2017. december 21., csütörtök

A világ legszebb adventi naptára - Forchheimer Weihnachtsmarkt




Forchheimer Weihnachtsmarkt
Forchheimi adventi vásár

Cím: 91301 Forchheim, Városháza tér és a Sattlertorstraßétól a Kaiserpfalzig
Nyitva tartás:
Advent első péntekétől december 23-ig naponta 12:00-20:00, 24-én 09:00-12:00-ig




Idén csak egy napunk jutott adventi vásárba menni, így ebbe az egy napba sűrítettünk bele amit csak tudtunk. Először Coburg városába látogattunk el, a „legromantikusabb adventi vásár”-ba. Majd a közeli Neustadt városába, ahol a Historische Weihnachtsmuseumot (Történelmi Karácsonyi Múzeum) néztük meg. Utolsó állomásunk pedig Nürnberg egyik elővárosa, Forchheim volt, ahol „a világ legszebb adventi naptár”-át csodálhatjuk meg.

Forchheim városa Németországban, azon belül Bajorországban található, Nürnbergtől kb. félórányira északra. A városka macskaköves utcái lenyűgöző barokk és favázas házakkal vannak teli. Ilyen épület a városháza (Rathaus) is, ami már magában is gyönyörű. Az előtte levő téren tartják a kis adventi vásárt minden évben. Ebben az apró karácsonyi vásárban nincs túl nagy tömeg, így ideális azoknak, akik forralt borra, sült gesztenyére és karácsonyi hangulatra vágynak, de nem bírják az ünnepi sokadalmat.



A városháza ablakai a világ legszebb adventi naptárának (Der schönste Adventskalender der Welt) ablakai. Minden redőnyön van egy szám, ami decemberben egy-egy napot képvisel. Az ablakokon ünnepi jelenetek láthatók. Az első ablakot december elsején nyitja ki Forchheim karácsonyi angyala 18:30-kor. Majd ugyanígy minden nap a többit. A 24-es, az utolsó ablak, a városháza nagyméretű dupla ajtaja.
De ez még nem minden, ugyanis a látogatók minden este ajándékokat nyerhetnek, melyek értéke legalább 250 €! A fődíj pedig 24-én egy autó!!! Ezen a napon a kapu nyitása 12:00 órakor történik.





Ilyen nappali fényben
Advent calender of Forchheim Christmas market © Tourist-Information Forchheim (Forrás)


Nyílj ki!

Nyílj már ki!


Minden délután 17:00 órától (24-én 11:00-tól) élőzene hallható a színpadról különböző regionális zenei csoportok előadásában. A különböző kulináris élvezeteknek nem csak a városháza előtti téren, de a Sattlertorstraßétől a Kaiserpfalzig hódolhatunk. A faházikókban karácsonyi ajándékok és díszek széles választékát kínálják az árusok.







Kókuszos

Nutellás-tojáslikőrös

A tradicionális „kellékek” tárházából az adventi naptár, a karácsonyfa, a körhinta mellett óriási forgó karácsonyi piramist (Drehpyramide) is láthatunk itt. Ez a Németországban népszerű karácsonyi dekoráció nálunk sem ismeretlen, bár nem elterjedt. „A karácsonyfa állításának szokása hazánkban csak a 19. század végén és a 20. század elején kezdett elterjedni. Elődje a karácsonyi piramis volt. Legegyszerűbb formája egy nagy virágcserépbe állított vagy fatönkhöz erősített deszkaszál, melyre keresztbe két-három vékony, felfelé rövidülő deszkadarabot szegeztek. A keresztbe szegezett deszkák végén gyertyát gyújtottak. A karácsonyi piramis állításának hagyománya hozzánk Németországból került át, de nem vált általános szokássá. A 18. század közepén kezdték Németország egyes helyein az egyszerű karácsonyi piramis dísztelen vázát karácsonyi gallyakkal ékesíteni.” (Kovács András: Ünnepeink az egyházi év tükrében)








Ezen kívül van még jászol is, sőt nem is egy, hanem egy egész túraútvonal (Forchheimer Krippenweg)! A karácsonyi szezon ezen másik látványossága az óvároson keresztül vezeti a látogatókat számos hagyományos frank jászol-jelenethez. Mivel már elég későre járt, mi csak a Szent Márton templomban (St.-Martin-Kirche) találhatót néztük meg. Itt sem időztünk túl sokáig, hiszen hamarosan kezdődött a karácsonyi hangverseny.







Forchheim is egy olyan hely, ahol érdemes lesz kicsit jobban körülnézni egy másik alkalommal.

ELŐZMÉNY ITT és ITT!


Adventi vásár:

🎄 Bécsben
🎄 Assisiben
🎄 Coburgban
🎄 Fürthben


Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, ha megosztod a linket másokkal is. A cikket viszont légy szíves, ne másold!

Ha máskor is szeretnél velünk utazni, inspirációért kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, vagy a blog youtube csatornáján, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!




LINKEK/FORRÁSOK
Forchheimi adventi vásár honlapja: https://www.forchheim.de/node/860
 
Le Routard útikönyvek sorozat Allemagne kötete ISBN 978-2-01-912442-7


(A bejegyzéseben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)



Karácsonyi Múzeum - Neustadt


Historisches Weihnachtsmuseum 
Történelmi Német Karácsonyi Múzeum



Sült alma illatú karácsonyi varázslat - Coburger Weihnachtsmarkt




Coburger Weihnachtsmarkt
Coburgi adventi vásár

Cím: 96450 Coburg, Marktplatz
Honlap: www.Weihnachtsland-Coburg-Rennsteig.de

Nyitva tartás:
Advent első péntekétől december 23-ig naponta 11:00-20:00, étel és ital: 21:30-ig



2017. december 14., csütörtök

Iguazú-vízesés – a lenyűgözően „nagy víz” (Szerző: Szabó Elvira)




2017. december. Az idei év utolsó vendég bejegyzést Szabó Elvirának, a Vargabetűk blog írójának köszönhetjük. Ő az elmúlt pár hétben Brazíliában kalandozott, és a digitális nomád életformát kóstolgatta. Így nem meglepő, ha Dél-Amerika lenyűgöző természeti csodáját mutatja meg most nekünk. Blogját azoknak ajánlja, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!


Iguazú-vízesés – a lenyűgözően „nagy víz”


Az Iguazú-vízesés egyike Dél-Amerika lenyűgöző természeti csodáinak. Eltörpül mellette a Niagara-vízesés is – ha hihetünk Eleanor Rooseveltnek, az USA egyik híres first ladyjének, aki így kiáltott fel, amikor megpillantotta az alázúduló víztömeget: „Szegény Niagara! Az Iguazú folyó hatalmas vízeséseihez képest a Niagara olyan, mintha a vízcsapot nyitnánk meg a konyhában.” Az egykor itt élő guaraní őslakosok, akiknek nyelvéből maga az „iguazú” szó is származik, nem fecséreltek erre ennyi szót – az iguazú ugyanis annyit jelent: „nagy víz”.

Ebben a posztban a „nagy vizet” járjuk körül, alulról és felülről, végigpillantva rajta szemből, és becsónakázva a közvetlen közelébe. Mire a végére érünk, reményeim szerint lélekben minden olvasó csuromvizesnek érzi majd magát!


A vízzúdító

A guaraní mitológia hét szörnyének egyike Mbói, a félelmetes, kígyótestű, papagájfejű lény. A guaraní mítosz úgy meséli, Mbói nagy árat követelt azért, hogy hagyja békében élni az embereket: nem elégedett meg kevesebbel, mint hogy minden évben egy hajadont vessenek az Iguazú folyó vizébe áldozatul. Ám volt egy lány, aki nem törődött bele a sorsába: szerelmesével együtt feláldozása előestéjén megszökött. Amikor Mbói megtudta, mi történt, nagy haragra gerjedt, széltében kettéhasította a folyót, az így keletkező óriási vízesés pedig elsodorta és a mélybe rántotta a szerelmeseket. Habár sorsukat nem kerülhették el, bátorságuknak örökre emléket állít a zuhatagok sora.

Nemcsak a guaraní szerelmesek,
de sok kalandor is az Iguazú habjaiban lelte végzetét

 
Túrák a vízeséshez

Mind az argentin, mind a brazil határ mentén meglátogathatjuk a vízesést. Az argentin oldalon lévő nemzeti park bejárása időigényesebb, kb. 6 órába telik, míg a brazil oldalon 2 óra alatt kényelmesen végigsétálhatunk. Ha tehetjük, mindkét oldalt keressük fel, mert más-más szemszögből láttatja a vízesést: az argentin nemzeti park ösvényein egészen közel mehetünk a zuhatagokhoz, a brazil nemzeti parkban pedig elénk tárul a vízesés panorámája a maga teljességében, és innen kaphatunk igazán képet a méreteiről.

Mi az argentin oldal három ösvénye közül azzal kezdtük, amelyik felülről közelíti meg a vízesést. Már messziről hallani lehetett a zúgását, és bennünk szakadt a kiáltás, ahogy a dzsungelből kibukkant a zuhatagok sora. A biztonságos rámpákon egészen közel mehettünk azokhoz a helyekhez, ahol éppen alázúdul a folyó. A habok fölött a napfényben szivárványok születtek, majd halványultak el, és amikor azt hittük, hogy már biztosan a végéhez ér a vízesések sora, egyre újabbak tűntek fel.

Hatalmas erővel zúdul alá a víz
 
Majd ezután következett – még mindig az argentin oldalon maradva – az „alsó ösvény”, amely azokhoz a helyekhez visz közel, ahol a víz nagy robajjal, sűrű habokban ér földet, és a folyó folytatja útját először sebesen szaladva, majd rövidesen már ismét szélesen elnyúlva, ráérősen haladva. Itt már semmit sem tehettünk az ellen, hogy nedvesek legyünk: bőrünkön vízcseppek pattogtak, csapzottan szállt a hajunk, a ruhánk pár másodperc alatt begyűjtötte a vizet. Egy kis ízelítőt kaptunk abból – továbbra is biztonságban a rámpán és a korlátok között –, hogy milyen érzés kitéve lenni az elemek erejének. Van, aki esőkabátban közelíti meg ezeket a kiszögelléseket – én és a barátnőm nem voltunk ilyen felkészültek (mondhatjuk, a szép napos időben nem hajtottunk a biztonsági játékra; hamar megszáradtunk utána). Számomra így volt teljes az élmény :)

Egymás után tárulnak elénk a zuhatagok
 
 
Az ördög torka

Az argentin oldal harmadik ösvénye az egyszerre félelmetes és lenyűgöző Ördögtorok-szakadékhoz visz. Hogy ide elérjünk, hosszú percekig sétáltunk az Iguazú folyó fölött kiépített rámpákon; a folyó itt annyira kiszélesedett, hogy végtelennek tűnt, mint a tenger, és vörösesbarna színébe az ég kékje keveredett.
 

Színkeveredés az Iguazú folyón

 
Az Ördögtorok-szakadéknál szinte a talpunk alatt zúdult alá a víz, szemközt, a szakadék brazil oldalán is vastagon érkezett a víztömeg, és ahogy a korlátba kapaszkodva kihajoltunk, láttuk, hogy sűrű, végtelen habban olvad szét a mélyben minden. Mintha elért volna a vízesés szelleme: hívott magával, szívott magába ez a hely.

Az Ördögtorok-szakadék látványa az argentin oldalról
 
A brazil oldal nemzeti parkjában egyetlen hosszú ösvény vezet végig, szemközt a vízesések hosszú sorával. A biztonságos távolból felmérhetjük, micsoda nagyságról beszélünk valójában (2,7 km hosszan sorakoznak a zuhatagok)… A brazil ösvény szintén az Ördögtorok-szakadékhoz érkezik, csakhogy nem a felső végére, mint a túlsó, argentin oldalon, hanem az aljára. Rámpa vezet be a folyóra, és bizony a brazil oldalon sem úsztuk meg, hogy nedvesek legyünk! Olyan dübörgéssel ért le a víztömeg, hogy szinte egymás hangját sem hallottuk! Bár szóhoz sem jutottunk… Előttünk, mellettünk a vízesés, madarak szállnak a lezúduló víz közelében nyaktörő mutatványokkal, körülöttünk sűrű dzsungel… mintha egy természetfilm szereplői lettünk volna!

Az Ördögtorok-szakadék a brazil oldalon
 
 
Csónakkal a vízeséshez

Mind a brazil, mind az argentin oldalon részt lehet venni csónaktúrán, amelyen egészen közel visznek a vízeséshez. Mi ezt az argentin oldalon próbáltuk ki (a csónakot lásd az egyik fotón fentebb). Adtak mentőmellényt, vízhatlan zsákot, amibe beletehettük a táskánkat, cipőnket (de akár a ruhánkat is beletehettük volna – meleg, napos időben valójában a bikini a legmegfelelőbb viselet ehhez a programhoz). Nekiindult a csónak, és egészen közel ment több vízeséshez is. Immár az Iguazú nemcsak finoman ütögetett, mint az ösvényeken, hanem csapkodott és csepült minket, elárasztott és elöntött, mint Mbói istenség haragja. Résnyire nyitottam a szemem, víz előttem, víz mellettem, víz rajtam, szinte benne voltam a zuhatagban. Sikítoztunk és nem volt kérdés, ki az erősebb… mígnem a csónak megfordult, és visszaberegett, -hánykódott a dokkhoz. Zihálva, csöpögve, felszakadó nevetéssel értünk partot.
 

Itt éppen magamhoz térek a csónaktúra után

 
 
Az atlanti esőerdő

Nemcsak maga a vízesés különleges élmény, de a dzsungel is, ami körülveszi. Az Iguazú-vízesés körül nagy területen eredeti állapotában maradt meg az atlanti esőerdő, amely növényzetét tekintve ugyanolyan sűrű, élővilágát tekintve ugyanolyan változatos, mint az amazóniai esőerdő. Ám még veszélyeztetettebb… A meleg, napos időben sárga pillangók röpködtek a nyomunkban, a fák ágai között madarak sürögtek, a brazil ösvényen egy nagyjából fél méter hosszú gyíkféle surrant el előttünk. Az argentin oldalon egy helyütt majom bukkant elő a fák ágai közül, az Ördögtorok-szakadék felé sétálva pedig a folyó egyik kövén sütkérező teknősre lettem figyelmes.

Mind az argentin, mind a brazil oldalon rengeteg vörösorrú koátit láttunk. Első látásra cuki, szőrös, dögönyözni való állatkáknak tűnnek, amikért rajonganak is a turisták, és etetik őket (ezért járnak a nyomukban olyan nagy számban a koátik, főleg a büfék környékén!), de vigyázat! Csúnya harapásokat ejthetnek az ártalmatlannak tűnő állatok – ezért jobb, ha tartjuk tőlük a tisztes távolságot, különben előfordulhat, hogy lelkesedés helyett csúnya sebekkel hagyjuk el a vízesés vidékét.
 

Vörösorrú koáti

 
Ahogy írtam, az Iguazú folyó vize, elhagyva a robajló-zúgó vízesést, továbbhalad a maga útján. Komótosan eléri a Paraná folyót, és itt bevégzi sorsát: vörösesbarna vizét magába nyeli a zöldes színű Paraná ott, ahol három ország integet egymásnak a folyók partjairól: Argentína, Brazília és Paraguay.

Balra Paraguay, jobbra Brazília, a fotó pedig Argentínában készült
 
Az Iguazú-vízeséshez tett úttal kapcsolatos élményről, gyakorlati tudnivalókról, árakról, továbbá Paraguay határ menti látnivalóiról részletesen írtam a blogomon megjelent cikkben:
Iguazú – Vargabetűk blog


A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!


 
Az új évben is folytatódik majd a sorozat! :-) A 2018-as év első vendégírója dr. Bagó Tünde, az Élet sója blog írója lesz. Ő egy alföldi településről indult, ahol kultúrával és tanítással foglalkozott, majd a Dunántúlon jogászkodott, most pedig Németországban a Boden-tó mellett él, és az írás a fő foglalkozása. Blogja egy nagy sószóró, melyből az élet sóját szórja szét a maga és mások életébe. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!


 

2017. december 5., kedd

Utazós bloggerek, figyelem!





 

Sziasztok kedves bloggertársaim!

 

Egy lehetőséget szeretnék nektek bemutatni, illetve felkérni benneteket a részvételre. Biztosan sokatok számára ismerős, sőt lehet, hogy többen már vendégeskedtetek is írásotokkal egy másik blogger honlapján.

Blogomon idén indult egy vendégírói sorozat, mely nagy népszerűségnek örvend az olvasóim körében. A tervem az, hogy 2018-ban is folytatódjon ez a sorozat.

Ahogyan idén is, úgy jövőre is minden hónap közepén (15-e környékén) jelenik majd meg a cikk a honlapomon mindig más vendégírótól.

2018-ra annyi változtatást találtam ki, hogy megadom a témát. Ez pedig a „haza”, „otthon”, „szülőföldem”.

A bejegyzés címét a vendégíró adja.

Mivel nem mindenki azt a helyet tekinti otthonának ahol él, felnőtt vagy született, rátok bízom, hogy melyik helyet választjátok. Nem feltétlenül arról a helyről kell írni, ahol születtetek vagy felnőttetek, vagy esetleg most éltek, hanem arról, amit a szívetekben hazának, otthonnak éreztek.

Kérek szépen majd egy rövidke indoklást, hogy miért ezt a helyet választottátok. Az írásban ne csak a kötelező és ismert látnivalók szerepeljenek! Szeretném, ha bemutatnátok kedvenc helyeteket, adnátok titkos tippeket az odalátogatóknak. Ha van helyi specialitás, étel/ital, említsétek meg!

Word dokumentumban 1,5 - max. 2 oldal szöveget szeretnék (Times New Roman betűtípussal, 12-es betűmérettel és szimpla sorközökkel), és hozzá legalább 2, legfeljebb 10 fényképet.

Az adott cikk elé mindig írok majd egy pici bevezető szöveget, amiben röviden bemutatom az írót és/vagy a cikket, amiről szó lesz, és beteszek egy linket is a vendégíró honlapjára.

A cikk végén ott lesz, hogy a 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.
Valamint ide fog kerülni a következő havi író neve és link a honlapjára.

 

Az íróknak valamilyen módon szeretném majd meghálálni a munkájukat (valami kis aprósággal), illetve azt is tervezem, hogy az olvasótábor szavazhat a legjobb cikkekre, és a legjobbnak ítélt cikk írója egy külön meglepetésben részesül majd.

 

Ha szeretnétek részt venni ebben a „játékban”, akkor kérlek, hogy a http://mindenuttjooo.blogspot.com/ vagy a https://www.facebook.com/mindenuttjooo/
oldalon megjelent eredeti bejegyzés alatt megjegyzés formájában jelentkezzetek! Amennyiben sok a jelentkező, sorsolni fogom a következő hónapra az írót. De mindenkire sor fog kerülni!

 

2018-ban az első vendégíró dr. Bagó Tünde, az Élet sója blog írója lesz, cikke január közepe táján fog megjelenni. (Én már a helyszínt is tudom, de nem árulom el, legyen meglepetés! ;-) )

 

 

 

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!