MUSEO DUCATI - Bologna, Olaszország

 

Museo e Fabbrica Ducati

Ducati Múzeum és Gyár
 

 

 

 

 

 

Cím: Via Antonio Cavalieri Ducati 3, 40132 Bologna

Telefon: +39 (0)51 6413343
Honlap: http://ducati.com/index.do
Honlap a látogatás foglalásához: http://www.ducati.com/company/book_your_visit/index.do?_ga=1.75933905.572433538.1428054179

 

A „Vörös Ördögök” lakóhelye a Ducati gyár és múzeum nem a külsejével hódít. Bologna Borgo Panigale városrészében elhelyezkedő omladozó gyárépületeket hatalmas molinókkal takarják el, melyeken a márka büszkeségei kaptak helyet; a gyár története, és egy amolyan amire/akikre büszkék vagyunk…

Bejutni a Ducati szentélybe nem egyszerű: jegyeket előre kell foglalni, majd a sorompóval lezárt kapun a jegy átvételét követően egyesével lehet átjutni.

Először a gyárat lehet megnézni, szigorúan csak vezetővel. A vezetést angol vagy olasz nyelven lehet kérni. Elsőként adnak mindenkinek egy fülest, amin keresztül majd hallani lehet, amit a vezető mesél, majd az összes kamerát, fényképezőgépet, mobilt be kell mutatni, és mindre raknak egy helyes kis matricát, hogy ne tudj fényképezni a gyárban, mert ott szigorúan tilos. Tilos a csoporttól elszakadni is, és a kijelölt útvonalról letérni.

Ez az ajtó vezet a gyárba

Elsőként a megmunkálási területet láttuk, ide érkeznek be külső beszállítóktól a megmunkálásra váró összetevők. Ezek a munkaállomások CNC gépek, melyek a szükséges fúrást, csiszolást, polírozást végzik.

Kaizen: ezt a japán mozaikszó jellemzi a gyártási filózófiát: KAI-változás, ZEN-a jó irányába. A kaizen fő jellemzői: készlet csökkentés (Lean Production), folyamatos fejlődés, „mindent a maga idejében” módszer. (Mindig csak annyi motort gyártanak, amennyire megrendelés van. Mi a főszezonban voltunk a gyárban, és ekkor több száz alkalmi munkást is foglalkoztatnak, hogy hozni tudják a megrendeléseket. Ezek a munkások nem szakemberek, hanem betanított munkások; van köztük férfi, nő, fiatalabb, idősebb…)

Motorblokk összeszerelés: Nem mozognak óriási szállító szalagok, a motorblokkok fix állványokon készülnek. A munkások az egyes alkotórészeket egy kocsiról szedegetik le a megfelelő sorrendben, és rakják össze a motorblokkot. Igen, a munkások, mindent a saját kezükkel, nem robotok végzik a munkát, pedig őszintén szólva, én azt hittem, hogy teljesen automatizált a folyamat. De nem!

A motorblokk bejáratása: a motorblokk hideg tesztelési területen az összes motorblokkot tesztelik hangszigetelt kamrákban, amiben a motorblokk elektromos motorokra van kötve, és ezeken „járatják be” a motorblokkokat.

Jármű összeszerelés: az 1960-as évek végétől a Ducati történelem majdnem minden legfontosabb motorját itt szerelték össze. A sor elején a motorblokkot beillesztik a vázba. Haladva tovább az automatizált gyártósoron, folyamatosan kerülnek hozzáadásra a további elemek, míg végül a jármű elkészül.

 

Tesztelés: az összes elkészült járművet tesztelik, ezzel biztosítva a minőséget. A teszt padon közúti motor használatot szimulálnak. Aztán elektromos szimulátorok segítségével még egy teljes teszt sorozaton is átmennek a járművek ennek a fázisnak a végén; motorok finomhangolása, és kibocsátása.

Szállítás: a szállítást egy szállító cég végzi, az elkészült járműveket itt a gyárban egy fém vázra teszik. Majd a megfelelő módon becsomagolják, különös gonddal a könnyen törő alkatrészekre, mint tükör, lámpa, stb.

(Mint írtam korábban, a fényképezés a gyárban szigorúan tilos. A képek, amiket ide beraktam a Ducati prospektusából valók.)

Innen visszamentünk fel a múzeumba.

Ki gondolná, hogy anno a család nem is motorokkal indult?! Antonio Cavalieri Ducati volt a társalapítója a cégnek, melyben 3 fia is dolgozott: Adriano, Bruno, Marcello. Adriano 1924-ben rövidhullámú rádiós átvitellel kísérletezett. Rádiós átviteli rendszert tervezett, kísérleteiről, eredményeiről 1927-ben könyv jelent meg.

A Ducati gyárban előállított első termék a „Manens” kondenzátor volt (1926-ban)!!!

1935. június 1-én rakták le a mostani gyárterület alapkövét. Ebben az időben rádió gyártással foglakoztak. Később bővült a paletta többféle műszaki cikkel, pl. mozigép, villanyborotva és fényképezőgép, ezek már mind Ducati logóval, természetesen.

A gyárat a második világháborúban, 1944. október 12-én szétbombázták. De hamarosan talpra álltak és 1946-ban már egy kis mopeddel rukkoltak elő a neve: Cucciolo. A 48 köbcentis blokkot biciklivázba építették, és Olaszország imádta! 1947-ben már versenyt nyertek vele, 1948-ban pedig bemutatták az USA-ban is.

Ezt követték a nagyobb testvérek, a Marianna és a technikai újítások sora, mint a Desmo vezérlés kitalálása, mely Fabio Taglioni nevéhez fűződik, aki 1954. május 1-én lépett be a Ducati-hoz. Az 1950-es években a Marianna motorok uralták az olasz versenyeket.

Marianna

Olyan versenyzők értek el nagy sikereket Ducati motorokon, mint Paul Smart, Mike Hailwood a hetvenes években vagy Noriyuki Haga, Carlos Checa és Casey Stoner napjainkban. Ezekről a fontos állomásokról a múzeumban mind látható tervrajz, motorblokk, sőt legfőképp eredeti motorok. Mindent meg lehet nézni testközelből (fogdosni tilos), elmerengeni közben az ötvenes-hatvanas évek technikáján, vagy az akkori motorosok bátorságán, akik ezekkel a motorokkal versenyeztek, sőt akár világrekordokat állítottak fel. A kör alakú belső térben időrenden láthatók a motorok a kezdeti néhány darab után, a nyolcvanas-kilencvenes éveknél már csak sűrűn élére állítva férnek el a világbajnok versenymotorok. Több kisebb és egy nagy vitrin telis-tele van kupákkal, érmekkel, díjakkal. A kör alakú belső tér egy piros bukósisakot formáz.

1956 novemberében, a 46 sebességi rekordot döntött meg Monza-ban a Ducati Siluro.

Ezzel a motorral csak úgy lehetett megállni a végén, hogy pár ember elkapja, és megtartja,

mert a sofőr nem tudta kitenni illetve letenni a lábát a földre.

Ezzel a motorral debütált Mike Hailwood

Mike Hailwood legendás visszatérése ezzel a motorral a TT Isle of Man versenyen 1978-ban 

Paul Smart, 1972, Imola 200 Miles

Marco Lucchinelli, 1986, Battle of the Twins

Ducati a Párizs-Dakaron

Ducati Supermono

Először a túravezető végigkísért bennünket az összes kis kiállítótermen, és elmondta a főbb tudnivalókat, majd visszamentünk a kiindulóponthoz, ahol leadtuk a füleseket, majd szabadjára voltunk engedve a múzeumban.

 

A kör alakú belső térben időrenden láthatók a motorok.

 

 

 

 

Hmmm, nézzük csak! :-)

Több kisebb és egy nagy vitrin telis-tele van kupákkal, érmekkel, díjakkal.

Több versenyző ruhája is ki van állítva.

A kör alakú belső tér egy piros bukósisakot formáz.

 

José, Cristian, Pedro, én

 

 

 

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!