2012. május 25., péntek

Rómeó és Júlia városa - Verona






Reggel 9-ig aludtunk, aztán gyors reggeli, szendvics csomagolás, majd útnak indultunk, hogy felfedezzük Veronát.
A jegyeket ugye előző nap megvettük, leegyeztettük Teoval a menetrendet, így mára nem maradt semmi stresszelnivaló, hogy ha a busz késve is jönne, vagy nagy lenne a dugó, hogy ne érnénk oda időben.
De minden rendben volt, és ezúttal a vágányt sem változtatták meg, és nem kellett az utolsó pillanatban másikhoz rohanni.
Ez a mostani is egy ’regionale’ vonat volt, ami a gagyibb itt, és amiről írtam, hogy ez is jobb állapotban van, mint otthon a ’jó’ vonatok.


Útközben elhaladtunk Mirandola mellett is, itt volt a múltkor az a nagyon erős földrengés, vagyis itt volt az epicentruma. Tehát láttuk a megrongálódott épületeket és a felépített sátortábort is, ahova a fedél nélkül maradtakat költöztették.





Verona ősi városa és a modern városközpont az észak-itáliai Veneto régióban, az Adige folyó kanyarulatánál, a Garda-tó közelében fekszik. 2000-ben Veronát a UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Azonosító száma 797-es.

Megérkeztünk Veronába. A vasúti pályaudvar előtt van a buszpályaudvar is, meg ezek előtt egy nagyon érdekes templom, a Mária Szeplőtelen Szíve fogadalmi templom (Parrocchia Cuore Immacolato Di Maria - Tempio Votivo)

Parrocchia Cuore Immacolato Di Maria - Tempio Votivo

Átmentünk egy hídon egy kis csatorna felett (Canale Camuzzoni).

Canale Camuzzoni

Aztán egy parkon keresztül, ahol várfalmaradványok (bastioni vallo cittá di nimes) voltak.

Bastioni vallo cittá di nimes



Beültünk egy kávézóba, mert abban mindannyian egyet értettünk, hogy valamit inni kell. Így beültünk a szimpatikusnak tűnő Primavera kávézóba, a Porta Nuova szomszédságában.


Aztán tovább indultunk, készült pár kép a Porta Nouva-nál is.

A Porta Nuova monumentális kapuja 1532 és 1540 között épült Michele Sanmicheli építész tervei alapján a város déli falainak fontos felújításának részeként.







Innen a Corso Porta Nuova-n mentünk tovább az Arénáig.

Az Aréna Verona legismertebb nevezetessége. Az ókori amfiteátrumot Kr. u. 30-ban építették. Ez a harmadik legnagyobb ilyen jellegű épület Olaszországban, csak a római Colosseum és a Capuai aréna előzi meg. 139 méter hosszú, 110 méter széles, és 44 soros márvány ülései révén 25 000 néző befogadására alkalmas. Nyári estéken mind a mai napig tartanak benne operaelőadásokat.

Ide nem tudtunk bemenni, mert gőzerőkkel készültek a másnapi koncertre, és építették a díszleteket, stb. Szóval csak kívülről láttuk.



Folytattuk utunkat Júlia házához (Casa di Giulietta), hogy meglessük a híres erkélyt. (William Shakespeare híres műve, a Rómeó és Júlia Veronában játszódik, habár az eredeti eset Sienában történt.)
Ez egy elég érdekes hely. Az utcáról egy belső udvarba kell menni, de ezek a falak tele vannak ragasztva rágógumikkal meg mindenfélékkel, amikre a szerelmesek a nevüket írják.



Vannak telefonok is, gondolom, hogy aki a párja nélkül van ott, onnan telefonálhasson.


Aztán van az erkély, meg Júlia háza.

Casa di Giulietta
Júlia háza és az erkély

Meg Júlia szobra, aminek a melle azért olyan fényes, mert mindenki ezt fogdossa, hogy a szerelme sírig tartó legyen. Hát szerintem ez elé gusztustalan, ahogy ott állnak sorba és várják, hogy megtaperolják a szobor mellét, fiúk-lányok egyaránt. Ja, és szegény Júliának már elkoptak a mellei és új van feloperálva neki, elég szörnyen néz ki.

Giulietta
(Júlia)

Aztán van egy vaskapu, meg a fák és bokrok ágai, amire meg lakatokat tesznek a szerelmesek.



A tömeg persze óriási, alig lehet elkapni egy-egy pillanatot, hogy emberek nélkül fényképezd le a dolgokat.

A Piazza delle Erbe felé mentünk tovább. Itt van a Torre dei Lamberti is, meg a Palazzo Maffei is. A téren éttermek, kávézók és nagy piac volt, leginkább kínai piachoz hasonlított, de mindenféle szuvenírt árultak, ami a régióval kapcsolatos.

Piazza delle Erbe



 
 
Veronában egyébként minden Rómeóról és Júliáról szól. Nagyon meglovagolják ezt a témát.
 
Én vagyok Rómeó,
te vagy a Júliám?

Rómeó tortája
 
 
A Lamberti-torony (Torre dei Lamberti) egy 84 méter magas középkori építmény. A telekommunikációs célú tornyokat nem számítva ez Verona legmagasabb építménye.

A torony építése 1172-ben kezdődött a Lamberti család számára. A középkorban ezek a magas lakótornyok a tulajdonosok erejét és gazdagságát szimbolizálták. 1403 májusában villám csapott az épületbe, de a felújítás csak 1448-ban kezdődött meg, és 16 évig elhúzódott. Ennek részeként a tornyot megmagasították. Az újonnan hozzáépített részek jól láthatóak az eltérő nyersanyag miatt. A nagy órát 1779-ben adták az épülethez.

A toronynak két híres harangja van: a Marangona és a Rengo, amelyek az idő jelzésén kívül szabályozták a város életét. A Marangona jelezte a kézművesek (marangon) munkaidejének végét, illetve azt, ha tűz ütött ki valahol. A Rengót verték félre háború idején, valamint vele hívták össze a városi tanácsot. A két harang ma is megszólal temetések alatt. A torony látogatható, lift viszi fel a kíváncsiskodókat, de aki akar, lépcsőn is feljuthat.
 

Torre dei Lamberti


A Palazzo Maffei (Maffei-palota) az épületek közül az egyik legszebb, tetején római isteneket ábrázoló hat szobrot láthatunk. Mellette áll a Torre Gardello (Gardello-torony) 1370-ből. Nyugati oldalán a többszörösen felújított, csipkés pártázatú Casa dei Mercanti (Kereskedők háza) látható, a XIV. századból.


Palazzo Maffei és Torre Gardello

A Chiesa di San Giovanni in Foro (templom)-ba is beugrottunk.



Igazából már valami étterem szerűséget kerestünk, mert éhesek voltunk.
A Porta Borsari alatt is áthaladtunk.

A Porta Borsari egy árkád a Corso Porta Borsari végénél. Valójában ez a III. századi római városfal maradványa. A rajta lévő feliraton a Kr. u. 245-ös dátum, és a Colonia Verona Augusta név látható. A kapu alatt húzódó útszakasz az eredeti, Rómából kiinduló Via Sacra.


A Ponte Vittoria (híd) felé mentünk, majd az Adige folyó partján mentünk tovább a Ponte Scaligero felé, aminek a végén a Castelvecchio is van.




Az Arco dei Gavi, a gazdag római Gavii család által építtetett épület az I. században épült, és arról nevezetes, hogy az építő neve (Lucius Vitruvius Cordone) az épületbe van vésve. Ritka eset ez az építészet történetében. Eredetileg közrefogta a városba vezető főutat, a Corso Cavourt. A francia csapatok 1805-ben elpusztították, csak 1932-ben renoválták.


A Castelvecchio egy 1354-56-ban épült vár, melynek múzeumában szobrok és festmények kollekciója tekinthető meg. (Mivel a festményekért nem rajongunk különösebben, csak kívülről néztük meg.)

Castelvecchio

Castelvecchio

Itt a közelben leültünk egy étterembe, ahol közölték velünk, hogy rendes kaját nem adnak, csak szendvics van. :-( Erre inkább átmentünk szembe a pizzáshoz, és pizzát ettünk.

A Piazza Bra (tér)-ra mantünk vissza, ahol egy kicsit megpihentünk a parkban Vittorio Emanuele II. szobra tövében, egy szökőkút mellett.

A Piazza Bra Verona legnagyobb tere. A teret számos történelmi épület szegélyezi, északi részén pedig a római kori amfiteátrum áll. A teret határoló házakban éttermek, bárok működnek.
 
 
 

A teret Valpolicellából származó rózsaszín márvánnyal kövezték ki. A tér közepén II. Viktor Emánuel olasz király szobra áll. Az alkotást 1883. január 9-én leplezték le.
 
 
 
 
A tér parkjában áll az Alpok-szökőkút (Fonatna delle Alpi), más néven a Münchner-Kindlbrunnen. A kút építését Verona testvérvárosa, München finanszírozta. A helyiek a szökőkutat viccesen citromfacsarónak hívják alakja miatt.


A téren van még a Palazzo della Gran Guardia, és a Palazzo Barbieri, ami ma a városháza.

Palazzo Barbieri, a mai városháza

A tér déli részénél, az íves Brá-kapunál (Portoni del Brà) látható a régi városfal maradványa.

Portoni della Brá

Portoni della Brá

Visszafelé megint a Corso Porta Nuova-n mentünk, ahol vettünk pár képeslapot, Catherine útikönyvet, a csajok fagyit, én meg jeges cappucchino-t, ami olyan volt, mint a múltkor az a kávé, amit Giovanni ivott a kávézóban. Csak ez egy jó nagy adag volt és szívószálat kaptam hozzá.


Aztán hazajöttünk Bolognába. A Lidl-be mentünk vásárolni ezt-azt (bort, pezsgőt, csokit), hogy ne üres kézzel állítsunk be Giovannihoz a vacsorára.
Útközben többször is telefonált, édes volt, hogy hol vagyunk, és hogy akkor ő most már felteszi a tésztához a vizet.
Mire odaértünk a bruschetta már készen várt minket.




Jött még két pasi is, akik egy másik városból jöttek, hogy majd vacsi után jönnek velünk az éjszakai városnézésre, amit Giovanni tartott nekünk.

 




Baromi hosszú, de nagyon jó, élményekkel és sok-sok nevetéssel teli nap volt! Nem cserélném el! (Még úgy sem, hogy utána beteg lettem.)


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



4 megjegyzés:

  1. De jó volt feleleveníteni a nem oly rég látott Veronát! Nagyon-nagyon megkedveltem, visszavágyom. :-)
    Az éjszakai városi séta egy nagyon jó ötlet!
    Tartalmas egy napotok volt, tele látnivalóval.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondoltam rád :) Emlékszem a te élményeidre is. Nekem annyira nem kedvenc, ennél vannak sokkal hangulatosabb, kevésbé turistás városok/falvak is, amik valahogy jobban tetszenek.

      Törlés
  2. Veronában jártam én is már egyszer nagyon régen.
    "Illedelemből" megnéztük mi is a Júliás házat, de nem nagyon hatnak meg vagy érdekelnek az ilyesmik, akkor ott tömegnyomor is volt.
    Hú, a lakatok mennyisége már nem normális. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valahogy így vagyok vele én is! :)
      Sokkal több lakat van, nem fényképeztem le mindet, és az összes fényképet sem raktam be ide. Tényleg iszonyat mennyiség! :)

      Törlés