Iguazú-vízesés – a lenyűgözően „nagy víz” (Szerző: Szabó Elvira)

2017. december. Az idei év utolsó vendég bejegyzést Szabó Elvirának, a Vargabetűk blog írójának köszönhetjük. Ő az elmúlt pár hétben Brazíliában kalandozott, és a digitális nomád életformát kóstolgatta. Így nem meglepő, ha Dél-Amerika lenyűgöző természeti csodáját mutatja meg most nekünk. Blogját azoknak ajánlja, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!


Iguazú-vízesés – a lenyűgözően „nagy víz”


Az Iguazú-vízesés egyike Dél-Amerika lenyűgöző természeti csodáinak. Eltörpül mellette a Niagara-vízesés is – ha hihetünk Eleanor Rooseveltnek, az USA egyik híres first ladyjének, aki így kiáltott fel, amikor megpillantotta az alázúduló víztömeget: „Szegény Niagara! Az Iguazú folyó hatalmas vízeséseihez képest a Niagara olyan, mintha a vízcsapot nyitnánk meg a konyhában.” Az egykor itt élő guaraní őslakosok, akiknek nyelvéből maga az „iguazú” szó is származik, nem fecséreltek erre ennyi szót – az iguazú ugyanis annyit jelent: „nagy víz”.

Ebben a posztban a „nagy vizet” járjuk körül, alulról és felülről, végigpillantva rajta szemből, és becsónakázva a közvetlen közelébe. Mire a végére érünk, reményeim szerint lélekben minden olvasó csuromvizesnek érzi majd magát!


A vízzúdító

A guaraní mitológia hét szörnyének egyike Mbói, a félelmetes, kígyótestű, papagájfejű lény. A guaraní mítosz úgy meséli, Mbói nagy árat követelt azért, hogy hagyja békében élni az embereket: nem elégedett meg kevesebbel, mint hogy minden évben egy hajadont vessenek az Iguazú folyó vizébe áldozatul. Ám volt egy lány, aki nem törődött bele a sorsába: szerelmesével együtt feláldozása előestéjén megszökött. Amikor Mbói megtudta, mi történt, nagy haragra gerjedt, széltében kettéhasította a folyót, az így keletkező óriási vízesés pedig elsodorta és a mélybe rántotta a szerelmeseket. Habár sorsukat nem kerülhették el, bátorságuknak örökre emléket állít a zuhatagok sora.

Nemcsak a guaraní szerelmesek,
de sok kalandor is az Iguazú habjaiban lelte végzetét

 

Túrák a vízeséshez

Mind az argentin, mind a brazil határ mentén meglátogathatjuk a vízesést. Az argentin oldalon lévő nemzeti park bejárása időigényesebb, kb. 6 órába telik, míg a brazil oldalon 2 óra alatt kényelmesen végigsétálhatunk. Ha tehetjük, mindkét oldalt keressük fel, mert más-más szemszögből láttatja a vízesést: az argentin nemzeti park ösvényein egészen közel mehetünk a zuhatagokhoz, a brazil nemzeti parkban pedig elénk tárul a vízesés panorámája a maga teljességében, és innen kaphatunk igazán képet a méreteiről.

Mi az argentin oldal három ösvénye közül azzal kezdtük, amelyik felülről közelíti meg a vízesést. Már messziről hallani lehetett a zúgását, és bennünk szakadt a kiáltás, ahogy a dzsungelből kibukkant a zuhatagok sora. A biztonságos rámpákon egészen közel mehettünk azokhoz a helyekhez, ahol éppen alázúdul a folyó. A habok fölött a napfényben szivárványok születtek, majd halványultak el, és amikor azt hittük, hogy már biztosan a végéhez ér a vízesések sora, egyre újabbak tűntek fel.

Hatalmas erővel zúdul alá a víz

 

Majd ezután következett – még mindig az argentin oldalon maradva – az „alsó ösvény”, amely azokhoz a helyekhez visz közel, ahol a víz nagy robajjal, sűrű habokban ér földet, és a folyó folytatja útját először sebesen szaladva, majd rövidesen már ismét szélesen elnyúlva, ráérősen haladva. Itt már semmit sem tehettünk az ellen, hogy nedvesek legyünk: bőrünkön vízcseppek pattogtak, csapzottan szállt a hajunk, a ruhánk pár másodperc alatt begyűjtötte a vizet. Egy kis ízelítőt kaptunk abból – továbbra is biztonságban a rámpán és a korlátok között –, hogy milyen érzés kitéve lenni az elemek erejének. Van, aki esőkabátban közelíti meg ezeket a kiszögelléseket – én és a barátnőm nem voltunk ilyen felkészültek (mondhatjuk, a szép napos időben nem hajtottunk a biztonsági játékra; hamar megszáradtunk utána). Számomra így volt teljes az élmény :)

Egymás után tárulnak elénk a zuhatagok

 

 

Az ördög torka

Az argentin oldal harmadik ösvénye az egyszerre félelmetes és lenyűgöző Ördögtorok-szakadékhoz visz. Hogy ide elérjünk, hosszú percekig sétáltunk az Iguazú folyó fölött kiépített rámpákon; a folyó itt annyira kiszélesedett, hogy végtelennek tűnt, mint a tenger, és vörösesbarna színébe az ég kékje keveredett.

 

Színkeveredés az Iguazú folyón

 

Az Ördögtorok-szakadéknál szinte a talpunk alatt zúdult alá a víz, szemközt, a szakadék brazil oldalán is vastagon érkezett a víztömeg, és ahogy a korlátba kapaszkodva kihajoltunk, láttuk, hogy sűrű, végtelen habban olvad szét a mélyben minden. Mintha elért volna a vízesés szelleme: hívott magával, szívott magába ez a hely.

Az Ördögtorok-szakadék látványa az argentin oldalról

 

A brazil oldal nemzeti parkjában egyetlen hosszú ösvény vezet végig, szemközt a vízesések hosszú sorával. A biztonságos távolból felmérhetjük, micsoda nagyságról beszélünk valójában (2,7 km hosszan sorakoznak a zuhatagok)… A brazil ösvény szintén az Ördögtorok-szakadékhoz érkezik, csakhogy nem a felső végére, mint a túlsó, argentin oldalon, hanem az aljára. Rámpa vezet be a folyóra, és bizony a brazil oldalon sem úsztuk meg, hogy nedvesek legyünk! Olyan dübörgéssel ért le a víztömeg, hogy szinte egymás hangját sem hallottuk! Bár szóhoz sem jutottunk… Előttünk, mellettünk a vízesés, madarak szállnak a lezúduló víz közelében nyaktörő mutatványokkal, körülöttünk sűrű dzsungel… mintha egy természetfilm szereplői lettünk volna!

Az Ördögtorok-szakadék a brazil oldalon

 

 

Csónakkal a vízeséshez

Mind a brazil, mind az argentin oldalon részt lehet venni csónaktúrán, amelyen egészen közel visznek a vízeséshez. Mi ezt az argentin oldalon próbáltuk ki (a csónakot lásd az egyik fotón fentebb). Adtak mentőmellényt, vízhatlan zsákot, amibe beletehettük a táskánkat, cipőnket (de akár a ruhánkat is beletehettük volna – meleg, napos időben valójában a bikini a legmegfelelőbb viselet ehhez a programhoz). Nekiindult a csónak, és egészen közel ment több vízeséshez is. Immár az Iguazú nemcsak finoman ütögetett, mint az ösvényeken, hanem csapkodott és csepült minket, elárasztott és elöntött, mint Mbói istenség haragja. Résnyire nyitottam a szemem, víz előttem, víz mellettem, víz rajtam, szinte benne voltam a zuhatagban. Sikítoztunk és nem volt kérdés, ki az erősebb… mígnem a csónak megfordult, és visszaberegett, -hánykódott a dokkhoz. Zihálva, csöpögve, felszakadó nevetéssel értünk partot.

 

Itt éppen magamhoz térek a csónaktúra után

 

 

Az atlanti esőerdő

Nemcsak maga a vízesés különleges élmény, de a dzsungel is, ami körülveszi. Az Iguazú-vízesés körül nagy területen eredeti állapotában maradt meg az atlanti esőerdő, amely növényzetét tekintve ugyanolyan sűrű, élővilágát tekintve ugyanolyan változatos, mint az amazóniai esőerdő. Ám még veszélyeztetettebb… A meleg, napos időben sárga pillangók röpködtek a nyomunkban, a fák ágai között madarak sürögtek, a brazil ösvényen egy nagyjából fél méter hosszú gyíkféle surrant el előttünk. Az argentin oldalon egy helyütt majom bukkant elő a fák ágai közül, az Ördögtorok-szakadék felé sétálva pedig a folyó egyik kövén sütkérező teknősre lettem figyelmes.

Mind az argentin, mind a brazil oldalon rengeteg vörösorrú koátit láttunk. Első látásra cuki, szőrös, dögönyözni való állatkáknak tűnnek, amikért rajonganak is a turisták, és etetik őket (ezért járnak a nyomukban olyan nagy számban a koátik, főleg a büfék környékén!), de vigyázat! Csúnya harapásokat ejthetnek az ártalmatlannak tűnő állatok – ezért jobb, ha tartjuk tőlük a tisztes távolságot, különben előfordulhat, hogy lelkesedés helyett csúnya sebekkel hagyjuk el a vízesés vidékét.

 

Vörösorrú koáti

 

Ahogy írtam, az Iguazú folyó vize, elhagyva a robajló-zúgó vízesést, továbbhalad a maga útján. Komótosan eléri a Paraná folyót, és itt bevégzi sorsát: vörösesbarna vizét magába nyeli a zöldes színű Paraná ott, ahol három ország integet egymásnak a folyók partjairól: Argentína, Brazília és Paraguay.

Balra Paraguay, jobbra Brazília, a fotó pedig Argentínában készült

 

Az Iguazú-vízeséshez tett úttal kapcsolatos élményről, gyakorlati tudnivalókról, árakról, továbbá Paraguay határ menti látnivalóiról részletesen írtam a blogomon megjelent cikkben:
Iguazú – Vargabetűk blog


A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!


 Az új évben is folytatódik majd a sorozat! :-) A 2018-as év első vendégírója dr. Bagó Tünde, az Élet sója blog írója lesz. Ő egy alföldi településről indult, ahol kultúrával és tanítással foglalkozott, majd a Dunántúlon jogászkodott, most pedig Németországban a Boden-tó mellett él, és az írás a fő foglalkozása. Blogja egy nagy sószóró, melyből az élet sóját szórja szét a maga és mások életébe. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!


 

10 könyv, mely utazásra csábít

 

Sok dolog indíthat bennünket arra, hogy kimozduljunk megszokott környezetünkből, komfortzónánkból. A sorozat első részében 10 dalról írtam, a másodikban 10 filmről, melyeknek hatására útnak indultunk. Ezúttal 10 könyvet hoztam. Megint ismeretleneket és ismerősöket faggattam, hogy mely könyvek voltak azok, amelyek annyira beindították a fantáziájukat, hogy úgy érezték: nekem ezt a tájat látnom kell!  

 

 

1, Ady Endre versei

Megnézem a fülszöveget

 

 

Lídia szlovákiai magyar és magyar irodalom szakon végzett 2009-ben. Tanárként nagyon fontosnak tartja, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol irodalmunk nagyjai éltek, alkottak. Ady Endre a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. 1899 végén ment Nagyváradra, ahol gazdag kulturális élet volt ekkor. Nagyváradhoz kötődik az a szerelmi viszony, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt. 1903-ban itt ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Ő Léda néven lett Ady múzsája.

Lídiát Ady Endre versei csábították Nagyváradra, ahol 2013-ban járt először. Nagyváradon kívül járt még Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Máramarosszigeten.

Holnaposok szobor, Nagyvárad

 

 

2, Chevalier, Tracy: Leány gyöngy fülbevalóval

Megnézem a fülszöveget

 

 

Elvira pár nap alatt kiolvasta Tracy Chevalier „Leány gyöngy fülbevalóval” című könyvét. Nemcsak az írónő érzékletes stílusa bilincselte le, hanem Delft városának hangulata is, ahol a történet játszódik. A fiktív történet a neves flamand festő, Jan Vermeer van Delft és a családjában szolgáló cselédlány különleges kapcsolatát dolgozza fel - ám valós elemei is vannak: Delft helyszínei és Vermeer műve, a Leány gyöngy fülbevalóval című festmény. Amikor Elvira egy hollandiai utazás alkalmával Hágában, a Mauritshuisban, vagyis a királyi képgalériában járt, percekig csodálta a festményt és az ugyanabban a teremben kifüggesztett Delft látképe c. alkotást is. Ekkor járt Delftben is… s úgy érezte, annak az ismeretlen, gyöngy fülbevalót viselő fiatal nőnek a nyomában lépked, aki írók és művészek fantáziáját gyújtotta be, és akinek kilétéről valójában semmit nem tudunk.

Delft, Hollandia

 

 

 

3, Däniken, Erich von könyvei

Megnézem a fülszöveget

 

 

Flögit 20 éves korában magával ragadta a földönkívüliek témája és egymás utána falta Erich von Däniken svájci tudós könyveit, aki sok, az ókorban, vagy még korábban megmagyarázhatatlannak tűnő történést, vagy gigantikus építmények létrejöttét a földönkívüliek látogatásaival és beavatkozásaival magyaráz. Könyveiben megannyi helyről ír a világban, ahova az ember eme történetek ismerete nélkül is szívesen utazna. Egyik központi témája a maja kultúra és mexikói piramisok létrejötte. Ezek között is a legtöbbet egy palenquei maja város romjainál talált szarkofág kő borítólapján lévő ábrával foglalkozott. 

Amikor Flögi számára megvalósulhatott egy mexikói körutazás, a maja piramisvárosokat Däniken szemszögéből vizsgálta. A körutazás legkiesőbb pontja volt Palenque, amit a könyvek befolyása miatt elképzelhetetlen volt Flögi számára kihagyni.

Palenque, Mexikó

 

 

 

4, Germanus Gyula: Allah akbar

Megnézem a fülszöveget

 

 

L. László gyermekkorában imádott útleírásokat olvasni. Mindig arról ábrándozott, egyszer majd, ha nagy lesz, akkor ő is az írók nyomába szegődik. Ahogy cseperedett, sorra kerültek kezébe az igazi útleírások, Germanus Gyula neve is ismerős volt már felsőtagozatos általános iskolás korától. Az „Allah akbar”-t harmadikas korában olvasta, erre biztosan emlékszik. Innentől nem volt megállás, falta a közel-keletes könyveket, otthon, szülei tudta nélkül tanult arabul, majd érettségi után, ifjú geológustanoncként járta be Marokkótól Pakisztánig a régiót. A első arab országa Marokkó volt, ahol több éves „illegális” arabtanulása a magrebi dialektus első ötpercében csődöt mondott. De legalább el tudta olvasni a feliratokat, és a harmadik hét végére belerázódott a kiejtésbe is. Ez olyannyira sikerült, hogy a rákövetkező évben Szíriában már egyenesen marokkóinak nézték. Az „arab tavasz”, majd a háborús hullám fizikailag is elzárja előle ezeket az olyannyira megszeretett helyeket. Azonban László bízik benne, hogy minél előbb ismét vízipipázhat kedvenc damaszkuszi teázójában.

Az Omajjád-mecset Damaszkuszban a polgárháború előtti években

 

 

 

5, Held, Kurt: Zora és pajtásai

Megnézem a fülszöveget

 

 

Kata gyerekkorának egyik kedvenc olvasmánya volt Kurt Held svájci író regénye a „Zora és pajtásai”. A történet Horvátországban, az Adria menti Senj városában játszódik. Zora, a vörös hajú kislány és négy pajtása a dalmát történelem híres hősei, az uszkókok módjára kalandoznak szerte a környéken bosszantva ezzel a „derék” városiakat nap mint nap.

Kata amint tehette, elutazott Senj városába édesanyjával, akinek szintén kedvence volt a könyv. Próbálták beazonosítani a regény helyszíneit, és bejárták Nehajgrad várát, aminek fontos szerep jut a könyvben. Mindkettőjük számára nagy élmény volt a könyv helyszínét bejárni.

Senj, Horvátország

 

 

 

6, Kálmán Jenő: Sicc Afrikában

Megnézem a fülszöveget

 

 

Rea egy munka révén élt közel 3 évig Fekete-Afrikában, ezer veszély között. Nem a szafaris országok egyikében, hanem ott, ahol a szemüveget is lelopják az ember fejéről. Ennek ellenére Rea egy percig sem félt, sőt minden érdekelte. Amikor hazajött és megtalálta a tinikori naplóját, abban volt, hogy erre a kontinensre szeretne eljutni. Megvalósult anélkül, hogy emlékezett volna a régi álmaira! :-) Az inspiráció egy könyv, Kálmán Jenő „Sicc Afrikában” című képes mesekönyve volt, melynek főhőse Sicc, a cica, aki a nyáron Afrikába látogat. Megismerkedik a kókuszdobáló majommal, a falánk struccal, s megannyi veszedelmes állattal és ravasz vadlesővel.

Partick, a maszáj

 

 

 

7, Kerouac, Jack: Úton

Megnézem a fülszöveget

 

 

Krisztiánnak a mai napig az egyik kedvenc könyve Jack Kerouac „Úton” című műve. Kerouac könyve lírai, vallomásos jellegű, és ő maga a hőse. Főműve az Úton, mely nagy utazások, száguldások története. Jack Kerouac 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait. Krisztiánt ez a könyv inspirálta, és már saját maga is megtapasztalhatott egy körülbelül 3000 mérföldes utazást autóval az USA-ban. A kedvenc helye Monument Valley, oda mindenképpen szeretett volna eljutni, és ez sikerült is neki. Tervezi, hogy újra visszamegy, de akkor Texas lesz a fő úti cél, ahova eddig sajnos nem sikerült eljutnia, pedig a kedvenc állama.

Monument Valley, USA

 

 

 

8, Mann, Thomas: A varázshegy

Megnézem a fülszöveget

 

 

Kinga egyik kedvenc könyve Thomas Mann „A varázshegy” című regénye. Amikor Kingáék a környéken jártak, mindenáron meg akarták keresni Davost. Davos magaslati gyógyhely és turistaközpont Svájc keleti részén, mely világhírnevét Thomas Mann A varázshegy című regényének is köszönheti. Itt játszódik a történet, egy szanatórium a színhely, ahova Hans Castorp, a főszereplő érkezik. Kinga ezt a szanatóriumot kereste Davosban, de nem találta. Talált viszont egy sárga épületet, ahol el tudta képzelni a történetet, így neki ez az épület lett „a szanatórium”. Íme Kinga kedvenc idézete a könyvből: „Vigyázz! A hegy varázzsal van tele, s ha tán lidérc mutatja, hol az út, csak menj tovább, és ne gondolj vele.”

„A varázshegy”, Davos, Svájc

 

 

9, Molnár Gábor: Éjbe zuhant évek

Megnézem a fülszöveget

 

 

K. Lászlónak Molnár Gábor Brazília-kutató, vadász könyvei a kedvencei. Molnár Gábor a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója, akinek műveit számos nyelvre lefordították. Számos regényt írt. Legelső műve 1940-ben jelent meg. Műveit vakon írta(!), miután egy balesetben elvesztette a látását. Az ő útleírásai miatt vágyott László Brazíliába. Tavaly ezt a vágyát sikerült is valóra váltani. László szerint érdemes elolvasni Molnár Gábor egy-két életrajzi művét, mert nagyon érdekesek. Az „Éjbe zuhant évek” című kötet az író életének pont arról az időszakáról szól, amikor Brazíliában egy balesetben elveszítette a látását, és hazakeveredve új életet kezd. László szerint ez egy remek mű, egy remek ember életéről!

Brazília

 

 

 

10, Petőfi Sándor: János vitéz

Megnézem a fülszöveget

 

 

Minden idők egyik legismertebb magyar költője Petőfi Sándor. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le, s bármily meglepő Kínában a kötelező olvasmányok közé is bekerült. „János vitéz” című elbeszélő költeményén generációk nőnek fel. Ki is volt valójában Kukorica Jancsi? Csatangolók a legenda nyomába eredve jutottak el Ráckevére, a világjáró hős sírjához. Ráckeve Budapesttől közel 50 kilométerre található, kis Duna parti városka, helyes zegzugos utcákkal, múzeumokkal, s vízparti sétautakkal rendelkezik. A sok érdekes látnivaló mellett itt található János vitéz sírja.

János vitéz sírja, Ráckeve

 

 

Sikerült ezzel a kis válogatással benneteket is utazásra csábítani? :-) 

 

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalomban szereplő összes kép a bejegyzésben szereplő személyek tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!