2018. április 12., csütörtök

A rejtélyes Pilist nem lehet megunni! (Szerző: Bene Marianna)


 

Közkívánatra az idén is folytatódik a vendégírói sorozat, bár egy kicsit másképp! :-) Az idei téma az otthon/szülőföld/haza. Az áprilisi vendégíró Bene Marianna, aki szerint kizökkenni a mindennapokból JÓ! Szerinte minden utazás különleges, akkor is, ha másik kontinensre, és akkor is, ha csak a szomszéd városba ruccanunk ki. Célja megismerni más kultúrákat, átélni sok-sok kalandot, és mindezt megosztani másokkal. Az Útitárs-Kalandozások a nagyvilágban nevű blogjában arra ösztönöz másokat, hogy mozduljanak, fedezzék fel a világot.


A rejtélyes Pilist nem lehet megunni! 


Nagyon örültem a felkérésnek, hogy az áprilisi vendégírást én készítsem el, ám a témaválasztás nem volt egyszerű, mivel a „haza, otthon, szülőföldem” kapcsán hirtelen nem jutott eszembe semmi érdekes, vagyis olyan, ami mások számára is érdekes lehet. Persze ez nem tartott sokáig, rövid idő múlva már a bőség zavarával küzdöttem, hiszen ahogy a blog is hirdeti: „Mindenütt jóóó”. És valóban, én mindenhol jól tudom érezni magam, általában nem ragaszkodom helyekhez, sőt, van jó pár város, vagy akár ország is, amiről el tudnám képzelni, hogy hosszabb-rövidebb ideig az otthonom legyen. De ezzel már nagyon elkalandoznék, úgyhogy végül amellett döntöttem, hogy egy olyan csodás tájat mutatok meg, ahová mindig szívesen megyünk, és nincs elérhetetlen távolságban.

Ahogy beköszönt a jó idő, igyekszünk minél gyorsabban szabadulni a városból. A kedvenc terepünk a Pilis, ahová már szinte hazajárunk, de még az évek alatt sem sikerült megismernünk minden rejtett zugát. Gyorsan megszerettük, mert mindig tartogat számunkra valami újat, a túraútvonalainak többsége egyáltalán nem megerőltető, és fontos szempont, hogy kutyával is jól járható terep. Most elkalauzollak titeket a már általunk is felfedezett, legklasszabb helyekre.

Tavaszi virág
 

A Pilisben szerencsére nem lehet igazán eltévedni, mivel nincsenek nagy távolságok, előbb-utóbb biztos kilyukad az ember valamelyik hangulatos kis településén. Én inkább úgy szoktam fogalmazni, hogy elkavarodtunk, ami már többször is megesett velünk. Kárpótlásul viszont mindig találtunk valami izgalmasat a túra során. Ilyen elkavarodásoknak köszönhető, hogy a Lajos-forrás környékét például már egészen alaposan bejártuk. Unni viszont még mindig nem unjuk, sokszor visszatérünk.

A Lajos-forrás közelében
 

A forrást már önmagáért is érdemes felkeresni, sőt, rögtön vihetünk egy-két üres palackot is, ugyanis ásványokban gazdag vizéért sorban állnak az emberek. Nincs kellemetlen utóíze, így mi is mindig megtöltünk egy pár üveget.

Az innen kiinduló egyik legszebb túra a zöld jelzés mentén a Dömör-kapui vízesésig vezet, ami gyönyörű látvány, de mégsem ez lett a kedvencünk.

Dömör-kapu
 

Ha egyet kellene ajánlani a környékről, akkor az a Vasas-szakadékhoz vezető útvonal lenne a sárga jelzés mentén. A szakadékhoz (ami igazából inkább egy hasadék) nem kell sokat gyalogolni. Egészen be lehet sétálni a „gyomrába”, a végén viszont teljesen összeszűkül. Onnan már csak tapasztalt barlangászok tudnak továbbmenni. Innen érdemes elsétálni a Czibulka János menedékházig, aminek büféjében ottjártunkkor isteni házi szörpökkel frissíthettük magunkat. Ehhez nagyon közel található a Petőfi-pihenő, és a különleges formájú Gomba-szikla, amit Napóleonkalapnak is hívnak. Szerintem jobban hasonlít a gombára. Szerintetek?

A Vasas-hasadék gyomrában

Czibulka János (Kőhegyi) Menedékház

Kilátás a Petőfi-pihenőtől

Gomba-szikla
 

Négylábúnk egyik kedvence a Holdvilág-árok volt, ahol a kis patakban kedvére dagonyázhatott. Aki kutyával vág neki, jó, ha tudja, hogy van egy létrás szakasz, de ez megkerülhető.

Holdvilág-árok

Felfrissülés
 

Ha már a szurdokoknál tartunk, a legújabb hódításunk a Dera-szurdok, amit a nyár egyik legforróbb napján kerestünk fel. Bár a megelőző száraz időszak miatt a patak vízhozama alacsony volt, így is egészen lenyűgöző a látvány, és kifejezetten ajánljuk a forró napokra ezt a túrát, mert a magas sziklafalak védelmének köszönhetően nagyon kellemes, hűs a levegő.

Dera-szurdok
 

A Pilis egyik legnagyobb meglepetése volt az Egri vár. Nem elírás, már 3 éve jártuk a hegységet, mikor a térképen megakadt a szemem egy ponton Pilisborosjenő közelében. Az Egri vár másolatát az 1960-as években építették fel a film forgatási helyszínéül, aztán a díszletet nem bontották le. Így vált a „másolat” igazi turisztikai látványossággá. Igazán szép séta, ha a Pilisborosjenő határában lévő Kevély Hegyi Levendulamezőtől indulunk. Így útba esnek a különös formájú Teve-sziklák is. Ehhez már nagyon közel van a vár, elég, ha a gyerekzsivaj után megyünk, ugyanis a családok kedvelt kirándulóhelye.

Kevély Hegyi Levendulamező

Teve-sziklák

Az Egri vár másolata
 

Azzal kezdtem, hogy alig várjuk a jó időt, hogy kirándulhassunk egyet a Pilisben, de türelmetlenek vagyunk, így már negyedik éve minden új évet itt kezdünk. Elsején, mikor a legtöbben igyekeznek kiheverni a szilveszteri bulit, mi felkerekedünk, hogy túrázzunk egyet. Mondanom sem kell, mindig kalandosra sikerül, úgyhogy az új évünk emlékezetesen indul. Az utóbbi évek tapasztalata, hogy nem vagyunk egyedül, egyre többen választják az évkezdésnek ezt a módját.

2015. január elsején a solymári Jegenye-völgyet fogcsikorgató hidegben fedeztük fel, de megérte, mert a fagynak köszönhetően a befagyott Paprikás-patak mesés látvány volt.

Paprikás-patak

Fagyosan is csodás
 

2016-ban kicsit lazábbra vettük, és az év első napján a már jól ismert Lajos-forrást és környékét kerestük fel. Ekkor kicsit lehangoló volt a látvány, mert az előző évi jégkárok nyoma még rendesen meglátszott.

A hagyományt nem törjük meg!
 

2017-ben volt az eddigi legextrémebb évindításunk, ami kis túlzással túlélő túrává vált, ugyanis annyira elkavarodtunk, hogy ránksötétedett. Hozzáteszem, mindig van a hátizsákban egy kis fejlámpa, pont akkor egyszer nem vittük magunkkal. Mégis, a mai napig ez az egyik legcsodálatosabb pilisi túránk, ami egy elképesztő naplementével kárpótolt a kissé durvára sikeredett kiruccanásért.

Csodaszép naplemente

Csodaszép naplemente
 

És hogy hogyan kezdtük az idei évet? Természetesen egy pilisi túrával, ami felért egy dagonyázással. Az eredetileg eltervezett Thirring-körút járhatatlannak bizonyult, így végül a Zsivány-szikláknál kötöttünk ki. Kiindulópontunk a közkedvelt Dobogókő volt, ahol több meglepetés is ért: az egyik, hogy a parkolásért fizetni kell (ilyesmit máshol nem tapasztaltunk még a Pilisben), a másik, hogy annyira sokan voltak, hogy az már szinte hihetetlen.

A Zsivány-szikláknál
 

A bakancslistánk ezzel még nem ért véget, hiszen a Pilis még rengeteg szépséget rejteget. Hamarosan végigjárjuk a Thirring-körutat, újra tervben van a Holdvilág-árok, és itt az ideje megnéznünk a különleges Vaskapu-sziklát is.

 

Ha szívesen olvasgatnál részletesebb leírásokat is a túráinkról, utazásainkról, látogass el a blogra vagy kövess a Facebookon. Aztán pedig bakancsot fel, és irány a Pilis, még az is lehet, hogy összefutunk!

 

 
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!

 

A májusi vendégíró Ster Pachacutec Amarú alias Pachacutecyupanqui, perui - ecuadori - koreai - magyar származású művész, blogger, leendő utazó, régész és antropológus. A szülei kulturális neveltetése nagyban rájátszhatott arra, hogy menthetetlenül, és véglegesen beleszerelmesedett a letűnt korok szépséges világába. Azokba a korokba, amelyek szépségét, történelmét, és csúfságait is ránk hagyta a történelem. Hobbija a letűnt korok után való kutatás, cikkírás, érzelmei és gondolatai leírása, a művészetek iránti mérhetetlen rajongás írásaiba sűrítése. Hajtó motorja az életben a családja. Friss öntudattal rendelkezőként kezdett neki a blogolásnak immár harmadik éve. Amit leír, az az út, amelyet bejár, amely visszavezet a kultúrájához, a gyökereihez, önmagához. Az az út, amelyen ember lett. Kukkantsatok be az ő blogjába is!


4 megjegyzés:

  1. Nem lehet ugyanazt a hegyet, hegységet megunni szerintem. Minden évszakban, minden hónapban más arcát mutatja, újabb történések szemtanúi lehetünk, ha kellően figyelünk.
    Még sosem jártam a Pilisben, amit bemutattál nagy szép és érdekes. Az eltévedésnél jót mosolyogtam magamban... egyszer velünk is előfordult itt az Alpokban. Ekkor kell használjuk a tájolási készségünket, ha más eszköz nincs nálunk. Működik, megtanultam. Mi is besötétedtünk mire az autónkat megtaláltuk.
    A naplementés képek csodaszépek!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én többször jártam már a Pilisben, Dobogőkőn, a Rám-szakadéknál. Szuper jó helyek.
      De Marianna ahogy látom, úgy ismeri a Pilist, mint a tenyerét. Egy csomó új, szép és érdekes helyet mutatott nekem is! Köszönet neki érte! :)

      Törlés
  2. Sokszor csodás helyek, és a csodás helyeken csodás pillanatok vannak karnyújtásnyira tőlünk.
    Már nagyon vágyom egy igazi, természetközeli kirándulásra, köszönöm ehhez a tippet, alighanem ebből a cikkből választok túrát.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól teszed! :)
      Nekem eddig Dobogókő és a Rám-szakadék a kedvenceim a Pilisben, mindkét helyen többször is jártam. De Marianna annyi szép helyet mutatott itt, hogy szívesen útra kelnék megint én is a Dera-szurdokba, a Teve-sziklákhoz, vagy az "Egri vár"hoz. Ja, és a levendulamezőt ki ne hagyjam! :)

      Törlés