Öt különlegesség, amiért érdemes ellátogatni Lillafüredre (Szerző: Reiman Zoltán)

A 2019-es vendégírói sorozat témája a „Magyarország különleges helyei”. E havi vendégírónk Reiman Zoltán. Ő speciális témában utazik: blogjában, melyet immár 3 éve vezet, célja szülővárosa, Miskolc múltjának megismerése, kutatása, felfedezése. Óriási megtiszteltetés számára, hogy a 2018-as évre elnyerte Miskolc városának művészeti és tudományos ösztöndíját. Ugyanebben az évben jelent meg első könyve, „Miskolc a várad, az életed!” címmel. Kukkantsatok be blogjára vagy annak Facebook oldalára is, jó olvasást!

Öt különlegesség, amiért érdemes ellátogatni Lillafüredre

Mindenképpen Magyarország különleges helyei között említendő Lillafüred. Egy csodás ékszerdoboz a Garadna-völgyében. Ebben az írásomban öt indokot írok le ezen varázslatos szépségű hely meglátogatása érdekében. Tartsatok velem, először itt, aztán pedig szeretett városomban!

→ Lilla-füred
→ Palotaszálló
→ A Hámori-tó születése
→ A Molnár-szikla legendája
→ Pisztrángos a Bükk rejtekében

Lilla-füred

A hely neve, a hely szelleme. Miért Lilla-füred Lillafüred? A Bethlen ősi magyar nemesi család, amely a XII. századtól eredezteti vérvonalát. Felsorolni is nehéz lenne a magyar történelemben meghatározó szerepet játszott felmenőket a családfán. Hogy miért írok én a Bethlen családról Lillafüred kapcsán? Azért, mert Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, aki sokat járt a Bükkben is és - mint oly' sokakat - magával ragadta a táj szépsége. A Hámori-tó környékéé annyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte. De ki volt ő, hogy "csak úgy" elhatározta egy üdülőtelep létrehozását?

András Kolozsváron született 1847-ben. Jogot Lipcsében, nemzetgazdasági ismereteket Brüsszelben hallgatott. 1873-1882-ig országgyűlési képviselő, majd szebeni és brassói főispán. 1890-94 között földművelésügyi miniszter, két kormány is megfelelőnek találta ezen hivatal gyakorlására. Sajnos nem élt túl sokáig, 1898-ben hunyt el.

1890-ben - már mint földművelésügyi miniszter - megbízta gróf Keglevitch Bélát a hámori-völgy - amúgy nemcsak a hámori-völgy, hanem számos más üdülőtelep létesítése szempontjából lehetséges helyszín - feltérképezésével. Kíváncsi volt a véleményére, ő is alkalmasnak találja-e a vidéket turisztikai szempontból. Keglevitch minden szempontból ideálisnak tartotta a területet üdülők létrehozására. A föld a kincstáré volt, nem kellett tehát megvásárolni senkitől egy részét sem, ugyanakkor felparcellázás után nagyobb bevételre is szert tehetett az állam az eladásuk révén. Miután a gróf úr rábólintott, el is indult a terület kijelölése, parcellázása és szép lassan az első villák is "kinőttek" a földből.

Az első villák fölépülte után két villatulajdonos - Soltész Nagy Albert és Kubacska István - a főerdésszel Kőrösy Istvánnal egyetemben meglátogatta Bethlent a fővárosban, és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. Nem maradt egyébként ennek ellenére Bethlen névtől mentes a Bükk ezen része, ugyanis az első turistaútját azért Bethlen-útnak nevezte el a nem sokkal azelőtt alakuló Bükk és Vidéke Turista Egylet. Ez az út majdnem teljesen megegyezett a mai kisvasút nyomvonalával.

Érdekesség, hogy a hámori "őslakosok" nem lelkesedtek a sok idegen jöttétől. Ők azt gondolták, hogy közelgő orosz invázió van készülőben, a városiak pedig itt akarnak majd elbújni a muszka elől.

Magyarország legmagasabb vízesése.
A Palotaszálló mellett mesterségesen kialakított vízesés a mai Magyarország területén lévő legmagasabb vízesés.
Vize 20 méter magasból zúdul a mélybe. Mesterséges kialakítású, a Palotaszálló építésekor - 1930 - hozták létre.
A korlátján a szerelmesek mementói is feltűntek az utóbbi időben.
(Zólyomi Sándor felvétele)

Lillafüred első villája a Weidlich család - híres miskolci kereskedő - tulajdonában volt. Ma étteremként üzemel.

Vissza az oldal tetejére

Palotaszálló

A híres szálloda tervei 1925-26-ra készültek el. A tereprendezés elkezdődött, heroikus küzdelmet folytattak az építők az elemekkel. Az itteni házak egy része eltűnt, a tulajdonosok Alsóhámorban és Diósgyőrben kaptak új lakást. Egy hegyet bontottak le az építkezés kedvéért. 4000 köbméter földet és robbantott sziklát hordtak el. A munkát az Erdőkincstár két mérnöke irányította, Kövess János erdőtanácsos és Osztolúczky Tibor erdőmérnök. Lux Kálmán a Palotaszálló tervezője egy neoreneszánsz, Mátyás korabeli kastélyt álmodott a bükki dombokra, 46 méteres toronnyal.

,,Mint egykor a fáraók parancsára, hegyeket hordtak el, alagutakat fúrtak, sziklákat fejtettek, utat vágtak a hegység sziklabércein, patakokat helyeztek át újonnan kiszakított mederbe és építettek egy olyan monumentális palotát, ami nagyságra, szépségre és struktúrára nézve a királyi vár és az országház után első helyen áll az országban." (Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. - Lillafüred, 266. oldal)

Már a korabeli sajtó is a Bethlen-kormány legnagyobb, legmaradandóbb beruházását látta benne. 3,5 millió pengő. Elképesztő összeg volt ez akkoriban, ennyibe került a lillafüredi ékszerdoboz megépítése.

Az épület fő - északi - homlokzata a Hámori-tóra néz, a déli a lillafüredi völgyet pásztázza. 1929-re készen lett a nagy mű, az átadást azonban csak 1930. május 1-re tervezték Hortyra és Bethlenre is számítva. A májusi átadás elmaradt, június 8-án, pünkösd vasárnap adták át a Palotaszállót. 

Érdekesség, hogy a szálló testvérépülete Tátralomnicban található. Ugyanúgy Bethlen András kezdeményezésére hoztak létre egy üdülőtelepet, és 1905-ben egy Palotaszállót építettek. Trianon azonban elszakította tőlünk a területet.

Idézzük fel a sajtóbemutatóról szóló tudósítást, érdemes elolvasni, milyen szuperlatívuszokban ír az újságíró a új szállóról.

,,(...) A Bükk komor bércei közt lebukó nap utolsó sugarai táncolnak, szikráznak a lovagvár toronyának érckupoláján. A sötétedő kék égboltra élesen rajzolódnak ki a palota foszforeszkáló, merész kontúrjai. A méltóságteljes kandeláberek, a fényben úszó ablakok, a visszaverődő aranyló napsugarak pompájában villog, él a monumentális épületkolosszus, egy darab megteremtett középkor, az alkonyi sötétből elővarázsolt csodavár. A Szinva-patak fehéren hömpölygő habjain megtörik a haldokló nap, és az ezer, meg ezer villanylámpa táncoló fénye. A vibráló víz is él, vonaglik, aztán mintha hirtelen megtorpanna, visszaretten valami láthatatlan veszedelemtől, ágaskodik, tajtékozik, kilobban fénye és dübörögve rohan bele a sötétbevesző semmibe. A fenséges bérckoszorúra, a vad rengeteg, a zuhataghoz vágtató hegyipatak a Taj előcsillanó méregzöld tükre. Mátyás lovagvárának az éj sötétjére rajzolt tornya a palota monumentális arányai, a természet és az emberi elme csodálatos fényjátéka felséges, lenyűgöző hatást gyakorol mindenkire. Olyan mesébe illő kép, amelyet lélegzetvisszafojva szeretné az ember rögzíteni örökre. A természet kincsesháza az emberi elme, a munka, az alkotó zsenialitás, a tudás sok-sok tényezője hozhat csak létre ilyen képet. Ilyen mindent elsöprő elementáris hatást.

A palota körül elterülő függőkertek, bástyák, várkaputornyok, lőrések minden köve, minden sziklája valami leírhatatlan impozáns hatást sugároz magából. Azt az érzést, mint amit a piramisok, a Szfinksz, az ókor kolosszális építkezései keltenek. A munka a verejtékes, megmérhetetlen emberfeletti és mégis emberi munka hatalmas himnuszát, megrázó szimfóniáját halljuk az alkony csendjében. Felséges. Monumentális. Az emberi akarat, az emberi erő, a tervszerű, csodálatos emberi alkotásvágy diadalmas indulója. Nem bámulatot, nem meghatottságot, de büszkeséget ébreszt. Az emberi szolidaritás érzetére ébred abban, aki ezt a gigászi alkotást látja. Az ember büszke az ember alkotására. Az egész kép a munka megkövesedett szimbóluma." (Reggeli Hírlap, 1930. június 8., 3. oldal, Demeter Géza: Sajtóbemutató Lillafüreden)

A Palotaszálló
(Zólyomi Sándor felvétele)

A csodák palotája. A lillafüredi Palotaszálló.

Palotaszálló a befagyott Hámori-tó túlsó oldaláról

Vissza az oldal tetejére

A Hámori-tó születése

Szerencsések vagyunk mi magyarok, mert ha igazán szépet akarunk látni, nem kell az országhatáron túlra utaznunk. Amúgy is egyedi a helyzetünk a világon, nincs még egy nemzet, melyet saját határai vesznek körül. Határainkon belül maradt a csodás Bükk is, és ebben a hegységben van egy mesterségesen felduzzasztott meseszép tó, melyet a XIV. század elejétől ismernek a helyiek és amely mai formáját a vaskohászatnak köszönheti. Ennek a tónak először nem is volt neve, - a "régiek" Fel-tónak nevezték, mert a falu felett volt található - ezért egyszerűen Tajnak nevezték a német teich - tó jelentésű - szó után. Az egyik régi újságban pedig Diósgyőri-tóként aposztrofálták. A Hámori-tó elnevezés az első világháborút követően vált használatossá.

,,Elődje a Szinva édesvízi lerakódása által visszaduzzasztott Fel-tó volt, amelyet először 1319-ben említett egy pálos kolostorral kapcsolatos oklevél." (hellomiskolc.hu - A Hámori-tó)

Történt aztán, hogy az ómassai kohónál "helyigény" lépett fel, amit a község már nem tudott biztosítani. Ekkor az új kohó helyét Újmassán jelölték ki, itt viszont a kicsiny Fel-tó vize kevés lett volna. A vashámorokat mozgató erő folyamatos biztosítása miatt szükség volt egy víztározóra. A Szinva- és a Garadna-patakok találkozásánál lévő kis tavacska egy csapásra az ipari élet fontos "kellékévé" vált.

Fazola Frigyes, Henrik fia építtette a gátat, mely a vizet duzzasztotta. A terveket Anton Seidl, kamarai mérnök készítette. 1813-ra datálják a víztározó elkészültét, de az utolsó simításokat 1815-ben fejezték be. Magyarország legrégibb víztározójaként ismerjük.

Érdekesség, hogy a tó kapacitását "vederben" adták meg, ami 18 és negyedmillió volt.

A Hámori-tó klasszikus nézetből. Hát nem gyönyörű?!

A Hámori-tó egy különleges nézetből

A napfürdőző Hámori-tó
(Zólyomi Sándor felvétele)

Egy téli kép a Hámori-tó partjáról
(Zólyomi Sándor felvétele)

Vissza az oldal tetejére

A Molnár-szikla legendája

Az emlék a szirt tetején, az alsó-hámori völgy fölött, már időtlen idők óta ott áll. Elkorhadt, elért keresztjét időről-időre kicserélik a helyiek, ki tudja már hányadik áll a szikla peremén. Vajon kinek az emlékét őrzi ez a szomorú mementó? Meg tudjuk ma mondani pontosan a kereszt történetét? Aligha. Számos legenda forog a népnyelven névadójáról, a legenda történetének mikéntjéről. Idézzük fel sorban a legendák különböző verzióit! Kordos László közleménye alapján készült az összefoglaló írásom ezen része.

Petőfi Sándor 1847-ben járt erre és ő nem emlékezik meg a híres szikláról az útikönyvében, ami által feltételezhetjük, hogy a legenda ekkor még nem élt.

„A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb lesz a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósán a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 124. oldal)

Egész jól hangzik, csakhogy ez nem igaz! A Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat 1846-ban már tudósított róla. Hogyhogy nem hallott róla nagy költőnk a helyiektől? Valószínűleg azért, mert csak átutazott hirtelenjében a kis településen. De nézzük az említett cikket!

,,Volt egyszer egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát, arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához. S mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői lesték az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi bíró lányát véve nőül. Hajh, de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska mást szível, s őt csak színből hízelgi körül. A féltés kínja majd nem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmiképp nem tudott nyomába jönni annak: vajjon kiért lángol az ő gyönyörű Mariskája leskelődéshez folyamodott. Molnárunk málna egy meredek kőszikla alatt döbörgött úgy, hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be s alá lehetett látni. Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba elbúcsúzék féltett menyecskéjétől; de a helyett hogy Diósgyőrbe ment volna, a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vajjon gyanúja alapos-e vagy sem? Alig telt el egy óranegyed, s a feszült figyelemmel leselkedő öreg molnár egy felbokrétázott kalapot, gyolcsinget, gatyát viseli hetyke parasztlegényt vesz észre a malom körül ólálkodni, s egyszersmind azt is látja, hogy neje kiütvén fejét az ablakon, a legényt, kezével csókokat hányva reá, szobájába csalogatja. Amint erre a bokrétás várna legény besurrant, az öreg molnár mintha villám csapta volna meg, dühös lázba jő, s szörnyű idegrángatózás közt felkiáltván: ,,Így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül!" az alatta tátongó mélységbe rohant, mi tüstént iszonyú halálát okozta. Azon helyre, honnét az öreg molnár leugrott, ájtatos rokonai keresztet állítottak gyászos emlékül a szomorú esetnek." (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919., 115. oldal)

Érdekes, hogy ez a legrégebbi, de mégsem a legelterjedtebb történet. Ha böngészünk az interneten, nagy valószínűséggel csak pár mondatot találunk róla különböző oldalakon, melynek tartalma valami ilyesmi lehet:

„... a szigorú molnár ridegszívűsége miatt nem lehettek egymáséi és így inkább a halált választották. Feljöttek a sziklára és onnan, ahol a kereszt van, összeölelkezve levetették magukat a mélységbe." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 125. oldal)

Ez a legtöbbet emlegetett história röviden leírva, mely legjobban megmaradt a miskolciak emlékezetében. Az 1970-es Bükk Útikalauz is ezt a történetet mondja, azzal kiegészítve, hogy ,,Molnár-kő-sziklának" nevezi a történet helyszínét. A leány és a szegény molnárlegény története sok helyi írót/költőt megihletett. A húszas években még ,,költői versenyt" is rendeztek a témakörben. Ekkor találkozni először azzal a népi motívummal, hogy többen levetették már magukat a szikláról, az egykori szerelmesek nyomán. A legenda időpontját ekkor többen a XIX. század hetvenes éveire teszik, ami ugye, nem lehet jó időpont, a fenti 1846-os cikk miatt.

Az 1929-es kiadású Halmay-Leszih felé monográfia is a molnár leánya és a molnárlegény históriáját részesíti előnyben.

,,...Néhány percnyi út után a jobb oldalon (Molnárszikla) meredeken karcsú, toronyra emlékeztető sziklakúpot látunk, fenn a tetején kis fakereszttel. A kereszt már nagyon régi, csak a völgy legöregebb emberei emlékeznek szomorú történetére. Kicsiny vízimalom áll a sziklával szemben. Ebben élt vagy hatvan esztendővel ezelőtt egy molnár gyönyörű szép leányával. A leány beleszeretett az apjanál dolgozó molnárlegénybe, de a boldogságról való álmodozásukat a ridegszívű apa széttépte s a leánykérőt kiutasította. A leány is eltűnt. Nem sokáig kellett őket keresni, ott feküdtek csöndesen, összezúzott testtel a sziklatorony aljában. Fiatal vérüktől piros lett a szikla éles, fehér köve."

A Csorba Piroska - Fedor Vilmos által írt Miskolci legendák című könyvben is található egy novella a Molnár-szikla legendájáról. Csorba Piroska, ennek szerzője, szintén az előbbi verzióról ír, kicsit kiszínezve, kicsit részletesebben, meseszerűen, egy nagyszerű írás kerekedik belőle. Ezt itt most nem idézném, mert eléggé terjedelmes és egy blogos bejegyzésben nem leírható. Itt a leánynak már vőlegénye is van egy dúsgazdag földbirtokos személyében. A leány kérleli az apját, hogy adja a Palihoz - ő a molnárlegény -, de a kapzsi öreg kérlelhetetlen, ezért a fiatalok inkább a halált választják a lány esküvője előtti éjszakán. Az öreg molnár pedig belebolondul a történtekbe.

Utolsóként egy levélből idéznék, melyet egy egykori molnár leány írt, kinek az apja a híres sziklánál teljesített szolgálatot.

„Igen, annak a Donkó családnak vagyok tagja, akik 60 évvel ezelőtt, pontosabban 1906. május 15-én költöztünk a Hámori malomba, én akkor 15 éves voltam, én otthon is maradtam a szakmában, és a kérdezett Annuska húgom akkor 12 éves volt, azonban neki semmiféle szerepe nem volt a tragédiában, ö 1916-ban férjhez ment Takács Lajos kincstári erdészhez és 1948 nyarán halt meg Mocsolyástelepen. Én a malomról és a keresztszikláról - akkor így hívták és nem Molnárszikla - annyit tudok, hogy a malom akkor volt éppen 100 éves. A malom ajtófél homlokzatán be volt vésve: 1806. Augusztus. A szemben meredő sziklán volt egy kereszt, amit mindig az ottlakó molnár ápolta vagy újjította, így én magam is két esetben készítettem, illetve állítottam új keresztet. Akkor éppen úgy beszélték mint ma, hogy „valamikor" onnan ugrott le a molnárgazda leánya az ott dolgozó molnár legénnyel, szerelmesek voltak egymásba, de a leány szülei nem egyeztek bele, hogy házasságot kössenek. Egyébként nagyon régen olvastam versbe foglalt hosszú Balladát, ez énekelte meg, de már arra sem emlékszem, hogy honnan kitől kaptam ezt a verset." (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. - Néprajzi közlemények - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról, 127. oldal)

Az elmenyekvolgye.hu-n a lentebbi történet szerepel, csakhogy egy netes írást is idézzek, illetve itt is szerepel az, hogy sokan vetettek véget itt életüknek. Egy érdekes új történet is található a sorok között, mégpedig az, hogy egy pár férfi tagja meggondolta magát miután a hölgy leugrott, hazament, de a népharag visszaűzte és végrehajtotta ő is szörnyű tettét.

,,... A legújabbnak vélhető történet 1993-ban jelent meg az egyik miskolci napilapban. Eszerint „a helybeliek azt mesélik, hogy legalább harminc emberről hallottak, akik a félszáz méter magas, függőleges szikla csúcsáról a mélybe vetették magukat. Külön megemlékeznek egy egészen fiatal szerelmespárról, akik azzal a szándékkal jöttek fel a Dolka-gerincre, hogy a szülők ellenkezése miatt együtt vetnek véget az életüknek. A leány levetette magát a szikláról, de a fiú megrettent és nem mert utána ugrani. Hazatért Miskolcra, de a közmegvetés visszaűzte ide és leugrott ő is". Generációról generációra hagyományozódik tehát a Molnár-szikla legendája. Ahogyan változik a környezet, úgy színeződik, alakul a história is. A malomnak már nyoma sincs, így a molnár vagy leánya „kiszorul" a történetből. A nyírfa keresztet is felváltotta egy tartós, az idővel dacoló vaskereszt, amely jól látható a környékről. A kereszt látványa és az emberek fantáziája pedig tovább élteti a legendát."

Tehát összegezve: három eredettörténet létezik a különböző könyvekben, oldalakon. Az első a gazdag molnár és a fiatal feleség drámáját írja le, a második - a legismertebb - a molnár lánya és a molnár segédje közötti szerelmi történetet ecseteli, míg a harmadik a legényről szól, aki beleszeret a molnár feleségébe, de szerelme viszonzatlan maradt.

Az 1966-ban íródott levél sok kérdésünkre választ ad, egy kicsit közelebb hozza, kézzelfoghatóvá teszi számunkra a legendát. Az én véleményem, hogy az eredet történet valamikor a 19. század első harmadában történhetett, valószínűleg a leány-molnárlegény "felállásban". De ki-ki döntse el, ezekből a mesékből melyikben hisz, esetleg egy negyedik, itt nem található verzió is lehet az igazi. Egy biztos, míg e földön magyar ember lesz, élni fog a Molnár-szikla legendája is, molnárral, leánnyal, mindkettővel, vagy egyikkel sem, a legenda nem vész el, csak átalakul.

Vissza az oldal tetejére

Pisztrángos a Bükk rejtekében

Annyi érték van ebben a városban, hogy nem is hinnénk. Annyi csoda, annyi különlegesség, amennyi talán sehol nincsen az országban. Ezen számtalan csoda közül az egyik Lillafüreden található. A Szinva-völgyében nagy hagyománya van a pisztrángtenyésztésnek, mellette pedig egy különleges halsütöde üzemel a Garadna-patak partján.

,,A Szinva-patak völgyében mésztufa pincékben keltették a különböző tenyésztelepekről szállított ikrát, majd a kikelt ivadékot telepítették a patakokba és a Hámori-tóba." (baz.hu - értéktár)

Híres polihisztorunk már 1906-ban felvetette ötletét egy bükki pisztrángtelep létrehozásának, mely akkor még nem valósult meg. 1932-ben egy járvány ütötte fel a fejét a tóban, ennek következtében a halállomány 80%-a elpusztult, ekkor vették elő a fiókból a régi terveket, Herman Ottó javaslatait. Nem azon a területen jött létre azonban a telep, ahová Herman elképzelte, mert oda már egyéb objektumokat építettek.

A Garadna-völgyében a Margit-forrás ,,állandó hőmérsékletű, oxigéndús vize az ikra keltetésére, tavak táplálására a legmegfelelőbb volt." (Wikipédia - Pisztrángkeltető (Garadna-völgy) szócikk) A Magyar Királyi Erdőigazgatóság ezt a helyet jelölte ki a pisztrángos felépítésére, mely 1932 őszén kezdődött egy kis keltető ház építésével. Később a patak partján 4 kis tó is készült a halacskák számára.

Egy évvel később megérkezett az első ikraszállítmány, Traismauerből és Znióbányáról. Ekkor került Vásárhelyi István a telepre, aki egy kiváló, nagytudású szakember volt, aki eddig erdőőrként dolgozott az Erdőigazgatóság területén. Azonban volt szakmai tapasztalata is, 1912-14 között Erdélyben már dolgozott pisztrángtelepen.

Sajnos a terület a második világháború alatt hadszíntér volt, ezalatt a teljes halállomány megsemmisült. A Hámori-tóból és a környező vizekből fogott pisztrángokkal indult újra a telep gazdasága.

,,Vásárhelyit 1958-ban nyugdíjazták, de mivel utána visszaesett a termelés, mint szaktanácsadót visszavették. Haláláig, 1968-ig itt dolgozott. Mellette felbecsülhetetlen értékű hal, csiga, rovar és kisemlős faunakutatást végzett, több, mint 500 cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban." (pisztrangtelep.hu - A telep története)

A pisztrángos állapota - nem meglepő módon - 1968 után egyre rosszabb lett, a termelés is jelentősen visszaesett. 1980 és 1982 között évente 120 000 ikrát és 1,2 tonna pisztángot termelt a halgazdaság.

A pisztrángos honlapján azt is megtudtam, hogy csak 1983-tól kapott újra olyan vezetést a telep, mely méltó volt Vásárhelyi István munkásságához és akiknek szakmája is volt a haltenyésztés. A telep termékei csak 1991-ben lettek elérhetőek a nagyközönség számára, addig csak a pártvezetők kiváltsága volt az igazán zamatos bükki pisztráng.

Manapság ,,már a termelés vízhozamtól függően eléri a 30-36 tonnát, és 0,5-1 millió ikrát keltetnek évente" (baz.hu - értéktár). A Magyarországon őshonos sebes pisztrángot a legnagyobb számban itt tenyésztik a Garadna-völgyében. ,,Itt tartanak fenn génbank jelleggel ilyen törzsállományt"(epiteszforum.hu - Lillafüredi pisztangtelep és pihenőpark). Ezen kívül találunk még szivárványos pisztrángot és pataki szajblingot is a telep repertoárjában. Őket is szaporítják.  

Az Erdei Halsütöde május 1. és szeptember 30. között várja vendégeit, bár tapasztalatom szerint tovább is nyitva lehet a nagyszerű szabadtéri étterem, ha az időjárás engedi. Különleges terméke a titkos eljárással pácolt füstölt pisztráng, illetve a kivételesen finom ízű, frissen fogott sült pisztráng, mely még boldogan úszkált akkor, amikor a vendég belépett a telep kapuján.

Manapság egy házaspár a telep vezetője - Hoitsy György és felesége -, akik először turistaként jártak erre több évtizeddel ezelőtt. Többször díjazták a munkásságukat az Országos Mezőgazdasági és  Élelmiszeripari Kiállításon, legutóbb - ha jól láttam - 2017-ben is. Ebben az évben pedig Hoitsy Úr megkapta a Miskolc Város Turizmusáért díjat, jobb helyre nem is kerülhetett volna az elismerés. Csodálatos környezet, kitűnő ételek, ez jellemzi a hangulatos sütödét. És ha ezt még lehet fokozni, 2018-ban nyílt meg a Vendéglő a Pisztrángoshoz étterem pár száz méterrel közelebb a városhoz, ahol különleges ételkölteményeket fogyaszthatunk, természetesen itteni halakból.

A víz minőségét is lehet tesztelni egyébként a pisztránggal, ugyanis az íze csak a rendkívül tiszta vízben ilyen ízletes. A már említett Margit-forrás biztosítja az állandó hőmérsékletet a halacskáknak. Télen-nyáron 8-9 fokos a víz, nem fagy be télen, ezért is ilyen kitűnő az íze mindenkor.

Az "érett" halakat elszállítják Mályinkára a halfeldolgozóba, ahol egy napig titkos fűszerekkel teli páclében ázik, majd bükkfán füstölik aranysárgára. Védőgázas csomagolásban akár egy hónapig eláll a gazdaság különleges terméke. 

,,Bükkfahasábok parazsán grillezik, vagy paprikás fűszeres lisztbe forgatva, forró olajban, tárcsán sütik aranybarnára. Onnantól számítva, hogy a vevő rendel a telepen működő Erdei Halsütödében, fél órán belül a tányérján illatozik a ropogós pisztráng, ami érkezésekor még a tóban úszkált."(magyarkonyhaonline.hu - pisztránglesen)

A 2006-os árvíz komoly károkat okozott a telepen, a 2010-es természeti csapásra viszont kellőképpen felkészültek, így a nagyobb bajt sikerült elkerülni.

Aki még nem volt a sütödében és az étteremben, annak javasolnám, hogy kanyarodjon el a Szikla felé, ha Lillafüreden jár és kóstolja meg a pisztrángos különleges ízeit. Nem fog csalódni benne.

Miskolc városának meghatározó vize a Szinva-patak is Lillafüreden ered

A következő vendégíró egy fiatal pár, Tomi és Anett lesz akik egyszer elindultak nyaralni és ez a szenvedélyükké vált. Szerintük az utazás akkor jó, ha nem rohanod végig, hanem meg tudsz állni, élvezni a pillanatot, átélni és átérezni azt, ami körülvesz. Nem kell profinak vagy gazdagnak lenned ahhoz, hogy elképesztő helyekre eljuss. Ők ketten is botladozva kezdték, és ebből tanulva váltak egyre rutinosabb utazókká. Utazási iroda helyett már maguk szervezik útjaikat. Hasznos információkért és utazási élményeikért kukkantsatok be az Útilapu blogra vagy annak Facebook, vagy Instagram oldalára is. Jó olvasást!

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

Vissza az oldal tetejére

FORRÁSOK:

Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 12. - Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1770-1919. *** Magyar föld és népei eredeti képekben című folyóirat (III. 13.) 1846 évi cikke: Diósgyőri vashámorok és a Molnár szikla *** Néprajzi közlemények, A Herman Ottó Múzeum közleményei 13.:Korsós László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról *** Fedor Vilmos - Csorba Piroska: Miskolci legendák *** Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 7. - Lillafüred *** Vasárnapi Újság, 1872. év 20. szám 246. *** Dr. Halmay Béla - Leszih Andor: Miskolc és Borsod-Gömör-Kishont megyebeli községek *** elmenyekvolgye.hu *** borsodhonismeret.lapunk.hu *** woodyka.hu *** 

miskolcadhatott.blog.hu *** boon.hu *** Miskolc a múltban facebook csoport *** docplayer.hu - Bethlen emlékút. A Bethlen-út rövid története. *** hellomiskolc.blog.hu - Öt érdekesség, amit tudni illik Lillafüred múltjáról *** Magyar életrajzi lexikon - Bethlen András *** Vasárnapi Újság 1903, 50. évfolyam, 28. szám *** Holopcev Péter-Szöllősi István: A hámori nyaralótelep elnevezése *** Vasárnapi Újság, 1891, 38. évfolyam, 9. szám *** miskolciszemelvenyek.blog.hu - Lillafüred születése *** Dobrossy István: A Palotaszálló és Lillafüred 75 éve *** Wikipédia - A Hámori-tó szócikk, Palotaszálló szócikk, Pisztrángkeltető (Garadna-völgy) szócikk *** hellomiskolc.hu - Hámori-tó *** Boros Árpád: A diósgyőri acélgyártás és energiaellátás története 1770-2006 *** Szojka Ágnes cikkgyűjteménye *** Csorba Piroska - Fedor Vilmos: Miskolci legendák *** miskolciszemelvenyek.blog.hu - A csodálatos Palotaszálló *** miskolciszemelvenyek.blog.hu - Tíz történelmi érdekesség, amit nem biztos, hogy tudtál Miskolcról - 4. rész *** pisztrángtelep.hu *** magyarkonyhaonline.hu *** miskolc.hu *** varosban.blog.hu *** makos-dios.blog.hu *** Hoitsy György: Vásárhelyi István élete és munkássága *** itthon.hu *** bukkiturak.blogspot.hu *** pisztrangtelep.internettudakozo.hu *** turistamagazin.hu