2017. december. Az idei év utolsó vendég bejegyzést Szabó Elvirának, a Vargabetűk blog írójának köszönhetjük. Ő az elmúlt pár hétben Brazíliában kalandozott, és a digitális nomád életformát kóstolgatta. Így nem meglepő, ha Dél-Amerika lenyűgöző természeti csodáját mutatja meg most nekünk. Blogját azoknak ajánlja, akik szívesen indulnak külső és belső utazásokra. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!
Iguazú-vízesés – a lenyűgözően „nagy víz”
Az Iguazú-vízesés egyike Dél-Amerika lenyűgöző természeti csodáinak. Eltörpül mellette a Niagara-vízesés is – ha hihetünk Eleanor Rooseveltnek, az USA egyik híres first ladyjének, aki így kiáltott fel, amikor megpillantotta az alázúduló víztömeget: „Szegény Niagara! Az Iguazú folyó hatalmas vízeséseihez képest a Niagara olyan, mintha a vízcsapot nyitnánk meg a konyhában.” Az egykor itt élő guaraní őslakosok, akiknek nyelvéből maga az „iguazú” szó is származik, nem fecséreltek erre ennyi szót – az iguazú ugyanis annyit jelent: „nagy víz”.
Ebben a posztban a „nagy vizet” járjuk körül, alulról és felülről, végigpillantva rajta szemből, és becsónakázva a közvetlen közelébe. Mire a végére érünk, reményeim szerint lélekben minden olvasó csuromvizesnek érzi majd magát!
A vízzúdító
A guaraní mitológia hét szörnyének egyike Mbói, a félelmetes, kígyótestű, papagájfejű lény. A guaraní mítosz úgy meséli, Mbói nagy árat követelt azért, hogy hagyja békében élni az embereket: nem elégedett meg kevesebbel, mint hogy minden évben egy hajadont vessenek az Iguazú folyó vizébe áldozatul. Ám volt egy lány, aki nem törődött bele a sorsába: szerelmesével együtt feláldozása előestéjén megszökött. Amikor Mbói megtudta, mi történt, nagy haragra gerjedt, széltében kettéhasította a folyót, az így keletkező óriási vízesés pedig elsodorta és a mélybe rántotta a szerelmeseket. Habár sorsukat nem kerülhették el, bátorságuknak örökre emléket állít a zuhatagok sora.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtMgOmqVgXX6TtD_MjgxtqwPobhu_oSQnEbe_M-um6sjUtt8bSeF9L8Gt5pcxGoizVjP3JT4Ieq3vFnyIiBpI0ORwWrPGmBetXVdWvNrsjgFrruAuaBSFgdgJ_pQBOV2EybKNhqqwMPV83/s640/iguazu-habja.jpg) |
Nemcsak a guaraní szerelmesek,
de sok kalandor is az Iguazú habjaiban lelte végzetét |
Túrák a vízeséshez
Mind az argentin, mind a brazil határ mentén meglátogathatjuk a vízesést. Az argentin oldalon lévő nemzeti park bejárása időigényesebb, kb. 6 órába telik, míg a brazil oldalon 2 óra alatt kényelmesen végigsétálhatunk. Ha tehetjük, mindkét oldalt keressük fel, mert más-más szemszögből láttatja a vízesést: az argentin nemzeti park ösvényein egészen közel mehetünk a zuhatagokhoz, a brazil nemzeti parkban pedig elénk tárul a vízesés panorámája a maga teljességében, és innen kaphatunk igazán képet a méreteiről.
Mi az argentin oldal három ösvénye közül azzal kezdtük, amelyik felülről közelíti meg a vízesést. Már messziről hallani lehetett a zúgását, és bennünk szakadt a kiáltás, ahogy a dzsungelből kibukkant a zuhatagok sora. A biztonságos rámpákon egészen közel mehettünk azokhoz a helyekhez, ahol éppen alázúdul a folyó. A habok fölött a napfényben szivárványok születtek, majd halványultak el, és amikor azt hittük, hogy már biztosan a végéhez ér a vízesések sora, egyre újabbak tűntek fel.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjawwJviZVSKCgADQ6Z-TlmoFg0DoKTUvTvfoLl7qwCg3kJX5Vc7xCkWXq4n8x0X-OHMK5HEjAGU_ZeVTZ3oIKJF7rp2mdqyWR5JHCyg0vnmkQ5d0M8MvHWiNKp_o0pDofYna5gIf00cDaO/s640/iguazu-vizeses-felulrol.jpg) |
Hatalmas erővel zúdul alá a víz |
Majd ezután következett – még mindig az argentin oldalon maradva – az „alsó ösvény”, amely azokhoz a helyekhez visz közel, ahol a víz nagy robajjal, sűrű habokban ér földet, és a folyó folytatja útját először sebesen szaladva, majd rövidesen már ismét szélesen elnyúlva, ráérősen haladva. Itt már semmit sem tehettünk az ellen, hogy nedvesek legyünk: bőrünkön vízcseppek pattogtak, csapzottan szállt a hajunk, a ruhánk pár másodperc alatt begyűjtötte a vizet. Egy kis ízelítőt kaptunk abból – továbbra is biztonságban a rámpán és a korlátok között –, hogy milyen érzés kitéve lenni az elemek erejének. Van, aki esőkabátban közelíti meg ezeket a kiszögelléseket – én és a barátnőm nem voltunk ilyen felkészültek (mondhatjuk, a szép napos időben nem hajtottunk a biztonsági játékra; hamar megszáradtunk utána). Számomra így volt teljes az élmény :)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7J1udcUo-h4C07CxYeAIqjnDeorZML68f0gadx8-clVboq6RWTwNdN6-bScv6FN6eQTmkM5qn0fhBiqRXRIPpUXQ0WLRiiblM6oSHKs37p4u0MrmWoDlT3gpOQYgI-s_J2Swa9F71fEDK/s640/iguazu-vizeses-argentin-oldal.jpg) |
Egymás után tárulnak elénk a zuhatagok |
Az ördög torka
Az argentin oldal harmadik ösvénye az egyszerre félelmetes és lenyűgöző Ördögtorok-szakadékhoz visz. Hogy ide elérjünk, hosszú percekig sétáltunk az Iguazú folyó fölött kiépített rámpákon; a folyó itt annyira kiszélesedett, hogy végtelennek tűnt, mint a tenger, és vörösesbarna színébe az ég kékje keveredett.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgE22gLfd262PxmJB8t19SkfCeOUsN0t14-YhqLEr8M4UOYSiBMzeOEik24y6pFwGJdHCxHLij2vOYsmU-Pe4JJOjS8yE2XPIGSqrck4mI1PlxzoWZDhMCLH6vT5hlh8W8ynF-U8to4TWu2/s640/iguazo-folyo.jpg) |
Színkeveredés az Iguazú folyón |
Az Ördögtorok-szakadéknál szinte a talpunk alatt zúdult alá a víz, szemközt, a szakadék brazil oldalán is vastagon érkezett a víztömeg, és ahogy a korlátba kapaszkodva kihajoltunk, láttuk, hogy sűrű, végtelen habban olvad szét a mélyben minden. Mintha elért volna a vízesés szelleme: hívott magával, szívott magába ez a hely.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjB1XIvk0NuQPEwbvuyLIrBttFllA0zY-uhUzBs-z5ATZPZq6ipVw9oemLhELgUb_JvaJyuYTbAkbuLfxq0FLYKGRenXgp-QD9D1OtKtOD_YvbOewdLdt4x0dOqX0FJmphyphenhyphenLE6gaHwZZmfA/s640/ordogtorok-szakadek-argentin-oldala.jpg) |
Az Ördögtorok-szakadék látványa az argentin oldalról |
A brazil oldal nemzeti parkjában egyetlen hosszú ösvény vezet végig, szemközt a vízesések hosszú sorával. A biztonságos távolból felmérhetjük, micsoda nagyságról beszélünk valójában (2,7 km hosszan sorakoznak a zuhatagok)… A brazil ösvény szintén az Ördögtorok-szakadékhoz érkezik, csakhogy nem a felső végére, mint a túlsó, argentin oldalon, hanem az aljára. Rámpa vezet be a folyóra, és bizony a brazil oldalon sem úsztuk meg, hogy nedvesek legyünk! Olyan dübörgéssel ért le a víztömeg, hogy szinte egymás hangját sem hallottuk! Bár szóhoz sem jutottunk… Előttünk, mellettünk a vízesés, madarak szállnak a lezúduló víz közelében nyaktörő mutatványokkal, körülöttünk sűrű dzsungel… mintha egy természetfilm szereplői lettünk volna!
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3J04fyYvwLmzlYRGK3qOztG6HacaBVovQ27uDOHzyf5HVV5d3J0Mcsl24HdDVX0beQHjSL4pe-oM7orAADYH6GsJBB-OJLLfljBkU7j3ZARBAK9zxwMGEu5NzLh-axbC00Q7RyiXE2llS/s640/ordogtorok-szakadek-braziliai-oldala.jpg) |
Az Ördögtorok-szakadék a brazil oldalon |
Csónakkal a vízeséshez
Mind a brazil, mind az argentin oldalon részt lehet venni csónaktúrán, amelyen egészen közel visznek a vízeséshez. Mi ezt az argentin oldalon próbáltuk ki (a csónakot lásd az egyik fotón fentebb). Adtak mentőmellényt, vízhatlan zsákot, amibe beletehettük a táskánkat, cipőnket (de akár a ruhánkat is beletehettük volna – meleg, napos időben valójában a bikini a legmegfelelőbb viselet ehhez a programhoz). Nekiindult a csónak, és egészen közel ment több vízeséshez is. Immár az Iguazú nemcsak finoman ütögetett, mint az ösvényeken, hanem csapkodott és csepült minket, elárasztott és elöntött, mint Mbói istenség haragja. Résnyire nyitottam a szemem, víz előttem, víz mellettem, víz rajtam, szinte benne voltam a zuhatagban. Sikítoztunk és nem volt kérdés, ki az erősebb… mígnem a csónak megfordult, és visszaberegett, -hánykódott a dokkhoz. Zihálva, csöpögve, felszakadó nevetéssel értünk partot.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMGsHMh-liPGHS273l8awNeyfsUx2HtkBkKS1PdOJP0CTZ5DOJ-cfuJ-Ml56knVQvMKXnkcXsxoTyRpBOOTwabywKrry0lO1dr68U1ZBd4yFkcaxUNvIDprnDb9McMO5KKim0CU9fF6oji/s640/szabo-elvira-iguazu-vizeses-csonaktura.jpg) |
Itt éppen magamhoz térek a csónaktúra után |
Az atlanti esőerdő
Nemcsak maga a vízesés különleges élmény, de a dzsungel is, ami körülveszi. Az Iguazú-vízesés körül nagy területen eredeti állapotában maradt meg az atlanti esőerdő, amely növényzetét tekintve ugyanolyan sűrű, élővilágát tekintve ugyanolyan változatos, mint az amazóniai esőerdő. Ám még veszélyeztetettebb… A meleg, napos időben sárga pillangók röpködtek a nyomunkban, a fák ágai között madarak sürögtek, a brazil ösvényen egy nagyjából fél méter hosszú gyíkféle surrant el előttünk. Az argentin oldalon egy helyütt majom bukkant elő a fák ágai közül, az Ördögtorok-szakadék felé sétálva pedig a folyó egyik kövén sütkérező teknősre lettem figyelmes.
Mind az argentin, mind a brazil oldalon rengeteg vörösorrú koátit láttunk. Első látásra cuki, szőrös, dögönyözni való állatkáknak tűnnek, amikért rajonganak is a turisták, és etetik őket (ezért járnak a nyomukban olyan nagy számban a koátik, főleg a büfék környékén!), de vigyázat! Csúnya harapásokat ejthetnek az ártalmatlannak tűnő állatok – ezért jobb, ha tartjuk tőlük a tisztes távolságot, különben előfordulhat, hogy lelkesedés helyett csúnya sebekkel hagyjuk el a vízesés vidékét.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj2ebWhvatIblclShiAEMLIm3v71_l2Pm-24U3gtGzUI3gQMwTZD6fC8RKD3v1fpl2IMImmUA9l_Uc-YYdJcaLV1B2IC12-1UvFbinwMvfSUAHwhbgMeZx4HSSygZFI4h8DfCk8kGT0fPtI/s640/vorosorru-koati.jpg) |
Vörösorrú koáti |
Ahogy írtam, az Iguazú folyó vize, elhagyva a robajló-zúgó vízesést, továbbhalad a maga útján. Komótosan eléri a Paraná folyót, és itt bevégzi sorsát: vörösesbarna vizét magába nyeli a zöldes színű Paraná ott, ahol három ország integet egymásnak a folyók partjairól: Argentína, Brazília és Paraguay.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjmrGeJo2Y7ShpTHqOjiH7FCzBFD-0LNW4-1jdX-TINtZAMJlntluKCZmlVpZkwleYlEXjEPKIjg4_X32JKIOU2YLsl5mIyFHrnHDWEIYLkMCfhUKV6zGaq_v5TLrCx6cifoCQMTVjoklpg/s640/brazil-paraguayi-hatar.jpg) |
Balra Paraguay, jobbra Brazília, a fotó pedig Argentínában készült |
Az Iguazú-vízeséshez tett úttal kapcsolatos élményről, gyakorlati tudnivalókról, árakról, továbbá Paraguay határ menti látnivalóiról részletesen írtam a blogomon megjelent cikkben:
Iguazú – Vargabetűk blog
A 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyv és az 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról alapján a fenti tartalom a vendégíró tulajdona, és a benne szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett!
Az új évben is folytatódik majd a sorozat! :-) A 2018-as év első vendégírója dr. Bagó Tünde, az Élet sója blog írója lesz. Ő egy alföldi településről indult, ahol kultúrával és tanítással foglalkozott, majd a Dunántúlon jogászkodott, most pedig Németországban a Boden-tó mellett él, és az írás a fő foglalkozása. Blogja egy nagy sószóró, melyből az élet sóját szórja szét a maga és mások életébe. Nézzetek be hozzá is, jó olvasást!