SEL á vie – Salins-les-Bains sóbánya

La Grande Saline – Musée du Sel

Cím: Place des Salines, 39110 Salins-les-Bains, Franciaország
Tel.: +33 3 84 73 10 92

Fax: +33 3 84 37 92 85
e-mail: accueil@salinesdesalins.com
Honlap: http://www.salinesdesalins.com/

Nyitva tartás:

Minden nap 09:30-18:00

Belépőjegy:

Felnőtt: 7,5 € (vezetéssel)

Salins-les-Bains település Franciaországban, Jura megyében található. Lakosainak száma kb. 3000 fő. UNESCO világörökségi helyszín részévé nyilvánították 2009-ben Salin-les-Bains sóbányáit is, a 203-as azonosító számú Arc-et-Senans-i sólepárlók mellé, mely már 1982 óta szerepelt a listán.

Ancienne Saline Nationale

A sólepárló ma

A sólepárló 1920-ban

A régióban már 7000 évvel ezelőtt is folytattak sókitermelést, a helyszínhez tartozó sólepárló és sóbánya a „fehér arany” kelet-franciaországi bányászatának történetét szemlélteti.

Franche-Comtéban már a római korban bányásztak sót, nem csak Salins-les-Bains, de Lons-le-Saunier környékén is. Később is számos sóbánya épült, amelyeket fallal vettek körül, hogy a sólopást megakadályozzák.

A dombtetőn az egyik vár, ahonnan szemmel tarthatták a környéket.

Várfal, bástya

A másik dombtetőn pedig a másik vár, ahonnan szemmel tarthatták a környéket.

Érdemes a vezetett túrát választani, mert így megnézhetünk olyan dolgokat is, ahová amúgy egyedül nem mehetünk be! 

A vezetett túrát a múzeumban (Musée du Sel) kezdtük. Itt egy kis só-történet órán vehettünk részt.

A sós víz még az ősidőkből maradt itt vissza, és van még ma is, mélyen a föld alatt

Ez is só, de itt ilyen tömbök helyett sós vizet "bányásznak"

A technikai fejlődésnek köszönhetően egyre több és több sót sikerült kivonni ugyanannyi mennyiségű vízből. 

A múzeumból a föld alatti galériába mentünk. Kicsit kell lépcsőzni (50 lépcsőfok) és mivel lent hűvös van (kb. 12 oC), nem árt egy meleg pulcsi.

Lejárat a sóbányába

Akkoriban még nem ismertek mást, így a templomok építésénél már bevált boltíveket használták a felszín megtartására. A város alatt kilométereken keresztül futnak ezek az alagutak.

Ebben a bányában nem sótömböket bányásztak, hanem a nagyon sós vizet. Ezt kerekekkel és edényekkel a felszínre emelték. 1200 éven át, egészen 1962-ig ilyen módon nyerték ki a sót a bányából.

Egy kis érdekesség, hogy télen, ha havazik, ebben a városkában nem sót szórnak az utakra, hanem ebből a bányából a sós vizet használ(hat)ják.

Az óriási noria (kerék) még mindig az eredeti és még mindig működik! (Persze mivel fából és vasból van, néhány elkopott elemet cserélni kellett, de a szerkezet még mindig az eredeti.) Később csatlakoztatták egy szivattyúhoz, mert a sós vizet egyre mélyebbről kellett kiemelni.

Noria

Az első toldás a noriához

Az első toldás a noriához, és egy mélyebb kút

A második toldás. Ez már egy modern kori szivattyúhoz csatlakoztatja a noriát.

Aki akarja, meg is kóstolhatja a sós vizet.
Egy csepp is elég ahhoz, hogy utána egész nap szomjas legyél.

Felmentünk az épületbe, mely egykor a sólepárló volt. (Ma múzeum.)

Balra lent a hidraulikus pumpa makettje (a XVIII. sz. végétől használták)
Fent a sóraktár, és a só csomagolása

A sós víz kitermelése a föld alól a noria segítségével (XVI-XVII. sz.)

A sópárologtatók a felszínen

Fent egy óriási épületben több szintén óriási „serpenyőben” forralták a vizet, tehát mesterséges párologtatással nyerték ki a „fehér aranyat”. Eleinte fával, majd mivel egyre messzebbről kellett volna hozni, a XIX. század elején szénnel tüzeltek.

Ugyanazt a módszert használták a víz melegítésére mint az ókori római fürdőkben.

A "serpenyők" alatt a fűtést a padló alatti hypocaustum biztosította.

A "serpenyők" ilyen nagy fém lapokból voltak összeállítva.

A "serpenyők" ilyen nagy fém lapokból voltak összeállítva.

7 ilyen "serpenyő" volt ebben a lepárlóban

Az oldalát fa spalettákkal betakarták

Az oldalát fa spalettákkal betakarták

Mikor már volt a serpenyőben só is, nem csak víz, elkezdték "gereblyézni"

Mikor már volt a serpenyőben só is, nem csak víz, elkezdték "gereblyézni"

Majd fa lapátokkal egy szinttel feljebb pakolták

A "fehér arany"

A "fehér arany"

1771-ben Claude-Nicolas Ledoux-t kinevezték Franche-Comté és Lotaringia sóbányáinak felügyeletére. A királyi udvarban már korábbról is ismert volt, mivel többek között Madame Dubarry építésze volt, de épített utakat, hidakat és falusi templomokat is. Kinevezése után szemlekörútra indult és felfigyelt a sóbányák problémáira, többek között arra, hogy a gyárakat nyomorúságos anyagú össze nem illő építőelemekből összevissza építették. Az alacsony termelékenységet nem kis részben a faellátás bonyodalmaira vezette vissza. A Salins környéki erdőket teljesen eltüzelték és a tüzelőanyagot több kilométer távolságról kellett szállítani. Ledoux ezért azt javasolta, hogy egy új lepárlót építsenek a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő mellett. A sós vizet vezetékeken javasolta odaszállítani, mivel „egyszerűbb a vizet utazásra küldeni, mint az erdőt darabonként a környéken átszállítani”. Így kiépítettek egy belül fém, kívül fa vezeték rendszert, amivel 21 km-en keresztül „utaztatták” a sós vizet a Claude-Nicolas Ledoux által tervezett és épített ideális új városba, Saline Royale D’Arc et Senans-ba. Az ottani sólepárló üzem 1895-ben zárt be.

Claude-Nicolas Ledoux és az általa tervezett és épített ideális új város, Saline Royale D’Arc et Senans

A sós víz szállítása a sóforrástól 17 kilométerre, a chaux-i erdő melletti új lepárlóig

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Belül fém, kívül fa vezeték a sós víz "utaztatására"

Salins-les-Bains településen azonban 1962-ig folyt a munka, melynek a technikai fejlődés és az élelmiszer-tárolás/megőrzés módjának megváltozása (hűtőszekrények, fagyasztók megjelenése) vetett véget.

A sóbánya és a sólepárló épületei 1966 óta vannak a település tulajdonában. Ma egy nagyon érdekes múzeum.

Pár kép a végére, ami az eddigiekből kimaradt:

Ezek pedig sószórók! :-) A jobb oldali képen látszik az a kis kúp, ahová a sót kell tenni, ami a csúcsán lévő kis lyukon át jut be a sószóróba. Majd használat esetén a sószórót rázogatva, ugyanazon a lyukon keresztül jön ki a só a szóróból.  Szépnek szép, de hogy mennyire praktikus?!

FOLYTATÁS >ITT< 

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is! Ha nem szeretnél lemaradni a következő utazásunkról, akkor kövess minket a Mindenütt jóóó blog Facebook oldalán, ahol még több érdekes tartalommal és egy szuper közösséggel találkozhatsz!  

LINKEK/FORRÁSOK

Salins-les-Bains MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Salins-les-Bains

Salins-les-Bains sóbánya múzeum honlapja: http://www.salinesdesalins.com/
Arc et Senans királyi sólepárlója MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arc-et-Senans_kir%C3%A1lyi_s%C3%B3lep%C3%A1rl%C3%B3ja
Franciaország világörökségi helyszínei MAGYARul: https://hu.wikipedia.org/wiki/Franciaorsz%C3%A1g_vil%C3%A1g%C3%B6r%C3%B6ks%C3%A9gi_helysz%C3%ADnei

(A bejegyzésben látható képek egy részét Laurent készítette.)