Reggel valamivel 8
előtt keltem, gyors reggeli, majd indulás ki a buszmegállóba. Pedro küldött egy
üzenetet még az éjszaka, hogy rosszul érzi magát, nagy valószínűséggel nem jön.
José úgy volt, hogy jön, de mégsem ért oda a buszhoz. Valahogy volt egy ilyen
sejtésem… Cristian szerencsére nem gondolta meg magát, vele a Bologna
Centrale-nál találkoztam, ahonnan átmentünk az Autostazione-ra és megvettük a
buszjegyeket Bologna-Dozza, Dozza-Imola vonalra. Egészen addig míg fel nem
ültünk a 09:45-ös buszra, egy nagy rohanás volt. Mint kiderült, a Toscanella
(Piro Piro)-Dozza vonalra előre meg kellett volna rendelni a buszt, mert az a
járat nem állandó, csak akkor jár, ha van igény rá. A jegyeladó nő rendes volt,
felhívta nekünk a központot, és megrendelte a kisbuszt.
Toscanella megállóig
kb. 40 perc volt az út (101-es busz). Ott vártunk kb. 10-15 percet a kisbuszra
(147-es busz), ami kb. 5 perc alatt fent is volt velünk Dozza-nál.
Dozza egy falu
Olaszországban, Emilia-Romagna régióban, Bologna megyében. Lakosainak száma kevesebb,
mint 7000 fő.
Dozza a Festett Falak
Fesztiválja-ról (Muri Dipinti) ismert,
melyet kétévente rendeznek. A fesztivál
során neves olasz és külföldi
művészek festenek a házak falaira,
mely művek végleg ott is maradnak.
Dozza mint egy
időtlen, színes ecsetvonás jelenik
meg a lélegzetelállító természeti háttérben, egy apró, gyönyörűen megőrzött falu, ezer éves történelemmel. A falu képes
volt megőrizni a harmóniát a természet és az emberi kéz alkotta dolgok
között, és ez teszi igazán egyedivé. Diszkréten, fokozatosan nyílik meg előttünk, lassan fedi
fel magát macskaköves utcáin, és óvatosan, szinte
becsomagolja a látogatót ebbe a kellemes hangulatba. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy Dozza
szerelem volt első látásra. :-)
A Muri Dipinti, amelynek nyomait
megtalálhatjuk a falucska házainak falain,
érdekes színfolt a minden egyes
sarkon.
Az első ilyen fesztivált 1960-ban tartották.
Ezen az egyedi szeptemberi eseményen a művészek „élőben” festik a házak falait.
Több mint 200 művész vett részt az eddig 18 alkalommal megrendezett
fesztiválon. Ők együttesen alakították át ezt a kis középkori falucskát egy
valóságos szabadtéri galériává.
Hogy a képeket jó állapotban tekinthessük
meg a mai napig, rendszeresen restaurálják őket.
Macskaköves (vagy inkább kavicsos) utcák
A művek alatt kis táblácskákon a mű címe mellett megtaláljuk, hogy ki, mikor, és honnan készítette
Még a gyógyszertár ia kapott képet :-)
Sőt! A Csendőrség is!!! :-)
De nem csak festmények, betonból készült alkotások...
... és kerámia csempék is vannak
Dozza, (1126-ban mint Castrum Dutie-t említik), a mai napig is megtartotta középkori szerkezetét, melyet az orsó-szerű alak jellemez.
Rivellino és Rocchetta (1250) mintegy óvják a falut, és onnan, a falu két legősibb útja (Contragrande és Contracina, mai nevén XX Settembre utca és De Amicis utca), vezet fel egyenesen a dombtetőre, ahol a csodálatos Rocca Sforzesca (Sforza vár) található.
A hely másik fő
látványossága a Sforza-kastély,
amelynek pincéjében kap helyet az
„Enoteca Regionale Emilia Romagna” (Emilia Romagna Területi
Borkereskedés), egy Boráruház
és Borbár, melyet Emilia-Romagna régió borászati termékeinek szenteltek. Mert mindezeken felül
Dozza történelmi fehérborok
készítéséről is híres, az arany
Albana illata kitölti a boltíveket és pincéket évszázadok
óta.
A Rocca-t (erőd) 1250-ben Comune di Bologna építtette, majd
1310-ben Romeo Pepoli megnagyobbíttatta. Jelenlegi alakja Giorgio Marchesi
építésznek köszönhető, aki az 1400-as évek vége felé rekonstruálta a külső
falakat és megerősítette a várat a főtoronnyal (Torresino), mely pompás példája
a 15. századi katonai építészetnek. Ez a munka -az eredeti szerkezet
modernizálása, hogy ellenálló legyen a fegyverekkel szemben- az eredeti
középkori részek elvesztésével járt. Egy hatszögletű elrendezés hozzáadásával melynek
kerülete 530 méter , a Rocca átalakítása tisztán katonai
épületből lakóépületté Annibale, Baldassarre és
Vincenzo Campeggi nevéhez fűződik,
akik elfoglalták az épületet 1565-ben. A munkálatokat Antonio Campeggi fejezte be 1594-ben. A fő cél
tágas és díszes szobák létrehozása volt.
1798-ban a Rocca, mely addig feudális birtok volt, közel
állt ahhoz, hogy Napóleon elkobozza, de Giacomo Malvezzi-Campeggi márki ezt
sikeresen megakadályozta, azáltal, hogy bizonyította, hogy a várat már
megvették. Így a vár már privát, nem feudális (ezáltal elkobozható) birtok
volt.
Az erődöt 1960-ban nyitották meg a nagyközönségnek, mikor is
megvásárolta a Comune, 1999-től pedig folyamatosan restaurálják.
A nemesi lakás előszobája
Torre Maggiore (Főtorony)
Cristian
Fürdőszoba
Loggia
Börtön
Mosoda
Kút
Konyha
Privát oratórium
Malvezzi-Campeggi címer
Különböző kiállítások is helyet kaptak
Kilátás a várból
(Erre mondták, hogy olyan, mintha Toscana-ban lennénk... kis Toscana)
A Palazzo Comunale-nak (Városháza) a XX Settembre utcában
szép 16. századi loggiája van, ami az eredeti pretoriánus palota utolsó megmaradt
része. Jelenlegi formája 20. századi restaurálás eredménye.
A templom és a városháza
Ottjártunkkor épp egy borfesztiválba
csöppentünk: il Vino é in festa - in onore di sua maestá l’ALBANA.
A kastélyban előadások, kerekasztal
megbeszélések voltak, illetve a falu különböző pontjain bor- és ételkóstolás is
szerepelt a programban.
Ezeket a vizuális és szaglási élvezeteket fokozza a helyiek vendégszeretete és a gasztronómia, mely utóbbit gazdagították Emilia és Romagna gasztronómiai hagyományai is.
Ezeket a vizuális és szaglási élvezeteket fokozza a helyiek vendégszeretete és a gasztronómia, mely utóbbit gazdagították Emilia és Romagna gasztronómiai hagyományai is.
Mi a Ristorante La Scuderia-ban ettünk… hát valami igazán finomat!!!
Ristorante La Scuderia
Squacquerone di Romagna DOP e fantasia di confetture
„Squacquerone di Romagna” OEM lágy sajt és lekvár fantázia
Mivel a busz (147-es), amit megrendeltünk, még majdnem 1 óra
múlva jött csak, és az előző (ami fixen jár) meg már elment, úgy döntöttünk,
hogy lesétálunk a dombról, vissza a Toscanella (Piro Piro) megállóhoz. Nagyon
nem bántuk meg! Az idő csodás volt, a táj még inkább… Idefelé jövet a buszsofőr
azt mondta, hogy ez olyan, mint Toscana, egy kis Toscana… Hát nagyon igaza
volt!
ALBANA szőlő mindenfelé
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal
is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook
oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és
megosztjuk a tapasztalatainkat!
Dozza MAGYARul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Dozza
Dozza ANGOLul: http://en.wikipedia.org/wiki/DozzaRocca di Dozza OLASZul: http://www.fondazionedozza.it/it/dozza/la-rocca-e-il-museo/museo-della-rocca/
Muri Dipinti (Festett Falak Fesztiválja) OLASZul: http://www.murodipinto.it
Ristorante La Scuderia ANGOLul: http://www.ristorante-lascuderia.com/en/index.php
„Squacquerone di Romagna” OEM lágy sajt MAGYARul: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011XC1015(07)
Gyönyörű vidék, hangulatos kisváros és nem csak a kavicsos utcák miatt, hanem az érdekes és kreatív festmények miatt is!
VálaszTörlésNagyon szép és hangulatos hely tényleg! És annyira egyedi! Legalábbis én még nem láttam máshol ilyet.
Törlés