2014. október 19., vasárnap

PÓ-DELTA; Comacchio, Pomposa - Olaszország



 

 

18-án reggel láttam a Bologna CS csoportban egy posztot, hogy Laurent útitársakat keres egy 19-i túrára a Pó-deltába, mely a UNESCO Világörökség része, 733bis referencia számmal. Lenne benne hajókázás a deltában, sétálgatás a „vadonban”, városnézés Comacchio-ban, és az apátság Pomposa-ban. Bár eredetileg ide nem is gondoltam elmenni eddig még soha, valahogy úgy éreztem, mennem kell. Nem tudom, hogy a delta maga és a hajózás, vagy az, hogy Világörökségről van szó vonzott-e jobban, de gyors üzenetváltást követően megállapodtunk Laurent-nal, hogy csatlakozom.

Így tehát reggel 08:30-ra ide is értek értem. A csapat eredetileg 5 fős lett volna, de reggelre csak hárman maradtunk, Laurent (francia), Luna (olasz) és én.

11-kor volt egy garantált indulású csoport a hajózásra a deltában, azt akartuk elérni. Útközben picit át kellett állítanom az agyam, mert az, amit az időjárás-előrejelzés ígért (22-24 fok, napos idő, maximum fátyolfelhők) nem éppen látszott teljesülni. Sőt, Ferrara környékén akkora köd volt, hogy volt, ahol 10 m-t is alig lehetett látni. Szóval elkezdtem magam szoktatni a gondolathoz, hogy a misztikusan ködös folyón fogunk hajózni. És meg kell, hogy mondjam, hogy a gondolat egyre jobban tetszett. :-)

A folyó Észak-Olaszországban a Nyugati-Alpokban a Monte Viso hegy lábánál ered és Velencétől 50 km-re délre ömlik az Adriai-tengerbe. Olaszország leghosszabb (652 km) és legjelentősebb folyója. Szintkülönbsége 2022 m, úgy, hogy az első 35 km-en 1700 m az esés.

Vízgyűjtő területe (72 000 km²) az ország területének közel egynegyede. Ferrara-tól (60 km a tengertől) kezdődő deltája is hatalmas kiterjedésű (380 km²). Öt fő ága van (név szerint: Po di Maestra, Po della Pila, Po delle Tolle, Po di Gnocca és Po di Goro).

Kb. 10:20 körül érkeztünk meg oda, ahol a jegyeket kellett megvenni. A honlapon szereplő információk kicsit elavultak, ott 10 EUR a jegy ára, ellenben 11-ért adták.
 
 
Megmondták, hogy 10:50-kor hol fogunk találkozni. Addig pedig volt időnk kicsit sétálgatni a folyóparton. Tényleg elég misztikus volt a köd miatt.




A piros "Voi siete qui" az ahol éppen voltunk

A piros "Voi siete qui" az ahol éppen voltunk
A 2-essel jelzett kék út, amit behajóztunk
és az alsó csücsökben a Casone Serilla-nál álltunk meg

Hihetetlenül sokan lettünk, két nagy hajót indítottak nekünk. Mi a másodikkal mentünk, ami nyitott volt, de örültünk neki nagyon, mert legalább jobban lehetett fényképezni.

Útközben rengeteg féle madarat lehetett látni, jó sok sirályt, de a csúcspont a távolban ködbe vesző flamingók voltak. A Pó-delta mocsárvidékén egyedülálló rendszerben élnek együtt a csatornák, lagúnák, folyók és persze a tenger madárfajai, így csodálatos látványt nyújt laikus természetjáróknak és szakavatott madármegfigyelőknek egyaránt.

Az első öt kép Laurent-é, és flamingókat és egyéb madarakat látni rajtuk.
A köd miatt mi is kb. ennyire láttuk őket.




















A kirándulás egy és háromnegyed órát tartott, és volt benne egy megálló a Casone Serilla-nál, egy múzeumnál, ahol bemutatták az angolna halászok munkáját és életét. A túravezetés olaszul volt csak, többé-kevésbé értettem is hogy miket mondott a vezetőnk. Persze a gyerekek nagy létszáma miatt (volt vagy 8) kicsit iskolásra vette a figurát, és próbálta bevonni őket, így nem lett unalmas a dolog.

A folyó egyik oldalán lévő ház szolgált lakásként és irodaként, a másik pedig „feldolgozó üzemként” funkcionált. A kettőt pedig a folyóra épített három lépcsős csapda köti össze. A munkálatok nagyrészt októbertől márciusig tartanak, mikor is a folyó vize hidegebb lesz, mint a tenger vize, és ez az angolnákat mozgásra kényszeríti. Ekkor esnek bele a csapdákba, és innen indul a kemény munka, aminek a vége a pácolt angolna.

A lakásként és irodaként funkcionáló ház
 
 
 Szobák:




Ez a középső rész, innen nyílnak a szobák


Nagy közös szoba: konyha és étkező, kamra egyben



A folyóra épített 3 lécsős csapda:



Ezekben a "kis" háromszögekben a végén ragadtak bent az angolnák
 
 

A másik ház:

Az angolnák kifogásához és feldolgozásához szükséges eszközök:



 


 
Visszahajóztunk az indulási pontra. Ez a szakasz kevésbé volt érdekes, mint az út első fele, ebben meg is állapodtunk a többiekkel.





Itt újra beültünk az autóba és elindultunk visszafelé, de hamarosan megálltunk egy másik ágnál, hogy sétáljuk picit és halászházakat fényképezzünk. A köd eddigre már majdnem feloszlott.













Innen bementünk Comacchio városka központjához közel, és a folyóparton leparkoltuk az autót. Kerestünk egy helyet, ahová le tudunk ülni megenni a szendvicseinket, mert eddigre már mindannyiunknak korogott a gyomra. Először egy kilátóba mentünk fel, mert azt gondoltuk, hogy ott lesz pad is, leülni, de nem volt. Viszont pár képet azért készítettünk.


 

Majd elindultunk az egyik lagúna felé. Na, itt szerettem bele végleg ebbe a helybe! Tipikus szerelem első látásra. :-)

Itt pont voltak padok is, így itt ültünk le kajálni. Míg ettünk, az ég kitisztult, eltűntek a felhők, kisütött a nap. :-)

Kajálás előtt SZÜRKE éggel

Kajálás után KÉK éggel

Evés után pedig belevetettük magunkat a lagúnák, szűk utcácskák, kis hidacskák közé. Comacchio-t „Kis Velencének” is nevezik, pont az előbb említettek miatt. Csak Comacchio annyiból jobb, hogy itt nincsenek akkora tömegek, így csendesebb, és tisztább is.









A San Cassiano székesegyház tövében egy bárban kávéztunk/capuccinoztunk.


Majd megnéztük a székesegyházat. Belülről is, mert szerencsénkre nyitva volt.

A San Cassiano székesegyház méltóságteljesen emelkedik a Piazza XX Settembre-n.
Az egyházmegye ősi eredete bizonytalan. A sekrestyében található emléktábla szerint Vincenzo püspök alapította 708-ban az első román katedrálist San Cassiano tiszteletére. A jelenlegi székesegyházat egy római építész Angelo Cerruti tervezte, és 1740-ben szentelték fel.
A katedrális túlméretezettnek tűnhet az akkori város nagyságához viszonyítva, impozáns tömegével uralja a teret.

Csak a homlokzata (meg még valami, amit nem bírok megfejteni, hogy mi lehet) épült téglából, a lábazat, a szögletes pillérek, a magas alap és az előkelő párkány mind isztriai kőből az abban az időben szokásos építészeti előírásoknak megfelelően.
A belső tér egyhajós, oldalában kápolnák vannak elhelyezve. Az oltár oldalán márvány angyalok láthatók, Giuseppe Gotti művei. San Cassiano, a város és egyházmegye védőszentjének fa képe mellett Talentino-i San Mauro és Nicola láthatók.
A templom bejáratnál van egy kép, mely szemlélteti az eredeti ambiciózus elképzelést, melyet magasság tekintetében csökkenteni kellett, mivel a szerkezet összeomlott a befejezéshez közel 1757-ben.










A téren a székesegyház oldalában a harangtorony a velencei Giorgio Fossati műve.


Nem messze van az óratorony.


A lagúnák mentén sétálva eljutottunk a Tre Ponti-ig (vagy Trepponti).

Imádnivalók ezek a kis utcácskák, az éttermek a víz fölött, hajókon...


Az óratorony egy másik irányból




Az ott a háttérben már a Trepponti
és jobb oldalon elöl Laurent, mögötte Luna

A Trepponti vagy más néven Ponte Pallotta, talán a legismertebb civil emlék. Nevét Giovan Battista Pallotta bíboros (1631-1634) után kapta, akinek a megbízására építették a műemléket az 1600-as évek elején.
Abban az időben ez volt a város megerősített kapuja a tenger felőli hosszú csatornán át a városba érkezők részére. Ez a csatorna látta el élő vízzel Comacchio-t és lagúnáit.
A hidat a Ravenna-i Luca Danese (1598-1672) tervezte, egy új beruházás volt ez Comacchio-nak évszázados elhanyagoltság után. Danese tervezte a Ponte di San Pietro-t, és a Ponte degli Sbirri-t (Rendőrök hídja) is. Kettő az egyben, vagy három az egyben-nek nevezte őket, az őket támogató boltívek száma miatt. Négy, a várost behálózó és körülvevő csatorna indul a híd alatt: Sant'Agostino, Borgo, San Pietro, és Salara. A kezdeti tervrajz megváltozott az évszázadok során gyakorlati és esztétikai okokból. E változások két újabb őrtornyot és hat helyes pillért eredményeztek a lépcsősor tetején, melyeket ma is láthatunk.







Barangoltunk még a történelmi városközpontban, ami nagyon-nagyon szép!!! Azt hiszem előlépett első számú kedvencemmé Itáliában.

Aztán lassan visszamentünk az autóhoz, és elmentünk a Manufattura dei Marinati-ba. Ez egy múzeum, ahol ki vannak állítva hasonló eszközök, mint amiket délelőtt a hajókirándulás során már láttunk. Annyi a különbség, hogy ez egy jóval nagyobb egység, itt jóval többen dolgoztak, mint ott kint a folyón. Illetve kint a deltában az angolnák elfogása, és az ahhoz használatos eszközökön volt inkább a hangsúly, míg itt a feldolgozáson. Ami nagyon jó volt, hogy itt egy teremben filmeket vetítettek, arról, hogy ezt az életet hogyan is kell elképzelni. És így látva, ahogy az emberek csinálják a dolgokat, értelmet nyert minden, amit délelőtt az idegenvezető mesélt, meg ami eszközöket kint mutatott. Itt pluszban voltak nagy hordók is, amikben a páclevet tartották, illetve konzervdobozok, amikbe aztán a kész angolnát tették.

 





Így néztek ki az angolnák az óriás nyársakra húzva, ezt tették a kemencék elé


Kemencék

A nagy hordók, amikben a páclevet tartották

Konzervdobozok, amikbe a kész angolnát tették

A kemencék kéményei kintről

Erről az életről készült egy film is (La Donna del Fiume (A folyó asszonya)), Sophia Loren főszereplésével. A filmben jól lehet látni, hogy hogyan végzik ezt a munkát, hogy milyen fázisok vannak, ugyanakkor a film története is érdekes. (Mikor hazajöttem, rákerestem a neten, és meg is találtam, (igaz angolul,) és meg is néztem.) (A film egyébként egy dráma. Főszereplője Nives (Sophia Loren alakítja) akit elhagy a szerelme, mielőtt még megtudná, hogy a lány terhes. Aztán mikor megtudja, de nem hiszi el, a lány beárulja a rendőröknek. A férfit elkapják. Aztán megszökik, és innen kezdődik a dráma.)
Lent, a végén a linkek közé betettem a film linkjét is. Érdemes megnézni, ha az egész filmet nem is akarjátok, legalább az elejét, mert ott látni a munka lényegét.

Ez a film plakátja
(Jót röhögtünk az akkori szépségideálon... látjátok a hónaljszőrét?!)
 
A manufaktúra után -kihasználva, hogy még mindig száz ágra sütött a nap- lementünk Comacchio tengerpartjára, a Spiaggia di Comacchio-ra. A strandot már lebontották, a napernyők és ágyak már sehol sem voltak, a zuhanyzók is le voltak szerelve. De ettől függetlenül volt még pár ember, akik a parton napoztak, bár a többség inkább csak sétált. Laurent bement a vízbe, úgy kb. térdig. A víz amúgy nem volt olyan hideg, mint amilyennek gondoltam.



 

Innen Pomposa-ba mentünk. Pomposa az Apátságáról ismert, melynek eredete a VI-VII. századra nyúlik vissza, amikor az Insula Pomposia helyén, mely egy, a folyó két ága által körül ölelt és a tenger által védelmezett sziget volt, kialakult egy bencés rendi település.

Az ezredik év után élte fénykorát, és a kolostor virágzó, imádságnak és munkának szentelt szerzetesrendi központtá vált, melynek fénykora Szent Guido alakjához kötődik. Pomposa-ban volt azokban az időkben az egyik legkiterjedtebb könyvtár. A Pomposa-i kolostor a kor híres személyiségeit látta vendégül, köztük említésre méltó Guido d’Arezzo, a hét hangjegyre épülő zenei írást feltaláló szerzetes.

Amiért érdemes ide ellátogatni, az a Santa Maria bazilika, annak is freskói, mely a tartomány egyik legértékesebb, Giotto-i ihletésű munkája, valamint a csodálatos, értékes márvány intarziákkal ékesített, a VI. és XII. század között lerakott mozaik padlózat.



A templom homlokzata előtti átrium falaira a legnagyobb egyszerűség a jellemző; a téglafalazatot a vörös és sárga téglák, terrakotta és majolika váltakozása színesíti. A kutatók egyetértenek a díszítések keleti eredetében; különösen a kétoldali körkörösen áttört griffmadárral díszített stukkó perzsa származásában, amelyek az életfát szimbolizálják; ennek külső, terrakotta pereme pedig szír eredetű a feltételezések szerint. Keleti hatásnak vélik a homlokzat egészének horizontális díszítő csíkozását is.


A harangtornyot 1060 körül emelték; vaskos falai ellenére elegánssá varázsolják felfelé növekvő osztású és szélesedő ikerablakai.


Amíg az átrium homlokzata meglehetősen távoli kultúrkörből eredő díszítésekkel lett ellátva, a harangtorony a helyi kulturális kontextusba illeszkedik; felfelé gyarapodó osztású ikerablakok mellett a puritán téglafalakat terrakotta keretezés díszíti az egyes szintek között; s itt is keleti stílusú majolika, gömbölyű tálak vannak elhelyezve dekorációként a falban.


  
A templom belső terére a ravennai-bizánci művészet egységes megjelenítése a jellemző. Rögtön feltűnik a padlózat mozaik és márvány burkolata; melynek egy része bár a 6. századból származik, mégis egységesnek tekinthető a későbbi, középkori beillesztésekkel.
A templom falát teljesen betöltő freskók szintén korszakos jelentőségűek.
 
 
 
Az 1351-ben festett, apszist borító festmény az áldásosztó Jézust ábrázolja szentek és angyalok között; jól felismerhető közöttük a Madonna, Szent Guido és András apát, aki a festmény készültének idejében ált az apátság élén.
 





A bejárati fal belső oldalán található az Utolsó Ítéletet ábrázoló freskó.


 Szent Guido ereklyéje

Szent Guido
(Az 1000. év körül több mint 40 éven keresztül szolgált itt apátként.)

Az épületegyüttesben külön belépődíj ellenében megtekinthető még a Káptalani terem, a Refektórium, és a „Józan Ész” palotája. Mi ide nem mentünk be.


És végül néhány csoportkép (jobbról balra: Laurent, Luna, én)



Laurent, Luna

Laurent és én

A Laurent által összeállított útitervben szerepelt még egy világítótorony is, ami légvonalban nagyon közel volt, de itt a természetvédelmi területen nincs annyi autóút, és csak egy jó nagy kerülővel, ami kb. 45 perces út lett volna, tudtunk volna eljutni oda. Addigra viszont már be is sötétedett volna, így ezt kihagytuk és elindultunk haza.

Az útiköltséget elharmadoltuk, és mivel az autópályákat kerültük, így fejenként 5 EUR-t fizettünk. Engem tettek ki elsőnek, Laurent és Luna pedig mentek tovább Modena-ba.


 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 

 
LINKEK:

Pó-delta

http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%B3-s%C3%ADks%C3%A1g
http://www.parcodeldelta.com/en/po-delta-park
http://www.parcodeldelta.com/en/navigating-the-po-river-delta-park/excursion-by-motorboat-in-the-valli-di-comacchio.htm
http://www.pofolyo.hu/programok.html
http://www.pofishing.com/po

 
Pomposa

http://www.parcodeldelta.com/hu/mveszet-es-kultura/abbazia-di-pomposa.htm

 
Comacchio

http://www.parcodeldelta.com/hu/comacchio


The river girl (La donna del fiume) a TELJES FILM angolul


 

 

2 megjegyzés:

  1. Bőséges napi kirándulás volt! A Pó környéke és a kis Velence nagyon tetszene nekem is! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meghiszem azt! ;-)
      (Ha szereted a drámákat, akkor nézd meg a filmet is! Igaz, régi, de nekem tetszett.)

      Törlés