Ausztriai szállásunkon szuper reggeli vár bennünket minden
reggel. És ezen a napon végre eltűntek a szürke felhők, és a nap is előbukkant.
A fogadósnével beszélgetve reggeli közben arra az elhatározásra jutottunk, hogy
felcseréljük a mai és a másnapi programot, mert akkorra még szebb időt
jósoltak.
St. Colomanskirche
Mivel amúgy is útba esett, megálltunk Schwangauban egy mező
közepén, hogy megnézzük a St. Colomanskirchét (Szent Kolomán templom). Az
időjárás kegyessége miatt láthattuk a
Neuschwanstein és a
Hohenschwangau
kastélyokat is a dombtetőkön. (Még azért a reggeli párába voltak burkolózva, de
határozottan látszottak, nem úgy, mint előző nap.)
Steingaden
Tovább indultunk Steingaden településre, mely Bajorországban
található. Ez a pici falu, melyben 3000 fő sem él, egyike a Romantikus út (Romantische Straße) néven
ismert témaútvonalon található híres történelmi településeknek.
A dimbes-dombos, zöld mezős, hegyek között megbúvó
zarándoktemplomba mentünk, mely a bajor rokokó egyik remekműve.
A wies-i zarándoktemplom (Wieskirche) lágyan ívelődő
ablakaival tökéletesen illeszkedik a tájba.
A parkolóból kis sétával juthatunk a templomhoz, melynek
nagyon faramuci nyitva tartási ideje van. Érdemes előre megnézni a nyitva
tartást
ITT,
mert például mise alatt egyáltalán nem, bizonyos időszakokban pedig
korlátozottan látogatható.
A kis kápolna és a templom története 1730-ban kezdődött,
amikor a nagypénteki körmenethez szükség lett egy Krisztus-szoborra. A padláson
kutakodva egy régi faszobor töredékeire találtak. Magnus Straub atya és Lukas
Schweiger testvér a Steingaden kolostorban összeillesztették, rongyokkal
kitömték a hiányzó részeket, majd az egészet vászonnal befedték és lefestették.
Három év múlva beszereztek egy jobbat, és nem használták már ezt a szobrot. A
régi szobor 1738. 05. 04-én a helyi fogadós unokatestvére, Maria Lori
tulajdonába került. Ő egy parasztasszony volt, és a közeli völgyben („in der
Wies”) lakott. Alig másfél hónapra rá (06. 14.) észrevette, hogy a szobor
valódi könnyeket hullat. A csoda megismétlődött, és hamarosan az egész környék
hírét vette. 1739-40-ben megépült a pici kápolna, és a szobrot ide helyezték.
Csodás gyógyulások történtek, melyek híre tömegével vonzotta a zarándokokat.
1741-ben került fel a kis kápolna falára az első hálatábla. Érdekes, hogy az
első misét a kápolnában jóval később, 1744. 03. 17-én tartották csak.
Mivel voltak napok, hogy több ezer zarándok is érkezett, a
steingadeni II. Marinus apát elhatározta, hogy az új kegyhelyen díszes
templomot építtet.
 |
| A kis kápolna |
 |
1749. 08. 31-én a szobrot a kis kápolnából átvitték az új templomba.
(A kis kápolna oltárképén ezt a jelenetet láthatjuk.)
|
A „Die Wies” zarándoktemplom 1745-54 között épült. Dominikus
Zimmerman építőmester munkája, aki testvérét, Johann Baptist Zimmerman müncheni
udvari festőt is bevonta a freskófestői és stukatúrkészítői munkálatokba.
A zarándoktemplomot a megkorbácsolt Megváltónak szentelték. 1749. 08. 31-én a szobrot a kis kápolnából áthelyezték az új templom főoltárára. (A kis kápolna oltárképén ezt a jelenetet láthatjuk.)
 |
A megkorbácsolt Megváltó szobra a főoltáron.
A kis kápolnából 1749. 08. 31-én helyezték át a szobrot az új templomba. |
 |
A megkorbácsolt Megváltó szobra a főoltáron.
A kis kápolnából 1749. 08. 31-én helyezték át a szobrot az új templomba. |
 |
A megkorbácsolt Megváltó szobra a főoltáron.
A kis kápolnából 1749. 08. 31-én helyezték át a szobrot az új templomba. |
Az oltárképet egy másik müncheni udvari festő, Balthasar August Albrecht készítette.
A templom belseje lenyűgöző. A stukkódíszek és mennyezeti festmények páratlan szépségűek.
 |
| A mennyország kapuja |
 |
| Szent Péter a mennyország kapujának kulcsával |
 |
| Gyakori a vidéken, hogy a festmény szoborban végződik. Itt az angyalka bal lába lóg ki a festményből. |
 |
| Régen is "divat" volt a kéznyom otthagyása... 1788 |
 |
| 1793 |
 |
| 1794 |
 |
| 1800 |
A négy nagy nyugati teológus (Szent Jeromos, Szent Ambrus,
Szent Ágoston és I. Gergely pápa) szobra a tiroli Anton Sturm munkája.
A templomban láthatunk egy képet, melyet Dominikus Zimmermann építőmester festett 1757-ben, hálaadásképpen a templom sikeres befejezéséért. Ezen magát ábrázolja, amint a megkorbácsolt Megváltó előtt térdel. Már idős volt, és nem tudott megválni a templomtól, amelyet élete legszebb munkájának tartott, ezért a templomhoz közel épített magának házat, és ott élt haláláig.
Az
orgona jóval később, 1957-ben készült.
A XIX. század elején a szekularizáció során a templomot el
akarták árverezni és lebontani, de a helyi parasztok összefogtak a
megmentésére.
A Wies templom 1983-ban került fel a UNESCO világörökségi
listájára az emberi alkotóerő és rendkívüli kultúra remekműveként. Azonosító
száma 271-es.
1985 és 1991 között restaurálták a templomot, melyet
napjainkban évente több mint egy millióan keresnek fel. Belépődíj nincs, de adományokat szívesen fogadnak.
ELŐZMÉNY
ITT,
ITT és
ITT, FOLYTATÁS
ITT,
ITT,
ITT,
ITT, ITT, ITT és
ITT!
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
LINKEK/FORRÁSOK
(A bejegyzésben szereplő képek egy részét
Laurent készítette.)
