Garmisch-Partenkirchen közelében két szurdok is
megtekinthető néhány euró belépési díj ellenében. Mi a Partnachklammot választottuk,
mely egy páratlan geológiai képződmény. Az autót a Nagy Olimpiai sánc (Große
Olympiaschanze) mellett parkoltuk le. Innen kb. fél óra sétára van a Partnachklamm
bejárata. Aki lusta odáig elgyalogolni, az lovaskocsival is
mehet.
Partnach-folyó
A Bajor-Alpok legmagasabb csúcsánál, a Zugspitzénél
található a Schneeferner-gleccser, amely a kis-jégkorszakban alakult ki. A XIX.
század elején elkezdett olvadni a gleccser, akkor még csak kis mértékben. Ma
olvadásának mértéke annyira aggasztó, hogy a nyári hónapokban a helyiek több
mint 60 000 m2
fényvisszaverő ponyvát kénytelenek kihelyezni, hogy védjék a gleccsert a
napsütéstől.
Az ebből az olvadó gleccserből csordogáló kis erecskék egyesüléséből
keletkezik a kb. 18 km
hosszú Partnach-folyó. Ez a folyó útjának nagy részén igen ráérősen és békésen halad,
ám van egy kb. 700 m-es szakasz, amikor bevadul. Ez a Partnachklamm, azaz a
Partnach-szurdok.
Partnach-szurdok
A szurdok természetes medrét a mészkő-szakadék kb. 80
méteres falai között a Partnach-folyó rohanó vize vájta ki magának.
A szurdokot 1912 óta nemzeti parkká nyilvánították, és az
egyik oldalán alagutak sorozatát vájták a mészkőbe, melyet eredetileg vadászok
és favágók használtak, majd később a turisták is, akik biztonságosabban sétálhattak
a vízesések és zúgók mellett.
A kirándulás itt nem csak természeti élmény, de egy kaland
is. A sziklafalba vájt utak el-eltűnnek mesterséges alagutakban, majd újra kibukkannak
a rohanó hegyi patak mellett. A Partnach robaja igen hangos, mondhatni
mennydörgés-szerű. A víz állandóan csöpög, amitől elég csúszós az út. A
szurdokban jóval hidegebb van, mint azon kívül, ezért, és az állandóan csöpögő
víz miatt jó hasznát venni egy kapucnis dzsekinek. Itt-ott egy elemlámpa is jól
jöhet. Mesebeli, vadregényes táj ez, amivel nem igazán lehet betelni. Észre sem
lehet venni, hogy kb. 700 métert sétálunk a szurdokban, annyi csodát lehet itt látni,
mely leköti az ember figyelmét. Mohos szirtek, alagutak, vízesések, zúgók…
VIDEO!!!
(Tegyetek rá hangot!)
Itt a szurdok másik vége! J
Mivel a turista információnál a srác azt mondta, hogy sok útvonal le van zárva, nem mertünk kockáztatni és ugyanazon az úton (a Partnach-szurdokban) mentünk vissza. Másodjára is élmény volt! J
Érdekesség, hogy itt forgatták egy régi (1979-es) film egy
részletét, a Nosferatu: Az éjszaka fantomját, mely egy Drakula-film.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Garmisch-Partenkirchen MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Garmisch-Partenkirchen
Partnach-folyó ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Partnach Partnach-szurdok ANGOLul: https://en.wikipedia.org/wiki/Partnach_Gorge
Nosferatu: Az éjszaka fantomja filmről MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nosferatu:_Az_%C3%A9jszaka_fantomja
LeRoutard útikönyvek sorozat Allemagne része, ISBN 978-2-01-912442-7
Chris Kuzneski: A titkos korona, ISBN: 9789636896867
Legalább hatszor voltunk már! Nem tudom megunni. Kétszer télen is (biztos láttad nálam), akkor egy mesevilág, minden jégben. De egyszer nyáron is voltunk és mozdulni nem lehetett az embertömegtől.
VálaszTörlésHű, olyan sokszor?! Láttam azt a téli bejegyzést (meg a korábbt is), az valami csoda volt! Lélegzetelállítóan szép! Azért így tavasszal sem volt semmi 😉
TörlésIgen,mert 3x látogatkat vittünk oda megmutatni nekik.
TörlésBe szééép!
VálaszTörlésUgye?! :-)
TörlésMég nem jártunk itt. Épp ezen gondolkoztam amit Flögi írt, hogy lehet e a saját tempómban haladni vagy a tömeggel "kell" és ez picit visszatart a nyári látogatástól. Elő- vagy utószezonban fogjuk megnézni, talán nagyobb szerencsével. Szépséges köveket fotóztál (nekem). :-)
VálaszTörlésIgen, ezen csodálkoztam is, mert kerestem nálad is a bejegyzést róla, de nem találtam.
TörlésVoltak páran a szurdokban, volt, hogy mi kerültünk ki valakiket, volt, hogy mások minket, de olyan, hogy emiatt élvezhetetlen lett volna, nem volt.
Jaj, azok a kövek nem csak szépek, de képzeld, jó melegek is voltak! Olyan jól esett megölelgetni őket, felmelegíteni az "átfagyott" kezemet. ;-)