A kavics benned (Szerző: (Kavics) Timea)

2017. február. Blogom második vendégírója Kavics, azaz Timea, aki Rosenheimben (Németország) él. Szeret utazni, felfedezni a természetet, új helyeket, új embereket megismerni, képeket, illatokat, ízeket gyűjteni... és ne feledjük a kavicsokat! ;-) Férjével rengeteget kirándulnak és túráznak a hegyekben, legyen szikrázó napsütés, jég vagy hó, nekik mindegy. Kavics weboldalán főleg ezekről a kirándulásokról találtok leírásokat, gyönyörű képekkel és -ami egyedi- szép idézetekkel tarkítva. Kukkantsatok be hozzá, és fedezzétek fel a természet szépségét beszámolói által!

A kavics benned

 

A következő hónapban jubilál a blogom, 5 éves lesz a Kavics. Mi és ki a Kavics?

Én, Te, mi mindannyian kavicsok vagyunk, utazó kavicsok. Ahogy az utazásaim is mind egy-egy kavics, melyek mint puzzle alkotják majd a teljes képet, mikor a hintaszékben hátra dőlve “lapozgatom” a bejegyzéseket a hozzájuk fűződő emlékekkel, történetekkel.

 

Hol született meg a gondolat? A Tiroler Ache folyó partján a bajor és osztrák határon. Számomra egy mágikus helyen, neve Klobenstein, a kettéhasadt kő. Rendszeres visszatérők vagyunk e helyre is.

Tiroler Ache

 

A legenda szerint az egykori római úton egy asszony a szűk völgyön haladt át. Hirtelen robajlásra lett figyelmes és látta, amint egy hatalmas kődarab zúdul feléje. Ijedtében Szűz Máriát kérte segítségül, aki őt meghallva a kőtömeget kettéhasította, és az mint egy fal jobbról és balról az asszony életét megkímélte. (a szó eredete is ide vezethető vissza Klobenstein - geklobeler Stein - gespalten - széthasadt kő)

Klobenstein - a kettéhasadt kő

 

A zarándokhelyre 1664-ben egy kis erdei kápolnát (Lourdes kápolna) állítottak a Szűz Mária képével, majd 1733-ban még egy újabb templomot (Loreto templom). Közvetlenül a hasadt kő tövében egy kedves kis fogadó (Jausenstube) várja az erre járó turistákat.

 

Hamarosan fizikai formát is öltött a blogomban szereplő kavics szimbólum egy különleges mintázatú több, mint 5 kg-os, a természetben simára csiszolódott kő formájában.

 

Ehhez el kellett utaznunk Stein (kő) an der Traun (minden bizonnyal) település melletti Traun folyóhoz. Igen, azóta minden bizonnyal él a Kavics!

A település nevezetességei a közel negyven méter magas kavics-kőfalba vájt barlangok, melyeket a kelta időkben lakóbarlangoknak használtak. A középkorban két várral is bővítették a barlangokat az ott élők. Egy a kőfal lábánál, a barlangvár, egy pedig a felső részen, a magasvár. Az idők során váltották a tulajdonosok egymást, hol lovagok, hol grófok tulajdonában voltak a várak és a hozzá tartozó udvar.

A picike település a Chiemsee-től észak-keletre egy egész napos látnivalót tölthet ki.



Kavics-kőfalba vájt barlangok a Traun folyónál

Várak a kőfalnál: a barlangvár, és a magasvár

Ez is az alsó vár része

Ismeretlenül talán senki sem gondolná, hogy egy tó úgy tud hullámozni, mint a tenger. Pedig a Garda-tó - különösen az északi és keleti oldala - kavicsot csiszoló hullámai és morajlásai egyedülállóak, ha valaki a jázmin bokrok nyílása idején látogat el ide, garantálom, hogy visszahúzza a szíve erre a mediterrán helyre!

VIDEO!!!

Garda-tó

 

 

Garda-tó

 

Garda-tó

Természetesen innen sem jövök el apró, simára csiszolódott kavicsok nélkül. Torri del Benaco partjainál találtam a lábnyom kavicsot. Elhoztam ugyan, de az én lábnyomomat örökre a tóparton hagytam.

A kavicsnál nagyobb a kő, a kőnél a szikla. A mi legnagyobb sziklánk a “császár” a Wilder Kaiser. “Őfelsége” lábai előtt a tisztelet, a szeretet, az önálló vadság, játékosság és némi behódoltság kettősének érzései erősödnek fel bennem.

Wilder Kaiser

Egyik kis kápolnáját Szent Antonius tiszteletére építették, aki a nehézség, a vész, a baj védőszentje. Évente egyszer tartanak misét és olyankor közel 2000 ember veszi körül a kis kápolnát, ami mára világhírű zarándokút lett. Aki egyszer itt járt nem felejti a látványt…

Szent Antonius kápolna

Kaisertal

„Valamit otthagyunk magunkból, ha elhagyunk egy helyet, ott maradunk, noha elutazunk. Vannak olyan dolgok is bennünk, amelyeket csak azáltal lelhetünk meg újra, ha visszatérünk ezekre a helyekre.“ Pascal Mercier: Éjféli gyors Lisszabonba

A Breitenberger Hütte felé vezető úton

 

Kavicsok és gondolatok

Mint a kavicsok, annyifélék vagyunk
kicsik-nagyok, simák-érdesek, fehérek-feketék
s mint a kövek is, idővel változunk, csiszolódunk
Néha letör belőlünk egy darab, de akár porrá is örlődhetünk.

Némelyek drágakővé lesznek;
másokat nem találnak, nem csiszolnak.
Smaragdból ne akarj gyémántot,
lásd meg a zöld gyönyörű fényét - azt becsüld!

Mindenkinek van egy kavicsa valahol,
van aki megtalálja az övét, más soha nem leli.
Mind egyedi, sosincs két egyforma
nem biztos, hogy tökéletes, de különleges!

Kik a sajátjukat megtalálják,
nem becsülik és eldobják,
késő mikor a szebbnek véltnek fénye vész,
a régi, megcsiszolt már másnak csillog rég.

Ha megtaláltátok óvjátok, melengessétek
csiszoljátok, hisz alakítható,
de ne feledjétek: a magja,
a lénye nem változtatható!

(Timea)

 

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

 

 

A következő vendégíró márciusban Kuun Aladár lesz. Blogjában utazásairól és (újabban) túráiról számol be.