2014. 07. 28.
ALGHEROReggel végre jó sokáig aludtam. Reggeli, majd netezés; az útra össze kellett szednem egy csomó mindent, hisz se térképem, se a látnivalók listája nem volt még meg.
Gyalog mentem ki a reptérre. Picit korábban, mert be kellett
mennem a CrewRoom-ba, kinyomtatni a dolgokat.
A mai csapat, akik levittek Alghero-ba: No1: Marco, No2: Manuel,
No3: Iovana, No4: Gerardo.
Ezért megunhatatlan a repülés: :-)
Alghero-ba érve fátyolfelhős és fogadott. Jobban örültem volna, ha süt a nap, de még mindig jobb, mintha esne az eső.
A reptéren megvettem a jegyet a buszra, ami bevisz a
városba, majd megkerestem, hogy honnan indul. Mikor elindultunk, küldtem egy sms-t Vittorio-nak, akinél lakni fogok, hogy nemsokára érkezem.
Nem volt semmi különösebb oka annak, hogy Alghero-t választottam úticélul ezúttal. Annyi volt csak, hogy a 3 nap OFF-omba beleférjen, mert nem tudtam swap-olni, hogy máskor jöhessek vissza.
Alghero-ról a legelső benyomásom is nagyon kellemes volt,
annak ellenére, hogy az idő már megint nem szeretett engem. Nagyon hangulatos,
igazi nyaralós hely. Olyan, mint egy kis vidéki falu, ahol mindenki ismer
mindenkit, mindenki köszön mindenkinek, a sofőr megáll az út közepén trécselni
a szembejövő autó sofőrjével, stb., stb.
Gyorsan, kevesebb, mint 20 perc alatt bent voltam a busszal
a Stazione FS-nél, ahol le kellett szállnom. Onnan kb. 5 perc séta volt
Vittorio lakása.
Ő lenne az. annyi különbséggel, hogy most borostás volt az arca.
Gyorsan ledobáltam a cuccaimat, majd odaadtam neki az
ajándékokat, és mentünk be a városba. A tengerpart kb. 2 perc sétára van a
lakástól. A sétányon gyalogoltunk be az óvárosi részbe, ez kb. 10-15 perc sétát
jelent.
Alghero legfőbb vonzereje az útikönyvek szerint az, hogy ez az
egyetlen üdülőhely a szigeten, amelynek egyedi arca és saját történelme van.
Ez a gyönyörű város Szardínia észak-nyugati részén fekszik, a sziget egyik legkedveltebb üdülőhelye a bástyákkal körülvett óvárosával és macskaköves utcácskáival. Alghero a környező vizekben honos tengeri algáról kapta a nevét, ami valójában tengeri fű (Neptun-fű). A várost körülvevő bástyákat és városfalakat 1102 -ben a genovai Doria család emeltette, akik évszázadokon át uralkodtak itt. Azon kevés olasz városok egyike, ahol megmaradt a falak mintegy 70%-a, a tornyokat az utóbbi években helyreállították. A óvárost körülölelő vastag várfalak folytonosságát csak a nagy múltú tornyok szakítják meg, szám szerint 7. Körbe lehet járni ezt a részt, a tornyok sorban bukkannak fel a sétálóutcák mentén: Torre di Maddalena, Torre di Sant’Elmo (San Erasmo), Torre della Polveriera, Torre di S. Giacomo, Torre di Sulis (dello Sperone), Torre di San Giovanni, Torre di Porta Terra. Alghero városa rengeteg templommal is büszkélkedhet, ezek közül a legjellegzetesebb a Cattedrale diSanta Maria ,
melynek harangtornya a város fölé magasodik. A másik a
Chiesa di San Michele, ami a város védőszentje után kapta a nevét, kupoláját
színes csempe borítja, ez a város egyik jelképe. Az óváros csodás
panorámáján kívül a hosszú tengerparti sétányról is hihetetlen kilátás nyílik
az öbölre. Az éttermek és a kávézók nagyon hangulatosak, tenger gyümölcsei,
pizzák és pasták tömkelege és természetesen fagyi várja az odalátogatókat.
A városban lehet autót, robogót, biciklit bérelni, illetve hajókirándulásra
is van lehetőség. A legtöbb nevezetesség gyalogosan is megközelíthető. Az
egyik legnépszerűbb látnivaló a Neptun-barlang, mely a Capo Caccia alatt
található cseppkőbarlang. Érdemes az oda vezető lépcsősort és onnan a szépséges
tájat is megcsodálni.
Ez a gyönyörű város Szardínia észak-nyugati részén fekszik, a sziget egyik legkedveltebb üdülőhelye a bástyákkal körülvett óvárosával és macskaköves utcácskáival. Alghero a környező vizekben honos tengeri algáról kapta a nevét, ami valójában tengeri fű (Neptun-fű). A várost körülvevő bástyákat és városfalakat 1102 -ben a genovai Doria család emeltette, akik évszázadokon át uralkodtak itt. Azon kevés olasz városok egyike, ahol megmaradt a falak mintegy 70%-a, a tornyokat az utóbbi években helyreállították. A óvárost körülölelő vastag várfalak folytonosságát csak a nagy múltú tornyok szakítják meg, szám szerint 7. Körbe lehet járni ezt a részt, a tornyok sorban bukkannak fel a sétálóutcák mentén: Torre di Maddalena, Torre di Sant’Elmo (San Erasmo), Torre della Polveriera, Torre di S. Giacomo, Torre di Sulis (dello Sperone), Torre di San Giovanni, Torre di Porta Terra. Alghero városa rengeteg templommal is büszkélkedhet, ezek közül a legjellegzetesebb a Cattedrale di
A középkori falakkal körülvett óvárosban elvarázsolt világba
csöppenünk: a macskaköves sikátorokat magas, zsalugáteres házak szegélyezik,
melyeknek faláról potyog a vakolat. Az óvárost körülvevő bástyákat és
városfalakat a genovaiak és a spanyolok emelték a 12-14. században. A 400 éves
katalán ill. spanyol befolyás ma is érződik a várfallal körbezárt óvároson.
Rengeteg helyen látni a spanyol zászlót.
Alghero partjainál a mai napig halásznak korallt, melyet
majd az antik városrészben dolgoznak fel és árusítanak többnyire ékszer formájában.
Szűk utcácskáival, pálmafákkal szegélyzett romantikus kikötői sétányával és
végtelen homokos partszakaszával kétségtelenül Szardínia egyik legszebb városa.
Az egész éves kellemes klímának köszönhetően a pálmák a város minden pontján
jelen vannak.
Először a kikötő mellett sétáltunk el, majd felmásztunk a régi városfalra, és azon jártuk körbe az óvárost.
Mi a sétát a Bastione della Maddalena-nál kezdtük. Az útikönyv
és a net szerint innen a legszebb a kilátás az öbölre és a
távolban emelkedő Capo Caccia sziklatömbjére. Igen ám, de ezek a leírások
igencsak elavultak, hiszen a torony le van zárva, és nem úgy néz ki, mint amit
hamar újra megnyitnak.
Torre d. Garibaldi
Városfal a Porta a Mare-nál
A Torre di S. Erasmo-n áll egy szobor.
A sarkon van a Torre della Polveriera.
Torre della Polveriera
Innen aztán jobb kéz felől a tenger, bal kéz felől az óváros és hangulatos éttermei és bárjai között kapkodod a fejed hol erre, hol arra… bármerre nézel, csak szépet látsz :-)
Éttermek, bárok
Háttérben a Cattedrale tornya
Torre di San Giacomo
Chiesa del Carmelo
A város nevezetessége a Sulis-torony, amelyet a 15. században építettek. A torony 30 m magasan van a víztükör felett, szélessége és magassága is 23 m . Csigalépcső vezet az emeletre. Nevét Vicenzo Sulisról, a cagliari felkelés hőséről kapta, akit a francia hadak 1821-ig itt tartottak fogva.
Egyes helyeken Torre dello Sperone-ként is említik.
Torre dello Sperone (Sulis)
A kép bal oldalán hátul a Capo Caccia, középen a Torre di S. Giacomo és a várfal, jobbra az óváros.
Torre dello Sperone (Sulis), és az új városrész
Háttérben az új városrész
Óváros
Algehro egyik (egyetlen?) 5*-os szállodája
Egy picit sétáltunk még kifelé, az új városrész felé, melynek különleges nevezetességei nincsenek, de híven tükrözik a mai olasz kisváros képét. Majd visszafordultunk, és bevetettük magunkat a medinába.
Torre di San Giovanni
A Porta Terra városkaputorony a katalán uralkodó, IV. Péter korában a zsidó negyed bejárata volt. Innen juthatunk el a városi parkhoz (Giardino Publici).
Emellett sétáltunk a via V. Emanuele-n, ahol beültünk egy
bárba pizzát vacsorázni. Pizzáztunk, boroztunk, szuper volt. Sikerült egy olyan
valakit találnom Vittorio személyében, aki tudja mi fán terem a jó kaja és bor,
és nem rest ezeket nekem megmutatni.
Aztán csak sétálgattunk és beszélgettünk tovább. Lementünk a
tengerpartra, egészen le a partra, és mezítláb sétáltunk a homokban és a
tengerben. Eddigre már tök sötét volt, éjszaka. Elsétáltunk egy olyan pontig,
ahol sziklák nyúltak be a vízbe, és nem lehetett már tovább menni. Persze, ha
kimentünk volna újra a járdára, majd később onnan vissza a vízbe… de nem.
Leültünk a strandon az otthagyott napozóágyakra és beszélgettünk tovább. Jó
sokáig, mert hajnali egy után indultunk haza. Otthon aztán zuhanyzás, majd kb.
hajnali kettő felé mentünk aludni.
2014. 07. 29.
ALGHERO
Reggel valamivel 9 után keltem ki az ágyból. De valójában
már jóval korábban felébredtem, mégpedig arra, hogy esik az eső. Aztán azon
agyaltam, hogy akkor most mit csináljak… Aztán úgy döntöttem, az összes
időjárás-jelentés leellenőrzése után, hogy az eredeti terv szerint elmegyek a
hajókirándulásra, a Grotta di Nettuno-hoz. Ez egy cseppkőbarlang, tehát ott
ázni nem fogok, a hajóút pedig izgis lesz az esőben, meg a nagy hullámokban. És
mivel délutánra azt ígérték, hogy felszakadozik a felhőzet, sőt még a nap is
kisüt, gondoltam, akkor majd lesz fürdés meg napozás a parton.
Szóval felkeltem, csöndben elkészültem, reggeliztem, hogy ne
keltsem fel Vittorio-t (mert ő mondta, hogy ide nem jön el velem, mert már egy
csomószor látta), majd kb. 10 órakor elindultam. Volna. Ha ki bírtam volna
nyitni az ajtót. De olyan nehezen nyílt, hogy a bénázásomra felébredt Vittorio,
szóval végül ő engedett ki.
A már jól ismert tengerparti sétányon mentem el a kikötőhöz.
Nagy mákom volt, mert az eső elállt. Borús volt, az tény, de legalább nem
esett. A kikötőben két társaság közül az olcsóbbikat választottam, akinek a
túrája kb. 15 perccel hosszabb is volt. A hajóút 10 EUR-ba került. A másik
társaság 16 EUR-ért vitt volna el.
A hajónk 10:45-kor indult, és 13:35-re értünk vissza. Annyi
idő volt csak, hogy a cseppkőbarlangot megnézzük, aztán már várt is a hajó,
hogy beszálljunk. Nem tudom pontosan, hogy mennyi időt töltöttünk a barlangban,
de nem nagyon sokat, mert nem nagy a barlang. (Messze nem akkora, mint az
Aggteleki cseppkőbarlang.)
Alghero kikötője
(ilyen borús idő volt)
Alghero óvárosa a tengerről
Ilyen nagy hullámok voltak, és ilyen nagyon sötétkék (szinte fekete) volt a tenger
Így viszont nem volt időm arra, hogy megmásszam Capo Caccia-t. Ez egy gyönyörű hegyfok, aminek a tetején egy világítótorony van. Jobb híján a hajóból, lentről láthattam csak. A Grotte di Nettuno cseppkőbarlang ez alatt van. 654 lépcsőfok választja el a kettőt egymástól. Ez a lépcsősor az Escala del Cabriol.
Capo Caccia
Barlangok a hegy alatt
Az Escala del Cabriol, lépcsősor, ami felvisz Capo Caccia-hoz
A Grotta di Nettuno bejárata (ahol a hajó áll)
és jobbra az Escala del Cabriol
Sok kisebb-nagyobb tavacska van bent, sós vizűek, hisz a
tenger vize van bennük. A barlangban olasz és angol nyelven beszéltek a barlang
felfedezéséről (természetesen halászok találtak rá), és egyes cseppkövek
fantázia neveiről is. Szépek a cseppkövek, de beszédesebbek a képek.
A fenyőfa
Az orgona terem
Mikor fél kettő után visszaértem a kikötőbe, küldtem egy sms-t Vittorio-nak, hogy mivel az ég továbbra is borús, és nem látszik teljesülni a meteorológusok ígérete, ezért inkább az óvárosban maradok, és sétálgatok, nézelődök. A strandolásra semmi esély nem látszott :-( Mondtam neki, ha van kedve csatlakozni, jöjjön.
Alghero óvárosa a kikötő felől, középen a Cattedrale di Santa Maria tornya
Alghero óvárosa a kikötő felől, középen a Cattedrale di Santa Maria tornya és a Torre di S. Erasmo
Alghero óvárosa a kikötő felől, középen a várfal és a Garibaldi torony
Bastione della Maddalena
Közben elindultam a Cattedrale di Santa Maria-hoz. Tornya és az apszis 1552-ben, késő katalán gót stílusban épült. A hosszan elhúzódó építkezés csak 1730-ban fejeződött be. Mivel felújítják, nem látni semmit az elejéből, és ezért onnan nem is lehet bemenni, csak hátulról, a torony felől. A templomban található Maurizio di Saviola, Montferrato grófjának síremléke. De hogy ez pontosan melyik?! Azt nem tudom, mert nem volt egyértelmű. A sekrestyében pedig a legnemesebb katalán ötvösművészet egyik legbecsesebb, 6. századi remekét őrzik, ide meg nem lehetett bemenni.
Ott hátul, ahol a fény látszik, ott lehetett bejönni. És ez tulajdonképpen az oltár háta mögött van, ami így eléggé szokatlan. De a főbejárat le van zárva felújítás miatt.
Mire végeztem a templommal, jött az sms, hogy jön Vittorio,
a kikötőben találkozunk. Úgyhogy visszasétáltam a kikötőbe. Ő ott lerakta a
bicajt, majd újra nekiindultunk az óváros szűk kis utcácskáinak.
Elmentünk a Teatro Civico
előtti téren is.
A templomok többsége sajnos zárva volt. A Chiesa di San Michele szerencsére nem. Ez a templom a város védőszentje után kapta a nevét, kupoláját színes csempe borítja, ez egyben a város egyik jelképe.
Aztán beültünk egy
bárba, sütizni meg teázni/cappuccino-zni. Megkóstoltam egy tipikus szardíniai
édességet, ami egy nagyon édes, és elsőre elég furcsa ízű valami. A tésztába a
bor készítésénél visszamaradt szőlőt és méz keverékét töltik. Ennek a
keveréknek az állaga olyan, mint az otthoni, régi, házi szilvalekváré (a színe
is hasonló).
Aztán az óvárost
körülvevő falon sétáltunk kifelé az újváros felé. Itt a tengerpart sziklás, de
nagyon tiszta a víz itt is, ezernyi színben játszik.
A háttérben a legszélső sziklaszirt a Capo Caccia
Aztán pechünkre
eleredt az eső, így kénytelenek voltunk visszaindulni az óváros felé.
Ekkor bemenekültünk
egy templomba, ami szerencsére pont nyitva volt, és amiről kiderült, hogy ez az
egyedi kupolás Chiesa di San Michele. És nekem nagyon tetszett. Belülről is. Főleg
az építési megoldások, ahogy a régit ötvözték az újjal. Itt elücsörögtünk egy
darabig.
Sajnos mikor elindultunk, az eső, ha lehet, még jobban esett. Így úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Csak előtte vettem még pár képeslapot, meg hűtőmágnest.
Sajnos mikor elindultunk, az eső, ha lehet, még jobban esett. Így úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Csak előtte vettem még pár képeslapot, meg hűtőmágnest.
A Porta a Mare alatt
megtorpantunk, mert a szűk kis utcák magas házai között még csak-csak
ellavíroztunk ketten egy esernyővel, na de aztán a part mellett, meg főleg,
hogy Vittorio-nak ott volt a bicaj is… Szóval Vittorio vett egy esernyőt. Elég
pofátlanul kihasználják az árusok az embert, 5 EUR-ba került egy összecsukhatós
esernyő, és még csak alkudni sem lehetett.
Így aztán két
esernyővel felszerelkezve indultunk haza. Mire megérkeztünk, csurom vizesek
voltunk így is. Úgyhogy száraz ruhába bújtunk, és beszélgetéssel,
fényképnézegetéssel, és hasonlókkal töltöttük az időt.
Szerencsére mire
megéheztünk, és elindultunk vacsorázni, megint elállt az eső.
A "Le Tre Torri" éttermet Edo ajánlotta. Edo volt egy darabig bázison Alghero-ban, és azt mondta, hogy ez egy tök jó hely. Hát ezért mentünk oda. Mondjuk azt nem kérdeztem meg tőle, hogy milyen fajta kaják vannak, de én mindenáron valami tengeri dolgot akartam volna enni. Az étlap meg tele volt pasta-val. Így nagyon nehezen sikerült kiválasztani egy kaját, ami sült garnélarák és tintahal karikák volt, sült zöldségekkel. Valami grill dolognak jobban örültem volna, de semmi ilyesmi nem volt. :-( Vittorio is ugyanazt kérte, mint én. És ő választott a kajához bort is. A sejtésünk, miszerint a kaja nem friss, hanem fagyasztott (előre gyártott) dolgokból készül, beigazolódott. A rák még rendben volt, meg a zöldségek is, de a tintahal karikák nagyon rosszak voltak. Vittorio meg is reklamálta a dolgot, mire kis idő múlva hoztak nekünk egy újabb adag sült tintahal karikát, zöldséggel. Na, ez már valamivel jobb volt, de hát ez sem friss volt, hanem fagyasztott. A bor viszont nagyon finom volt. De mivel a kaja nem nyerte el tetszésünket, odébbálltunk. Sétálgattunk az óvárosban és kerestünk egy másik bárt, ahol ittunk egy újabb pohár fehérbort. Ez még finomabb volt, mint az előző. :-) És közben végig hálát adtam az égnek, hogy kifogtam Vittorio-t, aki ennyire otthon van ezekben a dolgokban. És ha lesz legközelebb, akkor oda megyünk kajálni, ami helyet ő ajánl.
A "Le Tre Torri" éttermet Edo ajánlotta. Edo volt egy darabig bázison Alghero-ban, és azt mondta, hogy ez egy tök jó hely. Hát ezért mentünk oda. Mondjuk azt nem kérdeztem meg tőle, hogy milyen fajta kaják vannak, de én mindenáron valami tengeri dolgot akartam volna enni. Az étlap meg tele volt pasta-val. Így nagyon nehezen sikerült kiválasztani egy kaját, ami sült garnélarák és tintahal karikák volt, sült zöldségekkel. Valami grill dolognak jobban örültem volna, de semmi ilyesmi nem volt. :-( Vittorio is ugyanazt kérte, mint én. És ő választott a kajához bort is. A sejtésünk, miszerint a kaja nem friss, hanem fagyasztott (előre gyártott) dolgokból készül, beigazolódott. A rák még rendben volt, meg a zöldségek is, de a tintahal karikák nagyon rosszak voltak. Vittorio meg is reklamálta a dolgot, mire kis idő múlva hoztak nekünk egy újabb adag sült tintahal karikát, zöldséggel. Na, ez már valamivel jobb volt, de hát ez sem friss volt, hanem fagyasztott. A bor viszont nagyon finom volt. De mivel a kaja nem nyerte el tetszésünket, odébbálltunk. Sétálgattunk az óvárosban és kerestünk egy másik bárt, ahol ittunk egy újabb pohár fehérbort. Ez még finomabb volt, mint az előző. :-) És közben végig hálát adtam az égnek, hogy kifogtam Vittorio-t, aki ennyire otthon van ezekben a dolgokban. És ha lesz legközelebb, akkor oda megyünk kajálni, ami helyet ő ajánl.
Hazasétáltunk, és
közben is, meg otthon is rengeteget hülyéskedtünk. Megint jó későn feküdtünk
le.
2014. 07. 30.
ALGHERO
Reggel 9-kor keltem, és összepakoltam a cuccaimat. Vittorio
picit később kelt, de előző este megegyeztünk, hogy csinálunk még egy közös
reggelit, úgyhogy aztán el is indultunk. A közelben van egy bár, oda mentünk,
és cappuccinót meg croissant-t reggeliztünk.
Aztán kimentünk a buszmegállóba, korábban, mint ahogy a
menetrend írta, biztos ami biztos. Na persze így, hogy ott voltunk időben,
természetesen a busz késett. Olyan sokat, hogy már kezdett necces lenni, hogy
kiérjek időben a reptérre, és már azon gondolkodtam, hogy taxit kell hívni. De
ekkor végre szerencsére begördült a busz. Így elbúcsúztunk egymástól, és elindultam
haza. Ja, azt majd’ elfelejtettem, hogy az idő egész szép lett eddigre… nem
teljesen felhőtlen, de azért eléggé napos.
A reptéren sikerült még időben ott lennem mindenhol, és
elértem a gépem is.
Hazafelé a crew: No1: Martina, No2: Djavan, No3: Paolo, No4:
Claudio volt.
Szeretem az új mobilomat. Nagyon szép képeket csinál!
(Közeledünk Bolognához. Itt még jó idő volt.)
Bolognába visszaérve óriási felhőszakadás fogadott. :-( Hihetetlen!
Szerencsére, mire haza kellett gyalogolnom, addigra alábbhagyott.
Algheróról még ITT olvashatsz.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél
lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó
blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes
tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Bővebben Szardínia szigetéről MAGYARUL itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szard%C3%ADnia_(sziget)
Sajnos nagyon kevés info van magyarul a neten ezekről a helyekről :-( Kár...