2015. 01. 16.
Čeladná, Hodoňovice
BLQ STN 06:32 08:18(-1)
STN KTW 12:34(-1) 14:21
2014. november 28-án a postás meghozta a meghívót Francesco és Katka esküvőjére. :-) Már vártam, hisz többször is volt már szó róla, hogy ott kell lennem a nagy napon, de így, a meghívóval ez már teljesen hivatalossá is vált.
A lagzi Csehországban volt, Čeladná-ban. Hogy jön ez össze, ha a menyasszony szlovák és a vőlegény olasz? Hát úgy, hogy a menyasszony és a szülei Csehországban, Hodoňovice-ben laknak. Illetve Katka már kb. 3 éve nem, mert Norvégiában él, Francesco-val.
Nagyon vártam már ezeket a napokat, egyrészt, mert újra találkozhattam Katka-val és Francesco-val, másrészt mert osztozhattam velük az örömükben életül egyik legszebb napján. Attól picit tartottam, hogy egyedül leszek ott, de később kiderült, hogy mindez alaptalan volt, szinte egy percre sem voltam magamra hagyva.
2015. január 16-án hajnali 4-kor keltem. Mivel előtte is hajnali műszakos voltam, nem esett nagyon nehezemre felkelni. Persze azért fáradt voltam. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem, hogy 19-ére megkaptam-e a swap-ot, vagy már 18-án vissza kell jönnöm, mert nem. Teljesen kiakadtam, mert a Roaster-en még mindig nem volt fent a frissítés. Mielőtt el kellett indulnom a reptérre, még egyszer frissítettem, és akkor hála az égnek, ott volt, hogy megkaptam a swap-ot. Hurrá, maradhatok, elég lesz 19-én visszajönnöm! :-)
Gyalog mentem ki a reptérre, kiváltottam a beszállókártyám a Staff Travel-es jegyemre, aztán mentem a kapumhoz. Lizzette, Clotilde, Francesca és Alessandro voltak a crew-k. Az overwing-en kaptam helyet.
Stansted-en megint egy csomó idő elment arra, hogy kikeveredjek az érkezési oldalról. Majd megint mentem a pultokhoz, kiváltani a következő beszállókártyám. Aztán megint egy majd' 2 órás út, és megérkeztem Katowice-be. Itt át kellett menni az útlevél ellenőrzésen. A repülőtéren Katka apukája (Milan) és idősebbik bátyja (Matus) vártak rám. Olyan édesek voltak, ahogy a Welcome Bernie feliratot tartva a kezükben ott álltak! Teljesen elérzékenyültem. Engem még így soha senki nem várt!
Innen megint kb. 2 óra volt az út Čeladná-ba, a Hotel & Garden U Holubů-ba, ahol a lagzi is lesz, és az összes távolról érkező vendég is el lesz szállásolva. De először megálltunk Hodoňovice-ben, ahol Katka szülei laknak, és kiraktuk Matus-t.
A hotelbe érkezve találkoztam Katka-val, Francesco-val és Francesco szüleivel. Megállapodtunk, hogy kb. 1.5 óra múlva visszamegyünk Hodoňovice-be, ahol lesz egy kis vendéglátás. Ez alatt az idő alatt elfoglaltam a szobám, és volt időm legalább lezuhanyozni és átöltözni.
Nagyon fáradt voltam, legszívesebben lefeküdtem volna aludni, de nem akartam magam kivonni a társaságból, elvégre ezért jöttem!
Giovanni (Francesco apukája) autójával mentünk vissza tehát Katka szüleinek a házához, ahol egyébként ezekben a napokban Katka is aludt. Eredetileg úgy volt, hogy csak egy kis előétel lesz ott, aztán elmegyünk egy sörfőző-étterembe vacsorázni. Itt koccintottunk egyet, majd átadtam nekik a nászajándékot is.
Ez a szív volt megtömködve pénzzel, mert ezt kértek ajándékba. (Csak én nem szerettem volna egy borítékba tenni, aztán annyi, valami ötletesebbet akartam. Ezt a szívet meg akár a falra is tehetik, dísznek.)
Annyi finomság volt, és mind olyan finom, annyira magyaros (szalámik, sonkák, sajtok, stb.), hogy teljesen belaktam. Aztán közben érkeztek a vendégek, egyre többen és többen lettünk... így végül, mire elindultunk abba a sörfőzdébe, már nagyon késő volt. Mire odaértünk, a konyha bezárt. Szóval csak sörözni (borozni, vodkázni) lehetett. Ide nem jött egyébként mindenki, csak Katka, Francesco, Francesco szülei, Katka két bátyja (Matus és Milan) és Katka egyik unokatestvére (Daniela) meg én.
Katka, Daniela, Francesco anyukája, apukája, Matus, Milan, én
(a képet Francesco készítette)
Francesco és én
Daniela, Francesco
Francesco szülei
Daniela, Milan
Daniela, Francesco
Az egész este annyira de annyira jó hangulatban telt, annyit nevettem, hogy másnapra megfájdult tőle a hasam. Rég éreztem ennyire jól magam.
Az éjszaka nem aludtam túl jól, mert a hotel az erdő kellős közepén van, és a szél nagyon fújt, nagyon hangosan susogtak a fák. Meg mintha valami vihar is lett volna, olyan volt, mintha eső verte volna az ablakot, de ebben nem vagyok biztos.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2015. 01. 17.
Čeladná
A NAGY NAP!!!
Reggel az én feladatom volt Francesco-t felkelteni 10 órakor, mert Katka ugye a szüleivel aludt, és mivel előző este igencsak sokat ittunk, szegény aggódott, hogy Francesco nehogy elaludjon. Na, én megyek le, dörömbölök az ablakán... nem jön válasz... pedig úgy gondoltam, hogy nem kell aggódnom... dörömbölök megint... semmi... már azon gondolkodtam, hogy mit csináljak, mikor meglátom Francesco-t, aki a szülei szobájából jött felém. :-) Huhhh, de jó!
Együtt megreggeliztünk, majd ő és a szülei 11-re elmentek Katka szüleinek a házába, ahol valami családi ceremónia volt. Ami mint később kiderült, csak annyi volt, hogy jól felidegesítették a vőlegényt, mert nem engedték ki a menyasszonyt a szobájából, mintha meggondolta volna magát, vagy valami ilyesmi. Pedig Katka már régen készen volt... aztán ő is bevallotta, hogy neki sem esett ez a várakoztatás olyan jól.
Én reggeli után visszamentem a szobámba, de készítettem pár képet még a hotelről.
Jobbra az ajtó a nászutas lakosztály ajtaja
Utána hajat mostam, és ünnepi díszbe vágtam magam. A készülődés közben hallottam, ahogy nagy dudálások közepette megérkeztek a szállodába.
Az eredeti terv az volt, hogy ha lesz hó, akkor a szabadban lesz a ceremónia, kint a hóban, mikor elkezd sötétedni, lámpásokkal, mécsesekkel. De mivel nem volt hó, ezért bent volt megtartva az esküvő. Csak polgári szertartás volt, szlovákul, és fordították olaszra. Volt egy vicces pillanat, mert a gyűrűhúzásnál Francesco a nagyobbik gyűrűt akarta először Katka ujjára húzni. És a többiek elkezdtek szlovákul súgni neki, hogy nem azt kell... de persze ő olasz létére egy kukkot sem értett a súgásokból :-) Aztán persze rájött, hogy kicsit nagy a gyűrű Katka ujjára. :-)
Várom a párom :-)
(Francesco és a tanúk)
Katka apukájával
Katka anyukája elöl fehérben, a háttérben a nagymama
Katka szülei
Francesco szülei
Milan, Katka bátyja és Francesco tanúja
A szertartás után volt a fényképezkedés. Kint a szabadban. Szegényeket nem irigyeltem, mivel elég hideg volt azért.
Katka szülei, Katka, Francesco, Francesco szülei
Katka szülei, Katka, Francesco, Francesco szülei
A tanúkkal
Nem adjuk!!! :-)
Nem, nem és nem!!! :-)
Katka és Milan
Utána volt az ebéd (elég késői ebéd, mert volt már vagy délután négy eddigre). Volt húsleves, zöldségekkel és májgombóccal, aztán sertés szűzérme valamilyen mártással és spenótos palacsintával, aztán kihozták a sütiket. Mind házi süti volt, vagy legalábbis olyan, amit a rokonság hordott össze.
Katka szülei, Katka, Francesco, Francesco szülei
Aztán elkezdődött a buli. A zene hála az égnek a 60-as, 70-es, 80-as évekből volt főleg, voltak olasz slágerek és szlovák meg cseh zenék is, jó kis vegyes, lehetett táncolni rengeteget. És táncoltunk is, mindannyian, nagyon jó kis buli volt.
Katka apukájával
Matus anyukájával, és Katka apukájával
Egyszer csak azt vettük észre, hogy esik a hó!!! :-)
Aztán volt torta is.
VIDEO!!!
És volt menyasszony rablás is. Ez picit más, mint a magyar menyasszony rablás. Ők a menyasszonyt árvitték egy másik hotelbe, a közelben (de azért volt az pár kilométerre), ahol egy másik társaság bulizott. És szegénykémet otthagyták egyedül abban a másik társaságban. És várta, hogy a vőlegény megtalálja. Akinek azért volt segítsége (Katka egyik unokatestvére). Ő fuvarozta Francesco-t, akinek vinnie kellett magával egy csomó pénzt, és pár üveg vodkát, hogy kiválthassa a menyasszonyt. Szerencsére visszakapta. És az a másik társaság semmit nem fogadott el, se a pénzt, se a vodkát. Illetve a pénzt elvették, de visszaadták Katka-nak.
Valamikor az éjszaka közepén volt még egy svédasztal is, hideg és meleg ételekkel, de nem sok kárt tettünk benne...
A mulatozás hajnali háromig tartott, bár eddigre már mindenki hulla volt. (Hisz kora délután kezdtük a bulit.)
VIDEO!!!
És a menyasszony eldobta a csokrát... Én nem álltam be a lányok közé, mert volt ott várandós unokatestvér, meg más lány, aki amúgy is esküvőt tervez... nekem meg nincs senkim, minek raboljam mások esélyeit... A várandós unokatesó kapta el a csokrot, szóval jó helyre ment. :-)
Na, ezen az éjszakán jobban aludtam, mint az elsőn. Nem hiába, rettenetesen fáradt voltam.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2015. 01. 18.
Čeladná, Hodoňovice
Reggel jó későn keltem, volt már 11 óra is, vagy még később. Lementem a főépületbe, hátha kapok még reggelit. Abban a teremben, ahol a buli volt, még ott voltak az asztalok, és oda volt rakva egy svédasztal, a lagzis maradékokkal, abból lehetett enni. Nem volt nagy étvágyam, összvissz egy nagyobb kelttésztás házi sütit ettem meg.
Aztán Katka és Francesco újra teljes díszbe vágta magát, mert a fényképész csaj visszajött, hogy készítsen még pár képet róluk; egyrészt mert esett a hó, és meg is maradt, másrészt mert előző nap csak csoportos képeket csináltak, és nem volt olyan, amin csak ők ketten lettek volna.
Egy páran (Francesco szülei, Katka apukája és Matus (az idősebbik bátyja) meg én) mentünk lesifotókat készíteni.
Ez az egyik kedvenc képem
Matus mobilján is látszik a pár
A profi fotós, Matus és Katka apukája
A profi fotós, Matus, Katka apukája, Francesco apukája és anyukája
Aztán eszünkbe jutott, hogy ha hó van, legyen hóember is, így Matus-sal nekiálltunk hóembert építeni. Szerencsére a hó nedves volt, elég jól tapadt. De a hóemberünk elég koszos lett, így még le is kellett tisztogatnunk. Jéggé fagyott a kezem, annyira, hogy nem is éreztem a végére.
A hóember és az alkotók :-)
Ez a fényképezkedés is órákon át tartott, kint a hidegben, Katka lábán csak egy szandál szerű cipő... csodálkoztam, hogy nem fázott meg. De a végén beültünk a kandalló elé és kávéztunk/teáztunk.
Pár óra pihenés után megint elmentünk Hodoňovice-be, Katka szüleiékhez. Rengeteg maradék volt, nem győzték kínálni. Nem is éreztem, hogy mennyire éhes vagyok, csak mikor elkezdtem enni, nem bírtam abbahagyni, ettem egyik finomságot a másik után. Az elején még elég sokan voltunk, aztán a végére csak Katka szülei, testvérei, Francesco szülei meg én maradtunk.
Valamikor este 9 és 10 között jöttünk el.
Visszamentünk a hotelbe, ahol Francesco és Katka kisebb sokkot kapott, ugyanis mikor elmentünk, leadták a kulcsot a recepción. Mire visszaértünk, minden zárva volt, a kulcs sehol. És sehol semmi üzenet. Így szegénykémek mentek vissza Katka szüleihez éjszakára. Francesco szülei és én maradtunk, mi nem adtuk le a kulcsokat.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2015. 01. 19.
Čeladná
KTW STN 15:40 17:35(-1)
STN BLQ 21:34(-1) 23:17
Reggel 6 után keltünk, és 7 körül mentünk a főépületbe reggelizni. Ekkor mondja Francesco, hogy a szobájuk kulcsát benne hagyta a személyzet a szobájuk ajtajában. Igen ám, de üzenetet nem hagytak, hogy hol találják a kulcsot. És hiába laktunk ugyanabban az épületben, én nem láttam a kucsot, hogy szólhattam volna nekik, mert az ő szobájuknak volt egy másik ajtaja is, és nem a külsőben, hanem a belsőben hagyták nekik a kulcsokat. Szóval nem is láttam, hogy ott van a kulcs. Üzenet híjján meg nem is gondoltam rá, hogy megnézzem...
Na, mindegy. Megreggeliztünk, majd elkezdtünk kipakolni az autókba. Francesco a szüleivel ment Velencébe, majd másnap repült onnan vissza Rygge-be.
Katka-t és engem Katka apukája vitt a reptérre. Először Katka-t vittük el Krakkóba, az ő gépe onnan ment Rygge-be, majd engem vitt el Katowice-be. Az én gépem jóval később indult.
Aztán az enyém késett is, a KTW-STN még nem is annyira sokat, de aztán a STN-BLQ az durva volt. Már rég Bologna-ban kellett volna lennünk, mikor még fel sem szálltunk. De legalább tök jó crew volt rajta: Ilaria, Paulo, Virginia, Kasia. Hátra a 29. sorba szólt a jegyem, így hátul szálltam föl. Mondtam Paulo-nak, hogy gyorsan fejezzék be a munkát, aztán mindenki gyülekezzen hátul, mert lagzis sütit hoztam. (Katka anyukája mindenkinek adott egy bazi nagy doboz lagzis sütit, és kaptunk még egy üveg bort is, de azt én Francesco-nak adtam, hogy vigye el Rygge-be, aztán ha megyek meglátogatni őket, majd együtt megisszuk.) Erre ő bemondja a boarding kellős közepén a hangosba, hogy Bernie a gépen van, és hozott egy csomó édességet. Erre Ilaria elölről válaszol szintén a hangosba, hogy oké, süti marad, Bernie-t dobd ki! :-)
Az út jó hangulatban telt, csak nagyon későn értünk haza. A végén bementem velük a CrewRoom-ba, majd Paulo elhozott haza kocsival.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal
is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook
oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és
megosztjuk a tapasztalatainkat!
A Hotel & Garden U Holubů hivatalos weblapja (CSEH és FRANCIA NYELVEN): http://www.uholubu.com/
(Ezeket a képeket nem mind én készítettem. Van benne pár kép a profi fotóstól, Matustól, és még ki tudja kiktől, mert a fényképezőgépek kb. körbe jártak, akinek épp a keze ügyében volt, fényképezett.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése