2017. augusztus 28., hétfő

SEL á vie – Salins-les-Bains sóbánya



La Grande Saline – Musée du Sel

Cím: Place des Salines, 39110 Salins-les-Bains, Franciaország
Tel.: +33 3 84 73 10 92
Fax: +33 3 84 37 92 85
e-mail: accueil@salinesdesalins.com
Honlap: http://www.salinesdesalins.com/

Nyitva tartás:
Minden nap 09:30-18:00

Belépőjegy:
Felnőtt: 7,5 € (vezetéssel)


Salins-les-Bains település Franciaországban, Jura megyében található. Lakosainak száma kb. 3000 fő. UNESCO világörökségi helyszín részévé nyilvánították 2009-ben Salin-les-Bains sóbányáit is, a 203-as azonosító számú Arc-et-Senans-i sólepárlók mellé, mely már 1982 óta szerepelt a listán.

Ancienne Saline Nationale

A sólepárló ma

A sólepárló 1920-ban


A régióban már 7000 évvel ezelőtt is folytattak sókitermelést, a helyszínhez tartozó sólepárló és sóbánya a „fehér arany” kelet-franciaországi bányászatának történetét szemlélteti.

Franche-Comtéban már a római korban bányásztak sót, nem csak Salins-les-Bains, de Lons-le-Saunier környékén is. Később is számos sóbánya épült, amelyeket fallal vettek körül, hogy a sólopást megakadályozzák.

A dombtetőn az egyik vár, ahonnan szemmel tarthatták a környéket.

Várfal, bástya

A másik dombtetőn pedig a másik vár, ahonnan szemmel tarthatták a környéket.

Érdemes a vezetett túrát választani, mert így megnézhetünk olyan dolgokat is, ahová amúgy egyedül nem mehetünk be! 
A vezetett túrát a múzeumban (Musée du Sel) kezdtük. Itt egy kis só-történet órán vehettünk részt.

A sós víz még az ősidőkből maradt itt vissza, és van még ma is, mélyen a föld alatt

Ez is só, de itt ilyen tömbök helyett sós vizet "bányásznak"

A technikai fejlődésnek köszönhetően egyre több és több sót sikerült kivonni ugyanannyi mennyiségű vízből. 

A múzeumból a föld alatti galériába mentünk. Kicsit kell lépcsőzni (50 lépcsőfok) és mivel lent hűvös van (kb. 12 oC), nem árt egy meleg pulcsi.

Lejárat a sóbányába

Akkoriban még nem ismertek mást, így a templomok építésénél már bevált boltíveket használták a felszín megtartására. A város alatt kilométereken keresztül futnak ezek az alagutak.





Ebben a bányában nem sótömböket bányásztak, hanem a nagyon sós vizet. Ezt kerekekkel és edényekkel a felszínre emelték. 1200 éven át, egészen 1962-ig ilyen módon nyerték ki a sót a bányából.




Egy kis érdekesség, hogy télen, ha havazik, ebben a városkában nem sót szórnak az utakra, hanem ebből a bányából a sós vizet használ(hat)ják.
Az óriási noria (kerék) még mindig az eredeti és még mindig működik! (Persze mivel fából és vasból van, néhány elkopott elemet cserélni kellett, de a szerkezet még mindig az eredeti.) Később csatlakoztatták egy szivattyúhoz, mert a sós vizet egyre mélyebbről kellett kiemelni.
Noria

Az első toldás a noriához

Az első toldás a noriához, és egy mélyebb kút

A második toldás. Ez már egy modern kori szivattyúhoz csatlakoztatja a noriát.



Aki akarja, meg is kóstolhatja a sós vizet.
Egy csepp is elég ahhoz, hogy utána egész nap szomjas legyél.

Felmentünk az épületbe, mely egykor a sólepárló volt. (Ma múzeum.)
Balra lent a hidraulikus pumpa makettje (a XVIII. sz. végétől használták)
Fent a sóraktár, és a só csomagolása

A sós víz kitermelése a föld alól a noria segítségével (XVI-XVII. sz.)

A sópárologtatók a felszínen
Fent egy óriási épületben több szintén óriási „serpenyőben” forralták a vizet, tehát mesterséges párologtatással nyerték ki a „fehér aranyat”. Eleinte fával, majd mivel egyre messzebbről kellett volna hozni, a XIX. század elején szénnel tüzeltek.


Ugyanazt a módszert használták a víz melegítésére mint az ókori római fürdőkben.

A "serpenyők" alatt a fűtést a padló alatti hypocaustum biztosította.

A "serpenyők" ilyen nagy fém lapokból voltak összeállítva.

A "serpenyők" ilyen nagy fém lapokból voltak összeállítva.



7 ilyen "serpenyő" volt ebben a lepárlóban


Az oldalát fa spalettákkal betakarták

Az oldalát fa spalettákkal betakarták

Mikor már volt a serpenyőben só is, nem csak víz, elkezdték "gereblyézni"

Mikor már volt a serpenyőben só is, nem csak víz, elkezdték "gereblyézni"

Majd fa lapátokkal egy szinttel feljebb pakolták





A "fehér arany"

A "fehér arany"


1771-ben Claude-Nicolas Ledoux-t kinevezték Franche-Comté és Lotaringia sóbányáinak felügyeletére. A királyi udvarban már korábbról is ismert volt, mivel többek között Madame Dubarry építésze volt, de épített utakat, hidakat és falusi templomokat is. Kinevezése után szemlekörútra indult és felfigyelt a sóbányák problémáira, többek között arra, hogy a gyárakat nyomorúságos anyagú össze nem illő építőelemekből összevissza építették. Az alacsony termelékenységet nem kis részben a faellátás bonyodalmaira vezette vissza. A Salins környéki erdőket teljesen eltüzelték és a tüzelőanyagot több kilométer távolságról kellett szállítani. Ledoux ezért azt javasolta, hogy egy új lepárlót építsenek a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő mellett. A sós vizet vezetékeken javasolta odaszállítani, mivel „egyszerűbb a vizet utazásra küldeni, mint az erdőt darabonként a környéken átszállítani”. Így kiépítettek egy belül fém, kívül fa vezeték rendszert, amivel 21 km-en keresztül „utaztatták” a sós vizet a Claude-Nicolas Ledoux által tervezett és épített ideális új városba, Saline Royale D’Arc et Senans-ba. Az ottani sólepárló üzem 1895-ben zárt be.

Claude-Nicolas Ledoux és az általa tervezett és épített ideális új város, Saline Royale D’Arc et Senans

A sós víz szállítása a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő melletti új lepárlóig

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Salins-les-Bains településen azonban 1962-ig folyt a munka, melynek a technikai fejlődés és az élelmiszer-tárolás/megőrzés módjának megváltozása (hűtőszekrények, fagyasztók megjelenése) vetett véget.

A sóbánya és a sólepárló épületei 1966 óta vannak a település tulajdonában. Ma egy nagyon érdekes múzeum.

Pár kép a végére, ami az eddigiekből kimaradt:




Ezek pedig sószórók! :-) A jobb oldali képen látszik az a kis kúp, ahová a sót kell tenni, ami a csúcsán lévő kis lyukon át jut be a sószóróba. Majd használat esetén a sószórót rázogatva, ugyanazon a lyukon keresztül jön ki a só a szóróból.  Szépnek szép, de hogy mennyire praktikus?!




FOLYT. KÖV.!!! 


Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!  



LINKEK/FORRÁSOK

Salins-les-Bains sóbánya múzeum honlapja: http://www.salinesdesalins.com/
Arc et Senans királyi sólepárlója MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arc-et-Senans_kir%C3%A1lyi_s%C3%B3lep%C3%A1rl%C3%B3ja
Franciaország világörökségi helyszínei MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Franciaorsz%C3%A1g_vil%C3%A1g%C3%B6r%C3%B6ks%C3%A9gi_helysz%C3%ADnei

(A bejegyzésben látható képek egy részét Laurent készítette.)

8 megjegyzés:

  1. Nem fantasztikus, hogy még mindig az eredeti óriási kerék van a sóbányában és hogy működik is? Fantasztikus! Vajon fejlődő technikánk is képes ilyen hosszú idejű használatra..? Hm...
    A fehér arany anno igen fontos ezért értékes volt. Az erdeinkben a környéken több ilyen sószállító vezetékkel, sómúzeummal találkoztunk már. Bad Reichenhallból szállították a sót az itteni településekre.
    Ezen túl az Inn-folyón is történt zsákokban a szállítás városunkba és a mai napig parkok, utcanevek őrzik, ahol sólepárló, elosztó, sóüzem létezett. Többször írtam már róluk.
    Itt az a vicces sószóró! :-D Nem lehet, hogy már írtál róla? Utólag olyan ismerős.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-D Gondolom, a kérdés költői...
      De jó, hogy te is írtál ilyenekről! Körül fogok nézni nálad ;-)
      A találós kérdés a FB oldalon előbb jelent meg, mint itt a bejegyzés. Ez itt már csak órákkal később (de még aznap).

      Törlés
    2. :-D nem költői, valahol már tényleg láttam, de csak később, itt nálad ugrott be, hogy "tényleg"...
      Csak keress rá a "só"-ra

      Törlés
  2. Még nem voltam sóbányában, csak elhagyatott sólepárlóban.
    De az ilyesmilket szeretem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elhagyatott sólepárló?! Az jól hangzik! Merre volt az?

      Törlés
  3. Érdekes, hogy az egyik fontos ásványkincs kiaknázása hogyan emésztett fel szép lassan egy másik természeti kincset... Kár, hogy ezek a sztorik és folyamatok nincsenek benn a történelemkönyvekben, pedig ezek is ugyanúgy hozzátartoznak a jelen megértéséhez, mint a politikatörténet. Az európaiak síkraszállnak az esőerdők megóvásáért, de sajnos joggal vetik a szemükre, hogy ők már teljesen kiaknázták és kivágták a maguk erdeit...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokkal több és érdekesebb dolgokat lehet megtanulni egy-egy utazás során, mint az iskolapadban ülve, igaz?!
      (Itt egyébként már újra erdők vannak, illetve szőlők, mert egy bortermelő vidék ez a környék.)

      Törlés