2017. május 6-án 18. alkalommal rendezték meg Nürnberg óvárosában a „Die Blaue
Nacht”, azaz „A kék éjszaka” nevű kulturális rendezvényt. Nürnberg
városközpontja ismét kék fényben fürdött. Ez a ragyogó nyárindító esemény magas
színvonalú programokat kínált a művészet és a kultúra rajongóinak.
VIDEO!!!
Az idei esemény témája az „Odüsszea” volt, mely arra ösztönözte a látogatókat,
hogy felfedező útra induljanak a rendezvény kb. 80 különböző művészeti és
kulturális helyszínén.
Az elgondolkodtató, néha titokzatos, de szórakoztató projektek az óváros szokatlan
helyszínein voltak felfedezhetők.
Ebben az évben a Kaiserburg (Királyi várkastély) falára
Barbara Engelhardt, míg a Hauptmarkt-on (piactér) az új városháza homlokzatára
Philipp Geist művét vetítették.
A filmes, színházi, zenei, művészeti előadások sokszínű keveréke volt a
biztosíték arra, hogy Nürnberg utcáin mindenki megtalálja számítását -
beleértve a család legfiatalabb tagjait is.
A fények és a színek játéka -ha csak egy éjszakára is- új életre keltették az óvárost.
A vendéglátóipari egységek hosszított nyitva tartása
biztosította, hogy a látogatók ne csak művészetekkel és kultúrával lakjanak
jól. ;-)
Hauptmarkt (piactér)
Balra az új városháza épülete, jobbra a Frauenkirche
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
Nürnberg főterének (Hauptmarkt) legnagyobb és egyik
legrégebbi látványossága a Frauenkirche (Miasszonyunk temploma).
Nürnberg főtere (Hauptmarkt) a karácsonyi vásár idején
Nürnberg főtere (Hauptmarkt) a karácsonyi vásár idején
Nürnberg főtere (Hauptmarkt) a karácsonyi vásár idején
Nürnberg főtere (Hauptmarkt) egy átlagos vásár napján
Nürnberg főtere (Hauptmarkt) a húsvéti vásár idején
A középkor elején ez az egész terület mocsár volt, a Pegnitz
folyóágya. Az egyik császártól kapták a zsidók ezt a rossz minőségű és
értéktelen területet, amit ők aztán lecsapoltak, kiszárítottak.
1349-ig a tér és környéke volt a Zsidónegyed. Ebben az
időben a mostani Frauenkirche helyén egy zsinagóga állt. Nürnberg városának
tanácsa e helyen egy nagy piacteret akart létrehozni és erre engedélyt kért IV.
Károlytól, az akkori uralkodótól. Ő az addig zsidóbarát nürnbergieknek megadta
az engedélyt, ezzel szinte fel is bíztatta őket arra, hogy zsidó polgártársaikat
elkergessék. Így vezettek el az események 1349 decemberére a zsidó pogromhoz,
melyben a zsinagógát és a környező zsidó házakat lerombolták, és több
mint 500 zsidót elégettek.
A zsidónegyed lerombolásának engedélyezésével egy időben
fektette le IV. Károly az úgynevezett piaci bullájában, hogy a zsinagóga
helyébe egy templomot kell építeni.
Azért, hogy IV. Károly „Isten kegyelméből” számítson
érvényes és jogerős uralkodónak, elengedhetetlenül fontos volt, hogy birodalmi
jelvények és ékszerek birtokosa legyen. Ezeket a birodalom központjában,
Nürnbergben akarta őriztetni. Erre azonban biztonsági okokból végül soha sem
került sor.
A XIV. századi, kőfaragásokkal dúsan díszített Miasszonyunk temploma
a tér keleti oldalán áll. A templomot IV. Károly templomépítő mestere, Peter
Parler építette 1350-től 1358-ig. A Frauenkirche az első gótikus stílusban
épített csarnoktemplom Frankföldön. Itt keresztelték meg a trónörököst, IV.
Károly rövidéletű fiát.
Männleinlaufen
A Frauenkirche egyik figyelemreméltó látványossága a
Männleinlaufen, egy mechanikus óra, mely az 1356-os Aranybulláról emlékszik
meg. Minden nap, pontban a déli 12-es óraütéskor kinyílnak az óra kapui, és megjelenik
a hét választófejedelem (a mainzi, kölni és a trieri érsek, a cseh király,
Szászország hercege, Brandenburg őrgrófja és a rajnai Pfalz grófja) figurája és
háromszor körbevonulnak és tiszteletüket teszik a császár előtt. Ezzel emlékeznek
IV. Károly 1356-os aranybullájára, melyben rögzíti, hogy minden újonnan
megválasztott királynak vagy császárnak az első birodalmi gyűlését Nürnbergbe
kell összehívnia.
Az 1509-ből származó díszes orom Adam Kraft utolsó alkotása, melyet már a
haláltól megérintve, utolsó erejével alkotott.
1525-ben a reformáció ideje alatt a Miasszonyunk katolikus templomból
evangélikus templom lett.
1810-ben szerzi vissza a katolikus egyház a templomot. Mivel
a reformáció és a szekularizáció után a templomnak semmiféle belső berendezése
nem volt, a műtárgyakat lerombolt nürnbergi kolostorokból vásárolták fel.
1816-ban mondták a templomban az első katolikus misét.
Az 1945-ös bombatámadások során a Miasszonyunk temploma
súlyosan megsérült. Csak a nyugati homlokzat az előcsarnokkal és a fölötte lévő
kórus, a régi sekrestye a déli oldalon, valamint az északi és a déli külső
falak maradtak meg. A műkincseket még időben a vár alatt lévő, úgynevezett „műkincs
bunkerba” menekítették, így azok megmaradtak.
1983-tól 1991-ig a templomot felújították és átrendezték.
Bejárat
Ez az előcsarnok épségben átvészelte a II. világháború
pusztításait. A figurák, melyek az építkezés 1360-as éveiből származnak, mutatják,
hogy a templomot Máriának szentelték. A timpanonban balra Jézus születése,
fölötte az angyal látogatása a pásztoroknál, jobbra lent a három napkeleti
bölcs imádása, a felső mezőben Jézus bemutatása a templomban.
A mennyezeti bordákban a figurák mind az elközelgő Messiásra mutatnak: az
Ó-szövetség királyai, a próféták és a szentek.
A boltozat zárókövén Mária megkoronázását látjuk.
Előcsarnok
A Tucher oltárt 1445-ben készítette egy ismeretlen mester.
Ez az Albrecht Dürer (Ajtósi Dürer) előtti nürnbergi táblafestészet legjelentősebb
példája. Eredetileg a Szt. Vitus Ágoston rendi kolostor főoltárára volt, melyet
1816-ban lebontottak.
A képeken: Szt. Ágoston beszélget anyjával, Szt. Mónikával; az angyali üdvözlet
jelenete; a keresztre feszítés Szűz Máriával és Szent Jánossal; Szent Pál és Szent
Antal remeték.
E fölött látható Madonna sugárkoszorúban (1440-ből). Feje
fölött két angyal tart koronát.
Tucher oltár
Madonna sugárkoszorúban
Közvetlenül a korona fölött látható három egymás
melletti ablaktábla, melyek a császári ablakok, eredeti üveggel. IV. Károly készíttette
a Miasszonyunk templomnak, ezek Nürnberg legrégebbi ablakfestészeti emlékei.
Balról látható Szt. Pál a karddal, középen Mária a Gyermekkel, jobbra Szt.
Kristóf. A többi ablakot különböző nürnbergi patrícius családok adományozták a
XVI. és XVII. században.
A déli hajóban egy Klais-orgona látható, melyet a renoválásokkal egy időben készítettek. 3052 sípja és 42 regisztere van.
Az északi oldalhajóban a XIV. századból származó freskót találtak, melyet azonban a mai napig nem sikerült megfejteni.
Az átjáróban a templom hajóból a szentély felé
haladva a bal oldalon látható egy epitáfium (egy elhunyt emlékére készített kőtábla, többnyire
dombormű) Mária megkoronázásával, mely Adam
Kraft alkotása, és a Rebeka epitáfiuma nevet viseli. 1500 körül keletkezhetett
és azt mutatja amint Máriát az Atyaisten és a Fiúisten megkoronázza.
A Mária-oltáron egy modern asztallapon az istenanya
szobrát látjuk a Gyermekkel kb. 1480-ból.
Az előcsarnok fölött található a Mihály-szentély. A
császár számára készült, mint uralkodói páholy, hogy lehetővé tegye számára a
magányos részvételt az istentiszteleteken. A szentély névadója Szt. Mihály
arkangyal, aki az uralkodó és a birodalom védőszentje volt.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!
