2014. 11. 03.
Vollholen
Vollholen
BLQ STN 06:31 08:29(-1)
STN RYG 14:55(-1) 16:20
A hajnali kelésnek könnyen kellett volna mennie, hisz az
előtte lévő 5 napban végig hajnalos műszakban repültem. Viszont nagyon
keveseket aludtam, mert kétszer is „későn” feküdtem le, mert búcsúbulikban
voltam. Sajnos több kollégám is elmegy november 1-től más bázisokra, és őket
búcsúztattuk. Na, mindegy, szerencsére nem aludtam el, és a reptérre is időben
kiértem. Az összes jegyemet Staff Travel-lel foglaltam, így kora reggel
aggódnom kellett, hogy lesz-e nekem hely a gépen, mert mind a 189 ülést
lefoglalták. Így 40 perccel az indulás előtt kellett visszamennem, hogy kapok-e
jegyet. Szerencsére 4 ember továbbra sem jelent meg, így utazhattam. A
Security-nél hosszú sorok kígyóztak, így fogtam magam és hátramentem a Staff-os
Security-hez. Nem szoktam ezt használni, csak ha egyenruhában vagyok, de ez
most vészhelyzet-közeli szituáció volt, szóval arra mentem.
Végül persze minden okés volt. Ezt a járatot mi repüljük,
így közvetlen kollégákkal repültem.
STN-en jó sok időm volt az átszállásra, de nem mertem egy
korábbi járatra foglalni a helyem, mert egyrészt STN nagy reptér, másrészt
útlevél-ellenőrzés van, szóval kell az idő.
Az első néhány órában megpróbáltam aludni valamennyit a
székeken. Elég kényelmetlen volt, de így is sikerült valamennyit pihennem.
Aztán ennem is kellett, mert nagyon éhes voltam. És aztán végre mehettünk a
kapuhoz.
Itt megint „jó” hírekkel fogadtak, én voltam a 191.!!! :-(
Szóval maradtam utoljára, és kiderült, hogy mind a 190 utas utazni is akart!!!
(Ez hihetetlen, mert az utasok min. 5-10%-a soha nem jön el… de ma ezek úgy
látszik, mind mentek volna.) Szóval nekem maradt az, hogy a J/S-en utazok
(hátul a szolgálati ülések egyikén a kollégákkal), szegény csajnak, aki pedig
utolsóként állt a sorban, maradt egy későbbi gép.
Ezt a járatot Francesco-ék repülik, szóval a RYG crew-val
repültem. Hátul egy portugál srác és egy olasz lány (Carlotta) volt, nagyon
aranyosak voltak mind a ketten. Elöl a No1 egy szlovák lány, meg vele egy másik
lány.
Az út kb. másfél óra volt, és viszonylag gyorsan el is telt.
A reptéren picit várnom kellett Francesco-ra. Útközben
kiderült, hogy elég messze laknak, kb. 40 percnyire a reptértől, félúton Rygge
és Oslo között. Útközben megálltunk pár dolgot vásárolni a vacsorához, többek
között bort is. Próbáltunk norvég bort venni, de ilyen nem létezik. Import
szőlőből dolgoznak, és az eljárás norvég, de ezt nem igazán nevezhetjük norvég
bornak. Így olasz borokat vettünk.
Norvégiában amúgy nem egyszerű alkoholhoz jutni. Csak olyan
boltokban lehet, ahol csak alkoholt árulnak, és ezek a boltok is bezárnak
korán. Norvégiában olyan, hogy „kocsma” nem létezik. Persze éttermekben adnak
bort este is, de az más tészta.
A vásárlás után hazamentünk, ahol Katka már várt bennünket.
Egy kétszintes házban bérlik a földszintet. A ház új, tágas és nagyon szép.
Tipikus norvég faház. Saját szobát kaptam (Francesco-ét).
Odaadtam nekik az ajándékokat, amiket vittem, tipikus olasz
kajákat, olyasmiket, amiket én is szoktam magammal hozni Olaszországba, ha
otthonról jövök vissza. Csak nekik ugye értelemszerűen olyan dolgokat
válogattam össze, amit ha olasz lennék, biztos vinnék magammal, ha hosszabb
időre külföldre mennék. Volt is nagy sikere mindennek! :-)
Megvacsoráztunk, beszélgettünk, majd mi lányok elmentünk
aludni. Katka azért, mert még aludt pár órát, mielőtt dolgozni ment, én meg
azért, mert ez a hosszú nap alaposan lefárasztott.
2014. 11. 04.
Vollholen, Drøbak
Vollholen, Drøbak
Reggel én voltam az első felkelő. Mondjuk tudtam, hogy ez
lesz, hisz előtte öt napon át hajnalos műszakban repültem, a hatodikon meg az
utazás miatt kellett hajnalban kelnem… Elvoltam a lakásban addig, míg Francesco
is felkelt. Akkor megreggeliztünk, majd elmentünk vásárolni.
Kitaláltuk, hogy menjünk el Drøbak-ba. Ez a város az Oslo
fjord mentén fekszik. A várost 1823-ban alapították, akkor még Ås részeként. 1838-ban lett önálló.
Figyelemre méltó esemény
Drøbak történetében; a második világháborúban a Blücher nevű német cirkálót elsüllyesztették
a Drøbak szorosban
(csak 1 mérföld (1,5 km ) széles), 1940.
április 9-én kora reggel. A cirkáló
német katonákat és hivatalnokokat szállított, Oslo gyors megszállása volt a céljuk. De az
Oscarsborg erőd támadása meghiúsította a trevet, mivel az erőd parancsnoka, Birger Erikden ezredes elsüllyesztette a cirkálót, ezzel
lehetővé tette a norvég királyi család, a parlament és a kabinet, és a nemzet
aranytartalékának a kimenekítését. A norvégok sohasem adták meg magukat a németeknek, sőt a Quisling kormány illegalitása alatt a szövetséges csapatok oldalán álltak.
Drøbak-ban a tájon és a tipikus norvég
házakon kívül más látnivaló nem igazán van. De ezekért is érdemes ellátogatni
ide. Szerencsések voltunk, mert az idő nagyon szép volt, végig sütött a nap. Természetesen
hideg volt, hisz mégiscsak északon vagyunk és novemberben.
Este aztán otthon főzőcskéztünk és
vacsoráztunk, borozgattunk és beszélgettünk. Aztán az előző estéhez hasonlóan
tértünk nyugovóra.
2014. 11. 05.
Vollholen, Son, Kolbotn
Vollholen, Son, Kolbotn
Reggel megint én voltam az első ébredő. Megvártam míg a
többiek felébrednek, majd reggelit készítettünk, és mindannyian együtt
reggeliztünk.
Ma Son városába kirándultunk. Ezt a várost 1838-ban
alapították. Nem is nagyon nevezném városnak, hisz kb. 5000 lakosa van.
Kevesebb mint fele annyi, mint Drøbak-nak.
A reneszánsz korban Son a kikötője révén vált híressé. A közeli
területekről érkező fa- és fűrészárut a folyón úsztatták lefelé. Sok holland térképen
ebből az időből (a legrégibb 1582-ből) az Oslo-fjordot Zoon Water-ként említik.
Azonban, miután ez az időszak véget ért, Son sokat veszített fontosságából.
Később Son „művész város”-ként vált ismertté, mivel ismert festők és írók telepedtek le itt.
Később Son „művész város”-ként vált ismertté, mivel ismert festők és írók telepedtek le itt.
Van itt egy múzeum, amit egy helyi család üzemeltet, ahová
bemenni sajnos nem tudtunk, mert pont zárva volt. De, mivel Norvégiában nem
divat az ablakokra függönyt tenni, simán be lehetett látni, így az ablakon
keresztül készítettem pár képet.
Ma az időjárással nem voltunk olyan szerencsések, mint előző
nap, mert többször is esett az eső. Nem erősen, de azért kellett az esernyő. De
a táj így is lenyűgöző.
A séta végén beültünk a Son Kro nevű étterembe, ahol
teáztunk és sütiztünk egyet. Norvég almatortát ettünk, nagyon finom volt, el
voltunk tőle ájulva mindannyian.
Aztán hazamentünk, majd valamivel később elmentünk
Kolbotn-ba, a Gamle tårnhuset restaurant-ba. Ez egy tipikus norvég étterem,
mert mindannyian megszavaztuk, hogy akkor az utolsó estémen tipikus norvég
ételeket együnk. Nagyon jó választásnak bizonyult ez is. :-) Mindenből
különbözőt kértünk, egyrészt, hogy több mindent megkóstolhassunk, másrészt ha
valakinek nem ízlene a sajátja, akkor legyen lehetőség cserélni. A főételnél
nem csereberéltünk, de a desszertnél Francesco-nak jobban ízlett az enyém,
nekem meg az övé, így azt elcseréltük.
Steamed halibut fillet with veal and sesame gravy and browned butter. Served on a warm potato and Jerusalem artichoke salad with spring onions.
(Párolt laposhal filé szezámmagos szósszal és pirított vajjal. Főtt krumpli és újhagymás articsóka salátán tálalva. )
Almond mazarin with orange, our own Norvegian brunost ice-cream and cloudberries from Ostmarka.
(Mandulás mazarin naranccsal, saját norvég brunost fagylalttal és Ostmarka-i szederrel.)
(Ezt cseréltem el.)
"Ris á l'almond" Our own creamed rice pudding with warm home made cherry souce and caramelized almonds.
("Ris á l'almond" Saját tejszínes rizspuding, meleg házi készítéső meggyszósszal és karamellizált mandulával.)
(Ezt ettem végül.)
Katka, én, Francesco
Visszafelé Katka vezetett, így mi Francesco-val ittunk
fehérbort is. Én először nem kértem, de miután megkóstoltam az Francesco-ét,
nem tudtam ellenállni, és kértem én is egy pohárral.
Hazamentünk, majd Katka-tól elbúcsúztam, mert ő megint ment
este dolgozni, én meg reggel korán ki a reptérre, és addigra ő még nem ért
vissza. Aztán mindannyian lefeküdtünk aludni.
2014. 11. 06.
Vollholen
Vollholen
RYG STN 07:29 09:03(-1)
STN BUD 12:59(-1) 14:59
Hajnalban keltünk, Francesco vitt ki a reptérre. Ahogy
számítottuk, Katka még nem ért vissza a munkából, így jó, hogy előző este
elbúcsúztunk.
A gépem kb. fél órás késéssel indult, mert sorban álltunk
deicing-ra (a repülőgép jégmentesítése). És ahogy ülök a gépen egyszer csak
megpillantom Carlotta-t, aki mellett pár napja idefelé jövet a J/S-en (légiutas
kísérők szolgálati ülése) ültem. :-) Mikor volt egy kis idejük, hátramentem
beszélgetni hozzájuk, így ez a kb. másfél óra is gyorsan elrepült.
STN-en megint volt egy csomó időm, de azért jóval kevesebb,
mint odafelé menet. Így volt időm a családomnak is vásárolni egy kicsit, hogy
ne üres kézzel állítsak haza.
Ez a gép is kicsit késve indult. A reptérre aztán apu jött
ki értem.
Oslo-fjord (ez az egy van meg MAGYARul is):
http://hu.wikipedia.org/wiki/Oslo-fjord
Drøbak:
Son:
Son Kro
restaurant:
Gamle
tårnhuset restaurant:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése