Nagy körút SRÍ LANKA szigetén - II. rész

Negombo - Dambulla - Aukana - Polonnaruwa - Digampathaha

2015. 02. 15. 

Korán keltünk, 06:45-től reggeli, majd 07:20-kor indulás a fővárostól kb. 150 km-re lévő Dambulla községbe, melyben található az ország legjobb állapotban fennmaradt sziklakolostor komplexuma (Királyi sziklatemplom - Royal Rock Temple), mely a UNESCO Világörökség része. Az út mentén rizsföldek, kókuszligetek, ananászkertek, gumifa ültetvények, falvak váltották egymást.

A kókuszt sokféle módon hasznosítják. Nincs olyan része, amit valamire fel ne használnának. Az úton először egy olyan helyen álltunk meg, ahol a kókuszt kókusz matrac készítéséhez készítik elő. Ehhez a kókuszt áztatni kell, aprítani, darálni, stb. mind kemény munka... Nem irigylem szegényeket, és már megértem, hogy mi kerül annyiba egy igazi jó kis kókusz matracon.

Szárad a kókusz

A ledarált kókuszt kiterítik száradni

Ezen a képen jobban látszik, ahogy a kókuszdiókat áztatják a vízben (hátul)

Útközben megálltunk egy helyen, ahol parkolás (tolatás) közben a buszunk nekiment egy faágnak, ami kitörte a hátsó ablakot. Chintha mondta, hogy meg kell várnunk a biztosítót, és csak utána indulhatunk tovább. Mindannyian azt gondoltuk, hogy akkor itt most órákat fogunk eltölteni. De szerencsére nem így lett. Mire a hátsó ablak üvegét kitakarították az ülésekről, és az ablakot egy műanyag fóliával betakarták, minden készen lett, és indulhattunk tovább.

'Ayubovan'

Így szól az általános üdvözlés szingalézül (ejtsd: ájuboán)

A két fél pedig az arca előtt összeteszi a kezét, picit előre hajol, és közben mondja, hogy Ayubovan.

Az ajtóban lógó 3 citrom és 2 chilipaprikából álló füzér hivatott a rossztól megvédeni.

Anyuék

Madáretető

Erre is jó a kókusz... virágcserép/kaspó

Ez egy óriási darázsfészek

És a legcukibb postaláda, amit valaha láttam :-)

A rizsföldeken dolgozó emberek, akik épp az aratással voltak elfoglalva, nagyon barátságosak voltak. Bár ez elmondható általánosságban is az ország lakóiról, akik európai szemmel szokatlan mértékben vendégszeretőek, közvetlenek. Ezek a munkások is mosolyogva és integetve fogadták, ahogy megálltunk fényképezni őket.

Aztán volt szerencsénk egy körmenetbe is belecsöppenni. A különböző keresztény vallásoknak kb. 1,2 millió követője van (2001-es népszámlálási adatok alaján). A keresztény vallásúak jó része a tengerparti körzetekben és a nagyobb városokban él. A legnagyobb csoportot a katolikusok képviselik, de vannak holland reformátusok és anglikánok is. 

Dambulla-ban a szobrokkal és festményekkel díszített barlangszentélyek a buddhizmus különböző korszakainak jellegzetes örökségei. Dambulla városában található a sziget legnagyobb, legszebb állapotban fennmaradt buddhista barlangszentély-együttese, Dambulla Arany Temploma. A síkságból 160 méter magasságba emelkedő sziklafalban 5 jelentősebb, és több tucat kisebb barlangszentélyt alakítottak ki. Mikor az i.e. az I. században Vatta-Gamani Abhaja király a csóla (tamil uralkodóház) támadások következtében menekülni kényszerült Anuradhapura-ból, 14 éven keresztül a buddhista szerzetesek által meditációra használt barlangokban lelt menedéket. (Vatta-Gamani-t Valagamba-nak is hívták, amin Chintha és mi is jókat mulattunk. Így aztán az uralkodó valahányszor szóba került, nem mulasztotta el hozzátenni ezt a ’becenevet’ is.) Vatta-Gamani király fővárosba való visszatérése után, hálája jeléül, egykori menedékhelyén pazar barlangszentélyeket építtetett, melynek freskói és szobrai a buddhista művészet igazi gyöngyszemei. Utódai ugyancsak nagy összegeket adományoztak a szentélynek, ezzel biztosították a gyakori tamil támadások utáni helyreállításokat. A festmények és szobrok többsége Buddhát ábrázolja - utóbbiakból több mint félszáz található a barlangokban. A templom a későbbi évszázadokban fontos kultikus központtá vált, s az egymást követő uralkodók tovább alakíttatták a díszes csarnokokat. A festményeket többször is restaurálták, a 18. században jelentősen - így ma leginkább ezt a verziót látjuk.

Dambulla sziklakolostor komplexuma (Királyi sziklatemplom - Royal Rock Temple) a UNESCO Világörökség része.

Dambulla fő nevezetességéhez, a Sziklatemplomokhoz vezető út első állomása az Arany Templom (Golden Temple). Ez a világörökséghez felvezető lépcsősor alján található. A modern épületet 2000-ben fejezték be, nagyrészt japán adományokból. Az épületben múzeum, könyvesbolt és internet kávézó van.

A templom tetején egy aranyozott, 30 m magas szobor Buddha-t ábrázolja dharmachakkra tanító pózban.

A szikla oldalában a szobrok szerzeteseket ábrázolnak, akik napi egyszer előjönnek, hogy a nekik felajánlott étel adományokat átvegyék.

A lépcsők elég meredekek és néha csúszósak is. A mellette lévő bokrok és fák tele vannak majmokkal és varánuszokkal (ami egyébként általánosságban is jellemző). Ahogy kapaszkodunk egyre feljebb és feljebb, annál gyönyörűbb a kilátás a környező hegyekre.

A bejárati kapu előtt le kellett venni a cipőket, akin nem volt, annak felvenni vállat és térdeket takaró ruhát (férfiaknak is), és levenni a fejről mindenféle sapkát, kendőt. Mivel a kő nagyon forró az állandó napsütéstől, érdemes egy zoknit húzni, hogy ne égjen oda a talpunk. Fontos szabály még a buddhista kegyhelyeken, hogy a műalkotásokat csak önmagukban lehet fényképezni, nem lehet elé/mellé/mögé állni és együtt fotózkodni velük.

A barlangnál a sziklafalra vésett felirat a templom megalapítása mellett arról is beszámol, hogy a 12. sz. végén Nissankamalla építtette újjá.

A későbbi évszázadokban többször is átépítették a szentélyeket, ez a magyarázata, hogy stílusuk nagymértékben eltér egymástól. (Megjegyzem, az én avatatlan szemeim ezt a nagymértékű eltérést nem annyira veszik észre.)

Ennél a fánál az udvaron annyira jó illat volt a rengeteg füstölőtől :-)

Első szentély (Devaraja Viharaja)

Az első sziklabarlang, az Istenek Királya Templom jellegzetessége a Nirvana-ba tért, fekvő Buddha-t ábrázoló, 15 m hosszú szobor. További ülő Buddha szobrok, és Ananda-t, Buddha tanítványát ábrázoló alkotások, illetve egy külön szentélyben egy Visnu szobor látható itt.

Második szentély (Maharaja Viharaja)

A legnagyobb méretű és egyben a legérdekesebb a második szentély, a Nagy Király Temploma. 52 m hosszú, 23 m széles, belmagassága helyenként eléri a 7 m-t. Falait Buddha életének festett jelenetei borítják, valamint a hátsó oldalon lévő nagyméretű festményen Duttha Gamani király és Elara csóla herceg párharcát ábrázolják. A fal alján végigfutó fríz érdekessége, hogy minden elefánt különböző. Körben több, mint 70 szobor található, többségük Buddha-t ábrázolja. A szentély bal oldali bejáratánál lévő faszobor Nissankamalla királyt ábrázolja, vele szemben Visnu és Ráma alakja látható.

Harmadik szentély (Maha Alut Viharaja)

Ez a szentély méretét és művészi színvonalát tekintve is elmarad az előzőtől. A számos Buddha szobor mellett jellegzetessége az 1001, a Tanítót ábrázoló egyforma festmény a falakon. Ezt a barlangot, amelyet Új Nagy Templom-nak neveznek, Kirti Sri Rajasingha kandy uralkodó alakíttatta át egy raktárból a 18. sz-ban.

Negyedik szentély (Pachima Viharaja)

Ez a legkisebb szentély, melyben öt szobrot helyeztek el. Falait régi, rosszul restaurált freskók borítják. Nyugati Sziklaüreg (Western Cave)-nek hívják, de nem ez a legszélső szentély, tőle nyugatabbra van még az ötödik szentély. Található benne egy kis dagoba, melyről úgy tartják, hogy Somawathi királynő (Valagamba király felesége) ékszereit tartalmazta. Emiatt is nevezik Soma Chetiya-nak. A rajta látható képek eléggé megkopott állapotban vannak.

Ötödik szentély (Devana Alut Viharaja)

Ezt a szentélyt korábban raktárhelyiségként használták, ma Második Új Templom néven a komplexum része. Buddha szobor mellett hindu istenségek -köztük Kataragama és Visnu- ábrázolásokat látni. Festményei élénk színű alkotások (késő kandy stílusban készültek).

Lefelé a szentélyektől egy másik úton mentünk, szintén sok lépcső, majmok, árusok, és mutatványosok között.

Ezek a sziklák magasodnak a sziklatemplomok felett...

Laca

És ilyen a kilátás fentről, a sziklákról

Anyu

Apu és a bedühödött kobra, meg a gazdája

A komplexumban kb. 1,5-2 órát töltöttünk, ami elég is volt arra, hogy mindent megnézzünk.

Visszaszálltunk a buszba, majd útközben a Tropical Cinnamon Banquet Hall nevű étteremnél megálltunk ebédelni. Svédasztal volt, főleg helyi kajákkal, de azért akadt közte nemzetközi is. Mi természetesen a helyi dolgokat választottuk. :-)

Ebéd után továbbutaztunk Polonnaruwa romvárosába. Utunk számos nemzeti parkon át vezetett.

(Ezen a nagyításon jobban látszanak a nemzeti parkok, tavak, víztározók.)

Aukana-n áthaladva -igaz, csak a buszból- alkalmunk volt megnézni az ország második legnagyobb szobrát, egy 12 m magas álló Buddha szobrot. A szobor keletkezését egyesek az 5., mások a 12-13. sz.-ra teszik. A hátterét adó sziklából vájták ki, de a lótuszmintájú talapzat egy különálló kőtömb.

Polonnaruwa a 11-12. sz.-ban volt a szingaléz birodalom virágzó központja, majd a feledés homályába süllyedve benőtte a dzsungel. Mára a paloták, templomok, medencék, gigantikus kőszobrok jelentős részét feltárták, a hely szintén a Világörökség részét képezi.

Polonnaruwa Sri Lanka második fővárosa volt, amikor a királyi udvar a 10. század elején Anuradhapura-ból ide költözött.

A város a 12. században élte a fénykorát, I. Parakramabahu uralkodása idején - ekkor épült a paloták, templomok és a hatalmas, víztartályként szolgáló medencék nagy része. Parakramabahu különösen nagy figyelmet fordított arra, hogy egyetlen csepp esővíz se menjen veszendőbe, hanem az mind a város fejlődését szolgálja. Az ország legmagasabb színvonalú öntöző rendszerét fejlesztette ki, amely még a mai napig is szolgálja a város körüli rizsföldeket a száraz évszak forró hónapjai során. Elsőként megnéztük a Parakrama óceán becenévvel illetett víztározót (Parakrama Samudra), ez Polonnaruwa romváros szomszédságában van.

Parakrama Samudra víztározó

Az út túloldalán rizsföldek

A nagy király, I. Parakramabahu utóda, Nissankamalla 10 éves uralkodása alatt további épületeket emeltetett, valamint helyreállította a korábbi alkotásokat.

Sajnos a város nem sokáig virágzott: Nissankamalla halála után alig húsz évvel a város már romokban hevert; a 13. században tamil támadók áldozata lett, ezután fokozatosan hanyatlásnak indult. A 13. sz. második felében uralkodó szingaléz királyok, IV. Vijayabahu és III. Parakramabahu még megkísérelte a város helyreállítását, de a 14. sz. elejére a várost elhagyták lakói és elnéptelenedett. Az új főváros Kandy lett.

Az ősi Polonnaruwa területén annyi érdekes romos épület található, hogy mindenképp minimum egy fél nap kell a látogatásra, és mivel a látnivalók nagy területen vannak szétszórva, akkor is csak úgy járhatunk be mindent, ha van privát közlekedésünk (autó vagy kerékpár).

Mi a buszunkkal, illetve gyalogosan jártuk be a területet. Sajnos nem volt rá fél napunk, jó lett volna pedig, ha jobban körül tudtunk volna nézni.

Elsőként a Királyi Palota, és annak környékén néztünk körül.

I. Parakramabahu király palotájának téglafalaiból az eredeti 7 emeletből csak 3 maradt meg. Azért méretei így is érzékelhetők. Az 50x50 m alapterületű épületnek 31x13 m-es volt a földszinti nagyterme. Jelenleg csak 50 helyiség nyomait láthatjuk, de a krónikák szerint a palotának 1000 szobája volt (a kutatók 365 szobát tartanak valószínűbbnek).

Ahová a király is gyalog jár... wc

Sajnos nem emlékszem, de valaki nagy embert (talán épp a királyt?!) úgy öltek meg, hogy befalazták ebbe a lyukba.

Laca

Innen átsétáltunk a palotával szemben, kicsit balra lévő Fogadóterembe. A teraszok külső falain épségben megmaradt elefántokat és törpéket ábrázoló frízeket látni. Érdekessége, hogy mindegyik elefánt különbözik egymástól.

Parakramabahu Fogadóterme

Apu, Anyu

Az épület északi bejáratához kétrészes lépcsősor vezet, mely előtt szépen faragott holdkő látható. A lépcsőfeljárat tetején faragott kőoroszlánok vannak.

Innen az I. Shiva szentély (Shiva Devale I)-hez mentünk. A dél-indiai stílusú épület a 1. századból való. Alsó szintjének óriási kőtömbjei kötőanyag nélkül vannak összeillesztve.

Következő megállónk a Thuparama szentély volt. Ez az ún. templomnegyed legnagyobb építménye. Ebben a 12. sz.-ból származó épületben a legnagyobb szobrokat helyezték el. Négy ülő és négy álló Buddha szobrot találunk benne. Az épület különlegessége, hogy ez az egyetlen, amelynek a teteje is épen maradt. Valószínűleg I. Parakramabahu idejéből származik.

A Latha Mandapaya is különleges látnivaló a Szent Négyszög területén; egy apró méretű dagobát (a dagoba félgömb alakú vallási építmény, Indiában sztúpa néven ismerik) vesznek körül lótuszindát mintázó kőoszlopok. Állítólag itt hallgatta Nissankamalla a buddhista énekeket.

A 11. sz.-ból származó kisebb Atadage szentélyben őrizték I. Vijayabahu utalkodása alatt a Fog-ereklyét (Buddha foga). Itt egy álló Buddha szobor, és érdekesen faragott oszlopok láthatók.

Az Atadage mellett található az ugyancsak Nissankamalla idejéből származó Hatadage. Ez a Fog-templom a nevét onnan kapta, hogy állítólag 60 óra alatt építették fel. A fából készült emeleti része teljesen elpusztult, de a külső oldalán szép hattyús frízek, királyt dicsőítő feliratok jó állapotban megmaradtak. Az előcsarnok bejárata előtt a polonnaruwai korra jellemző 2 m széles holdkő látható, vadludak, elefántok, oroszlánok és lovak mintáival. Belső szentélyében 3 álló Buddha szobor látható.

Ezzel szemben találjuk a nagyméretű kerek templomot, a Vatadage-t. Ez a 11. sz-ból származó templom buddhista szentély és dagoba (a dagoba félgömb alakú vallási építmény, Indiában sztúpa néven ismerik) kombinációja. Ez előtt is szép holdkövet találunk, mely kicsit eltér az eddigiektől. A formája kicsit elnyújtottabb, mint a klasszikus anaradhapurai típusé, és az ábrázolt állatok közül hiányzik a bika. Valószínűleg azért, mert a polonnaruwai korban már erősebb volt a hindu hatás, így a tisztelet tárgyát képező bikát nem lehetett olyan helyeken ábrázolni, ahol ráléphettek a képmására. Helyenként az őrköveket és a lépcsőfeljáratokat díszítő, oroszlánokat ábrázoló kőreliefeket is láthatunk. Fent, a terasz külső oldalán két sorban kőoszlopok, valamint középen van a kis tégla dagoba, előtte ülő Buddha szobrokkal. Innen (bár nem vagyunk nagyon magasan, mégis) szép a kilátás a romterületre.

Laca

én

Következő állomásunk (még mindig gyalog) a Srí Lankán szokatlannak számító formájú Satmahal Prasada Dagoba. A négyszögletes téglaépítmény hat, piramisszerűen egymásra helyezett, egyre csökkenő méretű emeletből áll.

Itt buszra szálltunk, majd a kolostornegyedtől északra mentünk, a Gal Vihara sziklatemplomhoz. Ide a busz nem tudott teljesen elhozni, szóval gyalogoltunk egy szép kis tó és csatornák mellett.

A Gal Vihara sziklatemplom egyetlen hatalmas gránitsziklából faragott komplexum. Először egy 5 m magas ülő Buddha szoborhoz érkezünk.

Mellette, egy mesterségesen kialakított kis barlangban, rácsok mögött egy másik Buddha szobrot láthatunk.

Ezután egy 7 m magas álló Buddha szobrot látunk, melyen Buddha nem a Srí Lankán megszokott módon tartja kezeit. Emiatt azt hitték sokáig, hogy nem is Buddhát, hanem kedvenc tanítványát, Anandát ábrázolja, de aztán ezt azzal cáfolták, hogy máshol több Buddhát ilyen pózban ábrázoló szobor létezik.

Mellette látható egy 14 m-es fekvő (Nirvana-ba térő) Buddha szobor. Sokak szerint ez a komplexum legérdekesebb része, Buddha arckifejezése sokakra nagy hatással van.

Innen az északi romterületre sétáltunk át, az Alahena Pirivena kolostornegyed területére, ahol már messziről feltűnik a Kiri Vihara (Fehér Dagoba). Ez az egyik legjobb állapotban megmaradt ilyen építmény az országban. Parakramabahu királynőjének, Subhadra-nak építtette a dagobát.

A Kiri Vihara körül több hamvasztóhelyet is látunk (az Alahena Pirineva név is erre utal), ahol az előkelőségek és a buddhista szerzetesek testét vallási ceremóniák közepett máglyán elégették. A területen elszórtan álló kis dagobák is valószínűleg királyi hamvakat rejtenek.

Említésre méltó a területen a Buddha Seema Prasada nevű nagy csarnok, melyet vallási ceremóniák, összejövetelek alkalmával használtak.

A csarnoktól északra fekszik a Lankatilaka templom. A templomot Parakramabahu király építtette, 17 m-es falai vannak, fa felhasználása nélkül készült. Benne hatalmas, fej nélküli álló Buddha szobrot látni. Ha alaposan szemügyre vesszük a falakat, ihol-néhol freskó maradványokat is felfedezhetünk. Különös érzés a falak között járkálni, mert éles sipítós hangot hallani, melyet a falüregekben tömegesen tanyázó denevérek adnak.

Itt körülbelül 2,5 órát töltöttünk el, ami sajnos elég kevés, mert itt sokkal több látnivaló is lenne. Itt is lehet biciklit bérelni, és azzal bejárni a területet, vagy autóval vagy busszal menni a nagyobb távok között. Szívesen eltöltöttem volna itt több időt, kár, hogy csak ennyink volt. De nem volt mit tenni, mert ekkorra már amúgy is sötétedni kezdett. (Srí Lanka-n a nap 6:00-6:30 között kel, és 18:00-18:30 között nyugszik. Ezért az állandó korai kelés, és ezért zárnak viszonylag korán a múzeumok.)

Újra buszba szálltunk, és elindultunk a szállásunk felé. Megint Nemzeti parkokon át vitt az utunk, és most voltunk olyan szerencsések, hogy az út mellett, nagyon közel, lent az árokban láttunk vad elefánt mamát a kicsinyével. Sajnos sötét volt, és a fényképezőgép sem volt a kezünk ügyében, így fotó nem készült róluk.

Szállásunk a Kassapa Lions Rock Hotelben volt Digampathaha-ban. (http://www.kassapalionsrock.com/) Itt megint 3-1-es felállásban aludtunk. Sajnos a sötét miatt nem sokat láttunk a hotelből. De olyan volt, mintha egy dzsungelben lennénk; kis ösvényeken kellett haladnunk, és különálló bungallókban volt a szállás. A főépületben van a recepció és az étterem is. Vannak kis tavacskák, szökőkutak, és medence is.

Lacával ketten mentünk csak vacsorázni, és meg kell mondjam, itt ettük a legfinomabb kaját az egész út alatt. Devilled sausages-t (kolbász) és Devilled prawns-t (garnélarák) ettünk, bármi is legyen a "devilled", szuper volt. (Annyira ízlett, hogy később máshol is kértünk ilyet, de az sajna messze nem volt ilyen finom! :-( )

Devilled sausages

Devilled prawns és az elmaradhatatlan Ginger Ale

ELŐZMÉNY ITT, FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!