2016. augusztus 6., szombat

Thury-vár - Várpalota, Magyarország



Thury-vár


Cím: 8100 Várpalota, Szent István út
GPS: 47° 12' 3.924" N, 18° 8' 20.8896" E
Telefon: 88/575-670
Fax: 88/371-299
E-mail cím: titkarsag@thuryvar.hu
Honlapcím: http://thuryvar.hu/

Nyitva tartás: november 01. és március 31. között 09.00 - 17.00 óráig, április 01. és október 31. között 09.00 - 19.00 óráig



Várpalota a Dunántúlon, Veszprém megye északkeleti szélén található. Népességét tekintve a megye negyedik városa, lakossága közel 23000 fő. Budapesttől 90 km-e, két megyeszékhely, Székesfehérvár és Veszprém között félúton fekszik, a Bakony lábainál, a Balatontól alig 30 km-re.

Kedvező adottságai miatt Várpalota területe és környéke ősidők óta lakott táj. A rómaiak ittlétének emlékét idézi a római kori kőgát -a 8-as számú főút mellett Öskü irányában-, és Székesfehérvár irányában, Inota határában a két helyreállított halomsír. A XVIII. században virágzó mezővárossá fejlődött a település; jelentős kézműiparral rendelkezett. Majd a század elején jelentős ipari fejlődés kezdődött a szénbányászat beindulásával. A 30-as évektől folyamatosan bővültek az ipari objektumok. A bányászat után a vegyipar, az alumíniumgyártás, a villamos erőmű nagyberuházásai megteremtették 1951-re a várossá válás alapjait. Ekkor kapcsolódott egymáshoz a három városrész: Várpalota, Pétfürdő és Inota. 1997. október 1-jétől azonban Pétfürdő újra önálló település lett, így a város jelenleg két részből áll (Várpalota és Inota). Gazdasági életében már nem játszik szerepet a bánya.

A Balaton és Velencei-tó között félúton, a bakonyi hegyek lábánál -a középkorban mocsaras területnek számító vidéken- terül el Várpalota városa, melynek jelképe és kiemelkedő nevezetessége a főterén álló, sok véres ostromot túlélt Thury-vár, amely Thury Györgyről, leghíresebb várvédőjéről kapta a nevét (más néven Palota vára vagy Várpalotai vár).


Az eredetileg a XIV. században épült, a Nemzeti Örökség részét képező, jelentős történelmi múltú Thury-vár helyén az 1380-90-es években emelték az első épületet, majd a XV. században Újlaky Miklós építette ki jelentősebb erősséggé. A vár kalandos története Mátyás király idejére nyúlik vissza, és leginkább a török kori végvári harcokhoz kapcsolódik.

A jelenlegi vár DK-i sarkában helyezkednek el a legkorábbi, még a XIV. században létesített épületek maradványai. Az egyiket eredetileg emeletes palotaként határozhatjuk meg. Az egykori épület földszintjének egyedülálló festett falképei eredeti helyükön ma is megtekinthetők. Mellette kápolna is épült és az együttest feltehetően palánk vette körül.

A XV. század közepére kiépül a 4 saroktornyos vár. Az egykori palotát is belefoglalták az erődítésbe, és a kápolna is átépült. A várat övező mocsaras területen vizesárkot alakítottak ki, és az egyetlen bejárat a DK-i oldalon épült meg. A DNY-i és ÉNY-i belső oldalak loggiás homlokzattal épültek be, ezen építkezések az Újlaki családhoz kötődnek.

1458-ban Mátyás király átvette a várat Újlaky Miklóstól, amely ebből kifolyólag, hacsak egy rövid időre is, de királyi vár lett.
Mátyás később visszaadta a várat építőjének.
A vár ura, Újlaki Miklós lett Mátyás házasságon kívül született gyermekének, Corvin Jánosnak a keresztapja. Hunyadi Mátyás Újlakit kérte meg arra, hogy a nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrix hercegnőt fényes kísérettel hozza el Magyarországra.
1476. december 11-én Beatrix a várpalotai várban készült fel a másnapi királynői koronázásra, amelyet Fehérváron tartottak.

Mátyás halála után Újlaki Miklós fia, Lőrinc erős hadsereget szervezett, hogy Corvin Jánost a trónra segítse, de Beatrix ezt nem nézte jó szemmel. Ebben az időben Ulászló koronázásának megakadályozása végett a budai várból Palota várába hozták át a magyar koronát, a koronázási jelvényekkel együtt.
Megtartani nem tudták a koronaékszereket, mert Beatrix a Fekete Sereget küldte a korona visszaszerzésére.

1526 utáni korszakban Móré László rablólovag birtokában volt a vár, akit 1533-ban, a kettős királyság idején űztek ki Palotáról.

Később végvárrá építették át Palota várát, amely 50 éven át védte falait a török támadásokkal szemben. Thury alatt élte át az épület a legnagyobb ostromát.

A XVI. század első felében (1537 körül) jelentős erődítések készültek. Megköpenyezték és támpillérekkel látták el a külső várfalakat, és megerősítették a belső épületszárnyakat is. Elbontották a loggiákat, átépítették a kapuzatot, a DK-i oldalon is épületeket létesítettek. Külső védműrendszerrel erősítették meg a várat. 

1566-ban Arszlán budai basa támadta nyolcezer emberrel, de Thury megvédte várát a törökök ellen.
1580-ban a vár leégett, majd Pálffy Tamás várkapitány helyreállította.
1687-ig a vár hol magyar, hol török kézen volt.
1687. november 21.-én szabadult meg a vár végleg a törököktől Esterházy János háromezer főnyi lovas és gyalogos csapatának köszönhetően.

Palota vára 1687-1889-ig volt folyamatosan a Zichyk tulajdonában, akik nemcsak a várban, de a település fejlesztésében tevékenyen kivették részüket. Ekkor a várat átépítették és kialakult mostani formája.

A várat a XVIII. században a Zichy család kezdte el átépíteni. Elbontották a külső védműveket, és a várat lényegében megtartva, de barokk izléssel kezdték el átalakítani. A DK-i oldalon kétemeletes épületszárnyakat emeltek, az É-i és NY-i tornyokat visszabontották a falak magasságáig. Az egykori kapuépítményt is összeépítették a várral.
A XIX. század elejére körbeépítették a várudvart, az ÉNY-i oldalon kívülről istállót is építettek a várfalhoz. Későbarokk-klasszicista stílusú díszítést kaptak a belső terek. Az egykori palota és kápolna átalakult és beépült az emeletes oldalszárnyak tömegébe.  

Thury György volt tehát a vár legnagyobb védője, a kor híres törökverője, a magyar végvári vitézi élet egyik legnagyobb alakja. Kb. 1554-ben került Palotára. Egy mind katonailag, mind gazdaságilag elszegényedett várba érkezett. A vár átépítése és a harcosok ellátása is komoly gondot okozott. 1559-ben Thury vette át az irányítást a várban. Hős katona, nagyszerű hazafi, okos hadvezér, derék, egyenes jellemű ember volt, aki katonáit barátainak, testvéreinek tekintette. Híre egész Európát bejárta. Félelmetes, kemény, bátor vitéz volt, aki életét gondolkodás nélkül kockára tette hazájáért. Emberei szinte rajongásig szerették őt, a monda szerint, aki alatta harcolt, más vezért sohasem kívánt. Veretlen bajvívó hírében állt.

Thury György

Thury többször is küldött Ferdinánd királynak Bécsbe levelet, melyben pénzt kér a vár fenntartására és a zsoldosok fizetésére, de ígéreteknél többet nem kapott. Ennek ellenére sok dicső harc következett. Mivel támogatást nem kapott, éjszakai portyákra járt, és a törököktől szerzett nagy zsákmánnyal tért vissza. Fegyvereket, lovakat és rabokat is hozott, akiket a vár építésénél dolgoztattak. Ezzel a tettével persze csak még jobban magára haragította a törököket.

Thury György pallosa
(kép forrása: kepido.oszk.hu)
Thury György pallosa a legkiválóbb arab és török fegyverkészítő hagyományokat megtestesítő kard, a XVI. század közepén készült, ajándék vagy hadizsákmány formájában került a végvári vitézhez, aki új tipusú magyar szablya markolattal szereltette át. A penge felső részének mindkét felét aranyozott arabeszkek díszítik. Olvasható rajta a készítő neve is: Ameli Mohamed al-Anszari. Valamint a török fegyverek jellemző díszítése szintén arab betűkkel, a Korán 48. szúrájának "A győzelem" bekezdése: "Valóban, mi nyilvános diadalra segítettünk téged, hogy lásd, miként az Isten megbocsátja bűneidet, kegyelmet gyakorol veled, s az igazak útjánvezet."

Mivel Hamza bég csellel sem tudta a várat bevenni, Szulejmán szultán Arszlán pasa budai seregét küldte a palotai vár ellen.

1566. június 5-én kezdődött a vár nagy ostroma. Arszlán pasa közel 8000 emberrel, míg Thury seregének létszáma a 200 főt sem érte el. A törökök kitartóan ostromolták a várat, mikor Thury két embere arra vállalkozott, hogy kioson a várból és felrobbantja a törökök lőportárát. Ez sikerült ugyan nekik, de elfogták őket. Kínzások közepette vallatták őket, de a két hős katona még ekkor is a hazát védte; azt mondták, hogy ott a legerősebb a vár, ahol most lövik, holott a valóság az volt, hogy már majdnem beomlott. A törökök hittek nekik, de a katonák így is életükkel fizettek.

A vár megmentésére ez az áldozat sem volt elegendő, így Thury két emberét Pálffy Ferencet és saját öccsét, Thury Farkast életveszélyes feladatra kérte. Ők a török táboron keresztül Miksa császárhoz mentek segítséget kérni. Éjszaka lopóztak ki a várból; a lovak patáit bebugyolálták, hogy ne adjon hangot. El is jutottak a császárhoz.

Arszlán pasa bécsi kémeitől figyelmeztetést kapott, így 1566. június 14-én abbahagyta a harcot és a másnapi végső ütközetre készült. Ezt a csendes éjszakát használta ki Thury, és embereivel végső elkeseredésükben kitörtek a várból. Kaszabolták az ellenséget hősiesen, mikor rájuk köszöntött a szerencse: török felderítők ijedten jöttek vissza a Bakony erdeiből, hogy óriási felmentő sereg érkezik. Ami persze nem volt igaz, de elég volt arra, hogy Arszlán pasa kiadja a parancsot a visszavonulásra. Igazából ugyanis az történt, hogy az erdőben a győri főbíró által fáért küldött szekerek jöttek a Bakonyba. A munkások nagy port vertek, zajongtak, magyarul, svábul beszéltek munka közben. Őket hitték felmentő seregnek a törökök, és ezt jelentették a pasának.

Az igazi felmentő sereg a törökök visszavonulása után 3 nappal érkezett meg.

A kudarcért Szulejmán Arszlán pasa fejét vette, és helyébe Musztafát nevezte ki, aki ismételten eredménytelenül próbálkozott. (A vár történetéről, védőiről nagyon érdekes olvasmányt találhattok a http://thuryvar.hu/rolunk/a-thury-var-tortenete oldalon, nagyon ajánlom!)

Thury György 13 évig volt a vár kapitánya. Utóda öccse, Benedek lett.

Thury 1568-ban Kanizsa főkapitánya lett. 1571. április 2.-án a szigeti bég tőrbe csalta Thuryt Orosztony község határában 150 lovasával együtt. A mocsárba szorították őt, lovát lelőtték, s ő a sárba esett. A törökök élve akarták elfogni, de nem sikerült nekik, Thury ugyanis levette a sisakját és hajadonfőtt küzdött, míg össze nem vagdalták. Inkább választotta a halált, mint a rabságot. Fejét a törökök levágták és Konstantinápolyba küldték, teljesen kifosztott testét Miklós fia és gróf Zrínyi György Kanizsán temettette el nagy tisztességgel. Fejét valóságos diadalmenetben vitték Konstantinápolyba. Carolus Rym (Rym Károly császári követ) június 19-én így jelentett Bécsnek: „Jelen hónap 10-én őfelsége boldog emlékezetű kanizsai kapitányának, Thúry György úrnak a fejét sok csapásoktól megcsonkítva, majd összevarrva a közös díván elé hozták 9 másik fejjel együtt, valamint 14 fogollyal, 3 zászlóval és 2 kézidobbal. A pasa Thúry fejét kézbe vette, gondosan megtekintette, szakállát megsimogatta, majd meghagyta, hogy vigyék ki és tisztességgel temessék el.

A vár bejáratánál helytörténeti kőtár található, a város római kori, középkori és későbbi eredetű kőleleteivel.


A legértékesebb, máig épen megmaradt egység a régi palota rész, amely az országban is egyedülálló, világi falfreskókkal, kőablakokkal és kváderes osztású homlokzatával. A feltárás és bontási munka során az eredeti homlokzaton láthatóvá váltak kőkeretes ablakok és két rózsaablak. A vár délkeleti szárnyán feltárt palota falán Zsigmond-korabeli, egyedülálló középkori falképek kerültek elő, amelyek azért különlegesek, mert nem egyházi eseményt ábrázolnak. Az itt látható ülőfülkés ablak kávájának egyik oldalát egy nőt ábrázoló, a másik oldalát egy férfit ábrázoló falfestés borítja. Az ablak szomszédságában egy férfit ábrázoló festmény látható, és a terem belső falát is freskók borították.

A várban, a Boldogságos Szűz tiszteletére átalakított és felszentelt kápolnában önálló papi szolgálatot ellátó egyházi személy működött, aki valószínűleg a ferences-rendi kolostor tagja lehetett.








A helytörténeti kiállítás Várpalota történetét mutatja be a neolitikumtól napjainkig.

Agyagedények a Várpalotai-Bántapusztai és Várpalota-Gimnázium avar temetőkből


Csókakői Corpus  a XIII. századból
Körmeneti kerszthez tartozó megfeszített Krisztus-alak ovális arcformával, nyitott szemekkel, széles nyakkal, koronával, ágyékkötővel.


Középkori emlékek Várpalotáról: paraszt kardok a XV-XVI. századból és kések a XV. századból

Várpalotai fazekas céh korsója 1777-ből


Álló angyal
Faragott hársfa, XVIII. század vége



Tintatartók, várpalotai fazekasmunkák a XIX. századból

  
A várban helyet kapott egy középkori törvénykezéssel és kínzásokkal foglalkozó kiállítás.

Akasztófa
Jellemzően fából készült állványzat vagy keret.
Futtatásra, kivégzés előtti nyilvános kínzásra,
felnégyelésre, akasztásra használták.


Fali bilincs lánccal
Vas nyakörv, melyet rövid lánccal rögzítettek a falhoz. A gallért lakattal fogták össze az elítélt nyakán.
A nyilvános helyen történő megbilincselésnek rendszerint a megszégyenítés volt a célja.

Kínpad
Csörlőkkel ellátott pad, amelyen a testrészeket külön-külön lehetett húzni a test szétszakadásáig.
A fájdalom fokozására néha a pad egyes részein hegyes tüskék is helyet kaptak.

Kínzó fogók
Vas szerszámok, melyekkel végtagokat szorítottak, húst téptek, szaggattak. Sorozatos, hosszan tartó használatuk nagy fájdalmat okozott, melyet a szerszámok felforrósításával fokozni tudtak.

Júdás-szék
A spanyol inkvizíció igen híres volt borzalmas kínzótechnikáiról. Júdás székénél egy piramis alakú ülésre helyezték az áldozatot, a piramis hegye az ánuszba vagy a hüvelybe mutatott, amelyre lassan ráengedték a rabot. A kínzás néha órákig, de volt, hogy napokig is eltartott. Az áldozatok általában a fertőzésbe haltak bele, hiszen a széket sohasem tisztították.

Kaloda
A bűnös fejét, kezeit vagy lábait a kaloda kétfelé nyíló lapjai közötti nyílásokba rakták. Két formáját használták: a nyak- és kézkalodát, illetve a lábkalodát. A büntetés pár órától néhány napig terjedhetett, amely során a testi szenvedést a pórnép gúnyolódása és az időjárás viszontagságai is fokozták.


A Bakonyi Poroszkálók tárlat hagyományörző vitézek 40.000 kilométerét mutatja be lóháton. Csepin Péter Várpalotán született 1970. november 9.-én. Író, szabadegyetemi óraadó tanár, a Bakonyi Poroszkálók Hagyományőrző Sport Egyesület elnöke, a Honvédelemért bronz fokozatú kitüntetés, Várpalota Város Érdemérem birtokosa. Díjai között szerepel még a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje is. Csepin Péter 5 nagy lovas expedíció vezetője. A kiállítás ezekkel az expedíciókkal foglalkozik főleg, nagyon izgalmas és érdekes kalandokról olvashatunk, fényképekkel kísérve.





A várpalotai vár helyet ad a Gróf Sztáray Antal Bányászati Múzeum Bányászattörténeti Gyűjteménynek. Ez az állandó kiállítás „A várpalotai szénbányászat története” címmel működő modelleket, ásványokat, kőzeteket, ősmaradványokat, homokbánya őslénytani leleteit, bányában használatos világítóeszközöket, bányamentő készülékeket, valamint Nagy Gyula festő, és id. Szabó István szobrász bányász témájú alkotásait mutatja be. A vár termeiben látható kiállítás az 1876-ban kezdődött várpalotai szénbányászat történetét mutatja be. Az első teremben elhelyezett márványtáblán olvasható az alapítás ideje és indoka, valamint méltatás és elismerés mindazoknak, akik a 100 év eredményeihez munkájukkal hozzájárultak. A képeken láthatjuk Várpalota 1905 és 1976 évi panorámáját. Ugyancsak itt helyezték el id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész kétalakos, fából faragott bányász szobrát. A bejárattal szemben lévő emléktábla a Várpalotai Szénbányák Vállalat üzemeiben, a munkavégzés során életüket vesztett dolgozók nevét sorolja fel.







Mammutcsontok
A kiállított mammutcsontok lelőhelye a Bugyi község egykori kavicsbányája.
A jégkorszak, a földtörténeti pleisztocén volt az élettere azoknak az állatoknak, amelyek csontjait a kavicsbányában sikerült megtalálni. A Duna által lerakott kavicstakaró mocsaras területein együtt élt a mammuttal a jégkori szarvas, a jávorszarvas, a rénszarvas, a gyapjas orrszarvú, ragadozó barlangi farkas, hiéna.
Az itt előkerült állatcsontok a jégkorszak végéről, az utolsó nagy eljegesedési időszakból származnak (kb. 30-70.000 évesek).




Dézsi-Vavra tipusú oxigénes menekülőkészülék
(magyar gyártmány)


Bányász díszegyenruhák
(a háború előtt és után)


Korompay Lajos
(1882. december 6. - 1968. június 17.)
Okleveles bányászmérnök, a várpalotai üzem igazgatója 17 küzdelmes, ám eredményes éven át.


Megtekinthetünk még egy vadásztrófea gyűjteményt is.

Valószínűleg a vár falai már korábban is helyet adtak ilyen vadásztrófeáknak.
A válogatás a megyéből származó és itt élő nagyvad fajokat mutat be (gím, dám, muflon, vaddisznó, őz).



A veszprémi Méretes Szabóság (Tóth István) katonaviseleti gyűjteménye magyar katonák viseletét mutatja be a honfoglalástól napjainkig.





Honvéd Gyalogság - Törzstiszti Díszatilla

Férfi segédkocsis öltözet hagyományt követő mintákkal

Koburg huszárezred
Törzstiszti díszöltözet (dolmány, mente és nadrág)

Osztrák-Magyar zenész, 1756
Gyalogos ezred, dobos
  
Zenész díszfrakk

Honfoglalás kori magyar viselet




Ezeken kívül több kisebb tárlat várja a várba látogatókat.




A Magyar Vegyészeti Múzeum is a várban kapott helyet. Itt a XVIII. századból származó hamuzsírfőző üstöt, az alkímia történetét, a II. világháború utáni időszak vegyiparát bemutató kiállítást, a hazai kémiaoktatás 1750-1950 közötti fejlődését, a közelmúlt és napjaink vegyipari és kémiatudományi eredményeit, és még sok más érdekességet láthattunk volna, de ez a kiállítás sajnos zárva volt.  


Fel lehet menni a tetőre, és körbe lehet sétálni a várfalon, ahonnan jó a kilátás a városra.





A várudvar nyári színházi és kulturális rendezvényeknek is otthont ad.
Az udvaron található kútnak bővizű forrása -annak ellenére, hogy szinte már minden kút kiszáradt, valamint a források is kiapadtak Várpalotán-, már több mint 600 éve ontja jó minőségű vizét, mely jelenleg a város alatt folyik el a Köves patakba.





A Római katolikus templom a város központjában áll, a Thury-vár és a Zichy Kastély között. 1774-1777 között építette Varschafter János székesfehérvári építőmester barokk stílusban. Az épületet 2002-ben újították fel.
A templom falában római és középkori maradványok találhatók.
Az épület mellett áll Nepomuki Szent János szobra, mely 1733-ban készült. Előtte pedig a Mária kútszobor.
A templom ajtóit domborművek díszítik. Színes ablaküvegei a második világháborúban megsemmisültek.
Harangján az 1743-as évszám látható, melyet vagy használtan vettek, vagy a XVIII. századi várbeli kápolnához tartozott. Felirata: Joseph Berger Goss mich in Raab, 1743.
Hajója 4 boltmezőre oszlik, szentélye ötszögletű. Az oltárkép Szent István királyt ábrázolja. A templomban helyezték el a Fatimai Szűzanya valamit Mindszenty bíboros faragott szobrát.
Szentségtartója 75 kg tömör ezüst.










Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



LINKEK:

Várpalota város honlapja MAGYARul: http://www.varpalota.hu/
Thury-vár MAGYARul: http://thuryvar.hu/
A Thury-vár története MAGYARul: http://thuryvar.hu/rolunk/a-thury-var-tortenete
Csepin Péter MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csepin_P%C3%A9ter


(A bejegyzésben szereplő képek egy részét Laurent készítette.)


2 megjegyzés:

  1. Itt még nem jártam, jól néz ki és mocsoda gyűjtemények vannak benne.
    üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony! És a vegyészeti dolgokat még nem is láttuk, mert zárva volt.

      Viszont, ha terveznétek oda egy kirándulást, akkor esetleg érdekes lehet júniusban menni, mert akkor Thury György emlékére minden évben megrendezik a diadal napját.
      Egy várpalotai hagyományőrző klub tagjai alkotják a magyar csapatot, és külföldi hagyományőrzők a törököket. Ez a program egy 7végén át szokott tartani, korhű ruhákban, lovakkal, a főtér teljesen le van zárva olyankor, és a két tábor ott táborozik, őrködik, portyázik, jurtákban alszanak... és természetesen eljátsszák az ostromot is.

      Valamint szokott lenni a várban fáklyás várséta is, az is jó program lehet még.

      Ezeken nem voltam, csak hallottam róla, de utána lehet nézni, biztos nagyon jó programok ezek is!

      Törlés