ALGHERO - Szardínia - Olaszország

2014. 07. 28.

ALGHERO

BLQ    AHO   16:17               17:11  

Reggel végre jó sokáig aludtam. Reggeli, majd netezés; az útra össze kellett szednem egy csomó mindent, hisz se térképem, se a látnivalók listája nem volt még meg.

Gyalog mentem ki a reptérre. Picit korábban, mert be kellett mennem a CrewRoom-ba, kinyomtatni a dolgokat.

A mai csapat, akik levittek Alghero-ba: No1: Marco, No2: Manuel, No3: Iovana, No4: Gerardo.

Ezért megunhatatlan a repülés: :-)

Alghero-ba érve fátyolfelhős és fogadott. Jobban örültem volna, ha süt a nap, de még mindig jobb, mintha esne az eső.

A reptéren megvettem a jegyet a buszra, ami bevisz a városba, majd megkerestem, hogy honnan indul. Mikor elindultunk, küldtem egy sms-t Vittorio-nak, akinél lakni fogok, hogy nemsokára érkezem.

Nem volt semmi különösebb oka annak, hogy Alghero-t választottam úticélul ezúttal. Annyi volt csak, hogy a 3 nap OFF-omba beleférjen, mert nem tudtam swap-olni, hogy máskor jöhessek vissza.

Alghero-ról a legelső benyomásom is nagyon kellemes volt, annak ellenére, hogy az idő már megint nem szeretett engem. Nagyon hangulatos, igazi nyaralós hely. Olyan, mint egy kis vidéki falu, ahol mindenki ismer mindenkit, mindenki köszön mindenkinek, a sofőr megáll az út közepén trécselni a szembejövő autó sofőrjével, stb., stb.

Gyorsan, kevesebb, mint 20 perc alatt bent voltam a busszal a Stazione FS-nél, ahol le kellett szállnom. Onnan kb. 5 perc séta volt Vittorio lakása.

Ő lenne az. annyi különbséggel, hogy most borostás volt az arca.

Gyorsan ledobáltam a cuccaimat, majd odaadtam neki az ajándékokat, és mentünk be a városba. A tengerpart kb. 2 perc sétára van a lakástól. A sétányon gyalogoltunk be az óvárosi részbe, ez kb. 10-15 perc sétát jelent.

Alghero legfőbb vonzereje az útikönyvek szerint az, hogy ez az egyetlen üdülőhely a szigeten, amelynek egyedi arca és saját történelme van.

Ez a gyönyörű város Szardínia észak-nyugati részén fekszik, a sziget egyik legkedveltebb üdülőhelye a bástyákkal körülvett óvárosával és macskaköves utcácskáival. Alghero a környező vizekben honos tengeri algáról kapta a nevét, ami valójában tengeri fű (Neptun-fű). A várost körülvevő bástyákat és városfalakat 1102 -ben a genovai Doria család emeltette, akik évszázadokon át uralkodtak itt. Azon kevés olasz városok egyike, ahol megmaradt a falak mintegy 70%-a, a tornyokat az utóbbi években helyreállították. A óvárost körülölelő vastag várfalak folytonosságát csak a nagy múltú tornyok szakítják meg, szám szerint 7. Körbe lehet járni ezt a részt, a tornyok sorban bukkannak fel a sétálóutcák mentén: Torre di Maddalena, Torre di Sant’Elmo (San Erasmo), Torre della Polveriera, Torre di S. Giacomo, Torre di Sulis (dello Sperone), Torre di San Giovanni, Torre di Porta Terra. Alghero városa rengeteg templommal is büszkélkedhet, ezek közül a legjellegzetesebb a Cattedrale di Santa Maria, melynek harangtornya a város fölé magasodik. A másik a Chiesa di San Michele, ami a város védőszentje után kapta a nevét, kupoláját színes csempe borítja, ez a város egyik jelképe. Az óváros csodás panorámáján kívül a hosszú tengerparti sétányról is hihetetlen kilátás nyílik az öbölre. Az éttermek és a kávézók nagyon hangulatosak, tenger gyümölcsei, pizzák és pasták tömkelege és természetesen fagyi várja az odalátogatókat. A városban lehet autót, robogót, biciklit bérelni, illetve hajókirándulásra is van lehetőség. A legtöbb nevezetesség gyalogosan is megközelíthető. Az egyik legnépszerűbb látnivaló a Neptun-barlang, mely a Capo Caccia alatt található cseppkőbarlang. Érdemes az oda vezető lépcsősort és onnan a szépséges tájat is megcsodálni. 

A középkori falakkal körülvett óvárosban elvarázsolt világba csöppenünk: a macskaköves sikátorokat magas, zsalugáteres házak szegélyezik, melyeknek faláról potyog a vakolat. Az óvárost körülvevő bástyákat és városfalakat a genovaiak és a spanyolok emelték a 12-14. században. A 400 éves katalán ill. spanyol befolyás ma is érződik a várfallal körbezárt óvároson. Rengeteg helyen látni a spanyol zászlót.

Alghero partjainál a mai napig halásznak korallt, melyet majd az antik városrészben dolgoznak fel és árusítanak többnyire ékszer formájában. Szűk utcácskáival, pálmafákkal szegélyzett romantikus kikötői sétányával és végtelen homokos partszakaszával kétségtelenül Szardínia egyik legszebb városa. Az egész éves kellemes klímának köszönhetően a pálmák a város minden pontján jelen vannak.

Először a kikötő mellett sétáltunk el, majd felmásztunk a régi városfalra, és azon jártuk körbe az óvárost.

Mi a sétát a Bastione della Maddalena-nál kezdtük. Az útikönyv és a net szerint innen a legszebb a kilátás az öbölre és a távolban emelkedő Capo Caccia sziklatömbjére. Igen ám, de ezek a leírások igencsak elavultak, hiszen a torony le van zárva, és nem úgy néz ki, mint amit hamar újra megnyitnak.

Torre d. Garibaldi

Városfal a Porta a Mare-nál

A Torre di S. Erasmo-n áll egy szobor.

A sarkon van a Torre della Polveriera.

Torre della Polveriera

Innen aztán jobb kéz felől a tenger, bal kéz felől az óváros és hangulatos éttermei és bárjai között kapkodod a fejed hol erre, hol arra… bármerre nézel, csak szépet látsz :-)

Éttermek, bárok

Háttérben a Cattedrale tornya

Torre di San Giacomo

Chiesa del Carmelo

A város nevezetessége a Sulis-torony, amelyet a 15. században építettek. A torony 30 m magasan van a víztükör felett, szélessége és magassága is 23 m. Csigalépcső vezet az emeletre. Nevét Vicenzo Sulisról, a cagliari felkelés hőséről kapta, akit a francia hadak 1821-ig itt tartottak fogva.

Egyes helyeken Torre dello Sperone-ként is említik.

Torre dello Sperone (Sulis)

A kép bal oldalán hátul a Capo Caccia, középen a Torre di S. Giacomo és a várfal, jobbra az óváros.

Torre dello Sperone (Sulis), és az új városrész

Háttérben az új városrész

Óváros

Algehro egyik (egyetlen?) 5*-os szállodája

Egy picit sétáltunk még kifelé, az új városrész felé, melynek különleges nevezetességei nincsenek, de híven tükrözik a mai olasz kisváros képét. Majd visszafordultunk, és bevetettük magunkat a medinába.

Torre di San Giovanni

A Porta Terra városkaputorony a katalán uralkodó, IV. Péter korában a zsidó negyed bejárata volt. Innen juthatunk el a városi parkhoz (Giardino Publici).

Emellett sétáltunk a via V. Emanuele-n, ahol beültünk egy bárba pizzát vacsorázni. Pizzáztunk, boroztunk, szuper volt. Sikerült egy olyan valakit találnom Vittorio személyében, aki tudja mi fán terem a jó kaja és bor, és nem rest ezeket nekem megmutatni.

Aztán csak sétálgattunk és beszélgettünk tovább. Lementünk a tengerpartra, egészen le a partra, és mezítláb sétáltunk a homokban és a tengerben. Eddigre már tök sötét volt, éjszaka. Elsétáltunk egy olyan pontig, ahol sziklák nyúltak be a vízbe, és nem lehetett már tovább menni. Persze, ha kimentünk volna újra a járdára, majd később onnan vissza a vízbe… de nem. Leültünk a strandon az otthagyott napozóágyakra és beszélgettünk tovább. Jó sokáig, mert hajnali egy után indultunk haza. Otthon aztán zuhanyzás, majd kb. hajnali kettő felé mentünk aludni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014. 07. 29.

ALGHERO

Reggel valamivel 9 után keltem ki az ágyból. De valójában már jóval korábban felébredtem, mégpedig arra, hogy esik az eső. Aztán azon agyaltam, hogy akkor most mit csináljak… Aztán úgy döntöttem, az összes időjárás-jelentés leellenőrzése után, hogy az eredeti terv szerint elmegyek a hajókirándulásra, a Grotta di Nettuno-hoz. Ez egy cseppkőbarlang, tehát ott ázni nem fogok, a hajóút pedig izgis lesz az esőben, meg a nagy hullámokban. És mivel délutánra azt ígérték, hogy felszakadozik a felhőzet, sőt még a nap is kisüt, gondoltam, akkor majd lesz fürdés meg napozás a parton.

Szóval felkeltem, csöndben elkészültem, reggeliztem, hogy ne keltsem fel Vittorio-t (mert ő mondta, hogy ide nem jön el velem, mert már egy csomószor látta), majd kb. 10 órakor elindultam. Volna. Ha ki bírtam volna nyitni az ajtót. De olyan nehezen nyílt, hogy a bénázásomra felébredt Vittorio, szóval végül ő engedett ki.

A már jól ismert tengerparti sétányon mentem el a kikötőhöz. Nagy mákom volt, mert az eső elállt. Borús volt, az tény, de legalább nem esett. A kikötőben két társaság közül az olcsóbbikat választottam, akinek a túrája kb. 15 perccel hosszabb is volt. A hajóút 10 EUR-ba került. A másik társaság 16 EUR-ért vitt volna el.

A hajónk 10:45-kor indult, és 13:35-re értünk vissza. Annyi idő volt csak, hogy a cseppkőbarlangot megnézzük, aztán már várt is a hajó, hogy beszálljunk. Nem tudom pontosan, hogy mennyi időt töltöttünk a barlangban, de nem nagyon sokat, mert nem nagy a barlang. (Messze nem akkora, mint az Aggteleki cseppkőbarlang.)

Alghero kikötője

(ilyen borús idő volt)

Alghero óvárosa a tengerről

Ilyen nagy hullámok voltak, és ilyen nagyon sötétkék (szinte fekete) volt a tenger

Így viszont nem volt időm arra, hogy megmásszam Capo Caccia-t. Ez egy gyönyörű hegyfok, aminek a tetején egy világítótorony van. Jobb híján a hajóból, lentről láthattam csak. A Grotte di Nettuno cseppkőbarlang ez alatt van. 654 lépcsőfok választja el a kettőt egymástól. Ez a lépcsősor az Escala del Cabriol.

Capo Caccia

Barlangok a hegy alatt

Az Escala del Cabriol, lépcsősor, ami felvisz Capo Caccia-hoz

A Grotta di Nettuno bejárata (ahol a hajó áll)

és jobbra az Escala del Cabriol

Ahogy a hajóból kiszálltunk, tulajdonképpen már bent is voltunk a barlangban. Volt egy asztal, ahol a belépőjegyet árulták (13 EUR), de már ez is a barlang része volt.

Sok kisebb-nagyobb tavacska van bent, sós vizűek, hisz a tenger vize van bennük. A barlangban olasz és angol nyelven beszéltek a barlang felfedezéséről (természetesen halászok találtak rá), és egyes cseppkövek fantázia neveiről is. Szépek a cseppkövek, de beszédesebbek a képek.

A fenyőfa

Az orgona terem

Mikor fél kettő után visszaértem a kikötőbe, küldtem egy sms-t Vittorio-nak, hogy mivel az ég továbbra is borús, és nem látszik teljesülni a meteorológusok ígérete, ezért inkább az óvárosban maradok, és sétálgatok, nézelődök. A strandolásra semmi esély nem látszott :-( Mondtam neki, ha van kedve csatlakozni, jöjjön.

Alghero óvárosa a kikötő felől, középen a Cattedrale di Santa Maria tornya

Alghero óvárosa a kikötő felől, középen a Cattedrale di Santa Maria tornya és a Torre di S. Erasmo

Alghero óvárosa a kikötő felől, középen a várfal és a Garibaldi torony

Bastione della Maddalena

Közben elindultam a Cattedrale di Santa Maria-hoz. Tornya és az apszis 1552-ben, késő katalán gót stílusban épült. A hosszan elhúzódó építkezés csak 1730-ban fejeződött be. Mivel felújítják, nem látni semmit az elejéből, és ezért onnan nem is lehet bemenni, csak hátulról, a torony felől. A templomban található Maurizio di Saviola, Montferrato grófjának síremléke. De hogy ez pontosan melyik?! Azt nem tudom, mert nem volt egyértelmű. A sekrestyében pedig a legnemesebb katalán ötvösművészet egyik legbecsesebb, 6. századi remekét őrzik, ide meg nem lehetett bemenni.

Ott hátul, ahol a fény látszik, ott lehetett bejönni. És ez tulajdonképpen az oltár háta mögött van, ami így eléggé szokatlan. De a főbejárat le van zárva felújítás miatt.

Mire végeztem a templommal, jött az sms, hogy jön Vittorio, a kikötőben találkozunk. Úgyhogy visszasétáltam a kikötőbe. Ő ott lerakta a bicajt, majd újra nekiindultunk az óváros szűk kis utcácskáinak.

Elmentünk a Teatro Civico előtti téren is.

A templomok többsége sajnos zárva volt. A Chiesa di San Michele szerencsére nem. Ez a templom a város védőszentje után kapta a nevét, kupoláját színes csempe borítja, ez egyben a város egyik jelképe.

Aztán beültünk egy bárba, sütizni meg teázni/cappuccino-zni. Megkóstoltam egy tipikus szardíniai édességet, ami egy nagyon édes, és elsőre elég furcsa ízű valami. A tésztába a bor készítésénél visszamaradt szőlőt és méz keverékét töltik. Ennek a keveréknek az állaga olyan, mint az otthoni, régi, házi szilvalekváré (a színe is hasonló).

Aztán az óvárost körülvevő falon sétáltunk kifelé az újváros felé. Itt a tengerpart sziklás, de nagyon tiszta a víz itt is, ezernyi színben játszik.

A háttérben a legszélső sziklaszirt a Capo Caccia

Aztán pechünkre eleredt az eső, így kénytelenek voltunk visszaindulni az óváros felé.

Ekkor bemenekültünk egy templomba, ami szerencsére pont nyitva volt, és amiről kiderült, hogy ez az egyedi kupolás Chiesa di San Michele. És nekem nagyon tetszett. Belülről is. Főleg az építési megoldások, ahogy a régit ötvözték az újjal. Itt elücsörögtünk egy darabig.

Sajnos mikor elindultunk, az eső, ha lehet, még jobban esett. Így úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Csak előtte vettem még pár képeslapot, meg hűtőmágnest.

A Porta a Mare alatt megtorpantunk, mert a szűk kis utcák magas házai között még csak-csak ellavíroztunk ketten egy esernyővel, na de aztán a part mellett, meg főleg, hogy Vittorio-nak ott volt a bicaj is… Szóval Vittorio vett egy esernyőt. Elég pofátlanul kihasználják az árusok az embert, 5 EUR-ba került egy összecsukhatós esernyő, és még csak alkudni sem lehetett.

Így aztán két esernyővel felszerelkezve indultunk haza. Mire megérkeztünk, csurom vizesek voltunk így is. Úgyhogy száraz ruhába bújtunk, és beszélgetéssel, fényképnézegetéssel, és hasonlókkal töltöttük az időt.

Szerencsére mire megéheztünk, és elindultunk vacsorázni, megint elállt az eső.

A "Le Tre Torri" éttermet Edo ajánlotta. Edo volt egy darabig bázison Alghero-ban, és azt mondta, hogy ez egy tök jó hely. Hát ezért mentünk oda. Mondjuk azt nem kérdeztem meg tőle, hogy milyen fajta kaják vannak, de én mindenáron valami tengeri dolgot akartam volna enni. Az étlap meg tele volt pasta-val. Így nagyon nehezen sikerült kiválasztani egy kaját, ami sült garnélarák és tintahal karikák volt, sült zöldségekkel. Valami grill dolognak jobban örültem volna, de semmi ilyesmi nem volt. :-( Vittorio is ugyanazt kérte, mint én. És ő választott a kajához bort is. A sejtésünk, miszerint a kaja nem friss, hanem fagyasztott (előre gyártott) dolgokból készül, beigazolódott. A rák még rendben volt, meg a zöldségek is, de a tintahal karikák nagyon rosszak voltak. Vittorio meg is reklamálta a dolgot, mire kis idő múlva hoztak nekünk egy újabb adag sült tintahal karikát, zöldséggel. Na, ez már valamivel jobb volt, de hát ez sem friss volt, hanem fagyasztott. A bor viszont nagyon finom volt. De mivel a kaja nem nyerte el tetszésünket, odébbálltunk. Sétálgattunk az óvárosban és kerestünk egy másik bárt, ahol ittunk egy újabb pohár fehérbort. Ez még finomabb volt, mint az előző. :-) És közben végig hálát adtam az égnek, hogy kifogtam Vittorio-t, aki ennyire otthon van ezekben a dolgokban. És ha lesz legközelebb, akkor oda megyünk kajálni, ami helyet ő ajánl.

Hazasétáltunk, és közben is, meg otthon is rengeteget hülyéskedtünk. Megint jó későn feküdtünk le.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 2014. 07. 30.

ALGHERO

AHO   BLQ    12:34               13:31  

Reggel 9-kor keltem, és összepakoltam a cuccaimat. Vittorio picit később kelt, de előző este megegyeztünk, hogy csinálunk még egy közös reggelit, úgyhogy aztán el is indultunk. A közelben van egy bár, oda mentünk, és cappuccinót meg croissant-t reggeliztünk.

Aztán kimentünk a buszmegállóba, korábban, mint ahogy a menetrend írta, biztos ami biztos. Na persze így, hogy ott voltunk időben, természetesen a busz késett. Olyan sokat, hogy már kezdett necces lenni, hogy kiérjek időben a reptérre, és már azon gondolkodtam, hogy taxit kell hívni. De ekkor végre szerencsére begördült a busz. Így elbúcsúztunk egymástól, és elindultam haza. Ja, azt majd’ elfelejtettem, hogy az idő egész szép lett eddigre… nem teljesen felhőtlen, de azért eléggé napos.

A reptéren sikerült még időben ott lennem mindenhol, és elértem a gépem is.

Hazafelé a crew: No1: Martina, No2: Djavan, No3: Paolo, No4: Claudio volt.

Szeretem az új mobilomat. Nagyon szép képeket csinál!

(Közeledünk Bolognához. Itt még jó idő volt.)

Bolognába visszaérve óriási felhőszakadás fogadott. :-( Hihetetlen! Szerencsére, mire haza kellett gyalogolnom, addigra alábbhagyott.

Algheróról még ITT olvashatsz.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

Bővebben Szardínia szigetéről MAGYARUL itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szard%C3%ADnia_(sziget)

Sajnos nagyon kevés info van magyarul a neten ezekről a helyekről :-( Kár...