2015. május 2., szombat

DOZZA - Olaszország

 



Reggel valamivel 8 előtt keltem, gyors reggeli, majd indulás ki a buszmegállóba. Pedro küldött egy üzenetet még az éjszaka, hogy rosszul érzi magát, nagy valószínűséggel nem jön. José úgy volt, hogy jön, de mégsem ért oda a buszhoz. Valahogy volt egy ilyen sejtésem… Cristian szerencsére nem gondolta meg magát, vele a Bologna Centrale-nál találkoztam, ahonnan átmentünk az Autostazione-ra és megvettük a buszjegyeket Bologna-Dozza, Dozza-Imola vonalra. Egészen addig míg fel nem ültünk a 09:45-ös buszra, egy nagy rohanás volt. Mint kiderült, a Toscanella (Piro Piro)-Dozza vonalra előre meg kellett volna rendelni a buszt, mert az a járat nem állandó, csak akkor jár, ha van igény rá. A jegyeladó nő rendes volt, felhívta nekünk a központot, és megrendelte a kisbuszt.

Toscanella megállóig kb. 40 perc volt az út (101-es busz). Ott vártunk kb. 10-15 percet a kisbuszra (147-es busz), ami kb. 5 perc alatt fent is volt velünk Dozza-nál.

Dozza egy falu Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma kevesebb, mint 7000 fő.
 
 
Dozza a Festett Falak Fesztiválja-ról (Muri Dipinti) ismert, melyet kétévente rendeznek. A fesztivál során neves olasz és külföldi művészek festenek a házak falaira, mely művek végleg ott is maradnak.

Dozza mint egy időtlen, színes ecsetvonás jelenik meg a lélegzetelállító természeti háttérben, egy apró, gyönyörűen megőrzött falu, ezer éves történelemmel. A falu képes volt megőrizni a harmóniát a természet és az emberi kéz alkotta dolgok között, és ez teszi igazán egyedivé. Diszkréten, fokozatosan nyílik meg előttünk, lassan fedi fel magát macskaköves utcáin, és óvatosan, szinte becsomagolja a látogatót ebbe a kellemes hangulatba. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Dozza szerelem volt első látásra. :-)



A Muri Dipinti, amelynek nyomait megtalálhatjuk a falucska házainak falain, érdekes színfolt a minden egyes sarkon.

Az első ilyen fesztivált 1960-ban tartották. Ezen az egyedi szeptemberi eseményen a művészek „élőben” festik a házak falait. Több mint 200 művész vett részt az eddig 18 alkalommal megrendezett fesztiválon. Ők együttesen alakították át ezt a kis középkori falucskát egy valóságos szabadtéri galériává.

Hogy a képeket jó állapotban tekinthessük meg a mai napig, rendszeresen restaurálják őket.

Macskaköves (vagy inkább kavicsos) utcák



 




A művek alatt kis táblácskákon a mű címe mellett megtaláljuk, hogy ki, mikor, és honnan készítette






Még a gyógyszertár ia kapott képet :-)
 
Sőt! A Csendőrség is!!! :-)
 
De nem csak festmények, betonból készült alkotások...

... és kerámia csempék is vannak




Dozza, (1126-ban mint Castrum Dutie-t említik), a mai napig is megtartotta középkori szerkezetét, melyet az orsó-szerű alak jellemez.
Rivellino és Rocchetta (1250) mintegy óvják a falut, és onnan, a falu két legősibb útja (Contragrande és Contracina, mai nevén XX Settembre utca és De Amicis utca), vezet fel egyenesen a dombtetőre, ahol a csodálatos Rocca Sforzesca (Sforza vár) található.

A hely másik fő látványossága a Sforza-kastély, amelynek pincéjében kap helyet azEnoteca Regionale Emilia Romagna” (Emilia Romagna Területi Borkereskedés), egy Boráruház és Borbár, melyet Emilia-Romagna régió borászati termékeinek szenteltek. Mert mindezeken felül Dozza történelmi fehérborok készítéséről is híres, az arany Albana illata kitölti a boltíveket és pincéket évszázadok óta.

A Rocca-t (erőd) 1250-ben Comune di Bologna építtette, majd 1310-ben Romeo Pepoli megnagyobbíttatta. Jelenlegi alakja Giorgio Marchesi építésznek köszönhető, aki az 1400-as évek vége felé rekonstruálta a külső falakat és megerősítette a várat a főtoronnyal (Torresino), mely pompás példája a 15. századi katonai építészetnek. Ez a munka -az eredeti szerkezet modernizálása, hogy ellenálló legyen a fegyverekkel szemben- az eredeti középkori részek elvesztésével járt. Egy hatszögletű elrendezés hozzáadásával melynek kerülete 530 méter, a Rocca átalakítása tisztán katonai épületből lakóépületté Annibale, Baldassarre és Vincenzo Campeggi nevéhez fűződik, akik elfoglalták az épületet 1565-ben. A munkálatokat Antonio Campeggi fejezte be 1594-ben. A fő cél tágas és díszes szobák létrehozása volt.

1798-ban a Rocca, mely addig feudális birtok volt, közel állt ahhoz, hogy Napóleon elkobozza, de Giacomo Malvezzi-Campeggi márki ezt sikeresen megakadályozta, azáltal, hogy bizonyította, hogy a várat már megvették. Így a vár már privát, nem feudális (ezáltal elkobozható) birtok volt.

Az erődöt 1960-ban nyitották meg a nagyközönségnek, mikor is megvásárolta a Comune, 1999-től pedig folyamatosan restaurálják.






 





A nemesi lakás előszobája



Torre Maggiore (Főtorony)
Cristian


Fürdőszoba

Loggia


Börtön


Mosoda

Kút

Konyha



Privát oratórium




Malvezzi-Campeggi címer
 
Különböző kiállítások is helyet kaptak


Kilátás a várból
(Erre mondták, hogy olyan, mintha Toscana-ban lennénk... kis Toscana)





 
A Palazzo Comunale-nak (Városháza) a XX Settembre utcában szép 16. századi loggiája van, ami az eredeti pretoriánus palota utolsó megmaradt része. Jelenlegi formája 20. századi restaurálás eredménye.



 
A Városházával szemben található a 12. századi Santa Maria Assunta in Piscina templom. Sok értékes munka található a templomban, mint például Madonna a gyermekkel (Madonna con il Bambino), San Giovanni Battista e Santa Margherita Marco Palmezzano festményei 1492-ből. Sajnos a templom zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni.




A templom és a városháza
 
Ottjártunkkor épp egy borfesztiválba csöppentünk: il Vino é in festa - in onore di sua maestá l’ALBANA.

A kastélyban előadások, kerekasztal megbeszélések voltak, illetve a falu különböző pontjain bor- és ételkóstolás is szerepelt a programban.
Ezeket a vizuális és szaglási élvezeteket fokozza a helyiek vendégszeretete és a gasztronómia, mely utóbbit gazdagították Emilia és Romagna gasztronómiai hagyományai is.

Mi a Ristorante La Scuderia-ban ettünk… hát valami igazán finomat!!!

Ristorante La Scuderia



Squacquerone di Romagna DOP e fantasia di confetture
„Squacquerone di Romagna” OEM lágy sajt és lekvár fantázia
 
Mivel a busz (147-es), amit megrendeltünk, még majdnem 1 óra múlva jött csak, és az előző (ami fixen jár) meg már elment, úgy döntöttünk, hogy lesétálunk a dombról, vissza a Toscanella (Piro Piro) megállóhoz. Nagyon nem bántuk meg! Az idő csodás volt, a táj még inkább… Idefelé jövet a buszsofőr azt mondta, hogy ez olyan, mint Toscana, egy kis Toscana… Hát nagyon igaza volt!


ALBANA szőlő mindenfelé






 


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!




LINKEK:

 
Dozza ANGOLul: http://en.wikipedia.org/wiki/Dozza
Rocca di Dozza OLASZul: http://www.fondazionedozza.it/it/dozza/la-rocca-e-il-museo/museo-della-rocca/
Muri Dipinti (Festett Falak Fesztiválja) OLASZul: http://www.murodipinto.it
Ristorante La Scuderia ANGOLul: http://www.ristorante-lascuderia.com/en/index.php
„Squacquerone di Romagna” OEM lágy sajt MAGYARul: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011XC1015(07)
 

 
 

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű vidék, hangulatos kisváros és nem csak a kavicsos utcák miatt, hanem az érdekes és kreatív festmények miatt is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szép és hangulatos hely tényleg! És annyira egyedi! Legalábbis én még nem láttam máshol ilyet.

      Törlés