2015. február 14., szombat

2015. 02. 13-24. Nagy körút SRÍ LANKA szigetén - I. rész



 

Mottó: The eyes are useless when the mind is blind (A szemek mit sem érnek, ha az elme vak)

Ezt a mondatot Colombo-ban egy tuk-tuk-on láttam. Annyira megtetszett, hogy ezt választottam mottónak.

 

 

Előzmények

- Vannak helyek, melyek nem szerepelnek a kimondott kívánság listán, de a tudatalattidban ott motoszkálnak. Na, nekem Srí Lanka ilyen. Világ életemben nagy teás voltam, míg más gyerekek még a tejet meg kakaót itták, én már teáztam. Lenyűgözött a teásdobozok sokfélesége, sokszínűsége, és gyerekként nem tudtam mire vélni rajta CEYLONt. Aztán persze felvilágosítottak, hogy az egy ország neve, és onnan jön a teám. Már akkor elraktározódott az agyamban, hogy ezt a helyet egyszer meg kell majd nézni.

- Egyik nap a CrewRoom-ban tök véletlenül fedeztem fel, hogy nem csak 2 hét szabit kapok, ahogy azt előre jelezték, és nem is akkor, amikorra ígérték, hanem 4-et. :-) Ennek nagyon megörültem, mert így már belefért egy kis nyaralás is, nem csak annyi, hogy hazamenjek. Viszont mivel ezt nem tudtam előre, nem volt időm magamnak szervezni egy jó kis utat, hanem a last minute-ek között kezdtem el keresgélni. Volt még egy-két versenyző, de a favorit és végül a befutó Srí Lanka lett.

- Az ilyen nagyobb utakra általában az öcsémmel megyek. De egy ideje apu már rágta a fülem, hogy ne az öcsémet vigyem, hanem őt. Haha, na persze… Az öcsémről sem vagyok hajlandó lemondani… Így felturbóztuk a létszámot, és jött anyu is. (Így jobban osztható a társaság :-) )

- Az utazási irodának sokféle ajánlata volt a szigetre, mi kiválasztottuk azt, amelyik a leghosszabb körutat tartalmazza, és amivel a lehető legtöbb UNESCO világörökség helyszínt be lehet járni (Srí Lanka 6 kulturális és 2 természeti helyszínnel rendelkezik.). Mivel a végén alig lett volna idő a tengerparton pihenni, kértünk pár éjszaka hosszabbítást is.

 

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- 

 

2015. 02. 13.
Budapest - Dubai

 

BUD               DXB               15:12               20:16 (+3)

 

Eredetileg úgy volt, hogy a Turkish Airlines-szal repülünk, de végül az Emirates-t kaptuk. Ennek mi Lacával nem nagyon örültünk, jobb lett volna, ha van egy rövid szektor Istanbul-ig, és egy hosszú Colombo-ig (mert ezen legalább aludhattunk volna egy jót), nem pedig két kb. egyforma hosszú, ami annyira nem hosszú, hogy egy jót aludjunk.

Egy korai ebédet követően Peti vitt ki minket a reptérre, ahová jó korán ki kellett mennünk. De minek! Ott ültünk és vártunk, egy csomó idő elment hiába.

Egy valamivel több mint 5 órás út után érkeztünk meg Dubai-ba. (Itt a helyi idő az otthonihoz képest +3 óra.) Sajnos túl sok mindent nem láttunk belőle, mert egyrészt sötét volt, másrészt a 2-4-2-es ülésosztásból mi pont a közepén lévő 4-esekben ültünk, szóval ablak nuku.

 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
 
 
2015. 02. 14.
Dubai - Colombo - Negombo

 

DXB               CMB               03:07               06:56 (+1,5)

 

Várunk... (Dubai reptér)
 
Dubai-ból helyi idő szerint hajnali 3 után indultunk, és egy majd’ 4 órás út után kora reggel landoltunk Colombo-ban. Itt a Dubai-i időhöz képest +1,5 óra, az otthonihoz képest tehát +4,5 óra az eltolódás. Ennek megfelelően hulla fáradtak voltunk.
 
 
A repülőtér (bár nemzetközi) eléggé „fapados”. Jó nagy, szóval gyalogoltunk benne eleget. Bepecsételték az előre elintézett vízumainkat, majd váltottunk pénzt, és találkoztunk Chintha-val, (ejtsd: csinta) aki az idegenvezetőnk volt a túra alatt.

Elmentünk wc-re is. (Nem fogok minden pisilésről beszámolni, nem kell aggódni! ;-) ) Csak itt a wc-k olyan furcsák. Először azt hittem, hogy rossz. De nem, mert mind ilyen. Szóval, angol wc van, és a wc csésze majdnem tele van vízzel. Elvégzed a dolgod, lehúzod, le is megy minden, annak rendje-módja szerint, majd a csésze megint megtelik vízzel, azaz majdnem tele lesz. Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy ha nagy dolgot végzel, és az oda belepottyan, akkor egyből megkapod az alvázmosást is… öööö…

Na, vissza Chintha-hoz! Megvártuk, míg összegyűlik a csoport (10 fő körül voltunk kb.). Ahogy kiléptünk az épületből megcsapott bennünket Srí Lanka melege, páratartalma, színei és illatai. Végre!!! Megjöttünk!!! :-)

Egy kisebb busszal vittek el bennünket a kb. 10 km-re lévő Negombo-ba, ahol a szállodáink voltak.
 
 
Óriási meglepetés volt számomra, hogy milyen hihetetlenül tiszta minden!!!
 
A szállodában egyből hozták a welcome drink-et, ami nagyon helyi volt, sajnos nem tudom, hogy milyen gyümölcsből készült. Egy sűrűbb turmixot kell elképzelni, barnás színű, és voltak benne keményebb darabkák is, mintha a magja is bele lenne darálva. Érdekes volt, ízre is, el is tartott egy ideig míg lecsúszott, de rossznak semmi esetre sem mondanám. (Egy kedves olvasóm szerint ez egy wood apple nevű gyümölcsből készült ital. Köszönöm neki az információt!)
A szállodánk a Rani Beach Hotel***. https://ranibeachresort.bookings.lk/
 


Elfoglaltuk a szobáinkat, majd összekaptuk magunkat és lementünk az utcára sétálni egyet. Vizet vettünk, meg megnézegettük az éttermek kínálatát. Ki is választottunk egyet, ahova majd este visszamegyünk vacsizni.

És akkora mákunk volt, hogy a közeli templomban pont esküvő volt, aminek pont a végére értünk oda, így megbámulhattuk az ifjú párt.








Aztán visszamentünk a hotelbe, ahol gyorsan fürdőruhát kaptunk magunkra, és lementünk az óceánpartra. Csak hármasban, mert apu kidőlt… lefeküdt aludni, és késő délutánig fel sem kelt, csak mikor vacsizni mentünk.






Az óceánpart valami csodás!!!  Egyből beleszerelmesedtem! Először csak a látványba, de később a vízbe is, mert kiderült, hogy jó meleg!!! Pedig valami elég hidegre számítottam, hisz mégiscsak óceán. De nem… Hullámzott is rendesen, de nagyon élveztük, jól elszórakoztunk benne egy darabig.




A parton „parkolt” néhány katamarán is. Ezek is tök jól néztek ki. Éppen fényképezem az egyiket, mikor jön Mohammad No. 1, és elkezd ajánlgatni egy túrát. Nem kellett sokáig unszolnia bennünket. Megbeszéltük vele, hogy ha a túra után visszajövünk, egyik nap elmegyünk.

Gyönyörűség!!! :-) Egyből beleszerelmesedtem!!!
(Hát lehet ezt nem szeretni?!)




Visszamentünk a hotelbe, és a medencét is kipróbáltuk. Majd felmentünk, rendbe szedtük magunkat, mert délután volt egy megbeszélés, hogy mi és hogy lesz másnaptól. Megint Chintha jött, bár nem neki kellett volna. Ja, és szegény jó sokat késett is, mert végül az összes szállodát rásózták, és három helyen kellett volna lennie egyidőben. Így jól elhúzódott minden, ezért a végén elmentünk a korábban kinézett étterembe, Edwin-hez vacsorázni. Mi voltunk az első vendégek. Apu végig azzal riogatott minket, amit a neten olvasott, hogy a kajákra itt Srí Lanka-n akár egy órát is várni kell. Szerencsére ez nem volt igaz, időben hoztak mindent, amit rendeltünk. Na, viszont a számlára a végén, arra várni kellett!

Sült rák, sült krumplival, hagymakarikákkal és citrommal
(Laca és én ezt ettük)

Csirke curry
(anyu és apu ette)

Gyömbér sör!!!
(Nagyon finom és nagyon erős benne a gyömbér, nem úgy, mint az otthoniakban.)
Kedvenc lett, minden kajához ezt ittuk Lacával innentől kezdve.

Edwin, a tulaj odajött hozzánk, bemutatkozott, mesélt magáról, majd üzletelni akart. Ilyen kirándulás, olyan kirándulás, autó, tuk-tuk, ékszerek… minden van. Abba belementünk, hogy vacsi után benézünk vele egy ékszerboltba. Itt úgy árulják az emberek az ékszert, mint otthon a nem is tudom mit… Negombo-ban minden második üzlet ékszerbolt! Azért azt meg kell hagyni, hogy vannak tényleg nagyon szép darabok! Egyik-másik fel is került az ujjamra. :-) De hősiesen ellenálltam.

Visszaindultunk a szállodába, elbúcsúztunk Edwin-től, akin azért látszott, hogy csalódott egy picit, mert nincs üzlet…

Mi a Hotel Rani Beach***-ben szálltunk meg. Ez a hotel néhány éve épült csak, 32 db szobájával a kisebb hotelek közé tartozik. Szobáinak többsége a tengerre néz. Mindegyikhez tartozik erkély bútorral, légkondicionáló, mennyezeti ventilátor, minibár (fejenként fél liter víz ingyen), vízforraló (ingyen kávé és tea), TV, fürdőszoba zuhannyal. A szobák egyszerűek, célszerűen felszereltek, berendezésük újszerű és igazán méretesek. Mindegyikben van legalább két ágy plusz egy kanapé is, de többségükben három ágy plusz kanapé van. Így gyorsan megszületett a döntés, hogy a három horkolós (anyu, apu, Laca) együtt alszik. Halleluja! :-)







FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT!



Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése