10 könyv, mely utazásra csábít

 

Sok dolog indíthat bennünket arra, hogy kimozduljunk megszokott környezetünkből, komfortzónánkból. A sorozat első részében 10 dalról írtam, a másodikban 10 filmről, melyeknek hatására útnak indultunk. Ezúttal 10 könyvet hoztam. Megint ismeretleneket és ismerősöket faggattam, hogy mely könyvek voltak azok, amelyek annyira beindították a fantáziájukat, hogy úgy érezték: nekem ezt a tájat látnom kell!  

 

 

1, Ady Endre versei

Megnézem a fülszöveget

 

 

Lídia szlovákiai magyar és magyar irodalom szakon végzett 2009-ben. Tanárként nagyon fontosnak tartja, hogy felkeresse azokat a helyeket, ahol irodalmunk nagyjai éltek, alkottak. Ady Endre a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője, a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. 1899 végén ment Nagyváradra, ahol gazdag kulturális élet volt ekkor. Nagyváradhoz kötődik az a szerelmi viszony, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt. 1903-ban itt ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Ő Léda néven lett Ady múzsája.

Lídiát Ady Endre versei csábították Nagyváradra, ahol 2013-ban járt először. Nagyváradon kívül járt még Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Máramarosszigeten.

Holnaposok szobor, Nagyvárad

 

 

2, Chevalier, Tracy: Leány gyöngy fülbevalóval

Megnézem a fülszöveget

 

 

Elvira pár nap alatt kiolvasta Tracy Chevalier „Leány gyöngy fülbevalóval” című könyvét. Nemcsak az írónő érzékletes stílusa bilincselte le, hanem Delft városának hangulata is, ahol a történet játszódik. A fiktív történet a neves flamand festő, Jan Vermeer van Delft és a családjában szolgáló cselédlány különleges kapcsolatát dolgozza fel - ám valós elemei is vannak: Delft helyszínei és Vermeer műve, a Leány gyöngy fülbevalóval című festmény. Amikor Elvira egy hollandiai utazás alkalmával Hágában, a Mauritshuisban, vagyis a királyi képgalériában járt, percekig csodálta a festményt és az ugyanabban a teremben kifüggesztett Delft látképe c. alkotást is. Ekkor járt Delftben is… s úgy érezte, annak az ismeretlen, gyöngy fülbevalót viselő fiatal nőnek a nyomában lépked, aki írók és művészek fantáziáját gyújtotta be, és akinek kilétéről valójában semmit nem tudunk.

Delft, Hollandia

 

 

 

3, Däniken, Erich von könyvei

Megnézem a fülszöveget

 

 

Flögit 20 éves korában magával ragadta a földönkívüliek témája és egymás utána falta Erich von Däniken svájci tudós könyveit, aki sok, az ókorban, vagy még korábban megmagyarázhatatlannak tűnő történést, vagy gigantikus építmények létrejöttét a földönkívüliek látogatásaival és beavatkozásaival magyaráz. Könyveiben megannyi helyről ír a világban, ahova az ember eme történetek ismerete nélkül is szívesen utazna. Egyik központi témája a maja kultúra és mexikói piramisok létrejötte. Ezek között is a legtöbbet egy palenquei maja város romjainál talált szarkofág kő borítólapján lévő ábrával foglalkozott. 

Amikor Flögi számára megvalósulhatott egy mexikói körutazás, a maja piramisvárosokat Däniken szemszögéből vizsgálta. A körutazás legkiesőbb pontja volt Palenque, amit a könyvek befolyása miatt elképzelhetetlen volt Flögi számára kihagyni.

Palenque, Mexikó

 

 

 

4, Germanus Gyula: Allah akbar

Megnézem a fülszöveget

 

 

L. László gyermekkorában imádott útleírásokat olvasni. Mindig arról ábrándozott, egyszer majd, ha nagy lesz, akkor ő is az írók nyomába szegődik. Ahogy cseperedett, sorra kerültek kezébe az igazi útleírások, Germanus Gyula neve is ismerős volt már felsőtagozatos általános iskolás korától. Az „Allah akbar”-t harmadikas korában olvasta, erre biztosan emlékszik. Innentől nem volt megállás, falta a közel-keletes könyveket, otthon, szülei tudta nélkül tanult arabul, majd érettségi után, ifjú geológustanoncként járta be Marokkótól Pakisztánig a régiót. A első arab országa Marokkó volt, ahol több éves „illegális” arabtanulása a magrebi dialektus első ötpercében csődöt mondott. De legalább el tudta olvasni a feliratokat, és a harmadik hét végére belerázódott a kiejtésbe is. Ez olyannyira sikerült, hogy a rákövetkező évben Szíriában már egyenesen marokkóinak nézték. Az „arab tavasz”, majd a háborús hullám fizikailag is elzárja előle ezeket az olyannyira megszeretett helyeket. Azonban László bízik benne, hogy minél előbb ismét vízipipázhat kedvenc damaszkuszi teázójában.

Az Omajjád-mecset Damaszkuszban a polgárháború előtti években

 

 

 

5, Held, Kurt: Zora és pajtásai

Megnézem a fülszöveget

 

 

Kata gyerekkorának egyik kedvenc olvasmánya volt Kurt Held svájci író regénye a „Zora és pajtásai”. A történet Horvátországban, az Adria menti Senj városában játszódik. Zora, a vörös hajú kislány és négy pajtása a dalmát történelem híres hősei, az uszkókok módjára kalandoznak szerte a környéken bosszantva ezzel a „derék” városiakat nap mint nap.

Kata amint tehette, elutazott Senj városába édesanyjával, akinek szintén kedvence volt a könyv. Próbálták beazonosítani a regény helyszíneit, és bejárták Nehajgrad várát, aminek fontos szerep jut a könyvben. Mindkettőjük számára nagy élmény volt a könyv helyszínét bejárni.

Senj, Horvátország

 

 

 

6, Kálmán Jenő: Sicc Afrikában

Megnézem a fülszöveget

 

 

Rea egy munka révén élt közel 3 évig Fekete-Afrikában, ezer veszély között. Nem a szafaris országok egyikében, hanem ott, ahol a szemüveget is lelopják az ember fejéről. Ennek ellenére Rea egy percig sem félt, sőt minden érdekelte. Amikor hazajött és megtalálta a tinikori naplóját, abban volt, hogy erre a kontinensre szeretne eljutni. Megvalósult anélkül, hogy emlékezett volna a régi álmaira! :-) Az inspiráció egy könyv, Kálmán Jenő „Sicc Afrikában” című képes mesekönyve volt, melynek főhőse Sicc, a cica, aki a nyáron Afrikába látogat. Megismerkedik a kókuszdobáló majommal, a falánk struccal, s megannyi veszedelmes állattal és ravasz vadlesővel.

Partick, a maszáj

 

 

 

7, Kerouac, Jack: Úton

Megnézem a fülszöveget

 

 

Krisztiánnak a mai napig az egyik kedvenc könyve Jack Kerouac „Úton” című műve. Kerouac könyve lírai, vallomásos jellegű, és ő maga a hőse. Főműve az Úton, mely nagy utazások, száguldások története. Jack Kerouac 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait. Krisztiánt ez a könyv inspirálta, és már saját maga is megtapasztalhatott egy körülbelül 3000 mérföldes utazást autóval az USA-ban. A kedvenc helye Monument Valley, oda mindenképpen szeretett volna eljutni, és ez sikerült is neki. Tervezi, hogy újra visszamegy, de akkor Texas lesz a fő úti cél, ahova eddig sajnos nem sikerült eljutnia, pedig a kedvenc állama.

Monument Valley, USA

 

 

 

8, Mann, Thomas: A varázshegy

Megnézem a fülszöveget

 

 

Kinga egyik kedvenc könyve Thomas Mann „A varázshegy” című regénye. Amikor Kingáék a környéken jártak, mindenáron meg akarták keresni Davost. Davos magaslati gyógyhely és turistaközpont Svájc keleti részén, mely világhírnevét Thomas Mann A varázshegy című regényének is köszönheti. Itt játszódik a történet, egy szanatórium a színhely, ahova Hans Castorp, a főszereplő érkezik. Kinga ezt a szanatóriumot kereste Davosban, de nem találta. Talált viszont egy sárga épületet, ahol el tudta képzelni a történetet, így neki ez az épület lett „a szanatórium”. Íme Kinga kedvenc idézete a könyvből: „Vigyázz! A hegy varázzsal van tele, s ha tán lidérc mutatja, hol az út, csak menj tovább, és ne gondolj vele.”

„A varázshegy”, Davos, Svájc

 

 

9, Molnár Gábor: Éjbe zuhant évek

Megnézem a fülszöveget

 

 

K. Lászlónak Molnár Gábor Brazília-kutató, vadász könyvei a kedvencei. Molnár Gábor a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója, akinek műveit számos nyelvre lefordították. Számos regényt írt. Legelső műve 1940-ben jelent meg. Műveit vakon írta(!), miután egy balesetben elvesztette a látását. Az ő útleírásai miatt vágyott László Brazíliába. Tavaly ezt a vágyát sikerült is valóra váltani. László szerint érdemes elolvasni Molnár Gábor egy-két életrajzi művét, mert nagyon érdekesek. Az „Éjbe zuhant évek” című kötet az író életének pont arról az időszakáról szól, amikor Brazíliában egy balesetben elveszítette a látását, és hazakeveredve új életet kezd. László szerint ez egy remek mű, egy remek ember életéről!

Brazília

 

 

 

10, Petőfi Sándor: János vitéz

Megnézem a fülszöveget

 

 

Minden idők egyik legismertebb magyar költője Petőfi Sándor. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le, s bármily meglepő Kínában a kötelező olvasmányok közé is bekerült. „János vitéz” című elbeszélő költeményén generációk nőnek fel. Ki is volt valójában Kukorica Jancsi? Csatangolók a legenda nyomába eredve jutottak el Ráckevére, a világjáró hős sírjához. Ráckeve Budapesttől közel 50 kilométerre található, kis Duna parti városka, helyes zegzugos utcákkal, múzeumokkal, s vízparti sétautakkal rendelkezik. A sok érdekes látnivaló mellett itt található János vitéz sírja.

János vitéz sírja, Ráckeve

 

 

Sikerült ezzel a kis válogatással benneteket is utazásra csábítani? :-) 

 

A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalomban szereplő összes kép a bejegyzésben szereplő személyek tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

Rothenburg, a csodaváros - Rothenburg ob der Tauber, Németország

Rothenburg ob der Tauber

Németországban 4 Rothenburg van (!), így hozzá kell tennem, hogy ez a hely a Rothenburg ob der Tauber, azaz Rothenburg, a Tauber folyó fölött. A városka iránt a németek nem véletlenül elfogultak, hiszen az ország gyönyörű vidéki városainak hírét messzeföldre elviszi.

Romantikus út

A Romantikus út (Romantische Straße) Németország legismertebb, legnépszerűbb -és minden bizonnyal legszebb- kiránduló útja. Würzburgtól Füssenig akármerre vesszük az irányt ezen a kb. 400 km-es szakaszon, itt Németország olyan, mint egy mese, egy álomutazás; királyi kastélyokkal, romantikus középkori favázas házakkal, pompás tájakkal és kulináris ínyencségekkel.

A „csodaváros”

Rothenburg ob der Tauber egy csodaváros Németországban, azon belül is Bajorországban. Ez a városka több mint 1000 éves turisztikai látványosság szűk sikátoraival, a csodálatos macskaköves utcáin fagerendás, színes házaival. Városfala a XIII.-XIV. századból való. Nagy élmény végigsétálni az összefüggő falon, mely 42 tornyával/bástyájával a középkor egy meseszép kis darabját óvja. A várfalról belátható az egész város, mely a mai napig megőrizte középkori stílusát.

Egy kis város nagy hírnévvel

Filmforgatások kedvelt helyszíne a település, többek közt itt forgatták a Harry Potter első részének, vagy az „Igaz mese a Grimm testvérekről”, a „Csodakocsi” című filmek egyes jeleneteit is.

A képeken legtöbbször látható kis tér a Plönlein/Siebersturm, melynek látványa annyira mesebeli, hogy a Disney rajzolói a Pinocchio készítésekor innen (is) vették az ihletet.

Ritchie Blackmore egyik lemezborítóján (Blackmore’s Night - Under a Violet Moon) szintén ez a kis tér látható.

A Monkey Island nevű játéknak innen vették az egyik helyszínét.

Legenda

1631 októberében, a Harmincéves háborúban történt, hogy a katolikus csapatok Tilly tábornok vezetésével megszállták a protestáns Rothenburgot. Kifosztották, majd a tél végén felgyújtással fenyegették. A katolikusok kapitánya, Tilly látva azonban a környező szőlőket, és tudva a jó borról, amit belőle készítettek, egy sugallattól indíttatva kijelentette, hogy ha a tanácsos urak valamelyike egy hajtásra ki tud inni egy 3 és ¼ literes, teletöltött nagy boroskancsót, akkor megkegyelmez a városnak. Ez a mesteri teljesítmény Nuschnak, a város korábbi polgármesterének sikerült is; mindenki megrökönyödésére egy húzással kiitta a serleget, ezzel megmentve városát.

Hogy a legenda igaz-e, azt sosem lehet tudni, mindenestre egy szép történet, mely okot ad arra, hogy minden évben megrendezzék a „Mesterivó” ünnepséget.

Történelem

A Rothenburg grófi család birtokáról az első oklevélbejegyzések 804-ből származnak.

Később dinasztiák, -köztük a Hohenstaufenek is- váltják egymást a birtoklásban.

Korán városi, majd birodalmi városi rangot kapott.

Legnagyobb virágzását 1400 körül Heinrich Toppler polgármester ideje alatt élte. 6000 lakosa volt ekkor, és ezzel Rothenburg a Német-Római Birodalom első 10 városa közé tartozott.

Topplernek sokat köszönhetett a város, aztán mégis a saját városa által halt éhhalált, ugyanis eltörölt bizonyos adókedvezményeket, és emiatt a polgárok ellene fordultak. Topplert a Városháza tömlöcébe vetették, s a krónikák szerint „törölték az étkezési listáról.”

Heinrich Toppler polgármester emlékére

A város a Harmincéves háború után elvesztette jelentőségét, és emiatt úgymond „úgymaradt”. Amit hozzáépítettek, azt a városfalakon kívül tették, ami belül volt, azt inkább csak kiegészítették, de nem bontották le. A nem-jelentős városokban ugyanis nem bontottak le egész negyedeket, hogy széles utakat építsenek a sok embert befogadó új épületekhez, nem cserélték a házakat ötvenévente újabbakra. Ennek köszönhető, hogy „úgymaradt”, így már a XIX. századra kedvelt turisztikai célponttá vált. Népszerűsége máig töretlen.

Ennek köszönhető, hogy amikor a második világháborúban az amerikai légierő lebombázta a várost, szóba se kerülhetett, hogy betonból építsék újra.

Az amerikai légierő a második világháborúban nem látta/találta meg az elsődleges célpontot az óriási ködben, így a másodlagos célpontra ejtették a bombákat. Ez történetesen Rothenburg volt, minden katonai vagy infrastrukturális jelentőség nélkül. Lebombázták a város keleti részét, ahol tető nem maradt épen. Nem tudni, hogy lelkiismeret-furdalás volt-e, ami közrejátszott abban, hogy a város újjáépítésére az amerikaiak maguk is gyűjtést szerveztek.

Parkolás

Az óvárost egy kb. 9 méter magas, nagyon jó állapotban lévő középkori várfal veszi körül. Ha autóval érkezünk, érdemes a városfalon kívül parkolni (máshol nem is nagyon lehetne). Fizetős ugyan, de többségénél van WC is.

Látnivalók

Több kapun át is bejuthatunk a városba. Az óvárosi rész minden épülete a középkori pompájában díszeleg szépen felújítva. A házak közötti utcácskák macskakövein sétálva valóban a középkorban érezheti magát az ember.

A P5-ben parkoltunk le. Rögtön a közelünkben volt egy kis bejárat a várfalban, így egyből meg is rohamoztuk a kisvárost.

Itt egy favázas „teherlifttel” találtuk szembe magunkat, melyet egy raktárnak használt dupla padláshoz építettek. Sok száz éve, az alapterület szűkössége miatt kénytelenek voltak felfelé terjeszkedni.

Favázas „teherlift”

Galgengasse - Galgentor

A Galgengasse (Akasztófa utca) és a Galgentor (Akasztófa kapu) beszédes nevét arról kapta, hogy a régi időkben ebben az utcában volt a vesztőhely, ahol a nyilvános kivégzések zajlottak.

Galgengasse és Galgentor

Weißer Turm

Elértünk a Weißer Turmhoz (Fehér torony), mely a belső, XII. századi városfal része. A 900 éves fehér toronyhoz jobbról a narancssárgás-rózsaszínes félig favázas Judentanzhaus (zsidó táncház) csatlakozik. Ez a város zsidó közösség központja volt 1390-től 1520-ig.

Weißer Turm

Weißer Turm

Besétáltunk a központba, ahol a tourinform irodában szereztünk térképet, és egy-két információs füzetet. Ezekkel felszerelkezve indultunk neki a városka felfedezésének.

St.-Jakobs-Kirche

Első megállónk a St.-Jakobs-Kirche, azaz a Szent Jakab evangélikus templom volt, mely 1311 és 1484 közt épült.

A templomot lehetetlen egyben lefényképezni a nagyon szűk utcában. A mögötte emelkedő kis terecske egyik kertvendéglője mellől láthatjuk a hátulját.

St.-Jakobs-Kirche

Ugyanennek a térnek az oldalában egy régi gimnáziumot láthatunk, a gyönyörű reneszánsz lépcsőházával.

Régi gimnázium, reneszánsz lépcsőházzal

A templom oldala és bejárata előtt Szent Jakab szobra áll.

Szent Jakab szobra

A templom a benne található, Szentföldről származó ereklye kapcsán vált jelentős zarándok hellyé a középkorban. Ennek okán a spanyolországi Santiago de Compostela városba, Szent Jakab sírjához vezető hosszabb Szent Jakab zarándokút (Fränkisch-Schwäbischer Jakobsweg) németországi szakaszának része.

A Szentföldről származó becses ereklye pedig nem más, mint Krisztus vére egy hegyikristály tokban. Ennek egy megfelelő értékű oltárt a kor legnevezetesebb fafaragó mestere, Tilman Riemenschneider készített, aki hat éven át (1499-1505) faragta ki a Szent-Vér Oltárt, mely méltán vált a templom híres nevezetességévé.

Szent-Vér Oltár

Utolsó vacsora

Jézus bevonulása Jeruzsálembe

Jézus a Getsemáné kertben

Krisztus vére egy hegyikristály tokban

Főoltára 1466-ban készült, és más néven a 12 apostol oltárának is nevezik.

Főoltár

Főoltár

Tabernákulum a XIV. századból a főoltár mellett

Új orgonáját 1968-ban szentelték fel. Több mint 5000 sípja van.

A színes üvegablakok az 1350-1400-as évekből valók, 17 méter magasak.

Szűz Mária megkoronázásának oltára

Szűz Mária megkoronázásának oltára

Szószék

 

Karzat padja

Tovább indultunk, és egy eléggé hihetetlen látvány fogadott bennünket, eddig észre sem vettük, hogy az utat átvezették a Szent Jakab templom aljában!

Burgtorturm

Kedves kis favázas házak között folytattuk a sétát, a Burgtorturm (Városkapu torony)-ig.

A Burgtor 1460-70 körül épült. Nagykapujában kialakítottak egy kiskaput. A középkorban esténként a városkapukat bezárták. Aki az ezt jelző trombitaszóra nem ért vissza a földekről/mezőről, annak át kellett bújnia a tű fokán (Nadelohr). Ez ugyanis a neve ennek az egy személyes, a talaj szintjétől elég magasan kialakított kiskapunak. Aki kénytelen volt így visszajutni a városfalon belülre, annak még súlyos büntetést is kellett fizetnie. Így ha meghallották a trombita hangját, eldobtak kapát-kaszát, s szinte rohantak bejutni a kapun. Innen származik a kapuzárási pánik (Torschusspanik) szavunk.

Ezt a kiskaput a nagykapuban sajnos nem tudtuk lefényképezni, mert egy orosz turistacsoport becövekelt oda.

A kapu íve fölött láthatunk egy maszkot, ez a Pechloch.  Magyarul pech lyuk. Ez a városvédő fal külső részén van. Ha az ostromló ellenség eljutott idáig, kellemetlen meglepetés érte: felülről, a maszk száján át a nyakukba borították a forró szurkot (Pech). Hát ez pech! :-)

Burgtor

Burgtor és Pechloch

A Burgtor a Burggarten felől

Burggarten

A kapun át juthatunk a Várkertbe (Burggarten). 1142-ben itt építették a Hohenstaufen kastélyt, mely 1356-ban egy földrengésben megsemmisült. Az egyetlen uralkodó, aki innen is irányította a birodalmat, III. Konrád volt. A földrengés után csak a Szent Balázs kápolnát építették újjá. Érdemes elsétálni ide a várkertbe, gyönyörű kilátás tárul elénk a városfalra a Spital bástya felé, a Tauber folyóra, a völgyre és a szőlőkre.

Szent Balázs kápolna

 

Tauber folyó

Egy másik kapun keresztül mentünk vissza a várfalon belülre

Herrngasse

Ez az utca a Marien-Apotheke és a vele szemközt álló régi Rathaus között fut le egészen a várkapuig. Itt a város gazdag patríciusai laktak régi kő házaikban. Ezek a házak nem favázasak, így talán kevésbé látványosak, ugyanakkor ezekben ma mindegyikben egy kedves kis üzletet, kávézót, vagy egyéb látványosságot találunk. Ez a városka fő bevásárló utcája, rengeteg étterem, cukrászda, söröző várja a látogatókat nem beszélve a szebbnél-szebb üzletekről.

Franziskanerkirche

A Ferences templom (Franziskanerkirche) a város legrégebbi temploma. Korai gótikus stílusban épült 1285-ben. Ebben is van egy Tilman Riemenschneider által készített oltár. Sajnos zárva volt, nem tudtunk bemenni.

Franziskanerkirche

Rathaus

Tovább sétáltunk felfelé a Herrngasse-n, a Rathausplatz felé. Itt látható a Városháza (Rathaus). Ez is különleges, mert nem egy, hanem két épületből áll. A régebbi, gótikus, fehér épület (1250-1400) mellé épült egy újabb, reneszánsz városháza is (1572-78). A régi városháza tornya a város egyik legmagasabb pontja, és kilátó is.

A Városháza történelmi boltívei alatt halt éhhalált Toppler, a korábbi polgármester. Bár a város 1400 körül Toppler polgármester ideje alatt virágzott, és sokat köszönhetett neki, miután elkövetett egy „baklövést” és eltörölt bizonyos adókedvezményeket, a város polgárai ellene fordultak. A Városháza tömlöcébe vetették, s a krónikák szerint nem adtak neki enni, így éhen halt.

Karácsony múzeum és mesefalu

Szintén a Herrngasse-n, a régi városházával szemben, illetve mellette találjuk a Deutsches Weihnachtsmuseum (Német Karácsony Múzeum)-ot. Rögtön mellette van Käthe Wohlfahrt karácsonyi mesefaluja. Ugyancsak az övé az utca túloldalán lévő (a Városháza oldalán), az egész éven át karácsonyi dísztárgyakat, ajándékokat, és kellékeket elképesztő mennyiségben és gazdaságban árusító bolt. Az ember szinte egy mese világba csöppen bele. Ez a bolt a német karácsonyi díszekből világszerte a legnagyobb választékot kínáló üzlet. Talán megbocsátható, hogy ezen a (végre) gyönyörűséges tavaszi napon nem tértünk be ide.

Marktplatz

A város főtere, s egyben piactere is. Csodálatos a piactér is (bár ebben a városkában mi nem az?!), ennek külön története is van!

Georgsbrunnen

A Szent György kút (Georgsbrunnen) a város legnagyobb kútja. Kb. 8 méter mély. Az oszlop a késő reneszánsz időkből való (1608).

Georgsbrunnen

Ratsherrntrinkstube

A főtér (Marktplatz) másik fontos látványossága a Ratsherrntrinkstube épülete, ahol az a már korábban említett legenda megesett! Ez az épület a városi tanács urainak berendezett ivó, vagy borozó épülete, melyről a helytörténeti legendák mesélnek. Itt történt 1631-ben, a harmincéves háború idején, hogy Tilly kijelentette, hogy ha a tanácsos urak valamelyike egy hajtásra ki tudja inni a 3 és ¼ literes, borral teletöltött nagy kancsót, megkegyelmez a városnak. Nusch, a város korábbi polgármestere vitte végbe ezt a mesteri teljesítményt, megmentve ezzel városát, s egyben hagyományt teremtett a Meistertrunk-nak (Mester-ivás)! Erre emlékeznek minden nap, amikor a ház órája melletti ablakokban minden kerek órában (reggel 10-től este 10-ig) megjelenik a mesterivó polgármester alakja, s az őt csodálva néző Tilly kapitányé.

Bocksbeutel

És ha már a borivásnál tartunk, a frank borokat speciális lapos, hasas, zöld üvegekben (Bocksbeutel) tárolják. Rothenburg híres fehér boráról, és jégboráról is!

Bocksbeutel

Schneebälle

Kezdtünk picit megéhezni. Így úgy döntöttünk, hogy megkóstoljuk a város édesség-specialitását, a Schneebälle-t. Talán a forgácsfánkhoz tudnám a leginkább hasonlítani ezt a hógolyó formájú édességet. A tradicionális verzió csak porcukorba van hempergetve, vagy fahéjas porcukorba. A kicsi golyók átmérője is kb. 5-6 centi, a nagy meg van vagy 10. A tradicionális verzión kívül rengeteg félét kínálnak még; fehér/tej/étcsokoládéval bevont, tojáslikőrrel/lekvárokkal töltött, kókuszos, mandulás forgácsba hempergetett… és a sor végtelen. Érdemes megkóstolni, nagyon finom!

Schneebälle

St.-Johannis-Kirche

Megint egy templomhoz értünk, ami újfent nehezen fényképezhető, hisz a városka utcái annyira szűkek. A Szent János katolikus templom (St.-Johannis-Kirche) 1390 és 1420 között épült.

St.-Johannis-Kirche

Plönlein, Siebersturm és Kobolzeller Tor

A kis tér, azaz Plönlein, a város egykori piactere. Ez a város legfestőibb terének tartott szöglet, a Plönlein jellemző épülete, a Siebers torony (Siebersturm) és a Kobolzeller torony épületegyüttese.

Mi a Siebersturm alatt mentünk át.

Itt van egy sörcsapszék, és mellette egy feljáró a városon körbefutó, és egyes részein járható vár(os)falra.

Vár(os)fal

A várost a 42 toronnyal és bástyával erődített fal tökéletesen körbezárja. És ami a legjobb, hogy fel lehet menni a gyilokjáróra! A fal magassága kb. 9 méter, és állítólag a föld alatt is ilyen mély az alap, ezzel akarták elkerülni az aláásás lehetőségét. A végigsétálható rész körülbelül másfél kilométer hosszú. A falat és a gyilokjárót adományokból állították helyre, és aki legalább 1200 eurót ad, az egy nevével ellátott kőtáblát kap a falon köszönetként. A bástyák és tornyok egy kivételével mind le vannak zárva, azokba bemenni nem lehet.

Alte Schmiede

Egy újabb sokat fotózott épületet, az Alte Schmiede (régi kovácsműhely)-t néztük meg. A kovács mézeskalács-házikójában 1967-ben még működött a műhely.

Alte Schmiede és Röderturm

Alte Schmiede

Röderturm

A Röder toronynál (Röderturm) jöttünk le a várfalról. Lehetett volna még tovább menni, de vissza akartunk menni a központ felé, más látnivalókat is megnézni.

A Röderturm a XIV. században épült, és a mai napig megvan a díjszedő fülke, és a kapuőr háza. Ez az egyetlen kilátótorony. De sajnos ez is zárva volt.

Röderbogen und Markusturm

A Röder boltív és a 27 méter magas Markus torony (Röderbogen und Markusturm) Rothenburg első erődítményének része volt az 1200-as években.

Röderbogen és Markusturm

Röderbogen és Markusturm

Visszaértünk a Fehér toronyhoz (Weißer Turm).

Folytattuk utunkat vissza a külső várfal felé. Útközben láttunk egy szép kutat.

Újra felmentünk a gyilokjáróra.

Klingentor

Eddig bejárható a várfal, innentől kezdve a földszinten kell folytatni. A Klingen torony egyszerre tartozott a kapuhoz, és a mellé épült a későgót St.-Wolfgands-Kirche (Szent Wolfgang templom)-hoz. A 37 méter magas tornyot a XVI. századtól kezdve a XIX. századig víztoronyként is használták.

St.-Wolfgands-Kirche

A Szent Wolfgang templom (St.-Wolfgands-Kirche) az erődítmény-rendszer része volt, börtönként és tüzelőállásként is használták. Pásztorok templomaként is ismert. A juhtenyésztés és a gyapjú kereskedelem központi szerepet játszott a középkori Rothenburg gazdasági életében. A pásztorok testvéri szövetségben éltek. Egy a Klingen kapu (Klingentor) előtti szentélynél imádták Szent Wolfgangot, a csordák védőszentjét. 1475 és 1492 között egy kicsi erődtemplom épült a Klingen kapu külső oldalán. Ez az egyedülálló templom ma is látható eredeti és érintetlen állapotában. És úgy látszik, errefelé divat úgy építeni egy templomot, hogy át lehessen menni alatta, merthogy ez is ilyen!

St.-Wolfgands-Kirche

Pilsstube zum Nachtwächter

Sok pici üzlet, étterem, kávézó, borozó, söröző található szerte a városkában. Így csak a véletlenen múlt, hogy pont az Éjjeliőrhöz címzett sörözőbe ültünk be.

Zwiebelsuppe

Leberkäse mit Spiegelei und Pommesfrites

Geröstete Maultaschen mit Ei überbacken und Salat

Apfelstrudel + Eis + Sahne

Itt még gyorsan átlapoztuk Laurent útikönyvét, és találtunk benne egy helyet, ahová ő még el szeretett volna menni. Így vacsora után újra nekiindultunk a városkának.

Alter Keller Straße

1942-ben a fiatal François Mitterrand megszökött egy német táborból és néhány napig az Alter Keller Strasse 17 cím alatt található szerény házban rejtőzködött, amelyben Maria Staudacher, a "senki lánya" is. Később Mitterrand visszatért ide barátjával, Willy Brandt-tal. A ház még mindig itt áll, és őriznek itt egy plakettet ennek emlékéül.

Alter Keller Strasse 17

Ebben a házban bújtatták
Maria Staudacher-t „senki lányát”, aki
1941-1945 között
többször menekült meg az életveszélyből.
Születésének 100. évfordulójára állíttatta
Rothenburg ob der Tauber városa 2003. március 6-án.
Renate Schmidt
Szövetségi család- és ifjúságügyi miniszter

Egy újabb olyan gyöngyszemet sikerült találnunk, ahová még vissza kéne jönni. Leginkább karácsony előtt lenne érdemes, megnézni a karácsonyi vásárt, a Karácsony múzeumot és mesefalut.

És végezetül egy VIDEO,

ami ugyan nem az enyém,

de azért nézzétek meg!

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK / IRODALOM


Rothenburg MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rothenburg_ob_der_Tauber

LeRoutard útikönyv, Allemagne, 2016

A tourinform irodában összeszedett angol nyelvű anyagok:
Rothenburg ob der Tauber - Romantic but real!
Short guide to St. Jakobs
Rothenburg in Renaissance und Reformation Highlights 2016-2018



(A bejegyzésben szereplő képek egy része Laurent-é.)