyen sorrendben "fúrta az olajat" az én apám is, nem hónapokon, hanem éveken át. Előbbi két országból a háborúból menekítették őket haza. Egy régi képem van apámról "Babylon rojai között" felirattal. De én soha nem vágytam ezekbe az országokba.
    A múzeum és szabdtéri dolgokban ugyanaz a beállítottságunk, annyi különbséggel, hogy engem egy múzeumba még tankkal sem vontatsz be, a te blogodban meg azért nagyon sok múzeumlátogatás van, főleg az utóbbi, német városos időkből. ;-)
    A gasztronómia nekem nem fontos, mert nagyon válogatós vagyok és félek, hogy drágán és olyat próbálnék ki, amit aztán a tányéron hagynék, ezenkívül időrablásnak tartom. De irígylem azokat az embereket, akik egy hosszas ebéd után, még hosszabban elüldögélnek valami panoráma mellett a pohár borocskájukkal, nekem babszem van a fenekemben, nem bírok sok időt egy helyben megülni, főleg ha hajt a látniakarás és kevés az idő. Néha meg az ember nagyon tud bosszankodni a hosszan tartó kiszolgálás miatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nahát, megint micsoda párhuzamok! ;) Nagyapán az Olajtervnél dolgozott, ők tervezték az olajvezetékeket, majd felügyelték az építésüket. Ő csak Irakban és Kuvaitban dolgozott, Kazahsztánban nem.
      Valóban, Németországban több múzeumban is jártunk.
      Beszéltünk már róla, hogy a gasztronómia témában különbözünk. Nekem egy utazás része a helyi ételek/italok kipróbálása is. Egy "menős" nap zárásaként jól esik megpihenni valahol, és finomakat enni/inni, úgy ahogy mondod, egy pohár borral, vagy képzeld, mostanában sörrel is! ;)

      Törlés
    2. Én is szeretném zárásnak, de akkor sokszor már kutya fáradtak vagyunk és sajnos olyan sokszor volt már, hogy csapnivaló volt a kiszolgálás, rossz a kaja és drága is, hogy mi már nem nagyon merünk kockáztatni.

      Törlés
  2. De jó, mennyi érdekesség. :-)
    Az én apám Algériában dolgozott és ő is sokat mesélt nekem az arab világról, az algírokról, szokásaikról. Kaptam onnan bőrrel készült cserép dobot, bőr ruhákat, rengeteg képeslapot amerre jártak, sok datolyát és fügét. Csak a legutóbbi két dolgot kedveltem meg, már nem vonz az a világ, főleg az egyiptomi nyaralásunk óta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mik ki nem derülnek!
      No, én meg pont a datolyáért és fügéért nem vagyok oda! ;-)
      Egyiptom azért egy teljesen más világ ám, mint a többi arab ország. Tunézia, Marokkó, Szíria, Jordánia teljesen más!

      Törlés
  3. Az Aurora borealis nekem is nagy álmom (✷‿✷)

    És uhh, én tuti nem ennék krokodilt ⊙﹏⊙

    Amúgy miért van a sok J a szövegben látszólag véletlenszerűen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Remélem, teljesül, és láthatod te is! Nagyon nagy élmény.
      Jaj, ez a Blogger már megint :-( Emojik akartak lenni, javítom, vagy ha végképp nem tetszik Bloggernek, akkor kiszedem. Köszi, hogy szóltál! :-)

      Törlés
  4. A képeslapon a sarki fény olyan, mintha egy elnyúlt emberi alakot ábrázolna, vagy csak én látom így? :D
    Ez az első bejegyzés, amit tőled olvastam, és nagyon érdekes volt. Szuper élményeid vannak, kíváncsi lettem a többire is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem vagy vele egyedül, én is egyből úgy láttam! :-)
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :-)

      Törlés
  5. Mindig rácsodálkozom, hogy mennyi helyen jártál. Én is nagyon szeretek utazni, és voltam is nem egy helyen, de a nyomodba sem érek. :D És az is nagyon rossz, hogy most több tervünk is meghiúsult. Remélem, nemsokára ismét lehet majd utazni. Mindig lesem, hogy merre jártál, és spájzolok be ötleteket. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnálom nagyon, hogy nektek is kútba estek a terveitek. :-(
      Ez most nagyon rossz időszak mindenkinek. Nekünk is meghiúsultak terveink. Szerencsére a költözés gond nélkül lezajlott, és itt nincs megtiltva, hogy eljárjunk sétálni, így a környéket fedezzük fel. Most sajnos csak ez van. :-(

      Törlés
    2. Én is a közeli parkba szoktam kimenni kocogni. Meg már ezer tervem van akkora, ha ismét kinyit a világ. :) Már alig várom.

      Törlés
  6. Beszéltél arról, hogy mi volt a legkülönlegesebb ital, de engemet érdekelne az is, hogy mi volt a legkiábrándítóbb, legrosszabb élményed ilyen téren, amit senki másnak nem ajánlasz? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ami még érdekes volt, az Vietnámban a rizspálinka, amibe gyógynövényeket, és skorpiót és/vagy kobrát is tesznek. Nos, nálam a gyógynövénnyel bukott a dolog, mert semmilyen gyógynövényes alkoholt nem szeretek. Azt nem mondanám, hogy nem ajánlom senkinek, mert aki nincs rosszban a gyógynövényekkel, annak ízlettek ezek az italok.
      Itt írtam róla, és vannak képek is, hogy hogy néz ki: https://mindenuttjooo.blogspot.com/2014/03/2014-02-22-03-07-viet-nam-kis-korut-del_26.html

      Törlés
  7. Ha valahova menni akarok a közeljövőben, akkor biztos, hogy először a te blogodra fogok jönni ötletekért, mert annyi helyen jártál már, ahány hajszálunk van, és csak kapkodom a fejem, hogy mennyi csoda vár még felfedezésre :D
    Mindenképpen írj majd az első vírus-utáni utazásodról ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Hamarosan írok majd egy új bejegyzést, ígérem. Az új helyen, ahová költöztünk, szabad a természetben lenni (kirándulni, biciklizni) így mi is felfedezzük a környékünket kicsit. Erről írok majd nemsokára. ;-)

      Törlés

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!