2017. november 29., szerda

Castell’Arquato




Castell’Arquato Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Piacenza megyében található. Lakosainak száma nincs 5000 fő sem.

Castell'Arquato a Colli Piacentini (Piacenza-dombság) területén fontos bortermelő hely. A Colli Piacentini legfontosabb borai a Gutturnio, Bonarda, Ortrugo, Malvasia és Monterosso Val d'Arda.

 
Castell’Arquato egy festői kis hegyi település, mely megőrizte a X. századi, középkori, hagyományos építészeti jellegét. A város fölött magasodik a Rocca Viscontea (Visconti vár), melyet ma már a település vesz körbe, a középkorban azonban az erőd falain belül épültek fel a házak, ahol a helyiek biztonságot találtak a betolakodók elől.
 
Forrás


Története

Castell'Arquato eredete bizonytalan. Úgy vélik, hogy eredetileg római katonai település (castrum) volt. A római császári korban egy kis vidéki településsé fejlődött, a Piacenza és Parma felől a Ligur-tenger felé vezető útvonalaknak köszönhetően.

Castell'Arquato első történelmi említése (akkor még La Pieve néven) a VIII. századból való.

A települést úgy tűnik, hogy egy „nemes és erőteljes Magnus nevű nagyúr” építette. Ő építette a négyzet alapú kastélyt és a templomot „Mater Dei tiszteletére” (756-758). Abban az időben Castell'Arquatónak hadserege (Castrum), mezőgazdasági szervezete (Curtis), igazságügyi közigazgatása (Curia) és vallási közigazgatása is (Pieve) volt.
Mielőtt 789-ben Magnus meghalt, a várost, a Santa Maria templomot és a javakat Piacenza püspökének adta, és Castell'Arquato fontos szabadságot szerzett mint Pieve.

1204-től 1207-ig Piacenza püspöke -Grímio- Castell'Arquatót választotta otthonául. A falu ezáltal még függetlenebbé vált Piacenzától.

A falu a Scotti majd Visconti családok szövetségese volt.

Luchino Visconti volt a felelős a Rocca 1342-től kezdődő építéséért.

1416-tól 1470-ig a város neve Castel Visconti volt.

1541-ben III. Pál pápa kijelentette a falu függetlenségét. 1543 tavaszán ellátogatott Castell'Arquatóba, ahol a lakosság lelkesen fogadta, hálásak voltak a Piacenzától való függetlenségért.

1707-ig a Sforzák irányították a települést. A Farnese majd a Bourbon Ház uralta 1860-ig, mikor Olaszországhoz csatolták.

 

Látnivalók

 

Az autót a P3-as parkolóban tettük le. Innen gyalogoltunk be a központba.

 


Palazzo Stradivari

A Palazzo Stradivari felé vettük az irányt, melyet a XVIII. században épített a Stradivari család. A boltívet, mely alatt áthaladunk egy Sárkányölő Szent György festmény díszíti.

Palazzo Stradivari

Palazzo Stradivari
Sárkányölő Szent György

Palazzo Stradivari
 

 

Ospedale Santo Spirito

A Szentlélek Kórház a XIII. században épült és a Via Francigena zarándokait fogadta. Jelenleg múzeum, gazdag kövület-gyűjteménnyel.


Ospedale Santo Spirito



 

Piazza Municipio

Megérkeztünk a térre, melyet három fontos épület határol.


Collegiata e Museo

A Szent Mária kollegiális templom (Collegiata di Santa Maria), amely története a VIII. század végéig nyúlik vissza, amikor még keresztelő-templom volt. Bal oldalán a román „Paradise Portico” a XIV. század végéből való. Négy apszisa van. A belső térben XII. századi oszlopfőket és szobrokat, freskókat láthatunk. A kolostor késő XIII. századi.

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria
 
Collegiata di Santa Maria


Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria

Collegiata di Santa Maria
 

Palazzo del Podestá

A XIII. században építtette Alberto Scoto, Piacenza ura. Később a Podestá kormányzati központja.


 

Rocca Viscontea

A Visconti vár a visconti őrség székhelye volt. Négyszögletes alaprajzú, négy szögletes toronnyal a csúcspontokon, és egy árokkal, valamint két bejárattal. 42 méter magas tornyából jól belátható az egész környék. A Rocca gyönyörű épülete ma a Középkori Múzeum otthona.






Kilátás a torony közepéből
 
Kilátás a torony közepéből

Kilátás a torony tetejéről
 
Kilátás a torony tetejéről

Kilátás a torony tetejéről

Középkori kínzóeszközök kiállítása

Középkori kínzóeszközök kiállítása

Középkori kínzóeszközök kiállítása

Középkori kínzóeszközök kiállítása


 

A Piazza Municipio környékén is érdemes körbesétálni. Nagyon hangulatos a középkori falu.












Torrione Farnese

A Farnese-tornyot 1527 és 1535 között kezdték el építeni, 1570-ben készült el. Az impozáns, négyzet alakú épület terrakottaból készült, négy sarkán kiszögellésekkel, elővigyázatosságként az ellenséges seregek ellen. 20 m magas, öt szintes.

 

Oratorio di San Pietro

A templom 1594-ben épült. Egyhajós, gótikus homlokzattal.


 

Festa delle Castagne

A dombról leérve a Piazza Europa környékére, a Festa delle Castagne e dei ricordi (A gesztenyék és emlékek ünnepe) nevű rendezvénybe csöppentünk. Pont akkor készülődtek egy körmenetre traktorokkal és vintage gépekkel. Volt csattogás-durrogás és füst is rendesen!















Több stand is volt, ahol helyi élelmiszereket lehetett kóstolni és vásárolni.




 

Enni a Ristorante „Enoteca del borgo” nevű helyre ültünk be. Nagyon népszerű, az utolsó asztalt csíptük el.

Tagliere di affettati misti
Vegyes felvágottas tál

Tortelli al tartufo con burro fuso e scaglie di tartufo
Tortelli szarvasgombával, olvasztott vajjal és szarvasgomba-pelyhekkel

Fagliere di formaggi misti con miele e marmellata
Vegyes sajt-tál mézzel és lekvárral
 
 
Hazafelé Castell'Arquatótól nem messze találtunk egy malmot.
 


 
 
 
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
 


LINKEK/FORRÁSOK

Castell'Arquato MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Castell%E2%80%99Arquato
Castell'Arquato ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Castell%27Arquato
Castell'Arquato OLASZul: https://it.wikipedia.org/wiki/Castell%27Arquato
Festa Delle Castagne hivatalos honlap: www.festadellecastagne.it



(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)


10 megjegyzés:

  1. Ezek az eldugott (olasz) a gyengéim. Több okból is, nincs tömeg, szinte egyedül lehet lenni és elmerülni a múltba, felfedezni dolgokat, amikről nem beszél a tömeg.
    A Collegiata di Santa Maria fantasztikus! A falfestések bámulatosak!!!
    A fecskefarkú vár stílusa tökéletesen simul a már megszokott környékbeli várak stílusához, ahogy a Palazzo Stradivari is.
    A nap végére pedig egy gasztro-ünnep. Nekem ennél több nem is kell egy fantasztikus naphoz. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértünk!
      Tényleg egy időutazás volt! És egy fantasztikus nap! :)

      Törlés
    2. Hoppá, kimaradt az első mondatból a falvak szó :-D

      Törlés
    3. Sejtettem, de megértettem így is! ;)

      Törlés
  2. Nagyon szép és érdekes hely! A város történetét olvasva érdekes volt belegondolni, hogy ezek a manapság picinek számító települések akkor önállóak voltak, vagy hol ehhez, hol ahhoz a hatalmassághoz csapódtak, és ez alakította a politikai státuszukat is... Elképesztő, hogy ezekről a kicsi településekről külön-külön egy-egy kisebb történelemkönyvet lehetne írni, és ebben a kicsiben valahogy benne lenne maga Itália történelme (tartok tőle, hogy ezt a megfigyelésemet már valahova odakommenteltem a blogodon valamelyik hasonló, helyes olasz kisvárosnál :) ).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nem rémlik, de ha mégis, annyi baj legyen! ;)
      Engem még az szokott gondolkodóba ejteni, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy az egykor fontos városból mára már "csak ennyi" maradjon.

      Törlés
    2. Oliver Sacks Antropológus a Marson c. könyvében beszámol egy betegéről, aki Olaszorszgából származott, Firenzétől nem messze. Az illető újra és újra a szülővárosát festette meg, amilyennek gyerekkorában látta - és amilyen már nem volt. Sacks leírja azt a folyamatot is, hogyan ment tönkre a kistelepülés: akkora károkat szenvedett el a II. világháború alatt, hogy nem tudott talpra állni, és lakói elköltöztek a nagyvárosokba, ahol volt munka. Ez ugyan csak egy történet a sokból, de szemléletes. Pl. az, hogy Firenze milyen folyamatoknak köszönhetően körözte le a szomszédos Fiesolét, pedig eredetileg ez utóbbi volt a fejlettebb, már egészen más történet...
      Sacks betegének sztorija itt olvasható magyarul: Oliver Sacks: Antropológus a Marson (Osiris, 1999), Álmai vidékén c. fejezet. Egyébként ebben a (nagyon régi, és kellően rövid) blogbejegyzésemben írok erről az egyik bekezdésben, de ha megvan a könyv, abból többet meg lehet tudni: https://eurotripsteptwo.blogspot.hu/2013/01/az-eltunt-ido-nyomaban.html

      Törlés
    3. Ebből is látszik, hogy milyen különleges szerkezet is az emberi agy! Nagyon szépen köszi a szösszenetet, a blogodon pedig elolvasom a sztorit. (Ez a könyv sajnos nincs meg nekem, bár tuti hallottam már róla.)

      Törlés