Nagy körút SRÍ LANKA szigetén - VII. rész

Negombo - Marakkalagama - Madampe - Pambala - Tabbowa South Tabbowa Wewa - Anuradhapura - Negombo

2015. 02. 20.

Megint korán keltünk, gyorsan megreggeliztünk, és ezúttal öten (anyu, apu, Laca, Chinta és én) vágtunk neki az utolsó nagy menős napnak. (Ezután már csak láblógatás lesz ;-) )

Marakkalagama és környéke tele van téglakészítő kisüzemekkel. A sok fa a tégla kiégetéséhez kell.

Következőnek egy „banán szaküzlet”-nél álltunk meg. Azért, mert apu még otthon kiderítette, majd a fejébe vette, hogy Srí Lanka-n van piros! banán. És ő azt mindenképpen meg akarja kóstolni. Így hát megálltunk ennél a kis árudánál, és vettünk piros banánt. Persze más volt az íze, mint amit otthon megszoktunk, meg amit bárhol a világon máshol ettünk, de azon kívül, hogy a héja piros, nem volt semmi különös.

Madampe-ban egy lovas templomnál álltunk meg. A Senanayake Aramaya templom a város főutcáján található, és a nagy fehér ló szoborról könnyű felismerni. Azért nevezetes, mert Buddha egy hajtincsét őrzik itt. Buddha hajtincse mellett más szent relikviák is találhatók a Buddha Jayanti sztúpában, mely tömör gránitból készült, és 10 évbe telt, míg kézi munkával elkészítették. Sri Maha Bodhi egy ősrégi bódhi-fa is található a területen.

Ezután Pambala-ban álltunk meg az Új Hindu Templomként emlegetett helyen. Sajnos nem lehetett fényképezni, és ezt nagyon komolyan vették, a fényképezőgépet vagy le kellett volna adni, vagy a kocsiban hagyni, és állandóan követtek, hogy nehogy esetleg mobillal csináljunk képeket. Ennek ellenére nagy élmény volt a templom, mert belecsöppentünk egy „áldás” szertartásba. Valaki jött, és valamire áldást kért a paptól. Hozott magával áldozati adományt (gyümölcsöket) és odaadta a papnak, aki elvette és „feldolgozta”. Azaz felbontotta a kókuszdiót, szép virágokat rakott bele, füstölőket gyújtott, közben imádkozott. Mi meg álltunk és néztük. Aztán megfüstölt minket is, olajat kaptunk a kezünkbe, piros pöttyöt a homlokunkra.

Eddig még nem írtam erről, de nekem nagyon tetszik Srí Lanka-n ez a vallások békés egymás mellett élése. Mint például Kataragama-ban is. Nem gond az ha buddhista vagy, simán elmehetsz egy hindu templomba is imádkozni. Az hogy egy perccel ezelőtt még a buddhistában imádkoztál, nem akadály. Nem úgy mint itthon, ahol még a keresztény vallások sem mindig hajlandók egymással békésen meglenni, fujjognak egymásra. És akkor még a nem annyira rokon vallásokról nem is beszéltem…

Hosszú út állt előttünk Anuradhapura-ig. Következőnek a Tabbowa South Tabbowa Wewa tónál álltunk meg. Ez egy víztározó, a tenger feletti magassága 20 méter. A Tabbowa Wewa egy ősi öntözőrendszer, melyet a Mee Oya medencében építettek öntözési célokra a Nanneri Oya felduzzasztásával, mely a Mee Oya jelentős mellékfolyója. A tározót 1913-1925 között restaurálták, majd ismét 1969-ben. Területe 461 hektár. Nincs sok bizonyíték a történelemben az építésével kapcsolatosan, de úgy tartják, hogy Kawantissa király építette, aki Anuradhapura és Ruhuna királya volt, és Kr. e. 205-161 között uralkodott.

Anuradhapura előtt egy kis faluban megálltunk egy útszéli helyen kajálni. Nagyon finom helyi ételeket ettünk, ilyeneket még eddig sehol nem kaptunk. Mondjuk ez a hely inkább büfé jellegű volt, az eddigiek meg mind étterem félék.

A fővárostól (Colombo-tól) kb. 200 km-re, északra fekszik Anuradhapura, amely Srí Lanka első fővárosa és egyben a buddhista világ egyik legfontosabb központja volt. Már i.e. 380-ban a szingaléz királyok szent fővárosa volt, és majd 1300 éven keresztül az is maradt, mígnem 993-ban egy támadás miatt a közeli, biztonságosabbnak ítélt Polonnaruwa-ba helyezték át az ország központját. Nem csak hosszú történelme, de kiterjedése miatt is ez a legjelentősebb ősi királyi város az országban.

Anuradhapura 1982 óta a UNESCO Világörökség Listán a 200-as referencia számmal szerepel.

A várost Pandukabhava alapította az i.e. 4 században, állítólag csillagjósok javaslatára. Az új főváros meghatározott tervek szerint készült, külön palota és templomnegyeddel, tágas lakókörzetekkel. Fejlődése később, Pandukabhava unokája, Devanampiya Tissa király uralkodása idején következett be, akinek köszönhető Srí Lanka történetének egyik legfontosabb eseménye, a buddhizmus érkezése a szigetre. Ekkor épült az első dagoba (a Thuparama dagoba), és a Mara Vihara templom is. Anuradhapura városát hatalmas védőfalak vették körül, s a korabeli világ egyik legbonyolultabb csatornarendszere szabdalta keresztül. Ehhez a vizet hatalmas víztározó medencék biztosították. Ez mind az első buddhista király Devanampiya Tissa és utódai alatt történt.

Később a város számos tamil inváziót átvészelt (pl. i.e. 2. század), Duttha Gamani azonban kiűzte őket az országból. Ekkorra esett a város második nagy építési periódusa; ekkor építették az első nagyméretű dagobákat és palotákat. A következő évszázadokban a város megint hanyatlásnak indult. A 3. században Mahasena, majd az 5. században Dhatusena, a 6. században II. Moggallana uralkodása hozott újra virágzást a városra. Végül a 10. században I. Vijayabahu (akit még Anuradhapura-ban koronáztak meg) a politikai-kulturális központot Polonnaruwa-ba helyezte át. 

A korabeli város mesés romjait csak a 19. század elején fedezték fel, addig mélyen benőtte a dzsungel.

A dicsőséges múltú város egykori fényét hűen tükrözi a palotaépületek, kolostorok és mesterséges medencék maradványai, melyek még romosan is igen lenyűgözőek. A Malwatu folyó partján 6 km átmérőjű körben fekvő romterület, a rengeteg látnivaló felfedezésére érdemes rászánni egy egész napot. Ez idáig is csak a központi negyed legfontosabb részeit tudták feltárni, tekintve, hogy a város fénykorában több száz négyzetkilométernyi területet foglalt el.

Megvettük a jegyeket (a teljes árú jegy 25 USD vagy 3250 RS), majd elindultunk felfedezni az ősi várost.

Az egészségügy és az oktatás volt két a másik dolog, amelynek a hatóságok különös figyelmet szenteltek. Volt több kórház is a városban. A 4. században II. Upatissa király egy negyedben otthonokat biztosított a nyomorékoknak és vakoknak. Buddhadasa király (337-365), aki maga is nagyon híres orvos volt, minden tíz falura kijelölt egy felelős orvost. Ezen szakemberek fenntartási költségét a mezőkből származó bevétel tizedéből fedezték. Ő is létrehozott menedékhelyeket a betegeknek minden faluban. Orvosoknak az állatokat is el kellett látniuk. V. Kassapa király (914-923) alapított kórházat Anuradhapura déli kapujához közel. Úgy tartják, hogy Sena tábornok is építtetett egy kórházat a 10. században. A orvosi ellátás története korán kezdődött, hiszen az i.e. 4. században Pandukabhaya király, a város fertőtlenítési folyamatának részeként egy kórházat épített. Sok ember dolgozott folyamatosan a város tisztán tartásán.

Vijayabahu 12. századi palotájának romjai mellett található a palotához tartozó Mahapali refektórium. Ez volt a kolostori ebédlő, melyben egy hatalmas, 3 méter hosszú és 2 méter széles kőkádat láthatunk. Ebben tárolták a több ezer itt élő szerzetes számára a rizst és egyéb ételeket.

Az úton tovább haladva, a másik oldalon láthatjuk a Rézpalota épületét (Brazen Palace). Ez az oszloptenger képezte Duttha Gamani híres rézpalotájának földszintjét. Az eredeti 1800 oszlopból 1600 maradt fenn. A palota 9 emeletes volt és drága fafélékből készült. A tetejét rézlemezek borították, innen kapta a nevét. Drágakövekkel és gazdag fafaragásokkal díszített épület volt, minden emeletén 100 szobával, melyet 1000 szerzetes lakott. Építése után 15 évvel azonban leégett, és a 2. században Saddha Tissa király építette újjá, de akkor már csak 7 emeletes volt. A 11. században a csóla hódítás alatt újra elpusztult. Mai fomáját Parakramabahu-nak köszönheti, aki a 12. században építette újjá.

Anuradhapura leghíresebb nevezetessége a Sri Maha Bodhi; egy ősrégi bódhi-fa, az ország legszentebb fája, amely a legenda szerint annak a fának egy ágából fakadt, mely alatt Buddha elérte a megvilágosodást. (Ez a bódhi fa egyébként egy nyárfalevelű fügefa, ficus religiosa.) Az ágat Sanghamitta királylány hozta a szigetre és ültette el itt, i.e. 288-ban, és azóta folyamatosan őrzik. Egy kőfallal körülvett udvaron, magas, négyszögletes teraszon áll, és vastag, öreg ágait vasoszlopok támasztják alá. A terasz és az azt körülvevő oltárok különböző korokban épültek, ez mutatja azt is, hogy minden uralkodó kötelességének érezte a fa megóvását, és környezetének díszítését. Ez a világ legidősebb fája, melynek ismert az ültetési dátuma, és amelynek folyamatos őrzéséről történelmi írások tanúskodnak. Az biztos, hogy egy hétköznapi látogatónak lehetetlen közel kerülnie a fához, mivel szinte teljesen körbeépítették a templommal, és a kaput őr vigyázza.

Ezeken túl itt találhatóak Srí Lanka legimpozánsabb sztúpiái is, elsőként a Ruvanyelisaya dagoba-t néztük meg. Ennek a fehér színű dagobának az építése Duttha Gamani nevéhez köthető. A legendák szerint a király a halálos ágyán feküdt, de a dagoba még messze volt a befejezésétől. Testvére ezért bambuszból és leplekből elkészítette a mását, így e kegyes csalással az uralkodó még láthatta „készen” a mesterművét. Ma ez a legnagyobb dagoba Srí Lanka-n, 100 méter magas, és kerületet 310 méter. Aranyozott csúcsán (8 méter magas) egy hegyikristály, burmai buddhisták ajándéka van elhelyezve. Anuradhapura épületei közül ezt állították helyre elsőként. 100 méteres oldalait elefánt fejek díszítik, ezek közöl csak a nyugati feljárat mellett van néhány eredeti, a többi pótlás. A 4 fő világtáj irányéban kisebb szentélyek vannak, ezek későbbi korokból származnak. A keleti szentélynél egy kőtábla szerint a 12. században Nissankamalla elzarándokolt ide.

Srí Lanka legelső dagobája, a Buddha kulcscsontja fölé emelt Thuparama dagoba egy 19 méter magas építmény. Devanampiya Tissa király építtette az i.e. 3. században, a buddhizmusra való áttérését követően. Eredetileg „rizskupac” formája volt, de később átépítették harang formájúra. A mellette megmaradt díszes faragású oszlopok egy valamikori kúp alakú, fa tetőszerkezetet tartottak az építmény felett.

Az egykor kiterjedt kolostorkomplexum középpontjában magasodik az Abhayagiri dagoba. Vattagamani Abhaya király nevéhez köthető, aki az i.e. 1. században emeltette a dagobát. Egykoron 150 métermagas volt, ma már csak 75. Kerülete 667 méter. A kolostorkomplexum 5000 szerzetesnek adott otthont. Itt is emeltek a fő égtájak irányába kisebb szentélyeket, melyek jó állapotban maradtak meg. Legrégebbi elemei a keleti szentélynél található vázamotívumos oszlopok. A törpéket ábrázoló faragások későbbiek.

A Ratnaprasada épületének alapjait a 2. században rakták le, Kannitha Tissa uralkodása idején. Mai formáját jóval később, a 8. században nyerte el. Rendeltetése nem egyértelmű, hitték királyi palotának, és az Abhayagiri templom apátjának lakhelyének is. Hatalmas, több mint fél méter átmérőjű négyszögletes oszlopai miatt Elefántistállónak is nevezik. Legértékesebb eleme a kőteraszra felvezető lépcső mellett látható őrkövek, melyek a 8. századból származnak, és gazdag kidolgozású keretben ábrázolják a kígyókirályt, Nagaraja-t, koronája körül a hétfejű kobrával. Bal kezében egy virágvázát tart, a bőség edényét, a jólétre utalva, a jobb kezében pedig lótuszvirágot, mely isteni mivoltára utal.

A Mahasena palota büszkélkedik a legszebb holdkővel, emiatt Holdkő palotaként is szokták emlegetni. A palota alapjai 3. századbeliek, de a 8. században épült fel. Fa szerkezete mára elpusztult, kőteraszai és annak oszlopai sejtetik, hogy nézhetett ki annak idején. Neve ellenére nem palota, hanem templom volt, és központi épületét 4 kisebb vette körül.

Anuradhapura másik ismertebb nevezetessége a Samadhi Buddha szobor, melyet az Abhayagiri dagobától nem messze az ásatások során meglepően jó állapotban találtak meg. Ez egy a Buddhát meditációs pózban megörökítő kőszobor, mely a buddhista szobrászat egyik mesterműve; 2 méter magas és 1700 éves szobor, melyet védőtető alá helyeztek.

A Samadhi Buddha szobortól kb. 200 méterre találjuk a Kuttam Pokuna-t, azaz az Iker fürdőt. Szeépen megmaradt medencéiben ma halak úszkálnak, annak idején pedig valószínűleg a szerzetesek használták.

A Mahasena király által a 3. században emeltetett, egykor 122 méter magas Jetavanarama dagoba, a világ legnagyobb téglaépítésű dagobája, bár ma már csak 70 méter magas. Építése idején csak az egyiptomi piramisok voltak magasabban nála.

A Tissa Wewa tavat építőjéről, Devanampiya Tissa királyról nevezték el. Az i.e. 3. században épült.

Az Isurumuniya templom az i.e. 3. században épült. Ez egy sziklák között megbúvó építmény. A legkorábbi megmaradt részei a templom előtti négyszögletes tavacskák reliefjei, melyeken elefántok, férfialak, és lófej is látható.

A sziklák között rengeteg denevér bújik meg. Éles, csiripeléshez hasonló hangot adnak.

A templom mellett van egy kis múzeum, ahol fafaragásokat láthatunk, melyek között a legjelentősebb egy az 5. századból származó Szerelmespárt ábrázoló dombormű.

Trón

Királyi család

Törpe

Szerelmespár

A Vessagiriya kolostorban Devanampiya Tissa király udvarának 500 nemese, akik áttértek a buddhizmusra, az itteni 24 sziklabarlangban éltek remeteként. Lépcsőn jutunk fel a sziklahátra, mely a barlangokat rejti.

Innen aztán már haza indultunk, és útközben már csak enni álltunk meg egy útszéli kis helyen. Eddigre már sötét volt, és ha lehet, még sötétebb mire visszaérünk Negombo-ba. Negombo-ban az állomáson búcsút vettünk Chintha-tól, mert vele már többet nem találkozunk ittlétünk alatt. Visszaérve a hotelbe, csak bezuhantunk az ágyba.

ELŐZMÉNY ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT, FOLYTATÁS ITT és ITT!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

Srí Lanka-ról bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sr%C3%AD_Lanka
Panoráma Országkalauzok Sri Lanka kötet

Anuradhapura MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Anuradhapura
Anuradhapura ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Anuradhapura
Anuradhapura UNESCO listán ANGOLul: http://whc.unesco.org/en/list/200

Hotel Rani Beach***: http://www.ranibeachresorts.com/