2018. március 15., csütörtök

Bunkerland (Szerző: Sipos Ivett)




Közkívánatra az idén is folytatódik a vendégírói sorozat, bár egy kicsit másképp! :-) Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. A márciusi vendégíró Sipos Ivett, aki idegenvezető. Egyrészt a szakmája miatt, másrészt pedig a szerelem miatt, amit az utazás ad, kicsit más nézőponttal rendelkezik, ha útról van szó. Mondanom sem kell, hogy imád utazni... de írni is! Régebben sok szakmai anyagot publikált, a nyomtatott sajtóban, és előfizetős lapokban olvashattuk írásait.



Bunkerland


Húúú… röviden ennyi volt a reakcióm arra, amikor megláttam, hogy vendégíró pályázat van készülőben és jó szokásomhoz híven, gondolkodás nélkül jelentkeztem rá! Amivel csak később szembesültem, már nagyobb kihívást jelentett, ez pedig nem volt más, mint maga az idei év témája („haza”, „otthon”, „szülőföldem”). Ugyanis bevallom nőiesen, én azok közé az idegenvezetők közé tartozom, akik azért választották ezt a hivatást, hogy a saját elveszett identitásukat megtalálják benne a gyökereikkel együtt. A helyzet pikantériája pedig abban rejlik, hogy egészen addig, amíg a mindennapjaim részévé nem vált a „guidingolás”, nem is sejtettem, hogy nem vagyok itthon otthon. Ahogy napról napra egyre több és több külföldi vendéggel találkoztam és mutattam be nekik eleinte csak Budapestet, úgy egyre inkább éreztem, hogy amíg ők tudják, mit jelent amerikainak, angolnak, franciának, kanadainak, németnek  lenni, addig nekem erről fogalmam sincs. Így ennek orvoslása érdekében kezdtem el ki-kiköltözni külföldre, hogy ott fogadjam hazánk polgárait és onnantól fogva a saját nemzetem fiaihoz is közelebb kerüljek, amivel elsődlegesen az volt a célom, hogy megtudjam, mit is jelent magyarnak lenni. Szerencsére jó volt a sejtésem, sikerült külföldön szert tennem a rég elveszettnek hitt identitásomra, de onnantól kezdve már nem tudtam magam kishazánkban otthon érezni, ellenben a világ számos más részén annál inkább. Így maga a téma kifejezetten nehéz számomra, főleg azért, mert utazásaim során többször megtapasztalhattam a „végre itthon vagyok” érzést, főleg Albániában, Argentínában és Izraelben. Hosszabb rágódást követően arra jutottam, hogy azt az otthont mutatom most be röviden, amit a jelenlegi hetekben, hónapokban a leginkább hazámnak tartok, tehát Albániát.


Miért éppen Albánia?


Azt hiszem, sokan elmondhatjuk magunkról, hogy utazásaink során folyton keresünk valamit, hol egy illatot, hol egy ismerős szempárt, hol egy érzést, amibe majd belekapaszkodhatunk, hogy meglegyen a „hazataláltam” élmény! Életemben először ez az érzés Albániában ért utol. Épp egy körútra kértek fel, ami a Balkán hat országát érintette, de a hangsúly Albánián volt. Merészségemnek köszönhetően általában úgy választok, hogy valami minél ismeretlenebb, annál határozottabban vágom rá az igent! Nem volt ez másképp ebben a helyzetben sem, így a felkérést követően viszonylag rövid időn belül azon kaptam magam, hogy a buszon ülök, kezemben a mikrofon, és csak egy dologra tudok gondolni.. hogy érjünk már Albániába!

Kevesen tudták a környezetemben, hogy hova is tartok, hisz szerettem volna magam megkímélni pár értetlenkedő tekintettől, no meg kérdések százaitól, amik általában úgy kezdődnek, hogy „normális vagy, hogy pont Albániába mész?”, „mégis mi van ott”, „veszélyes, meg vagy őrülve?!”, úgyhogy rövidre zárva annyit mondtam, hogy balkán körútra megyek.
Nem célom most az országnak reklámot csinálni, de azt hiszem, életemben sosem voltam annyira normális, mint amikor Albániára igent mondtam, hisz a mai napig azt gondolom, hogy életem egyik legjobb (ha nem a legjobb) döntését hoztam meg!

Mondhatnám ugyanakkor, hogy nem jogos és nem értem, miért kérdezik tőlem úton útfélen, hogy nem veszélyes-e Albánia, de ha belegondolunk, minden olyan, ami számunkra ismeretlen, azt félelmekkel ruházzuk fel, tehát veszélyesnek állítja be az elménk. Albániából -  mivel évtizedeken keresztül el volt zárva -  információ nem áramolhatott ki (bár nagyon befelé sem az országba), tehát nem csoda, hogy sokan az ismeretlensége, valamint az ebből fakadó fikciók miatt tartanak attól, hogy felfedezzék maguknak ezt a balkáni részt.

A munkámban mindig az adja a legfőbb segítséget, ha elvegyülök a helyiek közt, felveszem az ő életritmusukat, azt a járművet használom, amivel ők is közlekednek, oda ülök be, ahol ők is esznek, és keresem azokat a lehetőségeket, amikor már befogadva meghívnak magukhoz, hogy láthassam, ténylegesen milyen is egy albán család élete, élettere. Nagyon sok esetben, ha nem szeretnénk elmélyülni az általunk felkeresett országban, megelégszünk egy útikönyvvel, vagy honlapok, fórumok olvasgatásával, de amint elvegyülnénk a helyiekkel, Albániában a szokásosnál is gyorsabban bukik ki az ellentét, mind az interneten elérhető, mind pedig a könyvekben olvasható információk és a valóság között. Mert valóban, ezt az országot kitalálni nem lehet, hiába tettek erre sokan kísérletet.


Berat - Szentháromság templom

Berat


Az ékszerdoboz

Albánia egy apró ékszerdoboz. Apró, hisz mérete egyharmada Magyarországénak, az ékszerdoboz jellege pedig abból fakad, hogy bár évről évre egyre több turista keresi fel, de még mindig vannak olyan elzárt, alig érintett részei, melyekben rejlő évszázados titkok keverednek a természeti értékekkel. Megemlíthetném ezeknek a helyszíneknek a spirituális jelentőségeit is, hiszen nem egy olyan terület található az országban, amely különleges energiával bír. Két kedvenc ilyen helyem van, az egyik a Theth-völgye, a másik pedig Saranda és környéke.

Albán-Alpok

Albán-Alpok


Theth-völgye

Theth-völgyéről annyit érdemes tudni, hogy a Balkán legmisztikusabb helye, amit már a megközelítése (vagyis inkább a megközelíthetetlensége) is sugall. Van egy település is, ami Thethről kapta nevét, szintén az Albán-Alpokban fekszik, a Theth-folyó katlanvölgyében, az egészet pedig a Theth Nemzeti Park övezi. Régebben törzsenként voltak felosztva a területek, maga Theth a shala törzshöz tartozott.  A hegyi törzseknél, úgy mint a shalanál is, csak a Kanuni Lek Dukagjinit írásba nem foglalt törvényei voltak érvényben. Ez azt jelentette, hogy a jogvédelmet és megtorlást csak a vérbosszú képezte, amely az 1920-as évekig általános és kötelező erejű volt. Létezett az öregeknek egy szűkebb tanácsa is, melyet pleqnija néven emlegetnek, ez volt az az intézmény, mely a törzs, valamint a nemzetség ügyeiben dönthetett. Továbbá volt a népgyűlés, amit kuvend néven találhatunk az albán írásokban, ennek jogköre kiterjedt a háború és béke, élet és halál kérdéseire, és ezen minden férfi részt vett. Elmondhatjuk, hogy ennek a társadalomnak az eszménye az erős, bátor férfi, akinek a becsülete vagy az adott szava (besa) a legfontosabb és képes azt mindenen át megőrizni. Tehát minden sértő szót és jogtalanságot azonnal megtorol és az adott szó szentségét minden áron megtartja, valamint minden férfiatlan megnyilvánulást, szórakozást, elérzékenyedést és asszonyos puhaságot mélyen megvet. Edith Durham angol utazó, aki több hónapot töltött 1907-ben a hegyi törzsek között, ezt írja: ,,Az összes hegyi törzsnek figyelemre méltó sajátsága az, hogy általában nem ismerik a szórakozást. Hiába kerestem játékokat és egyszer sem láttam táncot. Egyetlen időtöltésük a hősdalok éneklése volt. Csak gyermekeknél láttam, hogy játékaik vannak, de ritkán játszottak.”
Érdekes megfigyelni, hogy ahogyan a turizmus elkezdett élénkülni, úgy kezdtek el az albánok a kanunról is egyre diszkrétebben nyilatkozni. Valójában azt megmondani, hogy létezik-e még a vérbosszú intézménye Albánián belül vagy sem, maguk az albánok sem tudják, pláne nem merik kinyilvánítani, leszámítva azokat, akik az északi részen élnek, Shkodra és környékén.


Theth
(Kép forrása)

Theth

Theth
Theth
(Kép forrása)

Tengerpartok

Ahogy haladunk északról lefelé, egészen Vloráig az Adria kísér minket. Vlora az a település, ahol a két tenger találkozik: az Adria és a Jón-tenger. Azoknak, akik a homokos tengerpartot keresik kifejezetten az adriai rész ajánlott, finomszemcsés homokkal, több sík tereppel, sekélyvízű strandrészekkel, valamint nem elhanyagolható az adriai résznek az az adottsága sem (főleg Velipoja), ahogy a homokot használják és ajánlják a gyógyászatban is, ugyanis ásványi anyag tartama miatt kifejezetten jó hatással van pl. a pikkelysömörre. Ezzel ellentétben azoknak, akik inkább a vadregényesebb, érintetlen, káprázatosan szép természeti értékekkel rendelkező tájakat részesítik előnyben, ajánlott leutazni Sarandáig (avagy Korfura elrepülni a RyanAir járatával, majd onnan átkompolni Sarandába és onnan megkezdeni a térség felfedezését).

Durres

Durres

Durres

Durres

Durres - lánykérésre készülve

Sarandára és környékére sokkal inkább a kavicsos, köves partszakaszok, hegyvidékek, kanyargós utak, gyorsabban mélyülő víz jellemző. Ezt a részt hívják a köztudatban „albán riviérának”. A Jón-tenger sajátossága, hogy ha felülnézetből letekintünk a vízre, a kék 7 árnyalatát is felfedezhetjük benne. Saranda mellett található egy méltán híres strand, Ksamilban a Bora bora elnevezésű, amit utunk során feltétlenül keressünk fel. 

Ksamil
(Kép forrása)

Ksamil
(Kép forrása)


Saranda és környéke

Saranda és környéke viszont éppen az országnak a másik végében található, mondhatni, hogy a legdélebbi része. Sarandának van egy óriási előnye a többi területtel szemben, méghozzá az, hogy kikötőjéből indul a komp, mellyel kb. fél óra alatt át lehet érni Korfu szigetére. Jelenleg a jegyárak 20€ körül vannak, és azoknak, akik veszik a fáradságot, hogy leutazzanak a „riviérára”, tökéletes „egynapos” program lehet a sziget felfedezése. Nem messze innen találkozhatunk a „kékszem forrással” (Syri i kaltër). Sokan csak egy kékszemről tudnak, de létezik egy másik az északi, thethi részen is. A Muzina közelében fekvő könnyen megtalálható, ellenben az északi Theth-völgyében rejlő csak és kizárólag olyan albánnal érhető el, aki rendszeresen tesz látogatást a völgyben, hisz a Theth még a helyieknek is képes kihívást jelenteni.

Syri i kaltër
(Kép forrása)

Butrinti



Közlekedés

Az albán vezetés még azok számára is okozhat meglepetést, akik rendszeresen járnak balkáni országokban és magabiztosan ülnek a volánnál, ugyanis Enver Hoxha tiltotta a párttagokon kívüli személyek autóhasználatát. Ez azt jelenti, hogy a vezetési kultúra az országon belül megközelítőleg 30 éves. Természetesen van lehetőségünk autót bérelni, de a vezetésnél fontos tudnunk, hogy az albánok a balkáni káoszhoz képest is rendezetlenebbül vezetnek, az erősebb győz alapon haladhatunk az úton. A táblák néha nem úgy vannak elhelyezve, ahogy valójában állniuk, mutatniuk kellene, és az infrastrukturális felgyorsulás eredményeképp a GPS sem feltétlenül naprakész azokból az utakból, amik már rendelkezésünkre állnak. Autót azoknak ajánlott bérelni, akik magabiztosan vezetnek balkáni régiókban. Balesetek elő szoktak fordulni, szerencsére csak ritkábban, viszont feltűnhet majd utunk során, hogy megkarcolt járművekkel alig találkozni, ugyanis ha balesetre kerül sor, akkor általában az súlyosabb kimenetelű, és az autókból csak roncsok maradnak. Viszont mindezek ellenére rendkívül lelkes sofőrök az albánok. A helyi közlekedés kifejezetten olcsó és ha nem figyeljük a menetrendet, akkor nem tudjuk lekésni sem, ugyanis a menetrend betartása még nem tartozik az albánok erősségei közé. Közlekedhetünk taxival is! A taxisok többsége beszél angolul, olaszul, görögül, a tarifák pedig az itthoni árak 60-70%-a.


Pénzügyek

Amit még általánosságban érdemes tudni, hogy mindenképp készüljünk készpénzzel, hogy elkerüljük az ATM automaták magas költségét. Bár elmondható, hogy évről évre egyre több helyen lehet bankkártyával fizetni, mégis azt javaslom, hogy még indulásunk előtt váltsunk otthon leket (ALL). Készülhetünk euróval, dollárral is, melyet a szállásainkhoz közeli marketekben vagy benzinkutakon célszerű átváltani. Ha ezzel nem szeretnénk élni, akkor fizethetünk euróval, dollárral is, de a visszajárót a legtöbb esetben lekben kapjuk meg.
Az árak rendkívül kedvezőek, egyszerűen nem lehet annyira kevés pénzt vinni, hogy ne hozzunk belőle haza, és nem azért, mert nem tudjuk elkölteni, hanem azért, mert olcsó országról van szó. (Ha például ki szeretnénk bérelni egy ingatlant, a budapesti áraknak a feléért tehetjük ezt meg.)



Időjárás

Albániában nagyon kellemes az idő, azonban a hegyvidékeken előfordulhat eső, valamint a Theth-völgyében teljesen váratlanul csaphat le ránk egy-egy zivatar, ami aztán a kijutásunkat megnehezíti a nem kiépített úthálózat miatt. Ugyanakkor érdemes vigyázni a nappal, kifejezetten, ha május – szeptember közöttre terveznénk a kiutazásunkat, ugyanis az UV sugárzás magasabb az általunk megszokottnál. Azonban az ország elhelyezkedéséből adódóan a nyaranta előforduló nagy meleg sem érződik oly’ perzselőnek (hisz jellemző a széljárás), így könnyen leéghetünk, és az albán nap valóban képes égési sérülést okozni, aminek sajnos én is áldozata lettem, még naptej használata mellett is. Amennyiben orvosi ellátásra lenne szükségünk, biztosak lehetünk abban, hogy kiváló szakemberek látnak el minket, jól felszerelt egészségügyi intézményekben (biztosítás megkötése ajánlott).


Biztonság

Albániáról el lehet mondani, hogy minden ember igényét képes kielégíteni sokszínűsége, és az azokban rejlő ellentétek miatt (egy időben vadkempingezhetünk és kényeztethetjük magunkat ötcsillagos luxushotelben). Albániát nagyon sok jelzővel lehet illetni, úgy, mint a sasok, vagy a hegyek országa (70%-át hegyek borítják), de ami a legfontosabb, hogy a világbéke szimbóluma, és óriási a biztonság. Szerencsére nem jellemző az, hogy a turistákat atrocitás érné (már csak azért sem, mert erre a fejlődés, turisztikai fellendülés miatt is kifejezett figyelmet fordítanak, ráadásul ne felejtsük el, hogy most tesznek szert hírnévre is). Több nyelvet is beszélnek, úgy, mint az olaszt, görögöt, de jól lehet boldogulni az angollal is.


Étkezés

Azoknak, akik tudják magukról, hogy a gyomruk kényesebb a kelleténél, nem ajánlott a csapvízzel még fogat mosni sem, viszont palackozott víz minden boltban elérhető. A konyhájukon három hatás érződik; a török, az olasz, valamint a görög. Általánosságban elmondható, hogy rengeteg zöldséget, gyümölcsöt fogyasztanak, egészségesen élnek és táplálkoznak, az éttermekbe, szállodákba frissen érkeznek az áruk, már csak a rövid szállítási idő miatt is, hisz a legtöbb termék helyi. Viszont nincsenek felkészülve intoleranciával rendelkező vendégekre. Bár Tiranában, a fővárosban található olyan étkezési lehetőség, ami a vegán vendégeket kiszolgálja, a boltok polcain is csak Tiranában találhatunk alternatív megoldásokat étkezési szokásainkra, ha az eltér a hagyományos táplálkozástól (hús, tojás, állati eredetű termékek).


A bunkerek hazája

Nagyon sokan amiatt keresik fel az országot, hogy egy időutazáson vegyenek részt, és betekintést nyerjenek a bunkerek hazájába. Valóban meglehet az időutazás élmény, találkozhatunk szocreál blokkokkal, de ezek egyre inkább a múlt emlékei lesznek, hiszen ha megnézzük Tiranát és a környékén látható beruházásokat, ha mindent felépítenek, a befejezés kb. 50 év múlva  várható, ami azt jelenti, hogy a városkép még jó ideig folyamatosan változni fog. Aki a bunkerek miatt megy Albániába, most már csak elszórtan fog találkozni velük. Az egykor 750 000 db bunkerből mára kb. 7-8000 látható, a többit felszámolták. Tekintettel a bunkerek jelentőségére, létrejött két múzeum is; BunkArt 1 és BunkArt 2 néven, melyek azt hivatottak bemutatni, hogy milyen volt az élet az I. és a II. Világháború, valamint a diktátor, Enver Hoxha idején. Mivel a turizmus élénkül, így meglátták a potenciált a bunkerekben is az albánok, így már van lehetőségünk átszámítva 8000 Ft / fő / éj áron bunkerben is megszállni.


Vallás

A vallással kapcsolatban érdemes észrevennünk, hogy a repterüket Teréz Anyáról nevezték el. Négy vallási irányzat képviselői élnek az országban: római katolikus, ortodox, muzulmán, bektasi. Albániában olyannyira képesek békében élni egymással a különböző vallási irányzatok képviselői, hogy kiérdemelte a pápától a világbéke szimbóluma címet.


Megközelítés

Ha például Budapestről szeretne valaki autóval elindulni Albániába, kb. 13-14 órás útra kell számítania, viszont a látvány mindenképp kárpótolni fogja a hosszadalmas és szerpentines utakon, akár Szerbia-Macedónia, vagy Szerbia- Montenegró irányából közelíti meg. Ha Macedónia felől érkezünk, a Balkán egyik legszebb természeti képződményével, az Ohridi-tóval van szerencsénk találkozni, ebben az esetben semmiképp se hagyjuk ki Szent Naum kolostorának meglátogatását. Montenegró felől viszont a Shkodrai-tónál érdemes megpihenni.
Van azonban egy jó hír azoknak, akik a kényelmet és a gyorsaságot részesítik előnyben utazásaik során! 2017 tavaszától a Wizz Air heti 3 járatot indít közvetlenül Tiranába, ugyanis az Európai Unió és a magyar kormány négy éven keresztül támogatja a nyugat-balkáni légi járatokat. (A repülési idő 70 perc!)

Ohridi-tó

Barátságos albánok és macedónok az Ohridi-tónál

Szent Naum kolostor

Szent Naum

Szent Naum kolostor

Szent Naum kolostor

Fehér páva a Szent Naum kolostornál

Ohridi-tó

Bár a turisták kétkedve érkeznek Albániába, összességében elmondható, hogy egytől egyig pozitívan csalódva távoznak és úgy köszönnek el az országtól, hogy hamarosan visszatérnek. Mert egy alkalom nem elég ahhoz, hogy Albániát bejárjuk, megismerjük, vagy akár magunkba szívjuk. Így remélem, hogy sok ismerős arccal fogok találkozni idén is! ... no és Veled?! Készen állsz a kalandra?



A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!



Az áprilisi vendégíró Bene Marianna lesz, aki szerint kizökkenni a mindennapokból JÓ! Szerinte minden utazás különleges, akkor is, ha másik kontinensre, és akkor is, ha csak a szomszéd városba ruccanunk ki. Célja megismerni más kultúrákat, átélni sok-sok kalandot, és mindezt megosztani másokkal. Az Útitárs-Kalandozások a nagyvilágban nevű blogjában arra ösztönöz másokat, hogy mozduljanak, fedezzék fel a világot. Kukkantsatok be hozzá is!



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



4 megjegyzés:

  1. Nagyon hangulatos írás! Különösen szimpatikus volt a bekezdés az otthon-érzésről. :-)
    A hegyvidék, a tavak, folyók mindenképpen vonzóak számomra.

    VálaszTörlés
  2. A Theth-t bemutató fényképek közül az utolsó nem Shkodra, hanem Theth, a templom az egyik legfontosabb történelmi öröksége nem csak a régiónak, de egész Albániának.
    Megkarcolt járművel nagyon sokkal lehet találkozni, konkrétan Tiranában szinte egyetlen ép visszapillantójú autó sincsen. :) Írom mindezt úgy, hogy 13 éve ismerem Albániát, és 7 éve élek itt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hálás köszönet a visszajelzésért! Igazad van, ott valóban elírás történt, rögtön ki is javítom, hogy ne maradjon ott rosszul. :-)

      Törlés

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!