Nagyon rosszul aludtam, így csak 10 óra után másztam ki az ágyból. Megreggeliztem, majd összepakoltam a cuccokat a kiránduláshoz. Legalább háromszor visszajöttem; zsebkendőért, esernyőért, meg még nem tudom, miért.
Most nem a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Imoláról lesz szó, mely kis falucska. Magyarországon is van egy ilyen névrokona az olasz Imola-nak. Közük nem
sok van egymáshoz, egyes állítások szerint egy magyar utazó adta ezt a nevet a
magyar községnek, mert kalandozásai során sokszor megfordult már ebben az olasz
városkában, és úgy gondolta, hogy Magyarországon is legyen egy ilyen nevű hely.
Azt azért nem mondanám, hogy semmi látnivaló nincs itt, szóval aki nem a Forma 1-es pálya miatt jön ide, azért az is eltölthet egy kellemes (fél) napot a városban.
Bologna-ból a 12:06-os vonattal mentem el, és 20 perc alatt ott is voltam. A városközpont közel van a vasútállomáshoz, de előző este megnéztem a térképen az utcaneveket, hogy merre kell mennem. Egy idő után ismerősek voltak az épületek, mert erre egyszer már Carmelo-val jártam, csak akkor este volt, és fényképezőgép sem volt nálam. Valamint nem mentünk be sem a katedrálisba, sem a várba.
A mai túra tehát az Olaszországbeli Imola-ba történt, ahol körülbelül 68 ezren
élnek. Ez a város nem a nevezetességeiről híres, hanem sokkal inkább arról,
hogy számos versenyt rendeznek itt, köztük autó-, és motorversenyeket. 2007-ig
minden évben rendeztek itt például Formula1-es futamokat is, de azóta a pálya a
korszerűtlensége miatt már csak különböző kategóriás versenyeknek, és a
motorvilág legrangosabb kupájának, a MotoGP-nek ad otthont.
Azon ritka Forma-1-es pályák egyike, amelyeken az óramutató
járásával ellenkezően haladnak a versenyzők. Ilyen például még Interlagos, és
az Isztambul park. 4,933 km hosszú, 17 kanyar található benne. A rajta
tartott Forma-1-es versenyek 62 körösek voltak, amely összesen
305,609 km-nek felel meg. Hírhedtségét 1994-ben érte el, amikor a szombati
időmérő edzésen Roland Ratzenberger a Villeneuve, majd a versenyen a
háromszoros világbajnok Ayrton Senna a Tamburello kanyarban halt meg
baleset miatt. A tragikus verseny után a versenypályát átalakították, amelynek
következtében biztonságosabb és lassabb lett. Korábbi neve Autodromo Dino Ferrari volt, Enzo
Ferrari korán meghalt fiáról elnevezve. 1988 óta viseli jelenlegi nevét, amikor
Enzo Ferrari is meghalt. 2007-ben nagyszabasú felújításon esett át a pálya, a
boxutcát felrobbantották és új létesítményeket építettek, valamint
újraaszfaltozták a pályát és kiiktatták a box előtti sikánt. A pálya 2011
szeptemberében megkapta a Forma-1 nagydíj rendezéséhez szükséges 1-es
besorolást a korábbi 1T helyett; ugyanakkor a San Marino-i nagydíj visszatérése
nem valószínű a közeljövőben, mivel a pálya állami támogatásra nem számíthat
tekintettel az olasz gazdasági helyzetre, másrészt pedig a sport globális
terjeszkedése nem teszi lehetővé, hogy Olaszország a monzai olasz nagydíj
mellett még egy futamot is megrendezzen.
Bologna-ból a 12:06-os vonattal mentem el, és 20 perc alatt ott is voltam. A városközpont közel van a vasútállomáshoz, de előző este megnéztem a térképen az utcaneveket, hogy merre kell mennem. Egy idő után ismerősek voltak az épületek, mert erre egyszer már Carmelo-val jártam, csak akkor este volt, és fényképezőgép sem volt nálam. Valamint nem mentünk be sem a katedrálisba, sem a várba.
Hát, amilyen pechem volt, ma sem mentem be egyikbe sem, ugyanis mind a kettő zárva volt. A templomra semmi nem volt kiírva, a vár meg csak szombaton és vasárnap van nyitva. Magamon kívül más turistát nem nagyon láttam.
Duomo di San Cassiano, Santo Patrono di Imola
Rocca Sforzesca (erőd)
Ezen a képen jól látszik, hogy ilyen borús volt az idő egész nap.
Lefényképeztem magamat...
Erről a templomról nem tudok semmit...
Chiesa di San Domenico
Via Appia végén
Municipio (Városháza)
Piazza Matteotti
Chiesa del Pio Suffragio
Port'Appia
A város annyira pici, hogy a 14:23-as vonattal már jöttem is vissza. Jó, ha nyitva lettek volna amiket meg akarok nézni, tartott volna tovább is.