2012. március 16., péntek

Az egykori kalózváros - Alanya




Ahol a nap mosolyog - Güneşin Gülümsediği Yer

Gyönyörűséges szép idő lett reggelre, pedig éjszaka még nem gondoltam volna, mert nagyon nagy vihar volt. Két hetet töltöttem el Alanyában, és végig esett az eső. Még jó, hogy sok dolgom volt, így nem sajnáltam, hogy nem nagyon tudok elmászkálni. De hála az égnek, az utolsó itt töltött napomon nem voltam "szobafogságra" ítélve az időjárás által.

Alanya népszerű üdülőváros a török riviérán. Antalya tartományhoz tartozik, Antalya városától 120 km-re található.

A város a Toros-hegység lábánál fekszik a Földközi-tenger partján. Fekvése miatt az ókori történelmi államok és birodalmak (római/bizánci) fontos kikötőállomása volt. A legfontosabb szerepet a Szeldzsuk Birodalomban töltötte be Alaaddín Kejkubad uralkodása idején. Ő építtette a Vörös tornyot, a dokkokat és az alanyai várat.

A város még időszámításunk előtt a földközi-tengeri kalózok kedvelt kikötője lett Az alanyai kalózkodás korszakának Pompeius vetett véget, aki Pamphüliához csatolta a várost i. e. 67-ben.

A negyedik keresztes háború után a várost el hódította Alaaddín Kejkubad. Alanya a szeldzsuk uralom alatt élte virágkorát, gyakorlatilag a birodalom téli fővárosa volt. Építkezések indultak, megépült az ikercitadella, a fegyverraktár, megerősítették a városfalakat és felépült a Kızıl Kule (Vörös torony). Alanya fontos kereskedelmi kikötővé vált.

A kikötőbe mentem le, mert a múltkor egy rövid séta alkalmával csak a mobillal csináltam képeket, amik hát nem lettek épp a legjobb minőségűek. Nagyon nincs még szezon, alig voltak turisták, az emberek többsége török volt. Felfedezőútra indultam, mert megláttam, hogy a régi hajóépítő műhelynél vannak emberek. Ide már rég le akartam menni, de valahogy sohasem találtam meg az utat. A tenger felől hajóval, illetve úszva már voltam a közelében, de így gyalogosan még soha. Elkezdtem követni pár embert, így jutottam az ösvény nyomára.




A Tersane fegyverraktár a vár alatt található, a középkori katonai építészet egyik kiváló példája. A hozzá tartozó szárazdokkot 1221-ben építették, az 57×40 méteres dokknak öt része van, csúcsos boltívekkel. Elmentem egészen a régi hajóépítő műhelyhez, ami most múzeumként üzemel.







 
 


Van itt egy kis mecset is. Vagyis régen az volt, a hajóépítők részére. Ma már nem használják.


Húúúú, nagyon élveztem a barangolást. Az egész hegy tele van a várfal ilyen-olyan maradványaival... néha elég nehéz mászni, vagy nagyon rossz az út, vagy nagyon magas lépcsőket csináltak, vagy az előző sok napi esős idő miatt nedves és nagyon csúszós volt a talaj. De megérte! Csatlakozott hozzám egy macska is :-) Aranyos volt és nagyon barátságos, jött dörgölőzni, aztán egy-két simi után le se tudtam vakarni magamról...

 







 


Csináltam képet citrom és narancs fákról is... Ergin mesélte, hogy ez nem igazi narancs, hanem turunç, ami kinézetre olyan, mint a narancs, csak ízre nem, nagyon kesernyés vagy savanykás, és itt leginkább lekvárt készítenek belőle és úgy fogyasztják.



A Kızıl Kule (Vörös torony) 33 méter magas, téglából épült. A vár alatti kikötőben áll, ma az etnográfiai múzeumnak ad helyet. A nyolcszögletű tornyot az aleppói Ebu Ali tervezte Alaaddín Kejkubad szultán kérésére.
Visszafelé megálltam itt is. Megmutattam a Tersane-nél vásárolt 24 óráig érvényes jegyemet, és (pedig nem kellett volna de) felengedtek vele a toronyba. Ennek a legalsó szintjén egy kis múzeum van, nagy képekkel, de semmi egyéb.

 


A felsőbb szinteken nincs múzeum, de a torony olyan szép. Csak maga a falak meg a boltívek is. Az egyik szinten összeakadtam a biztonsági őrrel, Alival, aki felajánlotta, hogy csinál rólam egy képet, ha akarom. Aztán az egyből több is lett... :-)






Azt hiszem a második szintről van egy kijárat a várfalra, oda is elmentem, egész addíg míg lehet.





Visszafelé a kikötő felé mentem és csináltam pár képet a kontrasztról: a napsütéses kék tengerről és a háttérben hófedte hegycsúcsokról...



Meg a többi dologról...







Alanya szerencsére nem hazudtolta meg magát, és ha csak egy nap erejéig is, de hű maradt becenevéhez: Ahol a nap mosolyog (Güneşin Gülümsediği Yer)

Jó kis zárása volt ez a kis túra az ott töltött majd' 2 hetemnek. És nem mellesleg izomlázam lett :-)

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!



2 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó és izgalmas kis kirándulás!!! De rég jártunk Alanyában és ilyen részletekben nem volt részünk. A 10-es, 33-as, 40-es képek nagyon tetszenek.
    Izgatottan várom a többi bejegyzést a török riviéráról - sok szép emlékem van onnan (is), de jó lesz feleleveníteni. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legtöbb ember "nyaralni" megy oda, és csak a szálloda és a tengerpart között ingázik (sajnos). Vagy befizet ilyen-olyan kirándulásokra, csak azok meg pont nem Alanyát, hanem a környékét mutatják meg. Így bizony kimaradnak az ilyen "csemegék", mint pl a hajóépítő-műhely.
      Jó képeket választottál, azok nálam is favoritok ;)

      Törlés

Köszönöm, hogy benéztél! / Thanks for your visit!