2014. április 16., szerda

DUBLIN-Swords - Írország



2014. 04. 16.
Swords


BGY     DUB     18:14     20:39 (-1)


Délelőtt még itthon voltam, mert nem volt közvetlen járat Bologna-ból Dublin-ba. Így Bergamo-ból foglaltam a jegyet.
Ezek az órák elég stresszesen teltek, mert a lány, akinek a CouchSurfing-en írtam, hogy mennék hozzá (és aki vissza is igazolta, hogy oké a dolog) "eltűnt". Küldtem neki egy csomó sms-t, a végén már mindkét mobilról, de semmire nem jött válasz. Így írtam neki még egy utolsó üzenetet a CouchSurfing-en, hogy elindultam, és hogy innentől már csak a mobilon tud elérni.
Úgy voltam vele, hogy ha nem tudnék hozzájuk menni mégsem, akkor még mindig ott van az a hotel, ahol tavaly is megszálltam, igaz 50 EUR egy éjszakára, de hát mit lehet tenni.
Szóval elindultam itthonról, busz a Bologna Centrale-ig, szuper gyors vonat Milano Centrale-ba (FrecciaRossa), ami igenis megy 300 km/h-val. Aki nem hiszi, vegye elő a térképet, és nézze meg, hogy hány km a táv, és hogy ha 1 óra alatt ott van A pontból B-be, akkor az mennyi...
Milano Centrale-ből aztán shuttle busz Bergamo Orio reptérre. És onnan repülő Dublin-ba.
A 33E-re kaptam helyet, de mivel a 33F-re nem jött senki, becsusszantam az ablak mellé. :-)
Mire Dublin-ban leszálltunk, és bekapcsoltam a mobilokat, a kettőn összesen volt majdnem 20 nem fogadott hívásom Magda-tól. Fel is hívtam, és ahogy korábban a levelében ígérte, el is jött elém kocsival a reptérre.
Swords-ban lakik a vőlegényével, Maciek-kel. Mind a ketten lengyelek, és mind a ketten a Lidl-nél dolgoznak. És bár mind a ketten ugyanabból a lengyel kisvárosból valók, előtte sohasem találkoztak.


És hát igen... Maciek elég csúnya szegény, igazából a Szépség és a szörnyeteg meséje jut eszembe állandóan róluk. Nem mertem megkérdezni, de lehet, hogy Maciek albino, mert annyira kék a szeme, és annyira nincs semmi szőre sem, se haja, se szemöldöke, a karján se semmi... De Magda-t imádja, és Magda is boldog vele úgy jött le nekem ebben a pár napban.
A lakást két halacskával és két pici teknőssel együtt lakják. A teknősök egyben a szobatársaim is voltak. Külön szobám volt, külön fürdőszobát is kaptam, mert az ő hálószobájukhoz is tartozik külön egy. Ha nincs vendég, akkor Maciek-é az a fürdő, amit most én használtam.
Kérdezték, hogy ennék-e valamit, de nem kértem semmit, mert a gépen ettem.
Az este beszélgetéssel, ismerkedéssel telt.
Kiderült, hogy Magda ma egy állásinterjún volt (magasabb menedzseri posztot kapna a Lidl-ben), és ezért nem látta az e-mail-emet. Viszont, hogy az sms-eimet miért nem kapta meg, az rejtély...
Megbeszéltük a másnapot, hogy mikor keljünk, mert hányra kell mennem a Social Welfare Office-ba (ez a fő oka, hogy megint itt vagyok), majd elbúcsúztunk egymástól és mentünk aludni.
Érdekes éjszakám volt... korábban beszélgettünk bazi nagy pókokról is, amik itt Írországban elő szoktak fordulni, és mikor lekapcsoltam a lámpákat, egyszer csak neszt hallottam... Basszus, csak nem egy bazi nagy pók? De ahhoz túl hangos volt a nesz. Akkor mi? Egy egér talán?! Aztán rájöttem, hogy basszus van két hálótársam, a teknősök. És mivel abból az irányból jött a nesz, megnyugodtam. Azt azért nem mondhatom, hogy tök jól aludtam, mert amikor ezek felébredtek és elkezdtek matatni, akkor arra mindig felébredtem.

Swords-ról (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Swords,_Dublin



-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2014. 04. 15.

Swords-Portmarnock-Howth-Dublin


Reggel 3/4 9-kor keltünk, megreggeliztünk, és mivel a Social Welfare Office csak 09:30-kor nyit, akkor indultunk el oda.
Swords Dublin-hoz tartozik, de tulajdonképpen egy helyes kis város. Ahol az iroda van, az egy történelmi központ, itt van egy vár is, meg régi templom. Tavaly megnéztem a várat, így idén azt kihagytuk.
Az irodában kb. 10 perc alatt végeztem, csak 1 ember volt előttem. Az ügyinéző kedves volt, és segítőkész.
Innen aztán mentünk is kirándulni. Eredetileg Wicklow "hegyekbe" mentünk volna, de mivel Maciek dolgozott, és a gps is nála volt, Magda meg anélkül nem mert elindulni, változtattunk a terven, és a tengerpartra mentünk. Elméletileg egy csomó kagylót kellett volna találnunk, de valamiért most nem voltak. Viszont nagyon szerencsések voltunk, mert teljesen tiszta volt az ég, ami azt jelenti, hogy egy csepp eső sem esett egész nap!!! Írországban!!! Ahol máskor az 5 perc napsütés, 5 perc eső váltogatja egymást!!! Magda és Maciek boldog is volt, hogy hoztam nekik egy kis jó időt... Poénkodtak is, hogy nem fognak hazaengedni, bezárnak valahova, hogy maradjon még a szép idő is :-)
Szóval sétálgattunk Portmarnock és Howth tengerpartjain is, láttunk egy csomó sirályt, hajókat, világítótornyot, másztunk hegyet is.


Martello Tower, Portmarnock


Southern Cross monument, Portmarnock
 

Howth félsziget, kikötő


Ireland's Eye, azaz Írország szeme (sziget)


Sétaösvény, erdőn keresztül, dombon át, szakadékok mentén és alatta, előtte az Ír tenger. A bokrok most hozzák tavaszi virágaikat, rózsaszínben, sárgában, halványzöldben pompázott a domboldal, alattunk zúgott a tenger, a nap sugarai szikráztak a hullámokon.

Ireland's Eye, azaz Írország szeme (sziget)




West Pier... ide hozzák a friss halakat a hajók, ennek megfelelően halszag is van. Az út másik oldalán pedig vendéglők, éttermek, és boltok sora.


Végül pedig Howth-ban egy tengerparti tengeri herkentyűs étteremben (Deep) megebédeltünk. Természetesen tengeri herkentyűket, mi mást.
 





Mikor bementünk, még szinte üres volt az étterem. Mire befejeztük, már sor állt az asztalokért. :-)
Magda halat evett, krumplival, züldségekkel, és meg szégyen-nem szégyen, kétféle előételt ettem, az egyik rákos volt, a másik meg juhsajtos-hagymalekváros. A végén teáztunk-cappuccino-ztunk. És beszélgettünk-beszélgettünk-beszélgettünk... mintha ezer éve ismernénk egymást, olyan hangulatban. Szuper volt.
Mire hazamentünk már délután volt.
Még délelőtt elrontottam a wc-t. Kiakadt a kampó, ami a lehúzó kart köti össze a másikkal, ami a vízzáró tetőt emeli meg. Most délután szóltam Magda-nak, hogy mi lett (reggel valahogy elmaradt), és gyorsan meg is szereltük. Csak azt a kampót kellett visszaakasztani. De mint megtudtam, nem először fordult elő, már tervben van az egész cucc cseréje. Pedig reggel egy frászban voltam, hogy még 1 napja sem vagyok itt, aztán jól leamortizálom nekik a wc-t.
Mivel nemrég jöttek vissza Amsterdam-ból, és a képek még a fényképezőgépen voltak, segítettem Magda-nak átmásolni őket a laptopra (nem volt kábele és nem tudta, hogy a kártyáról is lehet), és persze meg is néztük és mesélt is róluk. Majd mivel nagyon szeretik a fényképeket (tele van a lakás kinyomtatott fényképekkel) Magda ki is válogatott párat, amit ki akart nyomtatni. Ezekkel elmentünk Swords központba, és ott egy boltban meg is csinálták.
Mire a képekkel visszaértünk, Maciek is otthon volt. Pihiztünk egy kicsit, majd Magda-nak be kellett mennie Dublin-ba, a belvárosba, az egyetemre, mert ott tanul. Így Maciek bevitte őt, és engem is, így közben újra láthattam a várost. (Dublint az írek dublin-nak ejtik, U-val, nem úgy, mint ahogy mi, angolosan á-val dáblin-nak.)
Képeket nem készítettem, mert a tavalyiak jobbak. Most csak élveztem a látványt. Egy képet azért készítettem a kocsiból, csak azért mert annyira vicces: 3 égtáj is ugyanabba az irányba van a táblák szerint :-)


Magda-t kiraktuk, majd mentünk vásárolni, egy bevásárló központba, amit úgy kell elképzelni, mint otthon a Tesco-t vagy az Auchan-t és környékét. Annyi a különbség csak, hogy itt este 7-kor minden bezár. Így nem tudtunk venni semmit, mert nem volt nyitva a bolt. Én a wc-re azért elmentem, bár kint volt egy tábla, hogy csúszásveszély. De óvatosan szaladtam... már nagyon kellett. És akkor egyszer csak hallom, hogy a hangosba mondják, hogy a wc zárva van... hehe, hát addigra már késő volt, mert már javában "folytak a dolgok" :-)
Vásárlás nélkül mentünk haza.
Otthon aztán kajálás volt a program; hal-etetés, teknős-etetés, és természetesen mi is ettünk :-)
Aztán mikor indulni kellett vissza Dublin-ba Magda-ért, előtte beugrottunk egy éjjel-nappaliba is vásárolni. Én vettem nekik csokikat, mert nagyon szeretik a csokikat, a nappaliban az asztalon van egy nagy tál, ami tele van mindenfélével, szóval tudtam, hogy annak örülnek majd. Főleg, mivel nem voltam biztos abban, hogy náluk lakhatok majd, az eredeti ötletemet, ami egy tipikus olasz húsvéti édesség: a Colomba, nem vittem magammal. Egyrészt mert baromi nagy, és tényleg mit csinálok vele, ha nem lakhatok náluk, akkor nem lesz kinek adni... Szóval mivel ezt nem vittem, vettem nekik más csokikat.
Egy "gyorsalagúton" keresztül mentünk be a városba, hogy időt spóroljunk. Ez a gyorsalagút olyan, mint a gyorsforgalmi utak, csak a föld alatt megy. Érdekes volt, még erre sohasem mentem be a városba. (A busz nem erre jár.)
Nekünk kellett várnunk picit Magda-ra. Hazafelé a városon kereszül mentünk, hogy élvezhessem Dublin-t "by night". Tavaly nem maradtam bent a városban sötétre, mert akkor is korán volt a gépem vissza Olaszországba, így most nagyon örültem, hogy láthatok egy csomó mindent kivilágítva is. :-)
Már nem volt olyan nagy forgalom, így hamar visszaértünk.
Ekkor adtam át nekik az ajándékaimat; egy Budapest-es képeslapot, egy Bologna-s hűtőmágnest, meg a csokikat. Volt nagy öröm persze. Megköszöntem nekik a vendéglátást, és hiába mondtam nekik, hogy reggel ne keljenek fel miattam, majd megoldom a kijutást egyedül is, erősködtek, hogy felkelnek, hogy még egyszer elbúcsúzhassunk.

Portmarnock (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Portmarnock
Howth (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Howth
Deep Restaurant: http://www.deep.ie/
Dublin (MAGYAR nyelven): http://hu.wikipedia.org/wiki/Dublin


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2014. 04. 16.


DUB     BLQ     11:22 (-1)     13:37

Reggel 06:15-kor keltem. Felöltöztem, elkészültem, beraktam az utolsó cuccokat is a hátizsákba, majd mentem kifelé. Hát tényleg felkeltek mind a ketten! Pedig Magda hajnali egyig írt egy esszét, amit le kellett adnia a suliba.
Ittam egy teát, majd elbúcsúztunk még egyszer, és mentem ki a buszmegállóba.
A busz 06:40 helyett csak 45-kor jött. Ezzel Swords központig kellett mennem, ott át kellett szállnom egy másikra, ami a reptérre is bemegy. Édes volt a sofőr, mikor látta, hogy az a busz előbb áll be a megállóba, mint mi, beállt mellé, hogy nem tudjon kiállni, és szólt neki, hogy engem vegyen fel. :-)
A reptéren megkaptam a beszállókártyám (megint a 33F-re), majd vásároltam egy kis szuvenírt, és mentem a kapuhoz.
A gépünk 25 perc késéssel volt kiírva.
Jött velünk két kollégám is innen Bologna-ból, meg egy szerelő is.
A kapunál a beszállókártya ellenőrzéskor fura dolog történt. Csak az tűnt fel, hogy meghülyültem, hogy magyarul akarom mondani a srácnak, hogy "Pillanat."?! De mikor magyarul köszönte meg és kívánt jó utat, akkor leesett, hogy lehet, hogy az útlevelem is magyarul kérte már, és azért akartam magyarul válaszolni. Mindenesetre jó meglepett képet vágtam, azt éreztem. :-) Kicsi a világ.
A gépünk tehát késve indult, és Bologna-ba is késve érkeztünk meg.



Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése