FIRENZE, Fiesole

Firenze

BARI, POLIGNANO a Mare, ALBEROBELLO

DUBLIN-Swords - Írország

2014. 04. 16.
Swords


BGY     DUB     18:14     20:39 (-1)


Délelőtt még itthon voltam, mert nem volt közvetlen járat Bologna-ból Dublin-ba. Így Bergamo-ból foglaltam a jegyet.
Ezek az órák elég stresszesen teltek, mert a lány, akinek a CouchSurfing-en írtam, hogy mennék hozzá (és aki vissza is igazolta, hogy oké a dolog) "eltűnt". Küldtem neki egy csomó sms-t, a végén már mindkét mobilról, de semmire nem jött válasz. Így írtam neki még egy utolsó üzenetet a CouchSurfing-en, hogy elindultam, és hogy innentől már csak a mobilon tud elérni.
Úgy voltam vele, hogy ha nem tudnék hozzájuk menni mégsem, akkor még mindig ott van az a hotel, ahol tavaly is megszálltam, igaz 50 EUR egy éjszakára, de hát mit lehet tenni.
Szóval elindultam itthonról, busz a Bologna Centrale-ig, szuper gyors vonat Milano Centrale-ba (FrecciaRossa), ami igenis megy 300 km/h-val. Aki nem hiszi, vegye elő a térképet, és nézze meg, hogy hány km a táv, és hogy ha 1 óra alatt ott van A pontból B-be, akkor az mennyi...
Milano Centrale-ből aztán shuttle busz Bergamo Orio reptérre. És onnan repülő Dublin-ba.
A 33E-re kaptam helyet, de mivel a 33F-re nem jött senki, becsusszantam az ablak mellé. :-)
Mire Dublin-ban leszálltunk, és bekapcsoltam a mobilokat, a kettőn összesen volt majdnem 20 nem fogadott hívásom Magda-tól. Fel is hívtam, és ahogy korábban a levelében ígérte, el is jött elém kocsival a reptérre.
Swords-ban lakik a vőlegényével, Maciek-kel. Mind a ketten lengyelek, és mind a ketten a Lidl-nél dolgoznak. És bár mind a ketten ugyanabból a lengyel kisvárosból valók, előtte sohasem találkoztak.

És hát igen... Maciek elég csúnya szegény, igazából a Szépség és a szörnyeteg meséje jut eszembe állandóan róluk. Nem mertem megkérdezni, de lehet, hogy Maciek albino, mert annyira kék a szeme, és annyira nincs semmi szőre sem, se haja, se szemöldöke, a karján se semmi... De Magda-t imádja, és Magda is boldog vele úgy jött le nekem ebben a pár napban.
A lakást két halacskával és két pici teknőssel együtt lakják. A teknősök egyben a szobatársaim is voltak. Külön szobám volt, külön fürdőszobát is kaptam, mert az ő hálószobájukhoz is tartozik külön egy. Ha nincs vendég, akkor Maciek-é az a fürdő, amit most én használtam.
Kérdezték, hogy ennék-e valamit, de nem kértem semmit, mert a gépen ettem.
Az este beszélgetéssel, ismerkedéssel telt.
Kiderült, hogy Magda ma egy állásinterjún volt (magasabb menedzseri posztot kapna a Lidl-ben), és ezért nem látta az e-mail-emet. Viszont, hogy az sms-eimet miért nem kapta meg, az rejtély...
Megbeszéltük a másnapot, hogy mikor keljünk, mert hányra kell mennem a Social Welfare Office-ba (ez a fő oka, hogy megint itt vagyok), majd elbúcsúztunk egymástól és mentünk aludni.
Érdekes éjszakám volt... korábban beszélgettünk bazi nagy pókokról is, amik itt Írországban elő szoktak fordulni, és mikor lekapcsoltam a lámpákat, egyszer csak neszt hallottam... Basszus, csak nem egy bazi nagy pók? De ahhoz túl hangos volt a nesz. Akkor mi? Egy egér talán?! Aztán rájöttem, hogy basszus van két hálótársam, a teknősök. És mivel abból az irányból jött a nesz, megnyugodtam. Azt azért nem mondhatom, hogy tök jól aludtam, mert amikor ezek felébredtek és elkezdtek matatni, akkor arra mindig felébredtem.

Swords-ról (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Swords,_Dublin



-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2014. 04. 15.

Swords-Portmarnock-Howth-Dublin


Reggel 3/4 9-kor keltünk, megreggeliztünk, és mivel a Social Welfare Office csak 09:30-kor nyit, akkor indultunk el oda.
Swords Dublin-hoz tartozik, de tulajdonképpen egy helyes kis város. Ahol az iroda van, az egy történelmi központ, itt van egy vár is, meg régi templom. Tavaly megnéztem a várat, így idén azt kihagytuk.
Az irodában kb. 10 perc alatt végeztem, csak 1 ember volt előttem. Az ügyinéző kedves volt, és segítőkész.
Innen aztán mentünk is kirándulni. Eredetileg Wicklow "hegyekbe" mentünk volna, de mivel Maciek dolgozott, és a gps is nála volt, Magda meg anélkül nem mert elindulni, változtattunk a terven, és a tengerpartra mentünk. Elméletileg egy csomó kagylót kellett volna találnunk, de valamiért most nem voltak. Viszont nagyon szerencsések voltunk, mert teljesen tiszta volt az ég, ami azt jelenti, hogy egy csepp eső sem esett egész nap!!! Írországban!!! Ahol máskor az 5 perc napsütés, 5 perc eső váltogatja egymást!!! Magda és Maciek boldog is volt, hogy hoztam nekik egy kis jó időt... Poénkodtak is, hogy nem fognak hazaengedni, bezárnak valahova, hogy maradjon még a szép idő is :-)
Szóval sétálgattunk Portmarnock és Howth tengerpartjain is, láttunk egy csomó sirályt, hajókat, világítótornyot, másztunk hegyet is.

Martello Tower, Portmarnock

Southern Cross monument, Portmarnock

 

Howth félsziget, kikötő

Ireland's Eye, azaz Írország szeme (sziget)

Sétaösvény, erdőn keresztül, dombon át, szakadékok mentén és alatta, előtte az Ír tenger. A bokrok most hozzák tavaszi virágaikat, rózsaszínben, sárgában, halványzöldben pompázott a domboldal, alattunk zúgott a tenger, a nap sugarai szikráztak a hullámokon.

Ireland's Eye, azaz Írország szeme (sziget)

West Pier... ide hozzák a friss halakat a hajók, ennek megfelelően halszag is van. Az út másik oldalán pedig vendéglők, éttermek, és boltok sora.

Végül pedig Howth-ban egy tengerparti tengeri herkentyűs étteremben (Deep) megebédeltünk. Természetesen tengeri herkentyűket, mi mást.

 

Mikor bementünk, még szinte üres volt az étterem. Mire befejeztük, már sor állt az asztalokért. :-)
Magda halat evett, krumplival, züldségekkel, és meg szégyen-nem szégyen, kétféle előételt ettem, az egyik rákos volt, a másik meg juhsajtos-hagymalekváros. A végén teáztunk-cappuccino-ztunk. És beszélgettünk-beszélgettünk-beszélgettünk... mintha ezer éve ismernénk egymást, olyan hangulatban. Szuper volt.
Mire hazamentünk már délután volt.
Még délelőtt elrontottam a wc-t. Kiakadt a kampó, ami a lehúzó kart köti össze a másikkal, ami a vízzáró tetőt emeli meg. Most délután szóltam Magda-nak, hogy mi lett (reggel valahogy elmaradt), és gyorsan meg is szereltük. Csak azt a kampót kellett visszaakasztani. De mint megtudtam, nem először fordult elő, már tervben van az egész cucc cseréje. Pedig reggel egy frászban voltam, hogy még 1 napja sem vagyok itt, aztán jól leamortizálom nekik a wc-t.
Mivel nemrég jöttek vissza Amsterdam-ból, és a képek még a fényképezőgépen voltak, segítettem Magda-nak átmásolni őket a laptopra (nem volt kábele és nem tudta, hogy a kártyáról is lehet), és persze meg is néztük és mesélt is róluk. Majd mivel nagyon szeretik a fényképeket (tele van a lakás kinyomtatott fényképekkel) Magda ki is válogatott párat, amit ki akart nyomtatni. Ezekkel elmentünk Swords központba, és ott egy boltban meg is csinálták.
Mire a képekkel visszaértünk, Maciek is otthon volt. Pihiztünk egy kicsit, majd Magda-nak be kellett mennie Dublin-ba, a belvárosba, az egyetemre, mert ott tanul. Így Maciek bevitte őt, és engem is, így közben újra láthattam a várost. (Dublint az írek dublin-nak ejtik, U-val, nem úgy, mint ahogy mi, angolosan á-val dáblin-nak.)
Képeket nem készítettem, mert a tavalyiak jobbak. Most csak élveztem a látványt. Egy képet azért készítettem a kocsiból, csak azért mert annyira vicces: 3 égtáj is ugyanabba az irányba van a táblák szerint :-)

Magda-t kiraktuk, majd mentünk vásárolni, egy bevásárló központba, amit úgy kell elképzelni, mint otthon a Tesco-t vagy az Auchan-t és környékét. Annyi a különbség csak, hogy itt este 7-kor minden bezár. Így nem tudtunk venni semmit, mert nem volt nyitva a bolt. Én a wc-re azért elmentem, bár kint volt egy tábla, hogy csúszásveszély. De óvatosan szaladtam... már nagyon kellett. És akkor egyszer csak hallom, hogy a hangosba mondják, hogy a wc zárva van... hehe, hát addigra már késő volt, mert már javában "folytak a dolgok" :-)
Vásárlás nélkül mentünk haza.
Otthon aztán kajálás volt a program; hal-etetés, teknős-etetés, és természetesen mi is ettünk :-)
Aztán mikor indulni kellett vissza Dublin-ba Magda-ért, előtte beugrottunk egy éjjel-nappaliba is vásárolni. Én vettem nekik csokikat, mert nagyon szeretik a csokikat, a nappaliban az asztalon van egy nagy tál, ami tele van mindenfélével, szóval tudtam, hogy annak örülnek majd. Főleg, mivel nem voltam biztos abban, hogy náluk lakhatok majd, az eredeti ötletemet, ami egy tipikus olasz húsvéti édesség: a Colomba, nem vittem magammal. Egyrészt mert baromi nagy, és tényleg mit csinálok vele, ha nem lakhatok náluk, akkor nem lesz kinek adni... Szóval mivel ezt nem vittem, vettem nekik más csokikat.
Egy "gyorsalagúton" keresztül mentünk be a városba, hogy időt spóroljunk. Ez a gyorsalagút olyan, mint a gyorsforgalmi utak, csak a föld alatt megy. Érdekes volt, még erre sohasem mentem be a városba. (A busz nem erre jár.)
Nekünk kellett várnunk picit Magda-ra. Hazafelé a városon kereszül mentünk, hogy élvezhessem Dublin-t "by night". Tavaly nem maradtam bent a városban sötétre, mert akkor is korán volt a gépem vissza Olaszországba, így most nagyon örültem, hogy láthatok egy csomó mindent kivilágítva is. :-)
Már nem volt olyan nagy forgalom, így hamar visszaértünk.
Ekkor adtam át nekik az ajándékaimat; egy Budapest-es képeslapot, egy Bologna-s hűtőmágnest, meg a csokikat. Volt nagy öröm persze. Megköszöntem nekik a vendéglátást, és hiába mondtam nekik, hogy reggel ne keljenek fel miattam, majd megoldom a kijutást egyedül is, erősködtek, hogy felkelnek, hogy még egyszer elbúcsúzhassunk.

Portmarnock (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Portmarnock
Howth (ANGOL nyelven): http://en.wikipedia.org/wiki/Howth
Deep Restaurant: http://www.deep.ie/
Dublin (MAGYAR nyelven): http://hu.wikipedia.org/wiki/Dublin


---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


2014. 04. 16.


DUB     BLQ     11:22 (-1)     13:37

Reggel 06:15-kor keltem. Felöltöztem, elkészültem, beraktam az utolsó cuccokat is a hátizsákba, majd mentem kifelé. Hát tényleg felkeltek mind a ketten! Pedig Magda hajnali egyig írt egy esszét, amit le kellett adnia a suliba.
Ittam egy teát, majd elbúcsúztunk még egyszer, és mentem ki a buszmegállóba.
A busz 06:40 helyett csak 45-kor jött. Ezzel Swords központig kellett mennem, ott át kellett szállnom egy másikra, ami a reptérre is bemegy. Édes volt a sofőr, mikor látta, hogy az a busz előbb áll be a megállóba, mint mi, beállt mellé, hogy nem tudjon kiállni, és szólt neki, hogy engem vegyen fel. :-)
A reptéren megkaptam a beszállókártyám (megint a 33F-re), majd vásároltam egy kis szuvenírt, és mentem a kapuhoz.
A gépünk 25 perc késéssel volt kiírva.
Jött velünk két kollégám is innen Bologna-ból, meg egy szerelő is.
A kapunál a beszállókártya ellenőrzéskor fura dolog történt. Csak az tűnt fel, hogy meghülyültem, hogy magyarul akarom mondani a srácnak, hogy "Pillanat."?! De mikor magyarul köszönte meg és kívánt jó utat, akkor leesett, hogy lehet, hogy az útlevelem is magyarul kérte már, és azért akartam magyarul válaszolni. Mindenesetre jó meglepett képet vágtam, azt éreztem. :-) Kicsi a világ.
A gépünk tehát késve indult, és Bologna-ba is késve érkeztünk meg.

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, és megosztjuk a tapasztalatainkat!

 

 

 

MILANO

Milánó Észak-Olaszország első, Olaszország második legnagyobb városa, az ország ipari központja. Világhírét manapság divatházainak, Operaházának köszönheti, régebben pedig gótikus, csupa kőcsipke dómjának, illetve a Santa Maria delle Grazie-templomnak (Unesco világörökség), amely otthont ad Leonardo da Vinci híres festményének „Az utolsó vacsora”-nak.

Việt Nam - Kis körút Dél-Vietnámban egy kis tengerparti nyaralással megspékelve III. rész

2014. 03. 04.

Sài Gòn

 

 

Reggel 07:10-kor keltünk, majd mentünk reggelizni.

08:30-kor találkoztunk lent a hallban, és mentünk az előző napról megismert csiga sofőrrel, és a helyi idegenvezetővel plusz Trang-gal várost nézni.

Röviden Sài Gòn-ról:

Ho Si Minh-város (vietnamiul: Thành Phố Hồ Chí Minh) az ország déli részén fekszik, a Saigon-folyó partján.

Prey Nokor néven Kambodzsa legfontosabb kikötője volt, míg a vietnamiak el nem foglalták a 16. században. Saigon (vietnamiul: Sài Gòn) néven 1954-ig Francia-Indokína, majd 1975-ig, a vietnami háború befejeződéséig Dél-Vietnam fővárosa volt.

Történelem:

A települést valószínűleg az 1. és a 6. században, mint halászfalut alapították a khmerek. A Funan Birodalom része volt.

Később nagy kereskedelmi központ lett, kínaiak, indiaiak, malájok kereskedtek itt.

A város lakói a 19. század elején többnyire barátságosan fogadták a Franciaországból érkező keresztény misszionáriusokat, nem sejtve, hogy a jámbor szerzeteseket 1859-ben nyolc, francia katonákkal teli csatahajó fogja követni. Az idegenek rövidesen elfoglalták Vietnam déli részét, és Sài Gòn-t a Kokinkínának elnevezett francia gyarmat fővárosává nyilvánították. A gyarmatosítók kizsákmányolták az országot, de nagy szolgálatot tettek Sài Gòn-nak azzal, hogy csatornák létesítésével kiszárították a mocsaras talajt, és a szegényes városképet párizsias vonásokkal gazdagították.

1941. július 28-án a japán csapatok megszállták Indokínát. 1945. augusztus 19-éig. A Viet Minh ekkor kezdett el harcolni a japánok ellen, és 1945. szeptember 2-án Hanoi lett a Vietnami főváros.

A második világháborút követően hétévi háború után a francia gyarmatosítók 1954-ben távoztak Vietnamból, de az ország kettészakadt a kommunista Észak-Vietnamra és az Egyesült Államok által támogatott Dél-Vietnamra. (Sài Gòn 1954-ben Dél-Vietnami Köztársaság része.) Dél-Vietnamban partizánharc kezdődött a fennálló jobboldali diktatúra ellen, s a polgárháborúba mind Észak-Vietnam, mind az Egyesült Államok belekeveredett. Az amerikai csapatok 1973-ban elhagyták az országot, s a háború észak győzelmével végződött.

Sài Gòn 1975. április 29-én az egyesült Vietnam része lesz.

A város 1976. július 2-án veszi fel a Hồ Chí Minh nevet.

Dél-Vietnam egykori fővárosa igen vonzó úti cél lehet bárki számára, aki megteheti, hogy ide látogasson. A több mint 7 milliós (inkább 8) lakosú város ugyanis mind hangulatában, mind természeti és épített értékeiben egyedülálló.

A térség trópusi monszun éghajlatú, két évszak váltja egymást. A csapadékos szezon májustól novemberig tart, ilyenkor a helyieknek is gondot okoz a nagy mennyiségben, rövid idő alatt lehulló eső - ebben az időszakban átlagosan 200-350 mm eső esik havonta. Az év másik felében az árnyékot eukaliptusz- és tamarinduszfák biztosítják. A Dél-kínai-tengerbe torkolló, 250 km hosszú Sài Gòn folyó (Sông Sài Gòn) partjain pedig kapokfák állnak. Hồ Chí Minh-városban a nappali kánikula után estére is csak egy kicsit hűl le a levegő -az éves átlaghőmérséklet 27 fok. Érdekesség még a város éghajlatával kapcsolatban, hogy a lakásokon belül (is) szinte mindig megfigyelhetünk gyíkokat. (A falon vannak, nem bántanak senkit, így a lakosok sem zargatják őket.)

Bár Ázsiában járunk, mégis úgy érezhetjük magunkat, mintha egy 20. század eleji francia gyarmaton lennénk. A középületeket, templomokat, az operaházat és a nagyobb szállodákat párizsi építészek tervezték, széles sugárutak is akadnak bőven.

A városnéző túránk első állomása az ország -főleg Dél-Vietnam- történelmében nagy szerepet játszó Újraegyesülés Palotája (Dinh Thong Nhat), korábbi nevén: Függetlenség Palotája volt. Belépő 30e VND. Mikor 1975. április 30-án az észak-vietnamiak egy tankkal betörtek a kapukon, végleg elfoglalták Sài Gòn-t. A győztesek adták a Függetlenség Palotájának az új nevet, az Újraegyesítés Palotáját. Az épületet szinte érintetlenül hagyták emlékműveként a „Nagy Tavaszi Győzelem”-nek. A háború idején a déli elnök (Nguyen Van Thieu) nem csak itt dolgozott, de itt is lakott. A négyemeletes épületet Ngô Viet Thu tervezte, a munkálatok 1962-től 1966-ig tartottak. A hely kormányzati jelentősége azonban visszanyúlik 1868-ig, amikor a franciák lerakták az akkori palota alapkövét. 1962-ben egy sikertelen puccskísérlet során két pilóta bombázta az épületet és az akkori palotából romhalmaz lett.

Ilyenek voltak az 1975. április 30-án betörő tankok 

(Az eredeti, kapun betörő tank Hanoi-ban van)

 

 

 

Kabinet terem

Ebédlő

Konferencia terem

Elnöki iroda

Ninh Thuan tartománybeli tájakat ábrázoló képek a falon

(Ebben a tartományban született Thieu)

Titkos ajtó, mely a föld alatti bunkerbe vezet

Elnöki fogadó szoba

Alelnöki fogadó szoba

Megbízólevelek átadásának terme

(Itt fogadták a külföldi nagyköveteket

a kép a 15. századból származik, 40 darabból állították össze,

és a lakkfestmény Vietnamot ábrázolja.)

Ezek a lakrészek, ahol az elnök és családja lakott.

Mivel az elnönek nem volt felesége, a testvére és családja lakott vele,

és a First Lady a testvér felesége volt.

A séta csúcspontja az alagsori labirintus, az állítólag bombabiztos bunker.

Parancsnoki központ

Rádiós szobák

Az elnök hálószobája

Az elnök háborús dolgozó szobája

Az autója

És egy másik elnök autója,

neki nem volt ideje másikat venni, mivel csak 1 napig volt elnök 

Konyha

A fotógalériában a háború eseményeit és az épület történetét mutatják be.

Ez egy fotó az 1975. április 30-án betörő tankokról.

1975. április 8-án egy F-5E tipusú repülővel bombázták a palotát.

Ezek a holmik a repülő pilótájának holmijai.

 

Innen a Vietnami Történelmi Múzeumba mentünk. Belépő 15e VND.

Az épületet pagoda stílusú tető fedi. A kiállításokat 18 teremben helyezték el. A múzeumban olyan tárgyak gyűjteményét rendezték el (néha a „rend” nem annyira átlátható), amelyek bemutatják Vietnam történetét a Homo erectus-tól (500 000 éves foga itt látható) a 20. sz-i Nguyen dinasztiáig.

Az iskolás gyerekek innen fákat ültetni mentek, azért vannak a kis cserepek a kezükben.

Azt hiszem, mi nagyobb látványosság voltunk nekik, mint a múzeum maga...

mindenesetre hatalmas ovációval üdvözöltek bennünket.

Koponya, fülbevalóval

A harmadik termet az i.e. 1. évszázadtól a 10. sz-ig tartó kínai megszállásnak szentelték, és a kort diorámák sora mutatja be. Az első közülük a legendás Bach Dang folyói csatát ábrázolja, amelynek során 938-ban Ngo Quyen folyómederbe szúrt hegyes karók segítségével elsüllyesztették a betörő kínaiak flottáját.

Ugyanezt a taktikát alkalmazták három évszázaddal később a mongolok esetében is. Ez utóbbi harcokból származó karók közül be is mutatnak hármat az ötödik teremben.

HUNGGARI :-)

A vietnami dinasztiákat bemutató tárgyakon kívül a múzeum helyet ad a csam művészet gyűjteményének, kambodzsai kőszobroknak és Vietnam etnikai kisebbségei alkotásainak is.

Az egyik teremben áll Buddha két 1600 éves, fából faragott szobra is.

Római pénzérmét is láthatunk, ami annak bizonyítéka, hogy a Mekong deltájában élő népek olyan távoli kultúrákkal is kereskedtek, mint a rómaiaké.

Kötelező program a Cho Lon, a kínai negyed meglátogatása. Cho Lon annyit jelent, hogy Nagy Piac. A 18. század végén telepedtek ide kínaiak és rendkívül befolyásos negyeddé fejlesztették. Ma már jóval kevesebb kínai él itt, mint régen, mert 1978-79-ben politikai kampányt indítottak ellenük a kapitalista szemléletük miatt. A Cho Lon manapság is élénk, pezsgő életű negyed. Mindenhol bőszen üzletelnek.

Az egyik fő látnivaló, a Jade császári pagoda meseszerű templom, amelyben a hívők tömjénpálcikáikat meggyújtják. Ez Sài Gòn színekben talán legjobban tobzódó és legnagyobb temploma, ami tele van istenszobrokkal, közöttük a Jáde császár szobrával is.

Sài Gòn-i kantoniak közössége építette ezt a pagodát. Állítólag minden országba, ahová mennek (élni) építenek (legalább) egy ilyet. Különlegesek a fafaragásai, illetve a cserép figurák is. A pagodában mindenhol áldozatokat (papírpénzt, füstölőket) égetnek, emiatt az egész tér füstbe burkolózik. Eléggé misztikus. :-)

Cho Lon másik látnivalója a Binh Tay kínai piac, a maga zsúfolt sokszínűségével. Végigmenni is élmény, már annak, aki szeret bámészkodni, vagy vásárolni akar valamit. A kereskedők itt Mamon istenének áldoznak. Csupa vibrálás és csupa zümmögés a standok világa. Van itt minden: chilikrém, szárított hal, édesség és savanyúság, fazekas áruk, konyhai cuccok és mindenféle ruhaneműk. Nem sokban különbözik az itthoni kínai piacoktól szerintem. A déli oldal az olcsó kifőzdék felségterülete.

Ez annak az embernek a sírja, aki ezt a piacot létrehozta.

A semmiből indult, és nagyon gazdag lett.

 

 

Ebédelni a Phở 24 étteremlánc egyik éttermébe mentünk. Itt lehet mindenféle Phở-t kapni, különböző menükben is akár. Laca egy ilyen menüt kért (Phở bò 1 loai thịt + mía lau), én pedig sült sertéshúst, tükörtojással, rizzsel, és levessel (Cơm tấm suớn ởp la + nuớc uống).

 

Phở bò 1 loai thịt + mía lau

Cơm tấm suớn ởp la + nuớc uống

Innen a Lam Son térre mentünk. Itt először az Operaházat néztük meg (kívülről). Az épület 1900. január 1-e óta uralja a teret. Régen itt ülésezett Dél-Vietnam törvényhozó testülete. 100. évfordulójára helyreállították, és ma újra várja a 800 férőhelyes csarnok a látogatókat.

A középületeket, templomokat, az Operaházat és a nagyobb szállodákat párizsi építészek tervezték, széles sugárutak is akadnak bőven. Az Operaház tervezője Ferret Eugene.

Lam Son tér

Operaház

 

Az Operaház mellett áll Sài Gòn legrégebbi szállodája. A Continental Hotelben olyan híres írók is megszálltak, mint Graham Greene, vagy Somerset Maugham.

 

A közeli Caravelle Hotel pedig arról híres, hogy bomba robbant az 5. emeletén 1964-ben, valamint a vietnami háború idején a CBS és az ABC is működtetett itt irodákat. A Rex Hotel pedig a nőtlen amerikai katonák szálláshelyéül szolgált.

 

Aztán megnéztük a Városházát is (ezt is csak kívülről).

 

 

Nagy parkok, tágas terek, rendezett környék...

mintha nem is Ázsiában lenne az ember...

 

Majd a Notre Dame katedrálishoz (Nhà tho Đuc Bà) mentünk, amit szintén csak kívülről lehetett megnézni, mert zárva volt. Szintén a franciák építették, és a francia katolikus építészet legnagyszerűbb példájaként tartják számon Vietnamban. Homlokzata két 56 m magas harangtoronnyal magasodik a Párizs tér fölé. A messziről is jól látható tornyok régebben meghatározták a város látképét. Ma már az egyre gyorsabban épülő felhőkarcolók azonban egyre inkább átveszik az uralmat. Jules Bourard francia építész tervezte az 1870-es évek közepén, alapkövét egy francia pap rakta le 1877-ben. 3 évvel később nyitották meg. A téglát Marseilles-ből, a gránitot a közeli Bien Hoa-ból hozták hozzá. Hat harangja van. A templomot 1962-ben emelték bazilika rangra. A templom előtt a Párizs téren egy Szűzanya szobor látható, melyről azt állították, hogy könnyeket hullat. Ezt a szobrot is Franciaországból hozták.

A tér másik oldalán látható a Postapalota. A gótikus stílusú Postapalotát (Főposta) Gustave Eiffel cége tervezte (ugyanaz, akinek a nevéhez fűződik az Eiffel torony, és a Nyugati Pályaudvar is). 1886 és 1891 között épült. Magas, boltíves belső tere a 19. sz-i Európa pályaudvarait idézi. Az egyik nagy kép egy térkép 1892-ből, Sài Gòn-t ábrázolja, mikor még mocsárvidék volt.

A hivatalos túránk ezzel véget is ért, visszamentünk a hotelbe. Jani és Feri elmentek a Háborús Emlékek Múzeumába. Mi meg kb. fél órányi pihenő után a két Ágival elmentünk sétálni a városba. Én mindenáron fel akartam menni a „Dubai” torony (ezt a becenevet tőlünk kapta, hivatalosan BITEXCO torony) kilátójába. A mindenáron 200e helyi egységet jelentett.

Odaúton belecsöppentünk egy érdekes elegybe; az utcára kitelepült árusok, iskolás gyerekeikért motorral érkező szülők, és a modern üzleti negyed keverékébe. Furcsa és érdekes is volt látni, hogy ez a két egymástól olyan távolinak tűnő világ mégis milyen jól megfér együtt. Láttunk egy csomó öltönyös üzletembert kis utcai étkezdék mini székein ülve ebédelni. Erre Európában szerintem sehol nem lenne példa…

Szóval felmentünk a Toronyba. A kilátó a 49. emeleten van, és az 50-en van egy kávézó/étterem, oda is fel lehet menni. De a 49. emeleten vannak távcsövek is, meg sokkal jobban körüljárható. Egy baj volt csak, hogy az ablakok kicsit koszosak voltak, jó mondjuk érthető, hogy nem takarítják minden nap. :-)

Visszasétáltunk a Hotelhez, a Ben Thanh Piac-on (Cho Ben Thành) keresztül. A turisták gyakran jönnek ide szuvenírekért, helyi ételekért és áo dài-ért, ami a női nemzeti viselet. A piacot körülbelül a 17. században az utcai árusok hozták létre. A piac még nyitva volt, de az árusok már elkezdtek összepakolni, az esti utcai piacra kitelepüléshez.

A piac és a "Dubai" torony

Feriékkel meg volt beszélve a találkozó, hogy megint megyünk együtt vacsizni. Míg mi négyen rájuk vártunk lent a hallban, jött a három kambodzsás útitárs is, és megkérdezték, hogy csatlakozhatnak-e. Nem mondtunk nemet, így kilencen mentünk vissza az előző esti étterembe. Most az emeleti részen kaptunk asztalt. Kicsit át kellett rendezniük miattunk a teret, hogy sok kis asztalból csináljanak nekünk egy nagyot.

Laca az "asztalhozkísérős" lánnyal

Laca tavaszi tekercseket evett.

Én meg grillezett rákpasztát, rizshálóval, salátával, halszósszal.

Mikor elfogyott, kaptam még egy adagot. Mármint halszószt. :-) A kedvenc szószom!!! :-)

 

VIDEO!!!

Avagy hogyan együk helyesen a kajámat?

A kedvenc pincérünk. Több, mint pincér... :-)

Ciki, nem ciki, nem tudom a 3 másik magyar pasi nevét... így aztán:

bal oldal lentről felfelé: két magyar útitárs, Feri, Jani

jobb oldal fentről lefelé: Laca, én, Ági, Ági, magyar útitárs

A kajálás után még bóklásztunk picit a piacon.

VIDEO:

Sai Gon video mix (nem az enyém, de nagyon jó)


 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014. 03. 05.

Sài Gòn-Mekong-delta: (Đồng bằng Sông Cửu Long) Mỹ Tho-Vĩnh Long 

 

 

Reggel 06:40-kor kellett kelnünk, reggeli, majd 08:10-kor el is indultunk a Mekong-deltába.

Útközben rizs és édesburgonya földeken dolgozó embereket láttunk, majd ahogy közeledtünk a deltához, vízparti házakat is.

 

VIDEO!!!

Miután a Tibeti-fennsíkról induló Mekong folyó megtett 4800 km-t, vízi hálózatként terjed szét Vietnam déli részén, és kilenc ágra szakadva (innen ered vietnami neve: Cửu Long = Kilenc sárkány folyó) ömlik bele a Dél-kínai tengerbe. A deltavidék folyói, csatornái akkora területet öntöznek, mint Hollandia, termékeny hordalékkal töltik fel a rizsföldeket, így évente háromszor is aratnak. Vietnam a világ első 5 legnagyobb rizstermelő országa között van! A deltában leginkább földművesek és halászok élnek. A vidék lapos ugyan, de így is lenyűgöző a táj.

Mỹ Tho-ban a buszból átszálltunk egy hajóra, és elindultunk a Teknős-sziget felé. Jó kis út volt, mint eddig Vietnamban mindig, most is fújt a szél… jó nagy hullámokat csinált, és dobálta a hajót rendesen, :-) izgi volt. :-)

 

VIDEO!!!

Az első megállónk egy kókuszcukor készítő manufaktúránál volt. Itt rögtön cukorral fogadtak minket, és bár nem rajongok a kókuszért, ez finom volt. Utána következett egy rövid magyarázat a különböző munkafázisokról, persze a titkos receptet nem árulták el ;-)

És kóstoló, kóstoló, kóstoló… a már említett kókusz cukor, kókuszos teasütemény, rántott rizs, banán chips, gyömbér reszelék, mogyorók. Ha már eljöttem a „világ végére” hősiesen végig is kóstoltam mindent.

Aztán jöttek az alkoholok: banán likőr, kígyópálinka, kókuszlikőr… mondanom sem kell, Lacával ezeket is mind megkóstoltuk.

Átsétáltunk a kerten, ahol rizstésztából megsütöttem életem első lepényét, vagy palacsintáját, vagy nem is tudom, minek nevezzem. Nem volt egyszerű, mert a tészta nagyon vékony volt, és nehéz volt úgy fölszedni, hogy ne szakadjon el. Amúgy meg még ragadt is, és az enyémnek volt egy pici része, ami rátapadt a másikra. De meg lettem dicsérve, mert a kísérőnk, aki az elsőt csinálta, de amúgy már a sokadikat életében, ő is elrontotta az övét, az sem lett tökéletes.
 

 

Utána lovas riksára szálltunk, és így mentünk a falun keresztül egy trópusi gyümölcskertészetbe, és mézfarmra.

 

VIDEO!!!

 

Szépségszalon 1

Szépségszalon 2

 

Itt persze gyümölcsökkel kínáltak bennünket; papaya, ananász, licsi, rózsaalma, jackfruit (kenyérfa gyümölcs), kókuszchips, mogyoró és tea volt a terítéken. Közben vietnami népzenét hallgattunk. Volt három nő és egy férfi, aki énekelt, illetve pár férfi, akik hangszeren kísérték őket. Őszintén szólva egyikünknek sem jött be ez a zene. Leginkább azért, mert amennyire mi meg tudtuk állapítani elég hamiskásan énekeltek. Voltak árulkodó pillantások is a részükről, szóval talán aznap nem voltak a topon.

Feri, Jani, Laca, én, Ági, Ági

 

VIDEO!!!

Méz

Innen elsétáltunk az evezős csónakokhoz. Egy ilyenbe hárman ülhettünk be, és a végében állt az evezős. Árnyas csatornákon evezett, végig pálmafák szegélyezték a partot, szuper jó volt!

Ezzel a csónakkal a „nagy” hajónkig mentünk.

 

VIDEO!!!

A hajón pedig kókuszlével vártak bennünket. 

 

 

 

Visszahajóztunk Mỹ Tho-ba, itt ismét buszba szálltunk, és a Vĩnh Tràng pagodához mentünk. A pagoda 1850-ben épült, de virágkorát az 1930-as években élte. A homlokzata római boltívek, francia rácsok, japán cserepek, kínai és gótikus kalligráfia egyvelege. Mégis egységet alkot.

 

Mindenki boldog:

Feri, mert lefényképezhette a szerzeteseket,

a szerzetesek, mert megsimogathatták Feri kövér hasát.

Vietnam az az ország, ahol kövérnek lenni jó :-)

 

Innen megint a busszal mentünk tovább. A következő megálló a Mekong Rest Stop volt. (www.mekongreststop.com.vn) Ez egy nagyon elegáns hely, jó nagy kertben van egy csomó pavilon, kisebbek-nagyobbak, ahol ebédelni lehet. Előtte-utána pedig lehet sétálgatni a gyönyörűen gondozott kertben, amit kis patakok szelnek át, azokat hidacskák, és tele van szebbnél szebb virágokkal is.

8 fogásos ebédet kaptunk, aminek a fénypontja az elefántfül hal volt.

Egy gondunk volt csak vele, hogy a kajákat olyan gyorsan hozták egymás után, hogy meg sem bírtuk enni az előző fogást, és már ott volt a következő.
 

 

1: Mekong kalamári saláta

3: Ragacsos rizslabda

(egy nagy labda fomája volt mikor kihozták, és amíg fel nem vágták)

2: Rákpaszta cukornádon sütve

4: Elefántfül hal

5: Grillcsirke

7: Sült rizs kombináció

6: Marhás Pho

8: Gyümölcsök

Innen Vĩnh Long-ba mentünk, a Cửu Long B hotelbe.

Útközben a vízpartra épült házakat nézegettünk. Nem egyszerű az itteni emberek élete, az biztos.

 

VIDEO!!!

Átmentünk a híres Cần Thơ híd-on. Sajnos Trang, a tolmácsunk nem sokat mesélt, illetve fordított le abból, amit az idegenvezető mondott, illetve sokszor észrevettük, hogy félrefordít. Így volt a híddal kapcsolatban is. Szerinte egy vietnami mérnök tervezte, és ez az első olyan híd, mely vietnami mérnök tervei alapján készült, de erről sehol nem találtam infót. Az meg szépen elhallgatta, hogy mikor épült, 2007-ben, összeomlott, maga alá temetve százakat, akik közül sokan életüket is vesztették. Amúgy 2004-től 2010-ig épült, és Délkelet-Ázsia leghosszabb ferdekábeles hídja. A híd 2,75 kilométer hosszú. 6 sávja van, 4 sáv autóknak és két gyalogos sáv, és 23 méter széles. A híd és a folyó közti távolság 39 méter, amely lehetővé teszi a nagy hajók áthaladását alatta.

16:45 körül érkeztünk meg a hotelbe.

 

 

 

Lepakoltunk, elrendezkedtünk, majd a fiúkkal és az Ágikkal elindultunk sétálni. Megnéztük a naplementét, majd tovább sétálgattunk a városban. Közben előkerült a másik három magyar pasi is, és ők is csatlakoztak.

A helyiek sárkányt eregetnek

A sorozatot együtt nézik a téren a kivetítőkön

Kajálnak

Kiülnek a folyóparti sétányra

Borbélyhoz mennek...

vagy templomba

 

Az elmaradhatatlan hálótársak :-)

 

Mekong (MAGYARUL): http://hu.wikipedia.org/wiki/Mekong

Cần Thơ híd (ANGOLUL): http://en.wikipedia.org/wiki/C%E1%BA%A7n_Th%C6%A1_Bridge

Vĩnh Tràng pagoda (ANGOLUL): http://en.wikipedia.org/wiki/V%C4%A9nh_Tr%C3%A0ng_Temple

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014. 03. 06.

Vĩnh Long-Cái Bé a Mekong-deltában (Đồng bằng Sông Cửu Long) -Sài Gòn-Bangkok

 

SGN    BKK   20:50 (-6)        21:54 (-6)

 

Reggel megint jó korán, 06:40-kor keltünk. Reggelizni át kellett menni az út túloldalán, a folyóparton lévő étterembe. Egy ablak melletti asztalt választottunk, hogy rálássunk a tájra rendesen.

08:00-ra jött a busz, bepakoltuk a cuccainkat, de nem buszra, hanem hajóra szálltunk, és folytattuk a Mekong-delta felfedezését.

A deltavidék szívében elhelyezkedő Vĩnh Long annak a szigetnek a középső részét foglalja el, melyet a Mekong Tien és Hau ága fog közre. (Írtam már, hogy a Mekong vietnami neve magyarul a Kilenc sárkány folyót jelenti.) Az útikönyvek szerint a város maga nem egy nagy szám, de jó kiindulópont a Mekong-delta felfedezésére. Hát nem tudom, amennyit előző este láttunk belőle, nekem tetszett. Hála az égnek nem egy turista paradicsom, el lehet (kell) vegyülni a helyiek között, amit én kifejezetten élvezek.

A hajó a szállodánk előli mólóról indult, itt van a turista iroda, aminek a neve ugyanaz a Cửu Long, mint a hotelünké.

A hajón banánnal és rambutánnal (hamis licsi http://hu.wikipedia.org/wiki/Rambut%C3%A1n) vártak minket.

 

 

Ez az étterem folyó felőli oldala, itt reggeliztünk.

Mögötte a zöld épület a hotelünk.

 

Megnéztük a hajóból, de közelről a haltenyésztő telepeket. Elképesztő, ahogy ezek az emberek élnek, a folyóra épített házakban, vagy éppen hajókon. 

 

 

 

 

Itt "tenyésztődnek" a halak.

 

 

 

Ebben is ott vannak a halak

 

Ő eteti őket... és közben integet nekünk :-)

 

Ami összeköt:

1, a komp

 

2, a híd

 

 

 

 

koporsókészítő üzem

 

 

 

VIDEO!!!

Érdekesek nagyon a túlterhelt hajók, melyek a hántolatlan rizst szállítják. A hajók orrának mindkét oldalára feltűnő szemeket festenek, ezek hivatottak elriasztani a vizek ártó szellemeit. :-)
 

 

 

 

Első megállónk (ahol ki is szálltunk a hajóból) egy téglagyár volt. Itt megnézhettük, hogy hogyan készítik a téglát, és minden más agyag edényt.

 

 

 

 

 

 

 

A kemencéket a rizs héjával fűtik.

 

A fő- és mellékágakon hajókáztunk össze-vissza… még jó, hogy a kapitány jól ismeri a vidéket. :-)
 

 

Utána egy kertészetnél álltunk meg újra.  
 

 

 

 

 

Feri, Laca, Jani, Rózsa

 

Volt itt egy kis „köcsög” madár. Mikor lementünk mellette, elkezdett dumálni hozzánk. Tök jó szövege volt. Fel is akartuk venni a dumáját, de akkor meg nem volt hajlandó beszélni hozzánk. Lett róla egy video, de ezen inkább hülyét csinálunk magunkból. Egy idő után feladtuk… aztán ahogy elkezdtünk távolodni tőle, megint rákezdett a dumára.

VIDEO!!!

Újra hajóra szálltunk...

 

 

 

Vizi benzinkút

 

Hajó építő és javító műhely

 

 

 

 

 

 

 

 

 ...és meg sem álltunk egy gazdag ember házáig. Ő már rég meghalt és a háza megtekinthető.
 

 

 

 

Régen külön szalon volt a férfiaknak és a nőknek.

 

 

 

 

 

A tető pedig nem volt plafonnal leválasztva, hanem része volt a háznak.

 

 

 

 

 Régen szokás volt otthon (telken vagy földeken) eltemetni a halottakat.

Manapság is látni ilyet, hogy nem a temetőben vannak a sírok, hanem mondjuk a rizsföld közepén.

Ez azért van (ma), mert drága a föld.

Viszont egyre kevésbé megengedett otthon sírt emelni, és próbálják az emberekre rákényszeríteni a temetők használatát.

 

Megint visszaszálltunk a hajónkra...

 

 

 

 

 

...és egy másik öko-kertnél álltunk meg. (Mười Hướng Eco Tourist Spot) Itt sétálgathattunk a kertben, körülnézhettünk. Ez a kert a rambutánra „szakosodott”.

 

Ez a ház jobban tetszett, mert ez nem volt olyan "mű", mint az előző.

Ennek "életszaga" volt. :-) Itt tényleg laknak, tényleg így élnek a falak között.

 

 

 

És így dolgoznak... épp a tüzelőt gyűjtik és aprítják.

 

 

Rambután... aminek még érnie kell.

 

 

És egy kígyó... ez megúszta a rizspálinkát.

 Az ebédünk is itt volt. Az utolsó :-( Nagyon bőséges kaját kaptunk; grillezett rák, rákos-zöldséges sült tészta, sült csirkecombok, rizs, vízi spenót, gyümölcsök; ananász, banán és rambután. Laca ivott még egy utolsó vietnami kávét is, amiből persze lenyúltam egy-két kortyot. Nem vagyok kávés, de a vietnami kávé nagyon finom.
 

 

 

 

 

A hajóra visszaszállva megint kókuszlével vártak minket. A kedvencem nem lesz, de már kezdek hozzászokni. És hihetetlen, hogy mennyi lé van benne, sokkal többnek tűnik, mint amennyire az ember a kókusz térfogata alapján számít.

 

Innen Cái Bé-be mentünk. Itt szokott úszópiac lenni. Ezt a programot vártuk a legjobban, de már előző nap kiábrándított bennünket az idegenvezető, hogy ezt nem úgy kell elképzelni, mint a Thaiföldi úszópiacokat, amiket a képeken, képeslapokon is látni. Az útikönyv is azt írja, hogy az úszópiac kiábrándító lehet… hát igen, máshogy képzeltük. Tipikus vietnami sampan-on (Vietnamban és egyéb távol-keleti népeknél is népszerű lapos fenekű hajó) és nagyobb hajókon árultak mindenfélét. Leginkább zöldségeket és gyümölcsöket, ruhákat vagy italokat. A hajók oldalán vagy orránál egy rúdra feltűznek egy-egy darabot abból az áruból, amit értékesítenek, így tudhatja mindenki, hogy melyik hajóhoz kell mennie azért mit venni szeretne. Mi egy gyümölcsösnél álltunk meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maga Cái Bé pajták, üzletek és lakóépületek együttese, amelynek központja a méltóságteljes katolikus templom.

 

Azért nem volt ám annyira kiábrándító ez a másfajta úszópiac sem, mondjuk az azért jó volt, hogy előző nap jelezték, hogy azért ez másmilyen lesz, mint amilyennek gondolnánk.

Hajóztunk tovább, és egy rizses édességeket készítő üzemnél szálltunk ki újra.

Érdekes volt, hogy a rizs úgy pattog ki a forróság hatására, mint ahogy a kukorica.
 

 

Kaptunk ám kóstolót is! :-)

 

 

 

 

 

VIDEO!!!

Ugyanitt készítenek kókuszcukrot is, de ezt az eljárást már ismerjük korábbról. :-) Volt itt is kóstoló.

Ez volt az utolsó megállónk, úgyhogy a boltban mindenki elköltötte utolsó VND-jait.

Még egyszer visszaszálltunk a hajóra, de ez az út már csak pár percig tartott.
 

Átszálltunk a buszunkra, ami addigra átjött értünk ebbe a faluba, és elindultunk vissza Sài Gòn-ba.

Bámultunk kifelé az ablakon, és szívtuk magunkba a látványt… és azt hiszem, talán mindenki nevében, de a mi kis hatosunk nevében százezer százalék biztonsággal állíthatom, hogy egyáltalán nem akartunk hazajönni!!!

Sài Gòn-ban is hála az égnek csúcsforgalom volt, így lassan haladtunk a reptérre. Élveztük és tovább szívtuk magunkba ennek a furcsán jó városnak minden egyes képét.

Kertészek

Szerelők

Vietnami telecom

Szerelő

Forgalomirányító rendőr

 

17:15-re ékeztünk a reptérre.

Volt idő vicceskedni is :-)

A gépünk 20:50-kor szállt fel. Bangkokba 21:54-re érünk. Itt jó sokáig álltunk, mert itt volt a gép nagytakarítása és feltöltése is.


--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

2014. 03. 07.

BKK   IST      00:10 (-6)        04:55 (-1)
IST      BUD   09:21 (-1)        09:46

 

 

7-én 00:10-kor szálltunk fel. Kaja után sikerült valamennyit aludni is. A kb. 9 és fél órás út után Istanbul-ban helyi idő szerint 04:55-kor szálltunk le.

Budapestre a gépünk helyi idő szerint 09:21-kor indult. Budapestre helyi idő szerint 09:44-re értünk.

ELŐZMÉNY ITT és ITT!

 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!