2012. november 19., hétfő

Incredible INDIA - kis körút Indiában - I. rész





 
 
 
Indiáról sokat hallottam Laci barátomtól, akivel ezeket a beszélgetések általában finom indiai kaják kíséretében történtek. Ő főzött, én segítettem neki, és közben ment a sztorizgatás. Laci sokáig élt kint, így mindig volt téma.
Így amikor a last minute utak között keresgéltem, és "szembe jött" velem India, valahogy nem volt kérdés, hogy akkor ide menjünk.
Sok idő előkészülni nem volt (last minute), tehát útikönyv és minden egyéb nélkül vágtunk neki öcsémmel az útnak.
 
 
 
2012. 11. 17.
Budapest - DOHA


BUD     XDOH     16:15     21:00 (+2)


Reggel fél 8 körül keltem. Reggeli, majd pakolás a kis bőröndbe, amivel Bologna-ból jöttem. Elég jól el tudtam pakolni mindent, bár sok minden (főleg közös használatú dolgok) a Laca nagy hátizsákjában kaptak helyet.
Utána korán és gyorsan ebéd, majd indulás a reptérre. Még gyorsan lecsökkentettük a kis hátizsákok számát is 2-ről 1-re.
13:50-kor indultunk el a reptérre. Nagyon sokat kellett várnunk, 16:15-kor indult a gép, ami helyi idő szerint 23:00-ra ért Doha-ba. Ez tehát egy 4 óra 45 perces út volt. A dohai reptéren jó idő volt, 25 fok körül, és buszokkal vittek bennünket a terminálba.



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




2012. 11. 18.
Doha- DELHI
 
 
XDOH     DEL     01:47     04:47 (+2,5)
 
 
Doha-ban tehát volt idő egy kicsit vásárolgatni (vettem egy jó kis hűtőmágnest), meg mosdóba menni, Lacának cigizni, majd megint buszokkal vittek a géphez, ami 01:47-kor indult helyi idő szerint, és 07:17-kor szállt le Delhiben ottani helyi idő szerint. Ez az út 3 órás volt. (Doha és Delhi között 2 óra 30 perc az eltolódás.) Itt tudtam egy kicsit aludni, ami nagyon kellett már addigra.
A kaja a gépen nem volt valami nagy szám, az íze nem tetszett. Mert amúgy mennyiségre okés lett volna.
Igyekeztem jó sokat inni, az legalább finom volt.
Jól megnéztem a kollégák munkaruháját is, nagyon profi, hát nem egy Ryanair, az biztos. Mindenből egyen cuccuk van, még az övek is, és a fülbevalók is, minden a legapróbb részletekig. És ami miatt nagyon irigykedtem, az az, hogy a lányok alacsony talpú (sarok nélküli) kényelmes cipőkben dolgoznak.
A reptéren összeszedtük a csomagjainkat, majd indultunk kifelé, összetalálkozni a csoport többi tagjával és a magyarul beszélő helyi idegenvezetővel. És tényleg, egy indiai pasi volt (Amar Singh Chauhan), és elég jól beszélt magyarul.
Váltottunk pénzt, ami jó nagy bukta volt, de más opciót a vezető nem adott, így a tájékoztatóban megadott árfolyam a 4 helyett még 5-nél is több lett. Tehát 1 rúpia 5 forint. :-(
Jött értünk egy közepes méretű busz, jó nagy hely volt benne az ülések között, ezért jó kényelmes is volt. Beszálláskor kaptunk 1-1 büdöske füzért a nyakunkba.

 

A szállodánkba mentünk legelőször, egy 3*-os Star Rocks Hotel (hotelstarrocks.com) nevű helyre. Jó messze a belvárostól. A környéken semmi érdekes nem volt. A 307-es szobát kaptuk. Teljesen rendben volt, leszámítva azt, hogy később, mikor zuhanyozni és hajat mosni akartam, nem volt meleg víz.

 



Kaptunk fél órát lepakolni a cuccainkat, és összeszedni azt, ami a városnézéshez kell. Lent a hallban találkoztunk, ahol a 2 idős hölgyre kellett várnunk.
Közben ment a kavarás, amikor odaadtuk a vezetőnek a belépőkre a pénzt, meg a borravalóra, hogy ami az információs lapunkon úgy volt, hogy ki van fizetve, az nincs, és amire meg azt írták, hogy fakultatív és a helyszínen fizetendő, az meg állítólag be volt fizetve. Ez csak azért volt gáz, mert semminek nem tudtuk az árát, mert az nem volt részletezve.
Mikor megjöttek a késők is, és megtörténtek a befizetések, elindultunk a busszal a városnézésre.
Körbejártuk a Vörös Erődöt.

A delhi Vörös Erőd UNESCO-védelem alá helyezett világörökségi helyszín Delhi városában, 231rev referencia számmal. Az erőd Lál Kila, Red Fort, illetve Delhi Vörös Erődje néven is ismert.
A 17. században Sáh Dzsahán mogul szultán által építtetett erődkomplexum a Mogul Birodalom fővárosának szerepét töltötte be 1857-ig, amikor a brit-indiai kormány az utolsó mogul uralkodót, a szipojlázadás szimbolikus vezetőjét, II. Bahadúr szultánt száműzte. 1947-ig, India függetlenségének elnyeréséig a britek katonai támaszpontként használták, és később is évekig az indiai hadsereg ellenőrzése alatt állt. Ma India szuverenitásának jelképe és Delhi egyik legfőbb turistalátványossága. A mogul korszakban az uralkodók reggelente megmutatták magukat az erőd ablakában (Zer Dzsaróka), ez volt a darsána (= megmutatkozás, láttatás) szertartása, mely után az alattvalók napi munkája kezdetét vehette.
Az erőd tervezése, díszítése és formai megoldása a perzsa, európai és indiai művészet szintézise, egyedülállóan Sáh Dzsahánra és a Mogul Birodalom fénykorára jellemző alkotás. A vörös homokkőből épült erődfalak kiemelik a belső térben épült paloták fehér márványegyütteseit.
http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s_Er%C5%91d_(Delhi)

 







 
Megnéztünk egy helyi piacot.

 








 
Megnéztük India legnagyobb mecsetjét a Jama Masjid-et. A Masjid-i-Jahan Numa (A világ visszatükröződésének mecsete - szó szerinti fordításban), ismertebb nevén a Jama Masjid, India legnagyobb mecsete, amely a nagy mogul uralkodó Sah Dzsahán utolsó nagy építészeti alkotása. Az óriási építmény 1644 és 1658 között épült. (Más források szerint 1650-56 között.)
A mecset vörös homokkőből, márványból és fekete ónixból épült. Két minaretje, három kupolája és három pulpitusa van, hogy a hatalmas tömeghez egyszerre három imám beszélhessen. A mecset befogadóképessége 25 000 fő.
A Jama Masjid-ben egyébként 300 rúpiát kellett fizteni azért, hogy fényképezhessünk.

 








 
Itt szerencsénk volt, Lacával kettőnknek, mert bementünk ahhoz a szentélyhez, ahol Mohamed próféta szakállából 1 szálat, lábnyomát, fél pár saruját, és Koránját őrzik. Az őr mindent megmutatott nekünk. Cserébe otthagytunk nála 100 rúpiát. A szentélyt belülről is lefényképeztem, de az egyes ereklyéket nem. Nem volt képem, mert korábban megkérdezte, hogy muszlimok vagyunk-e és mondtam, hogy nem.

 

Sok embernek aznap még nem nyitotta ki a szentélyt, mert a vendégkönyvben alig volt bejegyzés.


 
Innen a Raj Ghat-hoz mentünk, ami egy nagy park, és Mahatma Gandhi és az indiai szabadságharcosok emlékhelye, amely egyben hamvaik őrzőhelye is. Az egyszerű négyzetes fekete márvány platform a Yamuna folyó parján jelöli a helyet, ahol Mahatma Gandhi-t elhamvasztották.

 


 
Következő állomásunk az India Kapu volt.
Az India-kapu azokra az indiai katonákra emlékeztet, akik az első világháborúban vesztették életüket.

 
 







 
Az Újdelhi-nek nevezett városrészben a Parlament és környékét néztük meg.

 




 
A buszon megettünk egy-egy még otthonról hozott szendvicset. Ezután nem sokkal megálltunk egy étteremnél, ahol páran ettek, mi viszont csak ittunk, mivel nem voltunk már éhesek. (Ez egyébként sajnos jellemző volt az út további részére is, mármint, hogy alig kaptunk információt, hogy mi következik, épp csak a legszükségesebbeket, de sokszor még azt se. :-( )

Innen aztán Humayun sírjához mentünk. Ez a XVI. században élt Humayun császár síremléke.

Humayun császár síremléke egy Delhi északi részén fekvő épületegyüttes, amely a mogul építészet egyik alkotása. A Mamluk dinasztia idejében a terület KiloKheri erődítményhez tartozott, mely Násziruddin szultán (1268-1287) idején a főváros volt. Humayun császár mellett, akié a központi sír, számos más személy is itt nyugszik. Az épületegyüttes UNESCO világörökségi helyszín (referencia száma 252), és az első példa a mogul építkezésre. A mauzóleum stílusa megegyezik az agrai Taj Mahal-éval.

Később az uralkodó család más tagjait is ide temették, így a végén már 150 halottnak adott végső nyughelyet az építmény. Gyakran a mogul dinasztia nekropoliszának hívják.

A síremléket Hamida Banu Begám, Humájun özvegyének parancsára 1562-ben kezdték építeni. Az építmény készítői az írások szerint Sayyed Muhammad ibn Mirak Ghiyathuddin és édesapja, Mirak Ghiyathuddin volt, akiket Heratból hozattak. Az építése nyolc évig tartott. Mikor kész lett, stílusa a csárbag stílusára hasonlított, s ebből a fajtából ez volt az első a körzetben.

A sír egy nagy kert közepén helyezkedik el, amit csatornákkal összekötött medencék díszítenek. A főbejárat a déli oldalon van, és egy másik bejárat még a nyugati oldalon található. Pontosan az északi és a nyugati fal közepénél van egy pavilon és egy fürdő.
Maga a mauzóleum egy magasan fekvő, széles síkon van, amihez alacsony boltíves út vezet. Fentről nézve az építmény szabálytalan nyolcszög, négy hosszabb és négy rövidebb oldala.

 













 
Közben lement a nap.

 

Ezután visszamentünk a szállodába.
Itt volt tehát, hogy kértem egy hajszárítót a recepción, hogy megmosom a hajam. Sajnos hideg vízben kellett, mert még langyosig sem melegedett fel, addig sem, míg végeztem. Aztán állítólag, mire Laca ment, már folyt langyos víz, sőt meleg is.
A hotelben vacsoráztunk, nagyon finom volt, és olcsó is, ketten kevesebbet fizettünk érte, mint amennyibe az étteremben, ahol útközben megálltunk, kerültek a kaják.
Mix Veg Pakoras-t, Paneer Tikka-t, Naan-t és Papad-ot ettünk. Nagyon finom volt és nagyon jól laktunk.

 
Laca az étteremben a hotel tetőteraszán
(háttérben a "látványkonyha")


Utána alvás.



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------




2012. 11. 19.
DELHI - JAIPUR



Reggel 06:45-kor keltünk, majd felmentünk reggelizni, összepakoltunk és kijelentkeztünk a hotelből.
08:10-kor indultunk a Qutub Minar-hoz.

A Qutub Minar a világ legmagasabb minaretje, az indiai iszlám építészet egyik kiemelkedő példája. A torony a Kutub épületegyüttes része Delhi déli részén. A Qutub Minar és ennek építményei az UNESCO egyik világörökségi helyszíne, referencia száma 233.
 
 
 
A Qutub Minar 72,5 méter magas, és tetejére 399 lépcsőfokon át lehet feljutni. A torony most ismét zárva van a látogatók előtt. Ennek az az oka, hogy 1998-ban 25 gyermek maradt a toronyban bezárva, egy elektromos hiba miatt. Ezt megelőzően előszeretettel választották öngyilkosok is utolsó ugrásuk helyszínéül. Az alapnál 14,3 míg a tetejénél 2,75 méter az átmérője.
 



 

 
Az ezt körülvevő épületek ennek építési idejéből, 1193-ból fennmaradt, az arra a korra jellemző indiai építészet kitűnő munkái.

 










Laca

én




 
Később egy másodikat, a Qutub Minar-nál magasabb torony építését is elkezdték. Mikor ennek építését befejezték, magassága körülbelül 12 méter volt.

 

Laca

Laca és az őr

Laca és én

 
A minaret építését Kutbuddin Ajbak, Delhi első muszlim vezetője kezdte el építtetni, hogy magasabbat hozzanak létre, mint az afganisztáni Jami minaret. 1193-ban parancsolta meg a minaret építését, de csak az alapokat tudta elkészíttetni. Halála után utódja, Samszuddín Iltutmis további három szintet építtetett hozzá.majd 1368-ban Firúz Tuglak építtette az ötödik és utolsó emeletet. A minaret a Koránból vett versekkel és bonyolult faragással díszített hornyolt homokkőből építették.

Az építésének indoka a mai napig vitás kérdés. Lehett ez egy átlagos minaret funkciója, hogy imádságra hívja a híveket az Iszlám Ereje nevű mecsetbe, az első, a Delhi Szultanátus területén felépített mecsetbe. Más lehetőség, hogy győzelmi toronynak, az iszlám erejét jelképező szobornak vagy az ellenség távoltartását segítő őrtoronynak építették. A torony nevének eredete körül is vita bontakozott ki.



Innen aztán elindultunk Jaipur-ba. Útközben megálltunk kb. 1 órára, kajálni egy helyen. Itt még nem voltunk éhesek, mi csak ittunk, meg elmentem fényképezni. Próbáltam levadászni pár érdekesen (jobban mondva csicsásan) feldíszített teher autót, vagy traktort.
Mentünk tovább és délután 4-re már Jaipur külvárosában voltunk. Jaipur is egy nagyon nagy város. Megálltunk egy kézműves boltnál, ahol megnéztünk egy bemutatót, hogy hogyan festik az anyagokat. Itt aki akart, kaphatott "nyomdát" valamelyik ruhadarabjára. Nekem a farmeromra került egy kis emlék, egy elefánt és az INDIA felirat.

 






 
Utána azt néztük meg, hogy a szőnyegeket hogyan készítik.

 



Jártam már néhány szőnyegkészítő manufaktúrában, de ez volt az első hely, ahol a szőnyeget (mint a disznót vágás után) megperzselték.

Majd felmentünk az üzletbe, ahol indiai rummal, cola-val, és Pakora-val kínáltak bennünket.

 


 
Aki akart, vehetett szőnyeget.

 


Csak úgy repkedtek egymás után a szőnyegek. hihetetlen mennyiségűt kidobáltak nekünk.
Voltak köztük nagyon-nagyon szépek és puhák is.


 
Majd mentünk tovább a rövidáru részlegbe, itt fel lehetett próbálni az indiai szárit, ketten kaptunk az alkalmon.

 








 
A végén az a bácsi, aki lent az anyagokat festette, készített pár elefántos-indiás kendőcskét, azt is el lehetett hozni némi borravaló fejében.

Ez a program nem volt annyira rossz, csak az zavart (nem csak engem), hogy nagyon sok idő elment rá, és ezalatt inkább műemlékeket nézegettünk volna. Mint például egy indiai templomot, ami mellett el is jöttünk útközben... vagy akármi mást, ha már egyszer ennyit utaztunk, hogy itt legyünk.

Este 7 körül értünk a Vesta International Hotel-be. Itt 2 éjszakát töltöttünk.

 


 
A szállodában megvacsoráztunk, ezúttal a maradék kenyeret, egy jó adag májkrémmel.
Aztán alvás...





Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz! 
 
 
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése