Nagy körút SRÍ LANKA szigetén - III. rész

Digampathaha - Sigiriya - Matale - Kandy

2015. 02. 16.

Korán keltünk (06:30), 06:45-től reggeli, majd 07:30-kor indulás Sigiriya-ba. Azért annyi idő volt még, hogy néhány fotót készítsünk a szállásunkról, ami olyan volt, mintha egy dzsungelben lennénk; kis ösvényeken kellett haladnunk, és különálló bungalókban volt a szállás. Ettől függetlenül gondozott volt a kert, és szép tiszta is volt minden. A főépületben van a recepció és az étterem is.

A szállásunkat elhagyva a falun keresztül áthaladva, láthattuk az iskolás gyerekeket is. Ahogy lelasstottunk mellettük, hogy megbámuljuk őket kicsit, és fényképet csináljunk, az ő figyelmük is felénk fordult, tanáraik "örömére".

Úti célunk tehát Sigiriya, vagyis az „Oroszlán szikla” Srí Lanka egyik legizgalmasabb látnivalója. A sziget közepén Dambulla városától nem messze, 200 méter magasan kiemelkedő sziklatömb és a köré épült ősi település az UNESCO Világörökség része. 

A szingaléz krónikák szerint, Dhatusena király megégettette gonosz nővérét, aki viszálykodást szított a családban. A nővér Migara nevű fia bosszút esküdött anyja haláláért. Kassapa herceg Dhatusena király szeretőjétől született. Moggallana volt a király második fia, az igazi trónörökös. Kassapa, akinek így esélye sem volt a trónra, állandóan elégedetlenkedett, így a bosszúéhes Migara könnyen a király ellen fordíthatta Kassapa-t. Kassapa összeesküvést szervezett, elfogatta saját apját, a királyt, megkínozta, majd élve befalaztatta. Ugyanez volt a terve féltestvérével is, de neki sikerült Indiába menekülnie. Kassapa megtette Migara-t hadvezérének. És bár a trónt megszerezte, de az ennek nyomán kitört polgárháború és a valódi tróntörökös, Moggallana visszatértétől való félelme miatt Kassapa elhagyni kényszerült az addigi fővárost, Anuradhapura-t, és a biztonságot nyújtó Sigiriya-ba menekült, és megépíttette magának a fellegvárat. 22 év után már az impozáns erődítmény sem nyújtott elegendő védelmet Kassapa számára, miután a trón eredeti várományosa, Moggallana visszatért Indiából. A legenda szerint a csatában, amikor Kassapa harci elefántjával jobb kilátást biztosító helyre indult, serege félreértette mozdulatát (azt hitték vissza akar vonulni), ezért visszavonulva magára hagyta őt. Mire ezt Kassapa észrevette már egyedül állt szemben testvérével, így inkább a halálba menekült, tőrével metszette el saját torkát.

Az épületegyüttesben sziklatemplomok, fürdők, tavak, barlangok, és Ázsia legrégebbi tervezett kertjei, gránitsziklán kialakított függőkertjei találhatók. Sigiriya csodái a “Sigiriya-i asszonyok” freskók, a Tükörfal, az Oroszlán terasz, a Vízi kert, valamint a hegy ormán álló 5. századi fellegvár, és az onnan látható panoráma. A romjaiban is lenyűgöző pompájú erődítmény és palotarendszer a király halála után buddhista szerzetesek remete lakjául szolgált.

A kb. egy kilométeres négyzetes parkot három oldalról sáncok, a negyedikről pedig maga a szikla határolja. A szikla felé vezető úton máig működő medencék, kertek és sétányok szövedékén át vezet az út az Oroszlán szikla felé. A közeli víztárolóval összekötött földalatti vízvezeték-hálózat ma is működik. A sziklakertben hatalmas vándorkövek állnak, ahonnan két hatalmas sziklaboltozat alatt áthaladva jutunk a teraszok kertjébe. A teraszok mesterséges támfalakkal emelkednek a fellegvár bejáratául épült, ma alig felismerhető oroszlánszájig. Az erődítmény legfelső szintjére egykor egy hatalmas, kőbe faragott oroszlán száján keresztül vezetett az út, ám mára csak az oroszlán mancsai maradtak meg, melyek még így is tekintélyparancsolóan állnak a szikla aljában.

Nyolcszögletű medence

Hihetetlen, ahogy a természeteset összehozták a mesterségessel...

Meredek lépcsőket kell megmászni, majd a főlépcsőn felfelé (mely állítólag az oroszlán nyelve volt annak idején) eljutunk a Tükörfalhoz.

A történet szerint a Tükörfal olyan simára volt csiszolva, hogy a király láthatta magát benne. Itt található egy vasszerkezetű szűk csigalépcső, ezen jutunk fel egy barlangszerű helyiségbe, itt láthatjuk a “Sigiriya-i asszonyok” 140 méter széles, 40 méter magas falfestmény maradványait, mely egykoron ötszáz, gyönyörűen festett női aktot ábrázolt. A freskók nagy része mára eltűnt, de néhány, évszázadokig rejtve maradt, szám szerint 21 freskó még ma is megcsodálható. Állítólag ezeket maga Kassapa király festette.

Tükörfal és csigalépcső

Vannak nagyon szép állapotban megmaradt freskók...

...és vannak kevésbé jó állapotban lévők

Újra le egy másik csigalépcsőn (mert csak egyirányú forgalom van rajtuk, annyira szűkek, hogy csak egy ember fér el rajta), folytatódik a tükörfal… újabb lépcsők, majd az út az oroszlán mancsainál lévő teraszon ér véget.

Tükörfal

Kilátás a kertre erről a szintről

A fellegvár megmászása itt kezdődik (vagy folytatódik) az oroszlán két mancsa között. Újabb meredek vaslétrák következnek. Az útikönyv tériszonyosoknak nem ajánlja a felmászást, amit így utólag tökéletes megértek. Iszonyatosan féltem felmenni, bár annyira erősen próbáltam koncentrálni, és mindig csak a következő lépcsőfokra nézni, de a tudat bennem volt. Vaslépcső, csak vashuzal mellette amiben kapaszkodni lehet, mozog minden, fúj a szél… Én meg egyszerre remegtem, izzadtam, sírtam, és azt hittem ott halok meg. Laca ment elöl, fogta a kezem, egyre erősebben, ahogy egyre nedvesebb lett, nehogy kicsússzon a kezéből. Az örökkévalóságig tartott mire felértünk oda. Aztán egy jó idő kellett ahhoz, hogy lenyugodjak. Persze fent a látvány már kárpótolt a szenvedésért.

Nyugat felé lent az alsóváros romjait, középen a királyi kert geometrikus mintáit látni. Távolabb, minden irányban dzsungel, amíg a szem ellát. Néhány hegy és víztározó töri meg a látványt.

Ez a kb. 10000 m2-es fennsík egészen a meredek falakig be volt építve. Az épületek több szinten, teraszosan helyezkedtek el, lépcsők kötötték össze őket. Itt fent volt a királyi palota, a kincstár, volt víztározó, fürdőmedence. A fürdőmedence fölött egy kis teraszon találjuk az egyetlen tömbből kifaragott trónszéket.

én

Laca

anyu

én

Laca

Laca

Trón

én

A romjaiban is impozáns Sigiriya láttán el sem tudom képzelni, milyen lehetett fénykorában, Kassapa király uralkodása idején!

Egy újabb megpróbáltatás következett számomra; le is kellett innen menni. Ugyanazok a vaslétrák, ugyanaz a kínlódás. Sőt, még rosszabb, mert Laca kitalálta, hogy itt muszáj fényképezni, tehát elengedte a kezem. Én meg ott álltam egyedül, markolva a mozgó vashuzalt, ami mindent adott, csak biztonságérzetet nem. De persze a fényképek tök jók lettek, megérte, csak épp abban a pillanatban én ezt nem úgy gondoltam még.

anyu jön lefelé

Az oroszlán mancsaitól lefelé már könnyű volt a túra, meredek kőlépcsők, de legalább magas, biztonságot nyújtó fallal.

Innen kívülről még szebbnek látni a Tükörfalat.

Egy darabig ugyanarra mentünk lefelé, majd elkanyarodtunk, és a Fogadóteremhez jutottunk. Ezen is van egy trónszék.

Utána egy kis szentély, az Asana-barlang következett. Itt meditáltak annak idején a szerzetesek.

Aztán érdemes felfelé nézni, mert a Kobra-csuklyának nevezett kőszirtet ebből a szögből érdemes szemügyre venni. Tényleg olyan, mint egy kobra feje!

És ha még nem lett volna mára elég a megpróbáltatásokból, elmentünk egy kígyós muki mellett is. Erre Chintha megjegyzi, hogy lehet vele fényképezkedni, ha akarunk, sőt meg is foghatjuk a kígyót. Ahhh… Egyből eszembe jutott India, mikor az Amber Palace-tól jöttünk lefelé Jaipur felé és a parkolóban volt egy kobrabűvölő, aki szintén a nyakamba tette volna a kobrát, csak akkor úgy gondoltam, hogy öreg kobra is kobra, sose lehet tudni… és nem mertem a nyakamba venni. Amit persze azóta is bánok. Na, pont emiatt voltam úgy, hogy még egy ilyen lehetőséget nem szalasztok el, jöjjön, aminek jönnie kell; a kígyó. A kígyó egyébként nagyon nehéz volt, és hideg, és nyirkos is. De mivel előző nap megpirult kicsit a nyakam, kifejezetten jólesett neki rajta a kígyó. Az elején eléggé féltem, de a kígyót különösebben nem érdekelte, hogy hol van, ő nem majrézott, így aztán lassan már én sem. Aztán még egy kisebb kígyót is kaptam, így már kettővel „küzdöttem”.

ajajj...

érkezik a második...

ketten egy ellen

Mondanom sem kell, bátorságom másnak is meghozta a kedvet a fotózkodásra.

anyu

neki is érkezik a második kígyó

apu, anyu

Innen tovább utaztunk Matale-ba, a Ranweli Spice Garden nevű fűszerkertbe, ahol először megebédeltünk, majd átmentünk az út túloldalára, ahol aztán kóstolóval egybekötött bemutató részesei voltunk.

A krémlevesek mindig nagyon finomak voltak :-)

Hal, saláták, dhal, és az elmaradhatatlan Ginger Ale

Megnéztünk egy csomó féle növényt, mindegyiknek megmutogatták a levelét/termését (éppen amit felhasználnak az ayurveda gyógytermékek készítésére), elmondták, hogy mire jó, fogdoshattunk, szaglászhattunk, ki is lehetett próbálni őket.

Bors

Kakaó

Vörös ananász

Vanília

Szerecsendió

Curry

A levelek közt megbújva :-)

Aztán felmentünk egy nagy terembe, itt már a csomagolt kész termékeket láttuk. Kaptunk teát, és aki akart, meg is masszíroztathatta magát. Utána pedig lent a boltban aki akart, vásárolhatott is.

Innen az utunk Kandy felé folytatódott, de útközben még megnéztünk egy hindu templomot Matale-ban.

Kandy városába bejutni elég lassan ment, óriási nagy volt a forgalom. Elmentünk a Fog-templom és a Kandy-tó mellett, felkanyarogtunk egy dombra, ahol aztán megálltunk, és fentről lenézhettünk a város e két fontos látnivalójára.

Araszolgatunk befelé a városba

(A híd csak befelé van tele)

Kandy-tó

A Kandy-tó és a Fog templom fentről

Ezután egy fafaragó műhelynél álltunk meg, ahol ismerkedhettünk a helyi népművészettel. Megmutatták, hogy milyen módon keverik ki a festékeket, melyekkel például a maszkokat festik. Csak természetes alapanyagokkal dolgoznak.

Ezután gyalog sétáltunk le a Y.M.B.A. Hall-ba, ahol zenés-táncos folklórbemutató volt a program. Őszintén mondom, hogy nagyon élveztem!!! Hihetetlen jó volt a zene, ügyesek voltak a táncosok, érdekesek és szépek a ruhák, szóval nagyon jó volt! Simán elnézegettem volna őket még tovább is.

Elsőként a Conch Shell & Drum Orchestra hagyományos üdvözlését láttuk, a különféle ünnepi dobokon játszottak.

Második a Pooya tánc volt, ami egy segítség kérő tánc, az istenek áldását kérik, egyúttal tiszteletüket fejezik ki az istenek felé.

A harmadik a Thelme tánc, klasszikus és ritmikus alföldi táncok bemutatása.

Negyedikként Pantheru/Acrobaties következett, mely fesztiválok és felvonulások népszerű tánca. A tánc elnevezése a Pantheru hangszertől ered, mely hangzása közel áll a tamburinéhoz. Ritmusát a kísérő dobok adják. Maga a tánc pedig a balett Srí Lanka-i változatát mutatja be. A Pantheru használata nagy ügyességet kíván a táncosoktól, akik akrobatikus formák sorozatát mutatják be közben.

Ötödik a Peacock (páva) tánc, amelyben lányok mutatják be a páva kecses mozgását. A mitológia szerint ez a madár hozta a szigetre Skanda-t, a háború istenét, akit mind a buddhista, mind a hindu vallásban tisztelnek.

A hatodik a Salupaliya tánc volt, mely az ország déli területeinek népszerű tánca. A tánc néhány démont mutat be, akik a hagyomány szerint képesek betegségek elűzésére. Az országban pszihiátriai kezelések során is alkalmazni szokták.

Hetedikként a Raban táncot láthattuk, ami Sabaragamuwa megye hagyományos tánca. A tradicionális néptánc bemutatásánál a Raban-t használják. Ez olyan, mint a dob. A táncban férfi és női táncosok egyaránt részt vehetnek.

VIDEO!!!

Nyolcadik a Kulu tánc volt. Ez a tradicionális tánc a falusi lányokat idézi, akik a gazdag termést ünneplik táncukkal. A tánc bemutatja a folyamatot az aratástól a rostálásig.

Kilencedik a Ves tánc volt. Ez a legfontosabb Kandy tánc. A ves a Kandy táncosok hagyományos viselete, 64 különböző mintát tartalmaz, és ezek csillogása szimbolizálja a nap ragyogását. Ves táncos csak hosszú gyakorlás (évek!) után válhat valakiből. A tánc másik neve Kohomba Kaukariya, mivel a táncosok Kohomba isten áldását kérik.

A tizedik egy csoport tánc volt, 10 férfi és 10 nő táncolt együtt.

VIDEO!!!

A tizenegyedik műsorszám a tűzön járás volt, ezt kint az udvaron rendezték. Ekkor már lemenőben volt a nap. Az eredeti tűzön járáa Rama és Sita történetére vezethető vissza. Ravana (egy szingaléz király) elrabolta Sita hercegnőt Indiából. Amikor Rama, a férje visszaszerezte őt, a hercegnő, az elreblása alatt tanúsított hűségét (szüzességét) úgy bizonyította férjének, hogy meztelen lábbal sétált át a tűzön, anélkül, hogy megégette volna magát. A mai tűzön járók Kataragama és Pattini istenség segítségét kérik a feladat végrehajtásához.

VIDEO!!!

VIDEO!!!

Nagyon-nagyon szuper program volt, tényleg!!!

A szállásunk itt Kandy-ben a Grand Kandyan Hotel*****-ben volt.  (http://grandkandyan.com/) Igen izgalmas volt a hely megközelítése, ugyanis a Y.M.B.A. Hall-tól egy darabig még a nagy buszunkkal mentünk, majd abból át kellett szállnunk egy kisebbe, mert a nagy buszunk nem fért volna el a szűk kis utcácskákban, amin fel kellett kígyóznunk a hegyre, ahol a szálloda van.

A kisbuszon :-)

Chintha

Ez egyébként egy vadi új szálloda. 2014. 10. 09-én adta át őexcellenciája Mahinda Rajapaksa Srí Lanka demokratikus szocialista köztársaságának elnöke.

Kinézetre csodaszép, csak épp a többi dolog hagy kívánnivalót maga után. Például hogy nincs rendesen takarítva, a mi fürdőszobánk például tele volt az előző vendégek hajával. Mások másra panaszkodtak. De például a vacsora is itt volt a legrosszabb, a választék sem volt jó, és ízre sem volt annyira jó. Arról nem beszélve, hogy fél év volt, mire kiderítették, hogy nekünk a vacsora benne van-e az árban.

A welcome drink-hez zene is járt

Laca

Van egy tök jó fürdője is, jó kilátással a városra, de már nem tudtunk kimenni fürdeni, mert zártak. És reggel meg később nyitottak, mint ahogy mi elindultunk volna… pedig olyan jó lett volna ott fürdeni egyet!

ELŐZMÉNY ITT és ITT, FOLYTATÁS ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!