2015. május 2., szombat

IMOLA - Olaszország




IMOLA



Mai napi kirándulásunk első állomása Dozza volt. Onnan gyalog sétáltunk le a buszmegállóba, ahol leülni, de még csak szusszanni sem volt időnk, mert jött a busz (101-es), amivel folytattuk az utat Imolába. Kb. 10-15 perc alatt bent is voltunk a központban.

A mai túra második állomása tehát Imola volt, ahol már korábban is megfordultam. Akkor nem tudtam megnézni a Rocca-t (vár) és a Dóm is zárva volt, így akkor mindent csak kívülről néztem meg. Mára a terv a Rocca, a Palazzo Tozzoni és az Autodromo volt.


Palazzo Tozzoni

Elsőként a Palazzo Tozzoni (Tozzoni Palota) néztük meg. A Garibaldi utcán sétálva a Rocca felé bal oldalon az ember szeme egyből megakad a palotán; egészen pontosan az ablakokon belül lévő festett zsalukon.

A Tozzoni család a 15. században költözött Lucca-ból Imola-ba, és két szomszédos házba kötöztek be az akkor még Via Fortezza-nak (Fortezza utca), ma Via Garibaldi-nak nevezett utcába. 1726 és 1738 között a család a házakat palotává alakíttatta Domenico Trifogli építész felügyelete alatt. Habár nem bizonyítható pontosan, de nagyon valószínű, hogy a ház átalakításával Earl Francis és Alfonso Torreggiani-t, híres bolognai építészeket bízták meg, míg Trifogli felügyelte és végezte a restaurálási munkálatokat.

A nagy bejárattal, a fő lépcsősorral és a főszinten lévő fogadószobával egy háromszobás reprezentációs lakást alakítottak ki, követve az akkori idők tipikus francia lakó és fogadó épületek méreteit és dekorációs elemeit.

Még mindig a nyugati szárnyban, de a földszinten, a nagy szobákat kisebbekre osztották, melyet ma alkatrészek tárolására használnak.

A fő szintet 1818-ban újra restaurálták, és az akkori neoklasszikus ízlés szerint bútorozták be.


Fő lépcsőház

Szalon



Uralkodói lakosztály



Barokk lakosztály


"Veranda" lakosztály



A legfelső szinten különböző gyűjtemények kaptak helyet










Fürdőszoba

Gardrób

Konyha

Étkező

Vörös szalon

 
Könyvtár


 Sárga szalon


Kápolna

Pincék

 
 

Igazi különlegességek vannak itt
 

Rocca Sforzesca

Innen átsétáltunk a közeli Rocca Sforzesca-hoz (Sforza vár). 1261-ből eredeztethető, és szép példája a középkori és reneszánsz erődök építészetének. Egyszerű alaprajza kilenc négyszögletű toronyból áll, és csak a tizedik áll még ma is a belső udvaron. A római egyház, nemesi családok, mint Alidosi, Visconti, Manfredi irányítottáka várat és a várost. A 15. század vége volt, amikor a Sforza-k elkezdték az épület teljes reneszánsz átalakítását, amikor Imola új ura, Girolamo Riario lett. Ő VI. Sixtus pápa unokaöccse volt, Caterina Sforza férje. Ő foglaltatta be a saroktornyokat egy vastagabb falú, kör alakú szerkezetbe, melyek így jobban képesek ellenállni a bombázásnak, valamint megkezdődött a Palazzetto (nemesi lakónegyed) építése az erődön belül.

VI. Sixtus pápa halála után kezdődött Riario Sforza uralkodásának hanyatlása, aminek a vége Cesare Borgia (Valentino-ként ismert) nevéhez kapcsolódik, aki 1499-ben megostromolta az erődöt, és felgyorsította a közvetlen pápai uralom visszatérését. 1502-ben Leonardo da Vinci volt a tanácsadója Valentino-nak; ennek a látogatásnak bizonyítéka egy tervrajz, melyet Leonardo rajzolt, és amelyen tisztán látható a Rocca is. Imola végleges bekebelezésével a pápai államba, az erőd börtönként működött 1958-ig, amikor a helyreállítási munkák megkezdődtek, és az erőd azóta múzeumként funkcionál.


Az egyetlen (a tizedik) négyszögletű torony


A kastély hatalmas (600 darab körüli) fegyvergyűjteménnyel rendelkezik











A DK-i torony

A DK-i toronyból a DNy-i

A pártázatos oromzat mögött

Én az ÉK-i toronyban


Palazzetto

Kút


WC

Kilátás

Kilátás a Dómra
Duomo di San Cassiano, Santo Patrono di Imola

Középkori kancsók, tányérok, melyeket a vizeskútban, illetve a pincékben találtak



 
A Rocca belső udvarán lévő füvön leheveredtünk pihenni kb. 20-30 percre. A nap még mindig százágra sütött, és a környezet csodás… alig bírtam elszakadni innen.


Autodromo Enzo e Dino Ferrari

Innen már csak az Autodromo Enzo e Dino Ferrari volt hátra. Imola elsősorban erről híres, nem a fent említett nevezetességeiről.




Ezen a napon is volt verseny a pályán, a motorok zümmögése „hazarepített”… Végig olyan érzésem volt, mintha otthon lennék (Fóton), ahol ugyanígy hallani az autók zümmögését a Hungaroringen megrendezett futam idején. Eszembe jutott az is, amikor gyerekként a vasárnapi ebéd után rohantam nagyszüleimhez, hogy nagypival együtt nézzük a futamot, majd ahogy vége lett, rohannom kellett haza, hogy a nagy forgalomban aztán nehogy valami bajom essen. Aztán mikor nagyobb lettem, már nem kellett rohanni, hanem integethettünk és visszakiabálhattunk az ünneplőknek, akik az autójuk ablakából zászlókat lengetve mentek vissza a szállásukra, vagy valahová ünnepelni.


Museo Checco Costa

A pályánál van egy múzeum Francesco Costa emlékére (Museo Checco Costa), (Checco Costa-ként ismert (Imola, 1911. április 9. - Imola, 1988. július 30.)), egy olasz sport menedzser, a modern motorversenyzés főszereplője. 1936-ban a Moto Club Imola főtitkára lett. 1946-ban elnöknek választották, és annak szentelte életét, hogy motorversenyeket szervezzen. Először csak Imola város utcáin (GP Cittá di Imola) 1946 nyarán. 1948-ban pedig már nemzetközi versenyt rendeztek (Gran Premio Internazionale di Motocross). Elsődleges célja egy pálya (Motodromo) építése volt. Mikor a tudomására jutott, hogy egyesek már elkezdtek tervezni egy pályát az Imola környéki domboknál, azonnal felkarolta az ötletet. Az „Auto-Motodromo” projekt alapító kövét 1950-ben rakták le, 1952 végén pedig már a műszaki ellenőrzést végezték. 1953. április 25-én pedig már megtartották az első versenyt.



A múzeumban időrendi sorrendben vannak kiállítva biciklik, triciklik, motorok, és egy Forma-1-es versenyautó is, valamint egy tűzoltó személyautó és különböző képek tűzoltással kapcsolatban, melyek olyan balesetkehez köthetők, melyek a pályán történtek.

Biciklik










Tricikli

Mezek
 
Motorok






Ruhák


Versenyautók
Minardi MG75
Az egyedi két!üléses

STR6 Ferrari V8

Tűzoltással kapcsolatos képek

 
A múzeumból átmentünk a pályára, van egy szakasz, a boxutca felett, ahol ingyen lehet nézelődni. Hatalmas élmény, meg kell mondjam! Olyan hangosak a motorok, hogy a másik hangját akkor se hallod, ha az az arcodba ordít!

VIDEO!!!
 

Ezen a pályán számos versenyt rendeznek, köztük autó-, és motorversenyeket. 2007-ig minden évben rendeztek itt például Formula1-es futamokat is, de azóta a pálya a korszerűtlensége miatt már csak különböző kategóriás versenyeknek, és a motorvilág legrangosabb kupájának, a MotoGP-nek ad otthont.






Boxutca




Azon ritka Forma-1-es pályák egyike, amelyeken az óramutató járásával ellenkezően haladnak a versenyzők. Ilyen például még Interlagos, és az Isztambul park. 4,933 km hosszú, 17 kanyar található benne. A rajta tartott Forma-1-es versenyek 62 körösek voltak, amely összesen 305,609 km-nek felel meg. Hírhedtségét 1994-ben érte el, amikor a szombati időmérő edzésen Roland Ratzenberger a Villeneuve, majd a versenyen a háromszoros világbajnok Ayrton Senna a Tamburello kanyarban halt meg baleset miatt. A tragikus verseny után a versenypályát átalakították, amelynek következtében biztonságosabb és lassabb lett. Korábbi neve Autodromo Dino Ferrari volt, Enzo Ferrari korán meghalt fiáról elnevezve. 1988 óta viseli jelenlegi nevét, amikor Enzo Ferrari is meghalt. 2007-ben nagyszabasú felújításon esett át a pálya, a boxutcát felrobbantották és új létesítményeket építettek, valamint újraaszfaltozták a pályát és kiiktatták a box előtti sikánt. A pálya 2011 szeptemberében megkapta a Forma-1 nagydíj rendezéséhez szükséges 1-es besorolást a korábbi 1T helyett; ugyanakkor a San Marino-i nagydíj visszatérése nem valószínű a közeljövőben, mivel a pálya állami támogatásra nem számíthat tekintettel az olasz gazdasági helyzetre, másrészt pedig a sport globális terjeszkedése nem teszi lehetővé, hogy Olaszország a monzai olasz nagydíj mellett még egy futamot is megrendezzen.

Innen elindultunk a Parco Acque Minerali felé, ahol a Monumento di Senna található. Mivel rossz oldalon mentünk, egy csomót kellett kerülnünk. Így viszont utunkba került a Bar Renzo, ahol ideje volt egy újabb falatozásnak. Aperitivo-ztunk, ettünk-ittunk.

Aperitivo
(ez itt csak az első kör)
 

Monumento di Senna, Parco Acque Minerali

Ottjártunk előtt 1 nappal volt a 21. évfordulója Senna halálának. Emiatt az emlékhely (Monumento di Senna, Parco Acque Minerali) tele volt friss virágokkal, illetve látogatókkal is.

1994. május 1-én a hatodik körben a versenyt vezető Senna a Tamburello-kanyart nem tudta bevenni, egyenesen a betonfalnak ütközött. A baleset után egy pillanatra látni lehetett, ahogyan a sárga sisak félrebillen. Sokan fellélegeztek, hogy a brazil pilóta még él, azonban többet már nem mozdult. Voltak, akik már ekkor a legrosszabbra számítottak, és ez csak fokozódott, amikor elszállítása után vérnyomok voltak a kavicságyon. Senna halálát nem az ütközés, hanem a jobb szemébe fúródó, kerekestül leszakadt felfüggesztés-rúd okozta, megtalálva azt a néhány milliméteres gumírozott helyet, ami a sisak és a rostély között van. A versenyt hosszú időre megszakították, és Senna-t helikopterrel szállították a bolognai kórházba, hivatalosan 18 óra 40 perckor halt meg.

Autója alváza hozzáért az egyenetlen aszfalthoz, ami megdobta az autót, a leszorítóerő eltűnt, és Senna már nem tudta lefékezni versenygépét a betonfal előtti homokágyban. A rajtbaleset után öt körig a Safety Car vezette a mezőnyt, és a lassú tempó miatt a gumik lehűltek, a nyomás a gumiabroncsokban lecsökkent, így az alvázmagasság is. Az autó feketedoboza megmutatta, hogy a kormányoszlop nem tört el, csak az ütközés után. Az autó megcsúszott, mire Senna villámgyorsan korrigálni próbálta. Az autó eleje megkapaszkodott, és jobbra fordult. A feketedoboz szerint a fékek tövig voltak nyomva. Az autó most már drasztikusan lelassult, de Ayrton Senna nekicsapódott a betonfalnak. A jobb első kerék az ütközés következtében leszakadt, és beszorult az autó és fal közé. A kerék kirepült és fejbetalálta Sennát. A hivatalos vizsgálat során találtak egy összehajtogatott osztrák zászlót az autóban, melyet a diadal köre alatt akart lengetni Ratzenberger tiszteletére (ő előző nap, a szombati időmérő edzésen a Villeneuve kanyarban vesztette életét).

Monumento di Senna
 
 
 
 
 
 
 
  
 
 
Innen hazafelé indultunk, a Stazione-ra, ahonnan a 20:21-es vonattal jöttünk vissza Bologna-ba.
 
Ritkán sikeredik be egy ennyire tökéletes nap, mint ez; az idő szuper volt, a látnivalók csodásak, az időzítések tökéletesek, tökéletes elegye a természetesnek és az emberi kéz által alkotottnak, a városnézésnek és a természetjárásnak... minden hihetetlenül jól összejött. (Pedig este az utolsó buszom esélyem sem volt elérni Bologna Stazione Centrale-től haza, de Cristian reptéri ID-jának köszönhetően eljöttem a BLQ busszal, és a sofőr volt olyan rendes, hogy megállt nekem Birra-nál, szóval még a reptértől a hazagyaloglást is megúsztam! :-) ) Jobb nem is lehetett volna!

 


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha szeretnél velem utazni máskor is, akkor csatlakozz a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalához, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!




LINKEK:
 

Palazzo Tozzoni OLASZul: http://museiciviciimola.it/palazzo-tozzoni-imola/
Autodromo Enzo e Dino Ferrari ANGOLul: http://www.autodromoimola.com/index.php
Checco Costa OLASZul: http://it.wikipedia.org/wiki/Checco_Costa
Ayrton Senna MAGYARul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ayrton_Senna
Roland Ratzenberger MAGYARul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Roland_Ratzenberger


2 megjegyzés:

  1. A múlt, a közelmúlt és a modern jelen találkozása, bőséges információkkal.
    Senna halálának részleteiről nem tudtam, szomorú.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egy Imolában élő ismerősöm egyszer azt mondta nekem, amikor megkérdeztem tőle, hogy mit ajánl megnézni Imolában, hogy ott nincs semmi érdekes! Hát ezt soha nem fogom elfelejteni... mert ekkora b@romságot, hogy ott nincs semmi!!!

      Senna nekem az egyik kedvencem volt a régiek közül. Sajnálatos tragikus halála. :-(

      Törlés