Chaux, az ideális város - Franciaország

La Saline Royale

Arc-et-Senans-i királyi sólepárló

Cím: 35 Grande Rue, 25610 Arc-et-Senans, Franciaország
Tel.: +33 3 8154 4545

e-mail: visites@salineroyale.com
Honlap: www.salineroyale.com

Nyitva tartás:

Minden nap (kivétel: december 25. és január 1.)
November-március: 10:00-12:00, 14:00-17:00
Április, május, október: 09:00-12:00, 14:00-18:00
Június, szeptember: 09:00-18:00
Július, augusztus: 09:00-19:00

Belépőjegy:

Felnőtt (kedvezményes, ha bemutatjuk a Salins-les-Bains sóbányában vett jegyet): 8,30 €

Salins-les-Bains sóbányája után a királyi sólepárlóhoz mentünk, kb. 20 kilométernyire. Útvonalat tekintve nem így volt a legcélszerűbb, de időrendiség szerint így volt érdemes megnézni a két helyet.

Arc-et-Senans Franche-Comté régióban található, a dombos táj délkeletre a Jura-hegységhez kapcsolódik. A régió lakosai főleg háziiparral, bor-, gyümölcs- és sajttermeléssel és turisztikai szolgáltatásokkal foglalkoznak. A régióban számos gyógyfürdő található, amelyek a sótartalmú gyógyforrásokra épültek, és amelyek helyén a régebbi időkben sóbányák voltak.

Franche-Comtéban már a római korban bányásztak sót, Salins-les-Bains és Lons-le-Saunier környékén is. Később is számos sóbánya épült, amelyeket fallal vettek körül, hogy a sólopást megakadályozzák.

A probléma 

1771-ben Claude-Nicolas Ledoux-t, aki a királyi udvarban már korábbról is ismert volt, kinevezték Franche-Comté és Lotaringia sóbányáinak felügyeletére. (Claude-Nicolas Ledoux (1736-1806) épített már utakat, hidakat és falusi templomokat.) Kinevezése után szemlekörútra indult és felfigyelt a sóbányák problémáira, többek között arra, hogy a gyárakat nyomorúságos anyagú össze nem illő építőelemekből összevissza építették. Az alacsony termelékenységet nem kis részben a faellátás bonyodalmaira vezette vissza. A Salins környéki erdőket teljesen eltüzelték és a tüzelőanyagot több kilométer távolságról kellett szállítani. Ledoux ezért azt javasolta, hogy egy új lepárlót építsenek a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő mellett. A sós vizet vezetékeken javasolta odaszállítani, mivel „egyszerűbb a vizet utazásra küldeni, mint az erdőt darabonként a környéken átszállítani”.

A tervek

Chaux, az ideális város terve egyetlen ember, Claude-Nicolas Ledoux agyában fogant meg, aki a királyi sóbánya (Saline La Chaux Arc-et-Senans mellett) részére készített tervet. Az első terv egy tágas, négyzetes udvar volt, amelyet zárt épületkomplexum vett volna körül. Ezt azonban elvetették.

Ledoux elkészítette második tervét, figyelembe véve a sólepárló munkafolyamatait. Ezúttal köralakot javasolt, olyan építményekkel, amelyek kerékküllőként csatlakoznak egy központi pavilonhoz, ahol a kápolna és a konyha kapott helyet. A terv végrehajtását XV. Lajos 1773 áprilisában rendelte el.

A megvalósulás

Az új terv egy részét 1775 és 1779 között fel is építették („Saline Royale”). A létesítményt kör formájának a két belső, félköríves házsorában a kézművesek műhelyei és lakásai kaptak helyet, a kertek innen egészen a települést körbeölelő falig húzódtak. A tervnek csak a „fele” valósult meg, egy „D” alak az „Ө” helyett.

az elkészült létesítmény makettje

Kiépítették a belül fém, kívül fa vezeték rendszert, amivel 21 km-en keresztül „utaztatták” a sós vizet az építész által tervezett és épített ideális új városba, Saline Royale D’Arc et Senans-ba. Az Arc-et-Senans-i sólepárlókat (a város megvalósult részét) 1982-ben nyilvánították UNESCO világörökségi helyszínné. 203-as azonosító számmal szerepel a listán.

A chaux-i új királyi sólepárló 

Ledoux nem csupán egy puszta gyárat emelt Chauxban, ennél magasabbra tört. A chaux-i új sólepárló, amely végül is 1775 és 1779 között Arc és Senans falvak között épült fel, félkör alakban helyezkedik el, sugara 225 méter. Az udvart tíz különálló, egymással össze nem függő pavilon veszi körbe, ehhez jönnek még az istállók és a kertek. Az egész létesítményt fal veszi körül. A félkört délről az egyetlen bejárat és négy ehhez hasonló épület szegélyezte, északon az udvart a gyárépület és irodák határolták. Az egész létesítmény központjában az igazgató háza áll. Tulajdonképpen Ledoux egy gyárvárost tervezett, tiszta mértani alapokon.

A legmegfelelőbb lakásforma kialakítása iránti igyekezet végigkíséri az emberiség történetét.
A XV. században II. Piusz pápa Corsignano falucska átalakításából varázsolta a később róla elnevezett Pienzát, az ideális reneszánsz várost (Olaszország).
Az itteni létesítmény építése után majd’ 100 évvel később Olaszországban Crespi d’Adda szintén hasonló céllal épült. Az ottani gyárat és munkásfalut a XIX. század végén -az olaszországi ipari forradalom kezdete idején- Cristoforo Benigno Crespi alapította, hogy elszállásolja a textil-gyári munkásokat. (Hogy csak két olyat említsek, ahol mi is jártunk.)

1895 után 

Az itteni sólepárló üzem 1895-ben zárt be. A sómonopólium és a sóadó eltörlésével azonban a lepárló soha nem tudta elérni a neki szánt jelentőséget. Ezenkívül az alapanyag sótartalma is túl alacsony volt, semhogy a termelés gazdaságos lett volna. Az épületkomplexumot a XX. században műemlékvédelem alá helyezték, volt raktár, kaszárnya és a második világháború alatt internálótábor. Végül szanálták és a részben tönkrement részeket újjáépítették, így ma az Arc-et-Senans-i királyi sólepárló mint világörökségi helyszín egy Ledoux-kutatóközpontot, egy sómúzeumot, egy Ledoux művének és eszméinek szentelt múzeumot, valamint vendégszobákat foglal magába. A két hajdani sólepárlóműhely ma kiállítások és rendezvények helyszíne.

Bejárat

A déli kapu a létesítmény egyedüli bejárata. Ide torkollik egyenesen egy keskeny út a közeli Loue folyó irányából. Mivel a teljes forgalom itt zajlott, könnyű volt az ellenőrzés; a lopások számát azáltal is minimálisra lehetett csökkenteni, hogy a munkások nem hagyhatták el a sólepárlót. Az őrállások mellett az épületben egy tárgyalóterem és egy fogda is helyet kapott, illetve itt volt a frissvíz-tartály is. A külső portikuszt hat dór stílusú oszlop alkotja, amelyek egy súlyos architrávot tartottak. A portikusz mögött található a sziklabarlangot utánzó átjáró.

a bejárat az igazgató házától nézve

Lakások és műhelyek

A köríven álló négy épület közül kettőt műhelyeknek tartottak fenn, két másikban pedig 12-12 négyszemélyes lakás állt.

Kovácsműhely

Ebben az épületben két óriási tűzhely volt, itt dolgoztak és éltek a kovácsok. Ők voltak a felelősek a fém alkatrészek és a nagy kályhák karbantartásáért, melyeket a sólepárlóban használtak. Ma ebben az épületben étkeznek nagyobb csoportok, illetve nyaranta „garden café”-ként működik.

(balra a keleti lakás) jobbra a kovácsműhely épülete

kovácsműhely

Lakás (keleti és nyugati)

Az egyszobás lakások egy központi folyosóhoz kapcsolódtak. A munkások tényleges életteréül Ledoux egy kétszintes, galériával ellátott közösségi konyhát tervezett, amely az egész házat fűtötte volna. Ebben valósította meg a természeti törvényeken alapuló közösségi életre vonatkozó eszményképét. A ház főbejárata a magasabb középső traktusban található, szemben az igazgatói lakkal.

A keleti lakások épületében ma a „Local Memories” kiállítást láthatjuk.

keleti lakás

középen a keleti lakás épülete

Gabelle

A sóvámhivatal épülete a félkör átmérője mentén áll. A bejárati homlokzat a létesítmény központjára néz; az épületek az összes többihez hasonlóan rusztikus stílusúak. A bejárati díszítés az igazgatói lakhoz hasonlít: két oszlopon egy félkörív nyugszik. Ugyanilyen az átmérő túlsó (nyugati) végén lévő Commis is.

Sófeldolgozó műhelyek

A két sófeldolgozó műhely az igazgatói laktól balra és jobbra egyszerű, téglalap alakú épületek, amelyek óriási alapterületűek (81 x 28 méter). A tűzhelyek, sóülepítők, raktárak és szárítóhelyiségek felett magas kontyos tető húzódik. Itt nincsenek oszlopok, az átjárást három boltíves nyílás és két embermagas ajtó biztosítja.

középen az igazgató háza
tőle balra a nyugati, jobbra a keleti sófeldolgozó műhely

keleti sófeldolgozó műhely

Az igazgató háza

A Loue-től jövő út a bejáraton át észak felé egyenesen az igazgatói házhoz vezet. Ez a létesítmény mértani középpontja, amelyet a gyárépületek szegélyeznek. A kocka alakú főépület bejárata rusztikus oszlopokkal van díszítve, amelyeket szögletes vágások tagolnak, különleges hatást érve el. A timpanonon elhelyezett kör alakú ablak az igazgató szemét jelképezi, aki a király képviseletében felügyel mindent, ami az udvaron történik. A felvigyázótorony ötlete régóta ismert motívum. A bejáraton belül egy lépcső visz a kápolna legmagasabb pontján elhelyezett oltárhoz. Az istentiszteletre érkezők a lépcsőn álltak és felfelé kellett nézniük; az igazgató a mögöttük levő galériáról figyelhetett. Ettől a területtől oldalra helyezkedett el a lakótér, illetve az irodák.

jobbra Claude-Nicolas Ledoux szobra

Ebben az épületben ma a „Le Monde de Hergé” (Hergé világa) kiállítás, L’Invention du Patrimoine Mondial (A világörökség találmánya), Histoires de Sel (A só története) és a „La Saline Royale, une Histoire de Sel” (A királyi sólepárló, a só története) című dokumentumfilm látható.

Histoires de Sel (A só története)

Histoires de Sel (A só története)

Histoires de Sel (A só története)

Histoires de Sel (A só története)

Histoires de Sel (A só története)

L’Invention du Patrimoine Mondial (A világörökség találmánya)

L’Invention du Patrimoine Mondial (A világörökség találmánya)

„Le Monde de Hergé” (Hergé világa)

„Le Monde de Hergé” (Hergé világa)

„Le Monde de Hergé” (Hergé világa)

„Le Monde de Hergé” (Hergé világa)

„Le Monde de Hergé” (Hergé világa)

„Le Monde de Hergé” (Hergé világa)

Istálló

Az igazgató háza mögött voltak az istállók.

Nyugati sófeldolgozó műhely

Ebben ma a „Le Monde de Hergé” (Hergé világa) kiállítás folytatása látható.

Commis

Ide helyezték el az irodákat, az előmunkások és építőmesterek lakásait.

Nyugati lakások

Ma szálláshelyként működik.

Kádárműhely

Annak idején itt készültek azok a hordók, melyekben a sót szállították.

Ma a Claude-Nicolas Ledoux múzeumot találjuk itt. Megnézhetünk egy 20 perces dokumentumfilmet életéről és munkásságáról, valamint számtalan makettet, és néhány tárgyat, mely személyéhez köthető.

Claude-Nicolas Ledoux ruhája

Chaux, az ideális város makettje

a létesítmény a Commis-tól nézve

Konyhakertek

Az épületek és a létesítményt körülölelő falak között voltak a munkások konyhakertjei. Itt ma is kerteket láthatunk, melyeket kertészeti iskolák tanulói gondoznak és találnak ki témákat hozzá. A téma évente változik. Idén a Hergé és Tintin a téma.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!

LINKEK/FORRÁSOK

A királyi sólepárló hivatalos honlapja: www.salineroyale.com

A királyi sólepárló MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arc-et-Senans_kir%C3%A1lyi_s%C3%B3lep%C3%A1rl%C3%B3ja
Franciaország világörökségi helyszínei MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Franciaorsz%C3%A1g_vil%C3%A1g%C3%B6r%C3%B6ks%C3%A9gi_helysz%C3%ADnei

(A bejegyzésben látható képek egy részét Laurent készítette.)