2015. február 3., kedd

HOWTH-DUBLIN-MALAHIDE-Swords - Írország




2015. 02. 01.
Dublin-SWORDS-HOWTH

BLQ      STN      06:30            08:25(-1)
STN      DUB      11:40(-1)      12:30(-1)



Hajnali 04:15-kor keltem. Nagyon lassan készültem el, nem hiába, ez volt a hatodik napom, hogy hajnalban kellett kelnem.
Az eső zuhogott, miközben kigyalogoltam a reptérre. Ott kiváltottam a beszállókártyámat, és találkoztam Nettivel meg Ofélia-val, mert ők is jöttek STN-be, Fire Training-re. Később a kapunál Diego-val is találkoztunk.
A járatot a mi bázisunk csinálja, így volt rajta a 4 crew, mi négyen, meg mégy egy crew, aki Bologna-ban lakik, de STN-en van bázison, ő meg ment vissza. Szóval tele voltunk kollégákkal.
STN-en átmentünk az útlevél ellenőrzésen, majd ki a hallba. Itt vettem búcsút a többeiktől, ők mentek a Fire Training-re, én meg mentem intézni a következő beszállókártyámat.
Aztán átsétáltam a Security Check-en, majd volt időm netezni picit, mielőtt a kapumhoz mentem.
Ezen a járaton is volt kolléga, mint a ketten a 17. sorban ültünk. És a crew között volt egy srác is, Diego, akit már ismertem, a múltkor KTW-STN vonalon is rajta volt a gépen. Nem lehet nem megismerni, mert állandóan poénkodik, nagyon jó fej.
Már DUB-ban is van elektronikus útlevél ellenőrzés, így nem kellett sorba állnom a hagyományosnál, sokkal gyorsabban átjutottam.
Kimentem a buszomhoz (41-es), amire várnom kellett kicsit. Erre mit ad Isten, kit látnak szemeim?! Angelica-t és a barátját, Andrea-t. Korábban már beszélgettünk, hogy ő is ezen a napon jött, de ő BGY-ből repült. Pár perccel utánam érkeztek a buszmegállóba. Ők a másik irányba mentek, mert a belvárosban foglaltak szállást. Én pedig Swords-ba mentem, Magda-hoz és Maciek-hez, akiknél már a múlt évben is laktam.

 

Magda és Maciek
 
Mindannyian a Social Welfare Office-ba mentünk, a fizetés nélküli szabinkra a pénzt intézni. Csak más-más irodába kell mennünk.
A buszaink egy időben érkeztek meg, így gyorsan elbúcsúztunk egymástól, és mentünk utunkra.
Magda még dolgozott, csak Maciek volt otthon. És a két macska, Flip és Flap, a két kis teknőc, és a halak. :-) A macskákat most láttam először, tavaly még nem voltak meg. Még le sem parkoltam a bőröndöm, már birtokba is vették. :-)

 
Teáztunk egyet Maciek-kel, majd sűrű elnézések közepette eltűntem a szobámban 1,5-2 órára aludni, míg Magda is hazaért.
Maciek főzött, halat sütött és borsó és krumpli volt mellé körítésnek. Megkajáltunk, majd elmentünk egy kis kirándulásra.
Először lementünk a tengerpartra, madarakat etetni, hattyút, sirályt, kacsát. Ez úgy tűnik, hogy a helyieknek a szokásos vasárnapi programja; nem mi voltunk az egyetlenek, akik kenyérrel felszerelkezve érkeztünk. A hattyúk egyébként egyáltalán nem féltek tőlünk, sőt, a kezünkből ettek!!!







Innen Howth-ba mentünk. Itt már kezdett sötétedni, feljött a hold is. Sétáltunk egyet a tengerparton. Nagyon hideg szél fújt, szóval kapkodtuk a lábunkat rendesen.


Aztán beültünk a King Sitric étterembe, teázni, cappuccino-zni. Majd Magda kitaláta, hogy együnk osztrigát. Végülis sikerült rábeszélnie, így elfogyasztottam életem első osztrigáját. Nem volt rossz, de azért a kedvenc kajám sem lesz. Mindenesetre ha máskor is lesz rá alkalmam, simán megeszem.



Innen aztán haza mentünk. Még csináltam két képet a tenger felett virító holdról... olyan jól nézett ki, nem bírtam megállni.


Megbeszéltük a másnapot, amikor is Magda egész nap dolgozik, Maciek is későn ér majd haza. Én meg reggel a Social Welfare Office-ban kezdek. Mivel este 10-kor végeznek a munkával, felajánlottam, hogy főzök vacsit. Először nem akarták elfogadni, de aztán sikerült őket rábeszélnem. Így megbeszéltük, hogy mi az ami nincs otthon hozzá, amit majd másnap még majd veszek.
Aztán elbúcsúztunk egymástól és mindenki ment fürdeni, aludni.


Swords (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Swords,_Dublin
Howth (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Howth
King Sitric Restaurant (ANGOL nyelven): http://kingsitric.ie/



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



2015. 02. 02.
DUBLIN



Reggel 9 óra után keltem, majd megreggeliztem. Magda már elment dolgozni, csak Maciek volt otthon. Reggeli után pedig elsétáltam a Social Welfare Office-ba. Ez egy kb. 25 perces séta volt.
Az irodában ketten voltak előttem, így kb. 10 percnyi várakozás után sorra is kerültem. Mivel már nem először voltam itt, csak a kitöltött formanyomtatványt és az igazolást kellett leadnom. Az egész nem tartott 5 percig sem.
Mivel már kétszer is voltam Swords-ban korábban, itt nem időztem, hanem bementem Dublin-ba. Itt is körülnéztem már korábbi utam során, de azért még volt újdonság, amit meg akartam nézni. A korábbi utakról és látnivalókról itt és itt írtam már.
Erre a napra a Guinness sörgyárat terveztem megnézni, valamint a Christ Church-öt, illetve meg volt beszélve, hogy találkozom Angelica-val és Andrea-val, ha ők is visszaérnek a városba. Ahova Angelica-nak kellett mennie, kb. 2,5 órás buszútra volt a központtól. Így én sokkal hamarabb bent voltam a központban.
Itt kiváltottam egy jegyet a Hop On Hop Off buszra, és ezzel mentem el a Guinness Storehouse-ba  (sörgyár). Elég húzós a belépőjegy, még a Hop On Hop Off buszos kedvezménnyel együtt is 17 EUR az ára. De nem is emiatt hezitáltam még akkor is miután leszálltam a buszról, hogy bemenjek-e, hanem azért mert nem vagyok egy nagy sör rajongó. Viszont sörgyárban még életemben nem voltam, és Írország, de különösen Dublin említésekor a Guinness automatikusan ugrik be mindenkinek, szinte elválaszthatatlanok. Most, hogy negyedjére voltam már Írországban, harmadjára Dublin-ban, meg kellett ejteni ezt a látogatást is.
Amennyire ódzkodtam tőle, annyira lenyűgözött a végére. Ezt a múzeumot nem egy hagyományos múzeumként kell elképzelni, hanem egy nagyon modern, interaktív "játszótér"-ként.
Az épület kívülről semmit sem sejtet abból, ami bent vár rád, sőt kívülről kevesebb emeletet látsz, mint amennyi bent van; összesen 7 szintet lehet bejárni.
Az első szint a -1 Lower Ground Floor. Itt lehet jegyet venni, és rövid útbaigazítást is adnak, hogy merre tovább.
A következő szint a G Orientation/Ingredients. Ezen a szinten van egy nagy ajándékbolt, ahol mindenféle Guinness-es emléktárgyakat lehet beszerezni. Ha valaki nem angolul akarja végignézni a kiállítást, ezen a szinten kapja meg az "audio guide"-ot. És ez az a szint, ahol megimerkedünk a Guinness sör 4 természetes alkotóelemével.

Az egyik az árpa.


A másik a komló.


A harmadik az élesztő.

És a negyedik a víz.


Azért van elvétve egy kis hagyományos múzeum jellege is.



Ezen a szinten van még az Arthur Guinness Gallery is.


Ez az a rész, ahol rájössz, hogy ez nem egy átlagos múzeum. Ebben a Galériában ugyanis a képek beszélnek. :-) Nagy monitorok vannak a falakon, és ha megállsz előttük, elkezdik mesélni a történetüket. Az egyik ilyen monitoron egy doktornő mesél Arthur Guinness feleségéről. Aki mindenben támogatta a férjét, de mindeközben 21!!! gyereknek is életet adott. A 21-ből 11-en nem érték meg a felnőtt kort, ami abban az időben azért normális volt (az 1700-as években járunk!). De az a 10, amelyik igen, ők vitték tovább apjuk örökségét és büszkeségét, a sörgyárat. Belegondolt abba valaki, hogy 21 gyereket szült ez a nő? 21-szer volt terhes, 9 hónapig, ami azt jelenti, hogy életének majd' 16 évében terhes volt!!!

A következő szint az 1 Brewing, Cooperage/Transport.
Itt a sörfőzés folyamatát ismerhetjük meg. Az árpát csíráztatják, pörkölik, őrlik, forró vízzel összekeverik, majd pürésítik. A folyadékot ezt követően leszűrik és összefőzik a komlóval. Ezután élesztőt adnak hozzá, és az erjedés elkezdődik. A sör tisztázzák, érlelik és előkészítik a csomagolásra.
 












A kádárműhely kiállításon megismerhetjük az ősi kézműves hordó készítést. Ennek a résznek is van egy hagyományos kiállítás része, ahol vitrinekben nézhetjük meg a hordó készítéshez szükséges szerszámokat, de itt is megtalálható a modern technika; hordókba rejtve a monitorok, amelyeken pár perces filmeken megnézhetjük a folyamatot.





Ennek a szintnek a harmadik részében pedig felfedezhetjük a különböző közlekedési módokat, amelyek a Guinness-szel együtt fejlődtek évszázadok óta. Vannak makettek, eredeti kisvonatok, illetve egy vitrinben a különböző közlekedési eszközökről megmentett relikviák is.






A következő szint a 2 Taste Experience. Azt eddig még nem mondtam, hogy a belépőjegy ára tartalmaz egy korsó Guinness-t is. Na most, ahhoz, hogy kellőképpen értékelni tudjuk a "fekete cucc"-ot (így becézik ezt a sört), meg kell tanulnunk, hogy hogyan kell helyesen inni. Ez történik ezen a szinten. Az ízlelés művészete nemzedékről nemzedékre öröklődött. Első körben élesíteni fogják az érzékeinket, hogy majd teljes mértékben értékelni tudjuk a tökéletes korsó Guinness látványát, illatát, ízét, zamatát és aromáját. Mindezt egy futurisztikus kémia laborban.




Itt kapunk egy pici pohár Guinness-t, amit át kell vinnünk magunkkal egy sötét, fával borított falú és ódon hangulatú szobába. Itt mondják el, hogy hogyan is kell inni a sört, ahhoz, hogy annak minden cseppjét élvezhessük. És akkor végre megengedik, hogy meg is igyuk, amit a poharainkba kaptunk.


A következő szint a 3 Guinness Advertising/Drink IQ. Ezen a szinten a legelső hivatalos Guinness hirdetéstől (1929) napjainkig láthatók hirdetések a világ minden tájáról. Sajnos ezt az emeletet részben felújítják, így csak néhány plakátot tudtunk megnézni.







Arról eddig nem beszéltem, hogy a Guinness logója egy hárfa. Ezen az emeleten egy vitrinben van egy hárfa. Ha az üvegen elhúzod a kezed, akkor a hárfa megszólal.


Szintén ezen az emeleten lehet tesztelni az IQ-dat az alkohol szervezetre gyakorolt hatásáról, illetve azokról a dolgokról, melyet a túra alatt a sörről és sörkészítésről megtanultál.

A következő szint a 4 The Guinness Academy/Guinness Around the World.
A Guinness Akadémián elsajátíthatjuk a tökéletes Guinness sörcsapolást.

 
 
Megtanulhatjuk a régi hat lépésből álló folyamatot, és lecsapolhatjuk saját adagunkat.




A saját kézzel csapolt söröm :-)

Megismerhetjük a négy fő Guinness változatot, és azok különböző fogyasztási módjait a világon. Ezt az exkluzív kóstoló élményt egy képzett szakember vezeti, aki egy érzéki utazásra visz a  Guinness Draught (Csapolt), Original, Foreign Extra Stout, és a Black-Lager sörök világába. A Guinness Akadémia elvégzéséről oklevelet is kapunk.


A sörünket pedig elfogyaszthatjuk a további emeleteken való barangolás folyamán.
Ezen a szinten csatlakozhatsz a Guinness globális közösségéhez, és üzenetet hagyhatsz az interaktív térképen.

A következő szint az 5 Guinness and Food Experience. Ez az emelet az evésről-ivásról szól. A söröd mellé választhatsz ételeket az étteremből, vagy egy régi hangulatot idéző bárból is. Ha megtetszett valamelyik fogás, menükártyákat is vihetsz emlékbe, és megpróbálhatod a fogásokat otthon is elkészíteni.

Az utolsó szint a 7 Gravity Bar. (Nem tévedés, nem hagytam ki egy szintet sem, valamiért így vannak számozva.) Ez egy körpanorámás bár, ahonnan míg kortyolgatod a sörödet, gyönyörködhetsz Dublin panorámájában. A közvetlen környék azért nem túl látványos, hisz ez a terület mind-mind a sörgyárhoz tartozik, az meg azért nem arról híres, hogy jól néz ki. Viszont szép időben jó messzire el lehet látni, és nekem szerencsém volt, mert ezen a napon sem esett egy csepp eső sem. Sőt, százágra sütött a nap, bár hideg volt, a hőmérséklet folyamatosan a mínuszban.






Innen még elsétáltam egy közeli házhoz, melyben a sörfőző mester és családja élt.




Mellette van a Sörgyár régi bejárata is, mely kapujának egyik oldalán az alapítás évét, a másikon pedig mindig az éppen aktuális évet látjuk.


Innen visszaindultam a belváros felé. Útközben betértem a St. Augustine & St. John the Baptist katolikus templomba. John's Lane Church-ként is említik.
John Lane-templom 1874-ben nyílt meg a Szent János Kórház (alapítva 1182-ben) területén. A Thomas Street és John Lane sarkán található (innen a John's Lane név), közel a középkori város központjához, és az Ágoston-rendiekhez tartozik. Az eredeti kórházat Aelred a Palmer építette, és ő alapított egy kolostort is. 1316-ban Edward Bruce seregei élén érkezett Dublin-t ostromolni. A lakosok, hogy a várost megvédjék, a városfalon kívül, ennél a kolostornál nagy tüzet raktak, hogy ezzel állják útját az ostromló hadnak. Csakhogy ez a tűz majdnem teljesen felégette a kórházat és a kolostort is. A XVIII. században egy ágoston-rendi atya kibérelt egy istállót (ami a tűzben nem pusztult el), és 1740-ben egy pici templomot építettek, amit 40 évvel később tovább bővítettek. 1860-ban döntést hoztak, hogy egy új templomot kell építeni, majd 1862-ben megkezdték a munkálatokat. 33 év alatt készült el. A tetőt 1874-ben fejezték be, és ekkor kezdtek el misézni a templomban. 1895-re készült el a külseje és 1911-re a belseje. A templomtorony a legmagasabb a városban, öbb mint 200 láb (61,0 m) magas. Eredetileg nem tervezték, hogy harangokjai legyenek, de később építették hozzá egy csigalépcsőt, ami hozzáférést biztosít a harangokhoz. A harangok először 1873. Szent Patrik napján kondultak meg.














Innen aztán bementem a központba az O'Connell Street-re. Útközben még lefényképeztem a régi városfal maradványait, melyekre később ráépítették a modern épületeket.



Az O'Connell Street-en találkoztam Angelica-val és Andrea-val. Együtt beültünk az O'Sullivan's Pub-ba. Ettünk-ittunk, beszélgettünk.



Aztán mire eddigre már beesteledett, elindultam vissza Swords-ba, ők pedig még vásárolni mentek.
Otthon vártak a macskák, és a vacsora főzés. Na, ez szép mutatvány volt, mert a két macska nem akart békén hagyni, míg érezték a nyers csirke szagát. Aztán később, mikor már főtt a kaja, elmentek rajcsúrozni a nappaliba. Olyan hancúrt csaptak, hogy néha azt hittem, szétverik a lakást.
Este 10 után nem sokkal megjött Magda, majd rá 10-15 percre Maciek is. Mind a ketten nagy élvezettel tömték magukba a sörös húst és a krumplipürét. Volt nagy nevetés miközben próbálták megtanulni helyesen kiejteni a kaja nevét.
Vacsora után elmentünk aludni.



Guinness sör (MAGYAR nyelven): http://hu.wikipedia.org/wiki/Guinness_s%C3%B6r
St. Augustine & St. John the Baptist/John's Lane church (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/John's_Lane_Church,
http://www.johnslane.ie/
Dublin (MAGYAR nyelven): http://hu.wikipedia.org/wiki/Dublin



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------



2015. 02. 03.
MALAHIDE-Swords-Dublin

DUB      BUD      21:05(-1)      23:39



Reggel megint 9 óra körül keltünk. Megreggeliztünk, majd Magda elment hajat mosni. Megint mind a ketten délutánosok, így azt terveztem, hogy egyedül megyek el a közeli Malahide városba kirándulni, megnézni a Malahide (Mullach Íde) kastélyt. Eddig még nem mondtam, de Írországban minden két nyelven van kiírva: írül és angolul. És én ezt nagyra becsülöm, főleg, hogy az írek maguk között is leginkább angolul beszélnek. Minden, a legutolsó tábláig, ki van írva két nyelven, sőt a buszokon is két nyelven mondják be a megállók neveit.
Mikor tervezgettem, hogy hogyan is tudnék a legegyszerűbben oda-, majd visszajutni, jött Madga, hogy olyan kevés időt tudtunk együtt tölteni (ami egyébként sajnos igaz is), hogy menjünk el együtt, majd ő hazajön autóval, én meg még maradok tovább, ha nem végzünk a kastéllyal addig, mikor neki el kell indulnia, hogy el ne késsen a munkából. Maciek nem tudott jönni, mert ő picit korábban kezdett.
Szóval Magda-val ketten indultunk útnak. Autóval kb.10 perc alatt ott is voltunk. Laparkoltunk, majd a kastélyhoz tartozó nagy parkon át sétáltunk befelé. Megint ezerrel sütött a nap, bár a hőmérséklet továbbra is a mínuszban volt, kellemes séta volt.
Megvettük a jegyünket, és mivel a következő vezetett túráig még volt időnk, a nézelődést a kastély botanikus kertjében (Talbot Botanic Garden) kezdtük. Ez itt begyűjtött különlegességek az utolsó Talbot-nak köszönhetők. A Talbot Botanikus Kert a kastély mögött található; több hektárnyi növényt és pázsitot, a fallal körülvett 1,6 hektáros kertet hét üvegházzalés viktoriánus télikertet foglal magába. Sok növényt a déli féltekéről, különösen Chile-ből és Ausztráliából hoztak. A kertekben látható növény gyűjtemény 7. Lord Talbot de Malahide gyűjtő szenvedélyének köszönhetők (20. század közepe).









Magda :-)





Ezután elfogyasztottunk egy könnyű kis ebédet a Visitors' Center-ben (Látogató központ).


Ez a csillár annyira  ötletes, nagyon tetszik. :-)

Aztán innen szapora léptekkel mentünk a kastélyba, amit csak idegenvezetői kísérettel lehet megtekinteni. Fényképezni szabad, csak vakut tilos használni.
A 12. században épült Malahide Kastély hosszú és gazdag történelemmel rendelkezik, és központi szerepet játszott a középkori ír történelemben. A vár legrégebbi része a 12. században épült lakótorony. Az épület jelentősen bővítették IV. Edward uralkodása alatt, és a tornyokat 1765-ben építették hozzá. A birtok olyan veszteségeket élt túl mint a Battle of the Boyne (Boyne csata) és a Penal Laws (büntető törvények). Ez a kastély volt az otthona a Talbot családnak közel 800 éven keresztül (1185-1975).
A Malahide Kastélyt a Talbot-ok építették, egy az Earls Shrewsbury címet viselő angol család, akik Hódító Vilmos normann inváziója idején érkeztek Angliába. A név eredetileg a francia Tailbois vagy Talebot volt, és ők voltak a Normandiában található Cleuville bárói Angliába való megérkezésük előtt. Nevükről úgy tartják, hogy legrégebbi említése az 1086-os Domesday Book-ban történt.
Richard Talbot 1174-ben érkezett Írországba és 1185-ben megkapta Malahide földjeit és a kikötőt "háborús" szolgáltatásainak fejében II. Henry-től. A Talbot család a következő nyolc évszázadon át Malahide-ben tartózkodott (egy rövid idő kivételével 1649 és 1660 között a Cromwell időszakban, amikor földjeiket elfoglalták Cromwell katonái és a várat elfoglalta Myles Corbet).
A család a 14. században létrehozott egy címert melyen egy oroszlán és egy kutya látható. Mottójuk "Forte-et-Fidele" volt, (bátor és hűséges), melyeket az oroszlán és a kopó jelképez.


Bár a Talbot család a Jakobita oldalon állt, a birtokot nem kobozták el az 1690-es Boyne-i csata után.
Malahide kastélyt és birtokot végül VII. Talbot báró örökölte, majd az ő halála után 1973-ban a húga, Rose.

A képen a kisfiú VII. Talbot, és a kislány Rose.

1975-ben Rose eladta a várat az ír államnak, részben hogy finanszírozni tudja az örökösödési adót. Sok bútort értékesítettek korábban, ami jelentős vitához vezetett, de a magán és az állami felek képesek voltak visszaszerezni őket. Rose Talbot, a Talbot család egyik utolsó élő tagja a Malahide Házban, Tasmániában halt meg 2009-ben. Az ő legközelebbi rokonai, akik beházasodtak a német Dietsch családba, Kanadában és az Egyesült Államokban telepedtek le. A Dietsch család tagjai még ma is élnek az USA-ban és Kanadában.
Az Tölgy Szoba falait fával borították és tető gerendái is fából készültek. Az északi fal faragott táblái bibliai jeleneteket ábrázolnak (a család nagyon vallásos volt), többek között Ádám és Éva, a kísértésJózsef elűzése és eladása.





A Kis- és Nagy Rajz Szobákat (Small and Great Drawing Rooms) Írország legszebb közép-György korabeli szobái egyikeként tartják számon. A kisebbik szoba eredetileg étkezőként funkcionált. A nagy szalon mutatja leginkább a közép-György korabeli dekorációs jellegzetességeket - rokokótól a neoklasszikusig. A szobákat 1765 és 1782 között felújították egy tűz után, mely a nyugati épületszárnyban keletkezett.
A szoba színe "Malahide-vörös". A család gazdagságát mutatja ez az élénk szín (is). Akkoriban pigmenteket használtak a színezéshez, ami igen drága volt. Minél erősebb színt akartak, annál több pigment kellett.








Ennek a széknek története van. V. György király koronázására meghívták Lady Talbot De Malahide-ot, aki nemigen akart menni. De mivel azt mondták, hogy mindenki, aki elmegy, ajándékot kap, ő gondolkodóba esett. Valami szép ékszert, vagy igen nagy értékű dolgot várt. Az ajándék azonban ez a szék volt, melyen a Westminster-ben a ceremónia alatt ült.

A szőnyeget kínából hozták.


A kandalló és a bal oldali fotel előtt van egy paraván. Ezt a hölgyek használták, még pedig azért, hogy a sminkjük ne "olvadjon le" az arcuktól. Abban az időben ugyanis a sminket viasszal fixálták, ami ha közel ültek a tűzhöz, elkezdett olvadni és folyni. Ezt elkerülendő, ezt a kis paravánt tették maguk elé, ami felfogta a hőt, ezzel megóvta a sminket.



A női hálószoba
(abban az időben nem aludtak együtt a házastársak)




 
A szobához tartozó öltöző szoba

Gyerekszoba





Fürdőszoba, wc


A férfi hálószoba


És a hozzá tartozó gardrób szoba

A nagytermet (Great Hall) jelentősen átépítették 1825 körül és több jellegzetesség -a nyílászárókat és a kandallókat beleértve-, ebből az időszakból származik. Az énekmondók galériája (1825-ből) szintén egy szokatlan elem - ezek a típusú balkonok az Erzsébet időszakban voltak népszerűek, míg a frízt alkotó faragványok 16. és a 17. századiak.
A 1690-es Boyne-i csatába indulás reggelén a Talbot család tizennégy tagjaegyütt reggelizett a kastály nagytermében (Great Hall) és egy kivételével mindegyikük meghalt Boyne-nál.






A kandalló bal és jobb oldalán lévő egyformának tűnő vödröknek nem ugyanaz volt a funkciójuk. A bal oldaliban a személyzet a tányérokat hordta fel, a jobb oldalit pedig az urak, a vacsora utáni beszélgetés során wc-ként használták.

A hátsó nagy kép, amit az állvány félig takar, a Boyne-i csatát ábrázolja.

Írországban nincsen kastély szellem nélkül. Ennek a kastélynak is van egy (más források szerint öt is). Az udvari bohóc követett el öngyilkosságot, és az ő szelleme kísért itt. Kétverzió létezik az öngyilkosság okára; az egyik szerint egy nap nem őrizte kellő gonddal a kastélyt, és azt megtámadták, amiért ő szégyenében vetett véget életének. A másik verzió szerint beleszeretett az egyik úrhölgybe, és mivel ez a szerelem viszonzatlan maradt, a bohóc megölte magát.
Ennek a szobának az egyik sarkában van egy kis ajtó, amin ő közlekedett ki-be. (Sajnos egyik képre sem került rá, nem tudom, miért.)

Éppen befejezték a túra vezetést, de Magda már így is picit késésben volt. Így engem otthagyott a kastélynál, ő pedig elment haza, majd dolgozni. Én akkor még körbesétáltam a kastélyt, a kertet, a kolostort és a sírkertet.

Kastély






Kert

Kolostor és sírkert






Aztán én is elindultam vissza Swords-ba. A busz Swords központjánál tett le, innen gyalog mentem haza. Kb. fél órás séta volt, de ha buszra vártam volna, akkor sem értem volna sokkal hamarabb haza, mert a busz nem sokkal az előtt a megálló előtt hagyott el, ahol le kellett volna szállnom. Otthon még volt kb. 1 órám pihenni egy kicsit, összepakoltam a cuccaimat, majd elköszöntem a macskáktól és indultam ki a reptérre. A buszra jó sokat kellett várnom, mert egy ki is maradt. De így is időben kiértem. Kiváltottam a beszállókártyám, majd mentem a kapumhoz. A gépem késett, így késve is indultunk, majd Pestre is késve érkeztünk meg. Itthon szakadó hó fogadott. :-)
A kocsiban ülve, ahogy száguldoztunk az M0-n, a hópelyhek olyanok voltak mintha a Csillagkapu féregjáratán keresztül utaztunk volna. ;-)





Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!
 
 

Malahide kastély (ANGOL nyelven): http://www.malahidecastleandgardens.ie/,
http://en.wikipedia.org/wiki/Malahide_Castle



A korábbi dublini utakról és látnivalókról itt és itt írtam már.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése